Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-22 / 1468. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 15. A szeretet nevében Nincs szándékom senkit megingatni vallási meggyőződésében, ha azt valaki őszintén vallja magáénak és be is tartja annak tanításait, már amennyire azt a mai korban lehetséges. Ami azonban csaknem lehetetlen ebben az átkozott zűrzavaros rendszerben, mert látjuk, hogy a testvéri szeretet helyét a gyűlölet foglalja el. Most a háború óta ez sokkal nagyobb méretekben dühöng, mint talán valaha és bizonyítékaink vannak arra, hogy épen azok, akiknek a szeretet hirdetése és gyakorlása volna a hivatásuk, ma az ellenkezőjét cselekszik azért, mert ezzel szolgálatot akarnak tenni egy kiváltságos osztálynak. Ezt a kiváltságos, vagyis uralkodó osztályt szolgálják ugyan az emberiség történelmén keresztül a papok, csak igen ritkán akad köztük olyan ,aki komolyan veszi hivatását és nem hajlandó eladni meggyőződését. Különösen a mostani időkben, igen sokat hallunk közülök, akik többet politizálnak, mint imádkoznak és ezen oknál fogva jogosnak tartjuk magunkat, hogy néha-néha a vélemünyünket megmondjuk ezekről, mert ilyen esetekben ők tulajdonképpen lelépnek a szószékről és a mi ügyeinkbe avatkoznak. Úgy értem a társadalmi és gazdasági ügyek tárgyalásába, ami itteni és nem tulvi- lági probléma. Csak gondolkozni kell ezen tények felett és bírálat tárgyává tenni az egyházak mai szereplését és talán sokan más véleményt fognak alkotni a vallásról, amelynek évszázadokon keresztüli tanítása után is, csak idáig" jutott az emberiség. Gyűlölet, káosz, irigység dühöng mindenütt. Az én véleményem szerint, más valami eszmére van szükség és ezen eszme meg is van már, csak gyakorlatba kell vinni. Én jómagam, úgy mint sok mások is, csak rövid ideig voltam a vallásosság utján, mondhatom csak a gyermek éveimben, amikor is a szülői háznál kötelező volt a templombajárás és az iskolában a hittani leckék. Én hamar valahogy vizsgálat tárgyává tettem és ennek következtében sok minden tanítását kétségbe vontam már akkor is. További kutatás, tanulás után pedig teljesen kiszabadultam annak befolyása alól. Már gyermek koromban nehezen akartam megérteni, hogy a plébános ur, aki a hittani órák alatt tanított bennünket (nagy termetű, szigorú szemű ember volt és emiatt a gyermekek “bika” névvel tisztelték meg) kőfalán a munkásnép szervezeti széttagoltsága ad nekik ehez ilyen pökhendi bátorságot. A komoly helyzetben a munkás- osztályra nézve a tizenkettedik órai komoly figyelmeztetés, egy hatalmas egységes szervezeti táborba tömörülni felkészülten minden eshetőséggel szemben. Ameddig ezt el nem érjük, addig mindig egy újabb háború veszélye Demokles kardja ként lóg fejünk fölött. molyán veszi a testvéri szerete- tet, mert a legkisebb mozdulatért, vagy a lecke nem tudásért büntetett bennünket. Az volt a szokása, hogy a hüvelyk újával hatalmas “barackot” nyomott a fejünk tetejére, hogy m§g a könnyeink is kicsordult. Azok voltak a legboldogabb fiuk, akik jól bent ültek a padokban, mert azokat nem érte olyan sokszor ezen kitüntetés, mint azokat, akik jobban kéznél voltak. A bibliai mesék és csudák hamarosan hihetetleneknek tűntek fel előttem. Az egyház különböző rendeletéit, mint pl. a böjtölést, egyáltalán nem vettem komolyan (de még azok sem, akik megmaradtak jó kereszténynek), mert igaz, hogy böjti napokon nem ettünk húst azért, mert nem kaptunk, nem azért, hogy féltünk attól, hogy elvisz az ördög, amivel szoktak bennünket ijeszteni. Bizony nagyon