Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-10-04 / 1496. szám
1947. október 4. BÉRMUNKÁS» 5 oldal Harmadik világháború felé A kalmár népek legtökéletesebb mintaképe, Anglia alatt megingott a talaj. Európa legidősebb gyáros nemzete, amely az egész világot tartotta egykoron markában, mint mészkő, amely nedves helyre kerül repedezik szét, Anglia, a polgári világ Rómája, a minden gyarmat népek le- gázolója, halálosan'beteg. Vérátömlesztést kér, talán meg is kapja, de az sem menti meg az angol kapitalizmust a pusztulástól. Vájjon ezen modern Róma pusztulása nem-e jelenti ugyanazt, amit az antik Róma összeomlása jelentett, amely a kereszténység uralomra jutásával elvesztette a civilizációt, amely után olyarf 7-8 száz év következett, amelyet a történelem is a “sötétség korszakának” nevez. Sokan vannak azok, akik a harmadik' világháborúban vélik látni a “civilizáció” a “demokrácia” vagy ami a tőkés lapok szerint ezzel egyre megy a “free enterprise” a kapitalizmus rendszerét. A félelmetes diplomáciai csata tovább tart. Nem-e torkoló- dik bele egy harmadik világégésbe, amelyből a világ leggazdagabb ura Anglia is csak kettőt birt ki? Nem-e töri ki nyakát a világ most leggazdagabb ura az amerikai kapitalizmus a harmadikban, még akkor is, ha háborút nyer, mint ahogy Anglia is nyert? Nem-e mondhatja el Angliával együtt az Egyesült Államok tőkés nemzete: “még egy ilyen győzelem és elvagyunk veszve.” A két részre szakadt világ úgynevezett nyugati oldala Amerika külügyminiszterével az élén az Egyesült Nemzetek konferenciáján figyelmezteti a világ másik oldalát, a keletit, hogy nem fogja tűrni tovább a “kommunizmus terjedését”. Alig hangzott el a Marshall fenyegető beszéde, már is visszhangként verte vissza a Csendes Óceán partja, a rádión. Majd a lapok vették át szerepét, találgatva, mit fog most a szovjet szólni? Nem kellett várniok sokat, a szovjet válaszára, csak amig Oroszország küldötte Vishinsz- ky helyettes külügyminiszter átírta beszédét. Vishinszky válasza annyira nem várt volt, hogy tökéletesen készületlenül találta nem csak azt a csóport vezető embereket, akiket Oroszország elleni háborús uszítással vádolt, ^ hanem magát az amerikai tőkés sajtót is. A helyzet olyan puskaporos amelyből már csak az ágyuk dörgése hiányzik. A kettészakadt világ, két úgynevezett gazdasági egység felé kulminál. Egyikben a régi világ reakciós urainak segítségével a háború előtti viszonyok visszaállítása még azon esetben is, ha a neo-fasizmust kell vele visszaállítanak, a másikban a feudális viszonyok teljes fölszámolása nyomán, a nagybirtok, gyárak, bankok kisajátítása, címek, rangok és más előjogok eltörlése, egyszóval az uj gazdasági rendszer megteremtése, ami a kelet-európai népek szerint demokráciát jelent, de ami az amerikai tőkések szerint nem más, mint “kommunizmus”. Az idegessé vált kapitalista világ minden áron a döntést- akarja kierőszakolni. Az oroszok hallgatnak. Természetesen nem akarnak háborút. Nem is akarhatnak. Nekik előbb föl kell épülniök, mielőtt bármit is akarhatnak. Józan ésszel nem vihetnek bele egy több sebből vérző nemzetet a harmadik világháborúba még akkor sem, ha a győzelmük biztosítva volna. A gondolkozó erővel kevésbé megáldott a tőkés sajtó által félrevezetett fanatikus emberek a döntést az atombombában látják. Miután az Egyesült Államok rendelkeznek az atombombával, azon gondolattal, hogy az “elmaradt, buta oroszoknak” még nincs, nagyon üdvös volna