Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-03-22 / 1468. szám

1947. március 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal Azok a hazai levelek Lapunk hasábjain már sok­szor említettük, hogy a Magyar- országról jövő levelek egymás­nak homlok-egyenest ellentmon­dó képet festenek az otthoni vi­szonyokról. Ezt úgy magyaráz­tuk, hogy Magyarország most nagy társadalmi átalakuláson megy át, amelyben sokan elve­szítik előbbi pozícióikat s a helyzetük, megélhetésük nehe­zebb lett. Ezek az uj rendszer ellenségeivé lettek s igyeksze­nek azt befeketíteni. Ezzel szem­ben igen nagy azoknak a száma, akik rosszabb helyzetből jobb sorsba jutottak. Ezek viszont az uj rendszer védelmezői s ar­ról kedvező leveleket Írnak. Azt is megírtuk már, hogy a hatalmát vesztett úri osztály szervezetten terjeszti a rágal­makat. Kitűnt ez mostanában a nagyarányú összeesküvés lelep­lezése alkalmából. A levelek na­gyobbik része az oroszok ellen irányul. Azt is természetesnek találjuk, hogy a nagy megszálló orosz hadseregben akadnak köt- nivaló emberek, mint ahogyan akadnak ilyenek az amerikai hadseregben is. Csak a napok­ban adták hirül, hogy öt ameri­kai katona behatolt egy japán kis városba és öles fadarabok­kal ütötték le azokat, akiket az utöán találtak; öt embert meg­öltek és 22-őt súlyosan megse­besítettek. De azért helytelen volna ezen részeg, garázda be­tyárok után Ítélni meg az egész amerikai hadsereget. Munkástársaink közül még most is igen sokan küldik be hozzánk az általuk kapott hazai leveleket. Rendesen azt a meg­jegyzést teszik hozzá, hogy ezen hazai levél Írója “egész biztosan az igazat írja”. De ha az igazat Írják, akkor éppen ez a tény a legjobb bizonyíték arra, hogy az egyes, izolált esetekről nem szabad az általánosra következ­tetni. Másszóval, pár garázdál­kodó katona még nem jelenti azt, hogy az egész orosz hadse­reg olyan. Viszont az élelmét a gyerekekkel megosztó orosz ka­tona sem bizonyíték arra, hogy minden orosz katona olyan lágy szivü, jó ember, amilyennek sze­retnénk látni őket. CÁFOLJA A RÁGALMAKAT Ezen bevezetés után leköz- lünk itt két haza levelet, — ille­tőleg azok egyes részleteit, hogy az üy természetű hazai levele­ket megfelelő kritikai szemmel tudjuk olvasni. Az egyik leve­let a Los Angeles, Cal. város­ban lakó Bakos munkástárs kapta Mátészalka városból, az ottani kommunista párt titká­rától, aki tudomást szerzett ar­ról, hogy itt, Amerikában a ma­gyarok között milyen rossz hí­reket terjesztenek az oroszok­ról. Erre Írja aztán a követke­zőket: Kedves Bakos Bátyám: Leveleit az öccse jóvoltá­ból én is olvastam. Nem iga­zak azon híresztelések, ami­ket őn ir, hogy itt az oroszok munkára szedik össze a ma­gyarokat. Sőt éppen ellenke­zőleg, hazaküldik még azon hadifoglyokat is, akiket a Szovjet Union jogosan tart­hatna ott mindaddig, amig az általuk lerombolt falvakat felépitik. A Szovjet Union azonban már eddig is több mint 200,000 magyar hadi­foglyot engedett haza. Magyarországnak egy mil­lió emberébe és nemzeti va­gyonának 20 százalékába ke­rült ez a szerencsétlen hábo­rú, amit a németek oldalán ví­vott. A felszabaduláskor egy­etlen ép hidunk sem volt. Tönkre mentek vasutaink és gyáraink. Állatállományunk nagy részét elhajtották a né­metek és a nyilasok, raktára­ink üresen maradtak, — szó­val koldusok lettünk. A fel- szabaduláskor a Szovjet Uni­on élelemmel