Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-10-04 / 1496. szám

2 oldal

bérmunkás

1947. október 4,

kis házat kerttel együtt, melyre semmiféle adót nem kell többé fizetniök. Ha figyelembe vesz- szük, ehez képest úgyszólván inkább morzsákat, melyet az amerikai social security nyújt, akkor meg kell állapítsuk, hogy az oroszok a bányászok javára, nagyon túlhaladták az amerikai előnyöket s igy minden kapitalista ország által nyutott előnyöket is. Remélhetőleg ezek a kedvezmények később kiterjesztve lesznek az összes munkásokra, amiről csak a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozhatnak azok, akik a munkás jogokért és a munkás fölszabadulásért harcot folytatnak.

Nem igy azonban az a másik kis hir, mely szerint, a Szovjet kormány nem engedi ki Kanadába, egy kanadai kormányhivatalnok által, Moszkvában feleségül vett orosz nőt. Ez a hivatalnok, aki 1945-ben Moszkvában Volt alkalmazva, a polgári bíróságon, sőt később még a katholikus templomban is megesküdött szive választottjával, akit mikor őtet visszarendelték Kanadába, hátrahagyott Moszkvában azzal a tudattal, hogy majd később utána jön. Később tudatták vele, hogy a felesége mivel orosz állampolgár, nem mehet ki az országból, mig most két évi huza-vona után, tudatják, hogy a Szovjet kormány utasítására, a felesége elválási kérvényt nyújtott be.

Ha bármennyire is, ez a kis hir csak két egyént érdekel én még sem bírom ki, hogy ilyen visszataszító, sőt azt is mondhatom, hogy a munkásjellemet a legmélyebben sértő intézkedésben véleményt ne mondjak. Utóvégre mi mint a munkás- mozgalom előharcosai, minden időben s mindenek fölött a nemzetköziség hívei voltunk és vagyunk. A nemzeti és faji elméleti különbségeknek meghitt ellenségei voltunk már akkor is, amikor a náci-fasizmusnak még a hírét sem hallottuk, annál gyűlöltebb ellenségei vagyunk ma. Két egyénnek a szerelmi ügye magánügy és ebbe belevinni a nemzetiségi mételyt egyik fő éltető rugója volt a nácizmusnak, mely világégésbe sodorta a világot. Szégyennek tartom, hogy a nagy és hatalmas Szovjet Unió ilyen intézkedéssel a nácizmus vonalára kerül és én inkább annak örülnék, ha ilyen erélyes kijelentésemben az én részemről volna tévedés.

Addig azonban amig egy orosz nő, nem mehet feleségül szive választottjához csak azért, mert az nem orosz és az ilyesmire maga a Szovjet kormány teszi rá a bélyegzőt, azt kell megállapítanom, hogy nagyon de nagyon elkalandoztak a nemzetköziség eszméjétől, mely az egyetlen reménysége a világ munkásságának, az orosz forradalom is ennek a reménységnek az elgondolásával indult győr zelmi útjára, de erről az útról azonban az ilyen intézkedések a sovinizmus kátyújába sülyesz- tik. A nagy világesemények közepette ilyen kis ügynek a firtatása furcsán néz ki, de ne felejtsük el, hogy nagyon sokfajta vérbajnak a jelei, apró kis pat-1 tanások formájában mutatkozEgyről-Másról

TERJED A NÄCI- FASIZMUS-ELMONDJA: J. Z.

A HÁBORÚ befejzésével sokan fellélegeztek, hogy “végre a náci-fasizmussal végeztünk” és igyekeztek homályt borítani a múltra; elfelejtetni a történteket, mint valami rossz álmot és átengedték magukat a semmitevésnek, mint aki jól végezte munkáját.

Úgy vélekedtek sokan, hogy a náci-fasizmus csak Német és Olaszországokból fenyegette a világot és miután azokat megsemmisítettük, nincs több tennivalónk, nyugodtan átengedhetjük magunkat a nemtörődömségnek, szemethunyunk az események előtt, amelyek körülöttünk történnek, “mert azok csak jelentéktelen mindennapi esetek”, amelyek figyelemre sem érdemesek.