megkezdeni a háborút mmél hamarább. Azonban nem szabad azt hinnünk, hogy az ország minden vezető embere igy gondolkozik. Hangzottak el komoly szavak, amely az ország vezető tőkéslapjaiban jelentek meg, hogy naivság azt hinni, hogy az oroszoknak nem volna atombombájuk, vagy valami más ezzel egyenlő vagy talán még borzalmasabb fegyverük, a bakté- riai háború. Hagyjuk figyelmen kívül a háborús eszközök pusztító technikai fölkészültségét, fegyvereinek borzalmas ütőerejét, tegyük föl, hogy a tőkésosztály háborút nyerne; képes volna-e arra, hogy megmentse már a züllés legalsó határáig jutott kapitalista rendszerét? Mint Saul K. Padover mondja, a század két világháborúja, annyira aláásta a vüág leggazdagabb és hatalmasabb tőkés ál- - lámát Angliát, hogy ma képtelen saját erején állni. Csupán az Egyesült Államok az, ahol a kapitalizmus fölszinen tudott maradni. De meddig? Azt a közelgő gazdasági válság fogja próbára tenni. A gazdasági válság pedig erősen fenyegeti Amerikát, mert a hatalmas árutermelését a leszegényedett és kiégett Európa képtelen fölszivni, — értem alatta a kapitalista kontrol alatt maradt államokat, mint Francia, Olasz ésjmás országokat. Világosan mutatkozik ez meg Anglia esetében. Csak úgy tudna Amerikától árukat vásárolni, nevezetesen élelmiszereket, ha további kölcsönöket, kapna. De azonban rövid két év leforgása alatt, nem csak az ország jövedelmét élte föl Anglia, hanem a négy billió dollár kölcsönt is anélkül, hogy helyébe valamit termelt volna is. Igaz ezen ösz- szeg súlyát a nagy hadsereg föntartásának költségei emésztették föl, de éppen ezért éheznek az összes európai népek között az angolok. A világ gazdaságilag funkcionáló egyedüli tőkés állama Amerika, azonban bármit szándékozik tenni Európával, nem engedheti meg azt, hogy saját magának versenytársat építsen föl, amikor mindinkább világossá vált, hogy már a meglevő eszkimóknak is kevés, a fóka. Tehát ezért kerülni fogja Anglia fölépítését, illetve iparainak modernizálását, még azon esetben is, ha a “labor” kormány megbukik és újból a toryk veszik át a hatalmat. Németország iparának fölépítése mást jelent az amerikai tőkések részére. Először abban nyakig érdekelve volnának. Ott meg van a lehetőség teljesen, hogy átvegyék a kontrolt fölötte és mint Amerika tőkéseinek segédiparát tekinhetnék. De van egy másik ok is arra, amiért Németország iparának fölépítését szorgalmazzák az amerikai tőkések. Ma Európában egyedüli hely, hogy a reakciós fasiszta erőket katonailag megszervezzék nemcsak Oroszország, hanem a kelet-európai államok ellen is. De meg stratégiai szempontból iá kedvezőbb helyen fekszik, mint Anglia. Látjuk tehát, hogy nem csupán politikai ügy a háborús uszítás, de hogy politikai éle a szovjet ellen van irányozva, az bizonyos. Észrevették Amerika urai, hogy Kelet-Európa népei elhatározták, hogy náluk nélkül is fölépítik az iparukat. Sőt ellenükre, ezért vált részükre sürgőssé a görög kérdés és rajta keresztül Kelet-Európa elintézése. Gazdasági illúziók (Folytatás az 1-ső oldalról) lyeknek az értéke nem több mint 5-6 ezer dollár, majd visz- szaszedik a bankok, még akkor is, ha kétharmadát kifizetik, mert csak akkor lesz még any- nyi adósság rajta, mint amilyen az igazi értéke. Most még részben van munka, van hitel, mindent lehet venni hitelbe, amint tudjuk nem telik a pedából, telik a szakáira. De ez ölte meg a Hoover prosperitást is. A könnyű hitelbeni vásárlások. De amikor azokat beakarták