sokszor megtörtént, hogy fello- pództunk a padlásra és megrövidítettük az ott csüngő kolbászt és szalonnát. Későbben pedig láttam, hogy sok szegény ember, nagyon sok más napokon sem evett húst, mert nem volt, tehát sehogysem kárhozhatott el, még akkor se, ha egyszer pénteken hozzájutott is. A gyónásnál meg nehezen tudtam megérteni, hogy egy ember feloldhasson bűneink alól, amit már elkövettünk csak azért, mert ezeket megbántuk és erős fogadást tettünk, hogy többször nem cselekszük. Az áldozásnál pedig, hogy az ostya Jézus teste, a bor pedig vére lenne, szintén kétséges volt előttem. Azt pedig, hogy az imádság nem segít, sok kézzel fogható bizonyíték igazolta. A sok közül csak megemlítem azt, hogy egy esetben nagy szárazság idején, amikor kivonultak a határ szélére zászlókkal, keresztekkel és csendes esőért könyörögtek, hát meg is jöt az eső, de olyan jégzáporral, hogy az ut mellett lapáttal mertük a galambtojás nagyságú jegeket, a határt tönkreverte. Egy másik hasonló esetben pedig olyan csendesen jött meg, hogy a szénaboglyákat a Koppány vizéből halászták ki, a Cseréngáti vasúti bakter ház tetejét pedig fél kilométernyire találták meg lent a bozótban. Sokat lehetne mondani még, de csak azok figyelmét hívom fel arra, akik még hisznek, hogy gondolkozzanak felette, hová jutott a mi szülőhazánk, aminek Szűz Mária a pátronusa. Szent István a védszentje, ehhez nem kell sok magyarázat. A hideg tények Napóleont igazolják, aki azt mondotta, hogy az isten mindig azok oldalán van, akiknek nagyobb ágyújuk van, ezen esetben még hozzátehetjük a nagy bombázó repülőgépeket is. Mindent összegezve, még csak annyit, hogy mikor már a középiskolába jártam, jobban ' megimerkedtem a természettannal, tudományos könyvekkel és már azon csodálkoztam, hogy hogyan is lehet egy iskolázott ember vallásos. Megértettem az átlagos, egyszerű népet, akik nem jutottak más tudáshoz, akiknek az összes tudományos I könyvtáruk abból a szent család, vagy regélő bácsi naptárakból állott, amit a karácsonyi vásárban vettek meg minden évben. ' De én azt tartottam és tartom most is, amit az egyik bölcs mondott, hogy akinek tudása van, annak nincs szüksége vallásra. A fentiekből érthetik az olvasók, hogy ezek után nem járok a templomba és mégis hallgatom a prédikációkat. Meghallgatom a különböző templomok programjait, tudni akarom, hogy mit mondanak a sötétség vámszedői, miként támadják a felvilágosultság előhírnökeit és éppen egy ilyen program hallgatása adta meg a gondolatot ezen sorok megírására is. Ugyanis az egyik clevelandi magyar lelkész, aki az egyik ak- roni rádió állomáson keresztül kopogtat be hajlékainkba az evangélium szent vigasztalásával, aki ájtatos imádkozó hangon hirdeti isten igéjét, testvéri szeretet üdvösségét, hirtelen felcsapott izgatónak a demokratikus magyar kormány elleni összeesküvők védencének, segédkezet nyújt egy újabb fehér terror előkészítéséhez. Vörösök elleni háborút és gyűlöletet hirdet és mindezekre képes, csak néhány szó keretén belül, az áldásos beszédű, jámbor szolgája az urnák, akiről talán fel sem tételeztük volna, hogy ilyesmire képes. Be kell ismernünk, hogy már többször eléggé értelmes beszédeket tartott (már amit el lehet várni egy paptól). Az a jegyzék, amelyet az amerikai külügyi hivatal küldött a magyar kormánynak és az oroszoknak, adta meg a bátorságot ezen egyideig meglapuló Hort hy bérenceknek. Persze csak néhány szót mondott prédikációja végén, de ez elég volt. Elárulta örömét afelett, hogy amint mon- dá, végre is az