Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-10-04 / 1496. szám

1947. október 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal városában, Julius Clegg 26 éves néger munkás korán reggel a munkába igyekezett, amikor két detektív nyakonfogta, mert egy leányról valaki illetlen meg­jegyzést tett. Amikor Clegg 34 órával később kibotorkált a bör­tönből véresen és összeverve, a leány nem tudta felismerni ben­ne az illetlenkedőt és szabadon engedték. Alabama államban, mint sok más déli államban a közúti jár­müveken a négerek csak hátul ülhetnek és ezen törvény meg­sértése súlyos büntetést von ma- gaután. A sötétben egy néger katona az autóbuszban egy fehér ember mellé ült le és miután a kocsi­vezető figyelmeztette a négert, az felállt és hátra ment. A ko­csivezető azonban nem volt meg­elégedve a néger fiú viselkedé­sével s leparancsolta őt az autó- busról. A legközelebbi városban a kocsivezető hivatalos Grey­hound kártyákat osztott szét az utasok között aláírásra, mely- lyel igazolják, hogy a néger ki­hívóan viselkedett. A fehér em­ber, aki mellett a néger ült, azonban megtagadta aláimi a lapot, azt állítva, hogy a néger “azt tette amit parancsolt neki” mire a kocsivezető “piszkos nig­ger barátnak” bélyegezte a fe­hér embert és ráparancsolt, hogy hagyja el az autóbuszt. A fehér ember azonban nem en­gedelmeskedett, elfelejtette azt, hogy Alabamaban van, mire a kocsivezető rendőrt hivott és az ember börtönbe került. Másnap reggel a biró nem csak, hogy nem kért bocsánatot az ártatla­nul bebörtönzött embertől, ha­nem még pénzbírságra is Ítélte. MINDEZEK egy hét leforgá­sa alatt láttak napvilágot a na­pisajtóban és hasonló, sőt súlyo­sabb esetek minden héten elő­fordulnak szerte a világon, ame­lyekből minden kétséget kizáró­lag meg lehet állapítani, hogy a gyűlölet hadjárat mestersége­sen terjesztődik, egy bizonyos cél szolgálatába és a gondolko­dó embernek nem nehéz kitalál­ni, hogy honnan ered az. A társadalom két osztálya kö­zül az egyiknek — a munkásosz­tálynak — elengedhetetlen szük­ségesség, hogy a világ dolgozói megértsék egymást, egy tábor­ba sorakozzanak és egységesen cselekedjenek. Viszont a másik, — a kapitalista osztálynak —• éppen ellenkezőleg az az érde­ke, hogy a munkások fel ne is­merjék a szolidaritás eszméjét és hogy ezt megakadályozzák, vallási, faji és minden elképzel­hető módon gyűlöletet igyekez­nek terjeszteni a munkások kö­zött, mert uralmuknak ez a biz­tosítéka. És ezt a célt nagysze­rűen szolgálja a náci-fasiszta eszme. MAGYAR ORVOS HALÁLA NEW YORK — Dr. Hollós József az ismert tüdőbetegsé­gek specialistája 71 éves korá­ban meghalt. Dr. Hollós haladó- szellemű ember volt és aktivan vett részt az ily irányú mozgal­makban is. Válasz Göndör Ferenc levelére Lapunk multheti számában közöltük Göndör Ferenc, “Az Ember” szerkesztőjének igen terjedelmes levelét, amelyben sértődött nehezteléssel igazolni próbálja azon “eltévelyedéseit”, amit lapunk előző számaiban szóvátettünk. Ezzel az igazolási kísérlettel természetesen elisme­ri, hogy mi tényeket soroltunk fel, de azt állítja, hogy “vannak esetek és különösen vannak fő­leg tragikus helyzetek, amikor a szörnyű helyzetbe sodródott magyar nép életérdeke azt tette kötelességünkké, hogy még a különben rosszmultu és megbíz­hatatlan amerikai magyar jöve­vényeket se akartuk