Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-15 / 1467. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 15. Egyről-Másról :ELMONDJA: J. Z. MIÉRT MENESZTETTÉK O. JOHN ROGGET n. kooperációt kaptak a hadvezetőségtől, valamint Jackson biró- tól, aki a nürenbergi tárgyalás amerikai főbirája volt. O. John Rogge, a náci árulá- si pör vádló ügyésze a náci-fasizmus elleni harcot nem tartotta befejezettnek a lövöldözés megszűnésével az európai harctereken, mint ahogy azt a hivatalos közegek akarták. Rogge szerint a fasizmus világméretű, itt van az Egyesült Államokban is, amely gyökeret ki kell irtani, tekintet nélkül, hogy ezen törekvésben, kiknek fog a tyúkszemére lépni. Hogy ezirányu bizonyítékait kibővitse és megerősítse, szükségesnek látta a németországi utat, amelyhez megnyerte főnöke — Tom Clark, igazságügyi államtitkár — beleegyezését. Ezen funkció elvégzésére kért egy kilenc tagból álló segítő bizottság és egy-egy igazoló levelet a külügyi és hadügyi államtitkároktól, amelyek utasítanák ezen hivatalok németországi közegeit, hogy minden kooperációt megadjanak Rogge és segítőinek. Ehelyett azonban csak egy megbízó levelet kapott, amelyet ő maga irt meg és főnöke •— Clark — irt alá. A 9 tagú segítő csoport helyett pedig rendelkezésére bocsátottak egy FBI agentot, egy jogtanácsost, két gépirónőt és két portable Írógépet. Az FBI embert 30 napra bocsátották rendelkezésére és később még 30 nappal meghosz- szabbitották. így felszerelve 1946 április 4-én keltek útra és 11 hétig időztek Németországban. Rogge elismeréssel nyilatkozott Paul E. Ertzinger FBI segítőjéről és Miss Edith Lowen- stein jogtanácsosról, akik szerinte heroikus munkát végeztek a 450 tonna dokumentum és 30.000 drb. bizonyíték átrostálásával. Ugyancsak tökéletes A FELFEDETT ANYAG “Ertzinger és én — mondotta Rogge — Nürenberg és Camp Silbert — az amerikai katonai vizsgálati központ Oberursel, Frankfort közelében — között osztottuk fel időnket, mig Miss Lowenstein 8 hetet Berlinben töltött a dokumentumok átvizsgálásával és aztán segített nekünk a tanuk kihallgatásánál. “Ezen idő alatt mi személyesen 66 tanút hallgattunk ki Go- ering és Ribbentropp-tól le az alantasabb, de nagyon fontos propaganda, pénzügyi és külügyi minisztériumok tisztviselői közül. “Az ott birtokunkba jutott bizonyítékok kétségtelenül arról győztek meg, hogy a náci penetrációról táplált véleményünk az Egyesült Államokban, nagyon is korlátolt volt úgy méreteiben, mint teljesítményeiben. “Vizsgálataink nem csak meg- I erősítették a kezeink között levő bizonyítékokat, hanem újabb bizonyítékokat is szolgáltattak. Bár a főcélunk volt egy bizonyos irányt követni, amely az árulási pörrel volt kapcsolatban, munkaközben azonban oly gazdag anyaggal találtuk magunkat szembe, hogy nem térhettünk ki az elől, amely nagyon is fontosnak tűnt fel az Egyesült Államok biztonsága szempontjából, bár nem volt közvetlen ösz- szeköttetésben missziónkkal.” LÁTOGATÁS AZ OROSZ ZÓNÁBAN Itt Rogge megkérdezte, hogy érdekelne-e ha elmondana egy történetet, amely eddig nem került a nyilvánosság elé. Ez egy Joachim Hertslet nevű tanúról szól, aki főnöke volt a German teszi nagyfontosságuvá, hogy ott az angol birodalmon kívül számos más ország kommunista pártjainak testvér küldöttei is megjelentek. Igaz, ezek a szokásos üdvözléseken kívül nem vettek részt a nyilvános