Pedig az ily “jelentéktelen mindennapi események” össze- gyülemlése leírhatatlan borzalmakat zúdított a világra és azok előtt szemethunyni annyit jelent, mint szabad utat engedni a gyűlölet terjedésének.

Téves azt hinni, hogy a gyűlölet tüze önmagától kialszik, nem ás keletkezett önmagától, hanem azt állandóan gyújtogatják itt is, ott is, amig egyszer a sok kis tűz egymást éri és ismét lángbaboritja az egész világot. Mert a faji és vallásgyülölettől a föld egyetlen része sem és egyetlen országa sem mentes.

Messze Kínában a “kommunisták” és nem kommunisták gyilkolják egymást. Indiában a hinduk és mozlemek. Egyiptomban a zsidók és arabok. Görögországban a fasizták és nem fasizták. Magyarországon a “vörösek” és fehér terroristák. Az Egyesült Államokban a fehérek és feketék és mindehhez az egész világon mesterséges gyűlölet hadjárat van folyamatban a “kommunizmus” ellen. Minden országnak meg van a maga sajátos gyűlöletet szító jelszava, aszerint, hogy melyik legalkalmasabb a nép között egyenetlenséget kelteni, amelyhez újabban általánossá vált az egész vüágon a “kommunizmus” elleni gyűlölet keltés, amely a zsidó üldözés után, talán legkapósabb a tudatlan tömegek félrevezetésére. Az alábbiakban, néhány szemléltető példával kívánunk szolgálni a különböző országokban dúló hadjáratokról, amelyek a tudatlan tömegek agyába meggyökeredzet- tek.

NÁCI Németországban a zsidók millióit a legkegyetlenebb módon kiirtották és a megmaradtak nem akarják elhinni, hogy Hitlerrel és az eltűnt és kivégzett társaival a nácizmus is

9 ______________________

nak. Elő hát a fecskendezőt. Tiszta, nemzetközi vér kell ahhoz. hogy egy szebb és boldogabb nemzetközi világot teremt, sünk e földre.

, megszűnt. Ezért a megmaradt j zsidók minden lehetőt elkövetnek, hogy meneküljenek Németországból.

Nagyrészük Palesztinába kíván menni, ott azonban az angol fegyveres erővel találják magukat szembe, mint az “Exodus 1947” hajó 4 és fél ezernyi tömege, akiket az angolok a legkegyetlenebb terrorral akadályoztak meg abban, hogy partra szálljanak. Miután hónapokig hurcolták őket egyik európai kikötőből a másikba, végre visz- szavitték Németországba, ahol ugyan azon koncentrációs táborokba kerültek, amelyekben a nácik kínozták őket.

Mivel elindulásukkor ezen zsidók semmit sem vittek magukkal, több hónapi viszontagság után visszaérkezésükkor természetesen lerongyolódva és kiéhezve kerültek ismét a koncentrációs táborokba.

Az amerikai zónában megjelenő “Wiesbadener Kurrier” újság tulajdonosai látva az irtózatos nyomort, amelyben ez a tömeg tengődik, az újságon és rádión keresztül felhívást intézett a német lakossághoz egy 25.000 márkás összeg összehozására a zsidók megsegítésére. A Kurrier ajánlatot tett, hogy minden beérkező összeghez hasonló ösz- szeget tesz, hogy ezáltal eloszlassa az adakozók gyanúját az akció őszinteségét illetőleg.

A felhívásra megindultak a levelek ezrei a szerkesztőséghez, de azokban pénz adomány helyett a leggorombább kritikával illették a kezdeményezőket és olv náci propagandával voltak tele a levelek, amelyre méltán büszke lehet Hitler és társai. A levelek kivétel nélkül a zsidókat teszik felelőssé Németország jelen sorsáért, mert azok szerint úgy Anglia, mirit az Egyesült Államok kormányait és financiális szerveit a zsidók kontrolálják és azokat teszik felelőssé Németország bukásáért. Voltak a levelek között olyanok, amelyek Hitler hatalomra jutásáért a német zsidókat teszik felelőssé.