megakadá­lyozni abban, hogy az amerikai magyar nácik előtt kissé elké­sett, de pillanatnyilag taktikai­lag felhasználható náciellenes orditozásaikat megkíséreljék”. Ez a nagyon kicirkalmazott védekezés azt akarja mondani, hogy hajlandó volt bizonyos ese­tekben az Eckhardt, Drózdi, Márton ezredes és hasonló kétes “demokratákkal” — mondjuk, csak feltételesen is, együttmű­ködni. Miután “Az Ember”-ben adott nekik helyet, vagy pártol­ta őket, csak nem akarja mon­dani, hogy ezen hírhedt egyé­nek “Az Ember” hasábjain ke­resztül “az amerikai magyar ná­cik előtt” mondották el a náciz­musról utólag alkotott vélemé­nyeiket?! Nem kívánok túl sok helyet lefoglalni ezzel a dologgal és el­állók attól, hogy az ön levelét Göndör ur, elemezném, holott igazi “aranybányát” nyújt erre a célra. Ahelyett a következő­ket mondom önnek. Mi nem vagyunk “hivatásos” újságírók, de miután kiadunk egy lapot, méghozzá munkásla­pot, amelynek mottója: még az ellenségeinkről is csak az igazat írjuk, — halálos komolyan vesz- szük, ezt a dolgot. Úgy tartjuk, liogv az ilyen újságnak nemcsak jogai, hanem kötelességei is van­nak. Ilyen kötelességünknek tartjuk figyelmeztetni önt arra, hogy helyesebben értékelje a napi eseményeket és a közsze­replő egyéneket, mert akkor sokkal hathatósabb módon har­colhatna a náci-fasizmus ellen, ami a saját bevallása szerint is élethivatása. Figyelmeztetni akartuk önt, — nyíltan, őszintén, ha mind­járt nyers módon is. hogy az emberek és az események meg­ítéléséhez és értékeléséhez vagv nincs érzéke, vagy nem erőlteti meg magát. Ez nagv mértékben leszállítja az ön értékét. Egészen ilven indokok vezet­tek bennünket, amikor Dr. Jászi Oszkárt megróttuk azért, mert igyekezett lerombolni azt a ha­tást. amit esetleg kiváltott az a levele, amit a New York Times- bnz. írt É« hshár akkor is őszin­tén. sőt. nyersen irtuk meg, hogv Dr. .Tá<?tí az utóbbi időben hareins rnniHAt befeketítő útra tévedt, rém pl Wk. hogy Dr. Já- szi n°m eéntődötten, hanem ko­molyan figyelembe veszi inté­sünket. ’’Eltévelyedésének” mentségé­ül ön azt is megemliti, hogy még a “Bérmunkás szerkesztő­ségében is súlyos belső harcokat kellett vívni bizonyos antiszemi­tává és nácivá átvedlő ‘munkás­társak’ ellen”. Tény az, hogy a mi sorainkban is akadtak (de nem a szerkesztőségben) olyan ‘munkástársak’, akik, mint ön mondja, “antiszemitákká és ná­civá ádvedlettek”. De az is igaz, hogy azokat azonnal a legkö- nyörtelenebbül kiküszöböltük a soraink közül, ugyebár?! Tehát nem áll reánk a “más szemében a szálkát” közmondás. És azon­kívül milyen mentség az, hogy ha közöttünk akadtak fasizták, akkor ön is megtévedhet? És végül ön egészen indoko­latlanul párhuzamot von ket­tőnk között, de úgy, hogy miben nem egyezünk meg. Nos, enged­je meg, hogy én is hozzátegyek LOS ANGELES FIGYELEM! Az IWW los angelesi cso­portja PIKNIKET RENDEZ vasárnap, október 5-én a san- pedroi Pt. Fermin Parkban a park nyugati oldalán. A piknikre meghívjuk az IWW tagjait valamint barátait. Útirány: Vegye a Pt. Fer­min bust a San Pedro Pacific Electric Depot előtt egészen a végállomásig, ahol a piknik van. Kérjük azon IWW tagokat és barátokat, akiknek kocsi­juk van és azokat akik igény­be akarják venni, hogy legye­nek az IWW Hall előtt, 223 W. 2nd St. délelőtt 11 órakor. A rendezőség. egyet. ,Én például abban is kü­lönbözöm