tárgyalásokban, azonban ez a képvisel- tetés eléggé demonstrálta az együvé tartozásukat. A testvér küldöttek között ott volt William Z. Foster, az amerikai kommunista párt elnöke is. Csupán a Szovjet Union és Románia nem küldtek testvér delegátusokat. AZONNALI TÖREKVÉSEK Az tény, hogy a háború előtt ismertebb kommunista vezérek, mint például a bolgár Dimitrov, az olasz Palmiro Togliatti, a francia Duclos, vagy a német Walther Albricht hiányoztak a konferenciáról, noha bizonyára értesültek annak minden határozatáról. Maga a konferencia nem szabott ki semmi jelentékeny uj irányt a kommunisták részére erre és a következő évre. Az elhangzott beszédekből Ítélve a kommunisták azonnali célja a következőkben foglalhatók össze. 1. A tervezett gazdaságot tovább fejleszteni az olyan országokban, mint például Anglia is, ahol meg van rá az eshetőség.. És ezt a gazdaságot összhangba kell hozni a Szovjet Unionnal. 2. Támogatni kell azon népek szabadságmozgalmait, amelyek teljes szabadságra törekszenek, mint például India is. 3. Ellensúlyozni kell az Egyesült Államok imperialista törekvéseit. 4. Elő kell segíteni az angol birodalom munkásai közötti kooperációt anélkül, hogy a kommunista pártok között megalakítanák a szervezett egységet. A szónokok közül többen hangoztatták, hogy az Egyesült Államok Európa népeiből egy “Nyugati blokkot” akar összehozni a Szovjet Union ellen, amiben nagy veszedelmet látnak a jövő békéjére és azért az ily blokk megalakítása helyett az angol-szovjet kooperációt sürgették. ; Economic Minisztériumnak és akit bátran lehet Goering személyes emisszárusának nevezni nagyfontosságu ügyekben. Rogge szerint Hertslet volt az. aki közvetlen összeköttetésben volt William R. Davis amerikai olaj- mágnással, aki megkísérelte Roosevelt elnököt rávenni, hogy a nácikkal béketárgyalásokat kezdjenek és aki Washingtonban titokban beszélt John L. Lewis, a bányász szervezet elnökével. “Hertslet volt az egyetlen tanú, akire szükségem volt, aki nem tartózkodott az amerikai zónában, hanem Halle an der Salle, — Leipzig közelében — az orosz zónában tartózkodott. Amint kutatásaink folytak, nyilvánvalóvá vált, hogy Hertslet vallomása roppant fontosságú volna vizsgálatainkhoz és mindent meg kell kísérelnem, mielőtt Európát elhagyom annak megszerzésére. “Az amerikai zónában mindenki arról biztosított, hogy kár minden fáradtságért, mert az oroszok ‘lehetetlenek’. Azt mondották, hogy az oroszok nem kooperálnak, nagyon nehéz velük együtt dolgozni és minden törekvés Hertslet kihallgatására meddő kísérlet. “Én nem tudtam, hogy ezen elbeszélések hitelesek-e, de azt tudtam, hogy szükségem volt Hertslet vallomására és elhatároztam, hogy megkockáztatom. “Junius 20-án, csütörtökön reggel elhagytam Berlint egy U. S. Army autón, amelyet egy G. I. soff őr hajtott és elmentem Halle an der Salle-be. Megérke- sésünkkor kérdezősködtünk a katonai parancsnokság központja iránt, megkaptuk a szükséges útbaigazítást és minden baj nélkül odajutottunk. Bemutatkoztam az orosz ezredes parancsnoknak és ismertettem a misszióm célját. Azt kérdezte, hogy milyen formában akarom a vallatást levezetni, mire azt feleltem, hogy itt a parancsnokságon, mert a tanúra is hatással van a hivatalos környezet. Minden további formaságot mellőzve, beszólitott egy katonát és oroszul beszélt hozzá, amit feltételeztem, hogy utasítást adott annak, Hertslet