hajtani, akkor vissza kellett azokat vinni a raktárakba, mert nem bírták fizetni. így teltek a raktárak, nem csak, azokkal az uj árukkal, melyeket már nem mertek hitelbe eladni, mivel látták, hogy nem bírják a törlesztéseket fizetni, hanem még azokkal az árukkal is, melyeknek nagyrésze már esetleg részben ki volt fizetve, de visszavették, mert tovább már nem bírták kipréselni a fizetéseket. Mindéhez hozzájárul, hogy most az adóztatás sokkal nehezebb mert több pénzt vesz el a munkásság napi keresetéből, igy kevesebb marad a bevásárlások eszközlésére. Gyorsabban szaporodik az egyéni adósság, még biztosabb az összeomlás és nagyobb méretű, mint a múltban volt. Mert az is, mint minden egyéni dolog felnő, mindég nagyobb és mostan mintha csak mesterségesen készítenék elő, minden erővel növelik, gyorsítják. Ezzel nem csak itt, hanem még az egész világra kiterjedő kölcsön nyújtások, amerikai adófizetők pénzén akarják megvásárolni az amerikai terményeket, évente tizennyolc billió dollár volt ez a mennyiség, mellyel megakarják hosszabbítani az amerikai prosperitást. Ezen rémmagas árak, nem csak az amerikai munkásság vásárló és fogyasztó képességét csökkentette nagy mértékben, hanem ez ölte meg az európai országoknak adott kölcsönöket is. Angliának adott 4 billió dolláros kölcsönnek az igazi értéke alig volt két billió. Úgy járt minden olyan ország, mely az ilyen könnyen kapott kölcsönöket itt költötték el élelmiszerek és más ipari cikkek beszer- ' zésére, kétszeres árakat kellett I nekik fizetni, amit megtettek, |mert rávoltak szorulva és mint az itteni hitelben vásárlók is megfizetik a magas árakat azon reményben, hogy nem kell azt mind kifizetni úgy sem. Az amerikai egyéni adóssághoz, mely havonta egy billióval emelkedik, még egy másik egy és fél billió dollárt lehet adni, mely összeggel az európai és más világrészekben vásárolnak meg kormányokat, az amerikai tőkés rendszer megmentésének az érdekében. így a veszett fejsze után a nyelét is veszni hagyják. Mert már Európában nem lehet azt megtenni, hanem inkább magával rántja majd az amerikai tőkés rendszert is, egy olyan összeomlást okozva, melyet csak is egy másik, még nagyobb méretű háborúval tudnának kikerülni, de még azt sem bimá ki a nemzeti gazdaság, mivel az adósság sokkal nagyobb és még nagyobb lesz egy éven belül és egy esetleges újabb háború minden centjét az amerikai adófizetőknek kellene kinyögni. Mert az esetleges szövetségesek is csak úgy harcolnának Amerika mellett, ha fizetné a számlát. Most újabb 20 billiót kérnek és ugylátszik megadják az európai országoknak, csak hogy a tőkés rendszert megtartsák. De Európa mellett még vannak a délamerikai államok, Ázsia, no meg a többiek, melyek csak is igy támogatják majd a tőkés rendszert, ha Samu bácsi fizet. Amint a zsarolásnak nincsen se vége se hossza, ha egyszer rendszeressé teszik, úgy az amerikai billiók osztogatásának sincsen belátható vége, mert amig a vörös veszedelem meg lesz, ami még sokáig meg lesz, addig nagyon könnyen zsarolhatják az amerikai urakat, akik agyon vannak ijedve. Ausztráliában tekintettel a nagyon meleg időjárásra a munkások rövidebb munkaidőt követeltek. A szövetségi “Commonwealth Arbitration Court” most eleget tett a követelésnek és az összes iparokban, amelyekben eddig heti 48 órát dolgoztak, leszállította a munkaidőt heti 40 órára. A rövidebb munkaidő azonban csak a jövő január elsején veszi kezdetét. Addig még “izzasztatják” a munkásokat. 1