látta el Buda­pest népét, akiket az éhhalál fenyegetett. Amikor vasuta­ink meg voltak bénulva, a Szovjet Union száz teherau­tót üzemanyaggal és személy­zettel adott Budapest lakos­ságának, hogy az ellátásban segítsen. GYAPOTOT KÜLDTEK Azonkívül adott a Szovjet Union 30 millió kg. gyapotot feldolgozásra, amelyből itt maradt 17 millió kg. munka fejében. Ez javított a magyar nép textil ellátásában. Ezt le­hetne még tovább is folytat­ni, de azt hiszem ez a néhány érv is elegendő annak, bizonyí­tására, hogy a szovjet nép miként segítette az éhező ma­gyarságot. De ide kell számí­tanunk azt is, hogy a Szovjet Union tette lehetővé a ma­gyar parasztság régi vágyá­nak megvalósítását, a 'föld­osztást is. Hogy a Szovjet Unionban van-e paradicsom, vagy nincs, azt önök, ott, Amerikában, nem igen tudhatják. Én ha­bár rövid ideig is, voltam a Szovjet Unionban. Kétségte­len, hogy az a nép óriási küz­delmet vívott s erre kellett összpontosítania minden ere­jét s csak igy tudta megállí­tani azt a hadsereget, amit egyetlen kapitalista haderő sem tudott megtenni. Ha a Szovjet nép el volna nyomva, nem volna szabadsága, nem harcolt volna olyan önzetle­nül hazájáért. Persze a Szovjet Unionban nincsen helye a tőkés osztály­nak s azért a rágalom ellenük első sorban is a nagytőkések­től származik, legyenek azok angolok, amerikaiak, franci­ák, magyarok, egyforma gyű­lölettel nézik, hogy a világ egyhatodán a munkások, a parasztok és a dolgozó értel­miség lett az ur. Mert nem tetszik nekik, hogy nincsen kizsákmányoló és kizsákmá­nyolt; hogy van egy világ, rész, ahol a petróleum, a szén, a vas és a természet összes kincsei a dolgozók kezeiben vannak. Mi azt jól tudjuk, hogy az uraknak ez nagyon fáj, csak azt nem tudjuk megérteni, hogy a dolgozók között is akadnak olyanok, akik hisznek az oroszok elleni aljas rágalmakban. Ezeket itt, Magyarországon is ter­jesztik, de a magyar munkás­ság és a szegény parasztság többé nem hiszi el. GARÁZDÁLKODÓ OROSZOK A másik levelet Pápa városból kapta az egyik munkástársunk. Ez a levél leginkább az össze­esküvésről ir, amelynek részle­teit már régebben ismerjük. A családi ügyek elintézése után azonban ilyesmit olvasunk ben­ne: Kedves Bátyám: Levelét megkaptuk és na­gyon örültem, hogy a levelem jó egészségben találta . . . Itt, Pápán, semmi különös újság nincs. Vagyis nem volt szombatig, amikor este 9 óra­kor betörtek hozzánk az oro­szok. Ahol lakom, a külső ka­put betörték, de a konyhaaj­tót már nem tudták betörni s az utcai ablakok beverése után elmentek. Pénteken és szombaton éjjel végigrabol­ták a várost. Most, a békekö­tés megtörténte után talán majd hazasegiti őket az isten. Vasárnap viradóra megjött az árvíz, a városnak laposabb részein az ablakokig áll a viz. A gyárunk is áll, mert nincs szén, de még hozzá a viz is el­öntötte. Országszerte az ár­víztől félnek most legjobban. A Rába és a Marcal is kiön­tötték, a szergényi határ is viz alatt áll. Az összeesküvők bünperét most tárgyalják. Ezeknek leg­nagyobb része a Parasztszö­vetség vezetője volt, de volt köztük kisgazda párti képvi­selő is. Földalatt szervezked­tek és fegyveres felkelést ké­szültek csinálni a köztársaság ellen, amikor kitudódott. Ér­telmi szerzője Dalnoki Veres Lajos, aki megszökött, de el- a szószékről is mindig panasz­kodnak és kérik a híveik tá­mogatását. fogták, összeköttetéseik vol­védelmezni a népet, mig