Amint látszik Németországban a nácizmus nem Csak nem pusztult ki, hanem nagyon is £1 és csodálkozik valaki azon, hogy a zsidók menekülnek onnan?

ANGLIÁBAN a háború alatt a fasizták kénytelenek voltak hangfogót alkalmazni propagandájukra és fővezérük Sir Oswald Mosley visszavonult a politikától, most azonban nagy érdeklődéssel figyeli az antiszemita demonstrációkat London East End-jén. Látva, hogy a “munkáskormány” teljes szabadságot biztosit a gyűlöletet szító hiénáknak, Mosley kedvet kapott, hogy újra elfoglalja a fasizta vezér szerepét.

Ezek a demonstrációk naponta megismétlődnek a Ridley Rd. és Benthal Green-en és a tömegek nagy ovációkban részesítik a fasizta szónokokat, akik azt ajánlják a megvadult tömegnek, hogy “verjék be a külföldiek koFIGYELEM NEW BRUNSWICK ÉS KÖRNYÉKE!

A Bérmunkás New Bruns- wicki olvasói és barátaik OKTÓBER 5-ÉN, MOST VASÁRA NAP

KIRÁNDULÁST RENDEZNEK a két fa alatt.

Ételről, hűsítőkről és szórakozásról gondoskodva van.

A jövedelem egyrésze a magyarországi gyermek-segély alapra, a másik rész a sajtó alapra lesz fordítva. Mindenkit szívesen lát a

Rendezőség.

ponyáit és korbácsolják meg az angol zsidókat.” Egy másik nagyon kedvelt témájuk ezeknek a fenevadaknak az angol-német- amerikai szövetség Oroszország ellen a “jövő háborúban”.

A megvadult fasizta tömeg bátorítja a szónokokat “Éljen Mosley” és “pusztuljanak a zsidók” feliratokkal és kiáltásokkal, valamint táblákat hordoznak az utcákon “Fasizták vagyunk és büszkék vagyunk rá”. És egy percig se álltassuk magunkat azzal, hogy ezen mérgezett propagandának nincs hatása a tömegekre.

AUSZTRÁLIÁBAN, éppen úgy mint Angliában “munkáskormány” van, ez azonban úgy látszik egyáltalán nem biztosíték a fajgyűlölet kiküszöbölésére. Patrick Kennelly az ausztráliai “munkáskormány“ delegátusa biztosította a Torontóban gyülésező “Commonwealth Con- ferehce of Labor Parties” delegátusait, hogy “mi sohasem fogjuk megengedni, hogy Ausztráliába a színes fajhoz tartozók bejuthassanak.” Kennelly kije-j lentette, hogy Ausztráliában mindössze vagy hatezer főt számláló néger csoport él, “de ezek is gyorsan pusztulnak ki és rezervált helyen élnek, melyet el nem hagyhatnak.” Négerek, kínaiak, japánok és más szines- bőrü népek Ausztráliából kivannak zárva, mondotta Kennelly. Ausztrália is egyike azon országoknak, amelyek a “demokráciáért” harcoltak az elmúlt világháborúban.

A NÉGER gyűlölet, sőt üldözés régi keletű itt az Egyesült Államokban is és miután megnyertük a háborút, mely a “demokrácia és a négy szabadság (four freedom) biztosításáért folyt” azokat nem hogy itthon is igyekeznének meghonosítani, hanem a gyűlölet mindig nagyobb erővel tör ki a kisebbség ellen.

A közelmúlt hetekben Gary- ben (Ind.) az iskolás gyerekek sztrájkba léptek, mert az iskola igazgatóság néger gyerekeket is beosztott egy osztályba a fehérekkel.

St. Louis-ban (Mo.) a fehér katholikus szülők azzal fenyegetőznek, hogy gyermekeiket kivonják a katholikus iskolákból, amiért a püspökjük megengedte, hogy néger katholikus gyermekek a fehérekkel egy iskolába járjanak.

Washingtonban, az ország fő-