amerikai kormány beleavatkozik, végre könyörgésünk meghallgattatott. Vége lesz szenvedéseinknek az orosz kegyetlenkedésnek. Aztán akcióra hívja fel az amerikai magyarokat, azt mondja beszéde végén, addig verjük a vasat, amig tüzes. A demokratikus magyar kormány, ha nem is az, aminek tulajdonképpen kellene lenni, de az ottani viszonyok között mégis fejlődést jelent. Egy lépést jelent a haladás felé. A fél-feudalista grófok, bárók, papok által uralt országnak először lehetett kilátása a múlt átkától szabadulni és most ezt ketté akarják vágni, meg akarják semmisíteni, visszaállítani a munkásgyilkos Horthy rendszert. Erős összeesküvést szőttek ellene és most nyíltan az összeesküvők védelmére sietnek az összes kapitalista kormányok. A céljuk reakciós gyűrűvel körülvenni Oroszországot ismét. Ezért tett az amerikai kormány olyan lépést, amely az egész világot lángbaborithatja újra. Gondolni is alig merünk arra, ami Magyarország szegény népét érné, ha az a banda visszakerülne és elkezdené a földeket visszavenni azok részére, akik évezreden keresztül bitorolták azt. Kritikus időket élünk, válaszúinál állunk. Az elavult rendszer bérenc hadai megakarják semmisíteni teljesen a fejlődés felé törekvő elemeket és az egyházak nem a mi oldalunkon vannak. Azért tartottuk érdemesnek megírni felőlük az értelmes munkásoknak, hogy minden módon kötelességünk ellensúlyozni ezt az aljas szándékot. Akroni Proli Szervezkedhetnek a munkavezetők A SUPREME COURT DÖNTÉSE SZERINT A MUNKAVEZETŐKNEK ÉS FELÜGYELŐKNEK IS JOGUK VAN A SZERVEZKEDÉSHEZ. — A MUNKÁLTATÓK A TÖRVÉNY MEGVÁLTOZTATÁSÁT KÖVETELIK. WASHINGTON -— Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága, a Supreme Court, öt szavazattal négy ellenében úgy döntött, hogy a Wagner féle törvények értelmében a munkavezetőknek (foreman) is joguk van a szervezkedésre és a kollektív egyezkedésre. A munkavezetők szervezkedését rendkívül vehemensen ellenezték az amerikai munkálta-*------------------------------------___ tók, mert azt tartották, hogy a foreman már nem a munkásokhoz tartozik, hanem a gyári vezetőségnek, a management-nak az integrális része. Ennélfogva semmi szin alatt sem akartak beleegyezni abba, hogy a fore- manok is szervezetekbe tartozzanak, mint a munkások. A döntésre precedensül a Packard Motor Car Company pőre szolgált. Ennek a cégnek a foremanjai még 1942-ben szervezkedtek, a management azonban 1943 január havában a bíróság elé vitte az ügyet. Kérte a bíróságot, hogy tiltsa el a fo- remanokat a szervezkedéstől azon oknál fogva, hogy “a foreman a management első frontvonala”. Ezen érv szerint a foreman elvállalja azt, hogy a management rendeletéit a munkások között érvényre juttatja. Ha azonban ugyanaz a foreman belép a munkás unionba is, akkor annak is engedelmességgel tartozik, ami lehetetlenné teszi, hogy a foremani munkakörét száz percentesen töltse be. AZ EGYÉNI ÉRDEK A foremanok, akik független szervezetet alakítottak, szintén a bírósághoz fordultak s kérték annak eldöntését, hogy vájjon a Wagner féle törvények vonatkozhatnak-e rájuk is. A National Labor Relation Board a foremanok javárá döntött. Ugyancsak igy döntött a Hatodik Kerületi Szövetségi bíróság is, amelytől fellebezés utján a Supreme Courthoz került az ügy. A többség véleményét Robert H. Jackson főbíró irta, aki más alkalommal a konzervatív oldalon szokott szerepelni. A többségi döntés szerint a forema- noknak is első sorban saját érdeküket kell védeni. Másszóval a foreman is elsősorban csak alkalmazott és csak azután kép-