a má­sik oldalon a fasiszta diktatúra virágzását elősegítik. Nagyon sántikál tehát, Truman és tár­sainak a jószívűsége és bizonyá­ra a görög nép többsége arra a közmondásra gondol, “ments meg uram isten a jóbarátaimtól, az ellenségeimmel majd én elbá­nok”. Vagy vegyük hasonlatba a magyar ügyben elfoglalt Tru­man álláspontot a görög üggyel kapcsolatban. Az amerikai kor­mány erélyes tiltakozó jegy­zéket küldött át a magyar kor­mánynak, amiért az egyik leg­utóbb lefogott összeesküvéssel vádolt egyént letartóztattak és a népbiróság elé állítják. Ez orosz beavatkozás Magyaror­szág belügyeibe. Négyszáz mil­lió dollár katonai hadsereggel való Görögországba küldése pe­dig egyáltalán nem jelent bea­vatkozást a görög nép belügyei­be. Ez a trumani logika. Mert Görögországba nem ment tilta­kozás még akkor sem, amikor a görög kormány az angol beavat­kozással nem egy, hanem ötven tak a nyugati országok jobb­oldali érzelmű vezéreikkel is. Most már mindannyian lakat alatt vannak. AZ ELLENZÉK Sulyok Dezső, a Pápáról szár­mázó politikus, aki a Kisgaz­da Párt képviselője volt, de a pártból kizárták, megalakí­totta a Szabadság Pártot s most az ellenzék vezére. Ezek azt akarják, hogy a magyar külpolitika a nyugat felé ori­entálódjon. A földjeiktől megfosztott nagybirtokosok legnagyobb része külföldön él, még hoz­zá elég jómódban, mert hi­szen nekik nem csak földjeik, hanem egyéb vagyonuk is volt. A katolikus papság sem nagyon akar belenyugodni a földjeik elvesztésébe s ezért A gyárunk még nem állami tulajdon, hanem magánembe­reké. Csak a szénbányák és néhány konzerva gyár van ál­lami tulajdonban. Végül itt közöljük még Pat­chy munkástárs levelének pár utolsó sorát, amelyben a Bér­munkást megrendeli a Gödöllőn lakó öccsének. Kedves Lefkovits Mtárs.: “ A mellékelt 2 dollár öt­ven centért küldje a Bérmun­kást az öcsémnek az alant adott címre. Az öcsém két fia, egyetemi hallgatók, azt Írják, hogy az oroszok igen jól bán­nak velük. Náluk hat orosz tiszt van elkvártélyozva s da­cára annak, hogy azok is igen nagy élelem hiányban szen­vednek, mégis vagy kétszer hetenként élelmiszer járuléka­ikat megosztják az öcsém családjával. Ezen hazai leveleknek igy egymásmellé helyezése után a a tárgyilagos olvasó valószínű­leg megegyezik azon vélemé­nyünkkel, amit e cikk beveztő soraiban mondottunk. hatvanezer embert tartóztatott le, melyekből jó néhány ezret, minden bírósági tárgyalás nél­kül lövöldöztek agyon. Azokért nem volt érdemes tiltakozni, mert a fasiszta diktatúra he­lyett, az orosz rendszer féle kommunizmus felé törekedtek. így néz ki, csak egy nagyon kis megvüágitásban Truman be­széde, melyet egyesek diploma­tikus hadüzenetnek minősítenek Oroszország ellen. Egy tény, hogy a világhelyzet még ki sem ocsúdott a kritikus válságból, már is újabb válság előtt áll. A kapitalizmus teljes csődjének európai szele, kísértetiesen csap át az óceánon az egyetlen még aránylag erős kapitalista világ­hatalomra az Egyesült Államok­ra. Nagy kérdés az, hogy med­dig lesznek képesek a nyílt ösz- szecsapásnak gátat vetni és mennyire sikerül a diplomatikus tanácskozásoknak a nyílt össze­csapást elhárítani. A kapitalista érdekeltségek úgy látszik ké­szen vannak minden eshetőség­re, máskülönben nem viselked­nének ennyire kihívóan. Vagy HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-ső oldalról)

Next

/
Oldalképek
Tartalom