behozására, engem pedig meghívott uzsonnára. Ugyancsak utasítást adott egy katonának soffőröm ellátására. “Uzsonna után Hertslet már ott volt és megkezdődött a kihallgatás. Berlinben kollégáim úgy informáltak, hogy minden kérdést és választ le kell fordítani orosz nyelvre, én azonban megkíséreltem németül vallatni a tanút, hogy lássam mi fog következni. Azonban semmi sem történt. Az én tanúm volt és teljes szabadságot kaptam a kihallgatására. NEM TALÁLT SZOVJET “VASFÜGGÖNYT” “A vallatás csütörtök délután kezdődött és folyt késő estig és pénteken délelőtt is, minden cenzúra, vagy beavatkozás nélkül, tetszésem szerint. “Meghívást kaptam, hogy töltsem az éjjelt az orosz tisztek szállodájában, amit el is fogadtam és gondoskodtak soffőröm elszállásolásáról is. “Amikor végeztem, nagyon barátságosan váltunk el. Úgy odamenet, mint vissza, az utat mi választottuk meg és senki- sem akadályozott utunk folytatásában. Egy utón mentünk és másikon tértünk vissza.” CLARK REAKCIÓJA A JELENTÉSRE Hertslet elbeszélése szerint — amit más tanú és a kéznél levő dokumentumok is megerősítenek — a nácik 1940-ben 3-tól 5 millió dollárnyi összeget gyűjtöttek néhai Roosevelt elnök kibuktatására. Amikor visszatért Németországból, rögtön hozzáfogott a jelentés megírásához és az első részlet ezen összeg miként fel- használásával foglalk o z o 11. Abban említést volt John L. Lewis és a volt monatai szenátor Wheeler, a volt al-elnök John N. Gardner, volt elnök Herbert Hoover és Roosevelt volt fő-postamestere James A. Farley, mint “akiket fel lehet használni annak megakadályoz á s á r a, hogy az Egyesült Államok részt vegyen a háborúba” a nácik szerint röviddel azután, hogy a németek megszállták Lengyelországot. “Miután Clark elolvasta a jelentés ezen részét, amelyről eddig feltételeztem, hogy a nyilvánosság részére készült, azt ajánlotta, hogy ez ‘titkos’ dokumentum marad” — mondotta Rogge. 28 KÉPVISELŐ SEGÍTETTE A NÁCIKAT r Megkérdeztük Rogget-t, hogy van-e sejtelme, hogy ki nevének az említése indította Clarkot arra az elhatározásra, hogy a jelentés “titkos dokumentum” maradjon, mire azt felelte, hogy azt hiszi, hogy Wheeler, plus 27 más szenátor és képviselő, akiket az azóta börtönbe került náci agent, George Sylvester Viereck felhasznált náci propagandára itt az országban. Ezek: Rep. Clare E. Hoffman (R. Mich.), Paul W. Shafer (R. Mich.), Herold Knutson (R. Minn.), Bartell J. Jónkban (R. Mich.), Wm. J. Stratton (R. 111.), Cliff Clevenber (R. O.), Sen. Edvtdn C. Johnson (D. Col.), D. C. Drorshak (R. Idaho), Wm. Langer (R. N.D.), Robert M. LaFolette, Jr. (Prog. Wis.), Robert R. Reynolds (D. N.C.), D. Worth Clark (D. Idaho), Henrik Shipstead (R. Min.), Gerald F. Nye (R. N.D.), Wheeler és volt képviselők Martin L. Sweeny, Jacob Thorkel- son, George H. Thinkham, John G. Alexander, Phillip A. Bennett és Asher L. Burdick. Külön kategóriába vannak említve “Akik Viereckkel pak- táltak” címmel, Sen. Rush Holt (D. W. Va.) az azóta elhunyt Sen. Ernest Lundeen (LP. Min.) volt Rep. Hamilton Fish (R. N. Y.) és Rep. Stephen A Day (R. 111.). Azon kérdésünkre, hogy mivel jelentésében több iparmágnás neve is meg van említve, többek között Henry és Edsel Ford a Ford Motor Co., James D. Mooney a Gén. Motors, Tor- kild Reiber a Texas Oil Co., Sosthenes Behn az Int. Tel. és a Standard Oil Co. főemberei, gondolja-e, hogy ezek hozzájá-