öntől, hogy ha valaki engem alapvető hibáimra figyel­meztetne, akkor nem hogy meg­haragudnék, hanem szépen meg­köszönném és aztán igyekeznék, hogy a jövőben elkerüljem azo­kat a hibákat. Geréb József A forrongó Kína (Vi.) Megint hiányos, zava­ros és ellentétes hírek jönnek ezen nagyfontosságu hatalmas országból. Legtöbb hirt csak a nankingi Chiang kormány jelen­tései folytán közlik, csak abban bíznak itten. De azokban is nagy, meglepetésszerü beismeré­sek jönnek a Chiang vereségei­ről. A napokban Nanking jelen­ti, hogy a vörösek 185 milera délnyugatnak Nankingtől elfog­laltak több várost. Ez egy ezer mileval délnyugatnak van azon helyektől, ahonnan a legutóbbi harcvonalat jelentették. Ugyan­csak azt is elismerik Nanking- ből, hogy a Yangtzi folyó észa­ki partját 475 mile 'hosszúság­ban a vörösök tartják megszáll­va, mely Nanking és Hankow közötti területet foglalja magá­ban. Most Chiangék csak azt re­mélik, hogy megtudják akadá­lyozni a vörös hadsereg Yangtzi folyó déli partjaira való átkelé­sét. Ugyancsak azt jelentették, hogy Nankingban és a Yangtzi folyó déli részeire is hadiállapo­tokat hirdettek ki és Nanking kapuit bezárva tartják, mint ostrom idején. Azt is jelentették, hogy a Mukdenbe vezető útvonalak tel­jesen a vörösök kezébe kerültek, több várost elfoglaltak melyen keresztül ez a főútvonal vezet. Egy másik jelentés szerint a vö­rösök elfoglaltak városokat, fal­vakat a Shenszi és Honan tarto­mányok határán, mely viszont Honan tartománynak nagy ré­szét a vörösöknek adja, amit ed­dig nem is említettek a jelenté­sekben. Vagyis a régebbi jelen­tések szerint a harcvonal vala­hol a Sárga folyó északi part­ján volna, most meg azt látjuk a nankingi jelentésből, hogy már egy pár száz milera délnyu­gatra van onnan is. ELFOGYOTT A MUNÍCIÓ Chiangék azt jelentik, hogy ha nem kapnak sürgősen ameri­kai muníciót, akkor még igy se tudnak ellenállni. Ez azt jelenti, hogy az a három billió dollár ér­tékű fegyver és muníció, melyet alig egy éve kaptak, elfogyott, vagy a vörösök kezeibe került, mert ugylátszik, hogy azoknak van muníció. A Yangtzi folyó északi part­jainak elfoglalását úgy magya­rázzák meg Chiangék, hogy ott nem volt elegendő kormánycsa­pat ellentállni. Valamint beisme­rik, hogy a déli tartományok is olyan helyzetben vannak, hogy védtelenek az esetleges támadá­sok esetén. Az összes jólképzett és felfegyverzett kormánycsa­patok északon és Manchuriában vannak bekerítve egyes na­gyobb városokban. Úgy megkérdezhetnék a jám­bor amerikai adófizető polgárok, hogy hát hol van az a hires ame­rikaiak által kiképzett és fel­fegyverzett nagy kormány had­sereg? De hát az amerikai adó­fizetők nem kérdezgetnek. Nin- csennek ahoz szokva. Azonban Wedemeyer, aki most fogja a jelentését megtenni, nem vala­mi jó színben látja az ottani helyzetet. Dacára, hogy Chiang- nak nagyon jó barátja, pártfo­gója, mégis azt a kijelentést tette, hogy az egész kínai kor­mány javíthatatlanul korrupt, igy nem valószínű, hogy újabb billiókat fog javasolni, vagy muníciót, fegyvert küldeni, me­lyeket úgyis átvisznek a vörö­sökhöz. Már azt is jelentették, hogy a Chiang kormány újabb béketár­gyalások megkezdését javasol­ta. Valamint nagyon is közeled­nek az oroszok felé és ellensze­gültek az amerikai törekvések- (Folytatás a 7-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom