Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-03-15 / 1467. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 15. Egyről-Másról :ELMONDJA: J. Z. MIÉRT MENESZTETTÉK O. JOHN ROGGET n. kooperációt kaptak a hadveze­tőségtől, valamint Jackson biró- tól, aki a nürenbergi tárgyalás amerikai főbirája volt. O. John Rogge, a náci árulá- si pör vádló ügyésze a náci-fa­sizmus elleni harcot nem tar­totta befejezettnek a lövöldözés megszűnésével az európai harc­tereken, mint ahogy azt a hiva­talos közegek akarták. Rogge szerint a fasizmus világméretű, itt van az Egyesült Államokban is, amely gyökeret ki kell irtani, tekintet nélkül, hogy ezen tö­rekvésben, kiknek fog a tyúk­szemére lépni. Hogy ezirányu bizonyítékait kibővitse és megerősítse, szük­ségesnek látta a németországi utat, amelyhez megnyerte főnö­ke — Tom Clark, igazságügyi államtitkár — beleegyezését. Ezen funkció elvégzésére kért egy kilenc tagból álló segítő bi­zottság és egy-egy igazoló le­velet a külügyi és hadügyi ál­lamtitkároktól, amelyek utasí­tanák ezen hivatalok németor­szági közegeit, hogy minden ko­operációt megadjanak Rogge és segítőinek. Ehelyett azonban csak egy megbízó levelet kapott, amelyet ő maga irt meg és főnöke •— Clark — irt alá. A 9 tagú segí­tő csoport helyett pedig rendel­kezésére bocsátottak egy FBI agentot, egy jogtanácsost, két gépirónőt és két portable Írógé­pet. Az FBI embert 30 napra bocsátották rendelkezésére és később még 30 nappal meghosz- szabbitották. így felszerelve 1946 április 4-én keltek útra és 11 hétig időztek Németország­ban. Rogge elismeréssel nyilatko­zott Paul E. Ertzinger FBI segí­tőjéről és Miss Edith Lowen- stein jogtanácsosról, akik sze­rinte heroikus munkát végeztek a 450 tonna dokumentum és 30.000 drb. bizonyíték átrostá­lásával. Ugyancsak tökéletes A FELFEDETT ANYAG “Ertzinger és én — mondot­ta Rogge — Nürenberg és Camp Silbert — az amerikai katonai vizsgálati központ Oberursel, Frankfort közelében — között osztottuk fel időnket, mig Miss Lowenstein 8 hetet Berlinben töltött a dokumentumok átvizs­gálásával és aztán segített ne­künk a tanuk kihallgatásánál. “Ezen idő alatt mi személye­sen 66 tanút hallgattunk ki Go- ering és Ribbentropp-tól le az alantasabb, de nagyon fontos propaganda, pénzügyi és külü­gyi minisztériumok tisztviselői közül. “Az ott birtokunkba jutott bizonyítékok kétségtelenül ar­ról győztek meg, hogy a náci penetrációról táplált vélemé­nyünk az Egyesült Államokban, nagyon is korlátolt volt úgy mé­reteiben, mint teljesítményeiben. “Vizsgálataink nem csak meg- I erősítették a kezeink között le­vő bizonyítékokat, hanem újabb bizonyítékokat is szolgáltattak. Bár a főcélunk volt egy bizo­nyos irányt követni, amely az árulási pörrel volt kapcsolatban, munkaközben azonban oly gaz­dag anyaggal találtuk magun­kat szembe, hogy nem térhet­tünk ki az elől, amely nagyon is fontosnak tűnt fel az Egyesült Államok biztonsága szempontjá­ból, bár nem volt közvetlen ösz- szeköttetésben missziónkkal.” LÁTOGATÁS AZ OROSZ ZÓNÁBAN Itt Rogge megkérdezte, hogy érdekelne-e ha elmondana egy történetet, amely eddig nem ke­rült a nyilvánosság elé. Ez egy Joachim Hertslet nevű tanúról szól, aki főnöke volt a German teszi nagyfontosságuvá, hogy ott az angol birodalmon kívül számos más ország kommunista pártjainak testvér küldöttei is megjelentek. Igaz, ezek a szoká­sos üdvözléseken kívül nem vet­tek részt a nyilvános tárgyalá­sokban, azonban ez a képvisel- tetés eléggé demonstrálta az együvé tartozásukat. A testvér küldöttek között ott volt Willi­am Z. Foster, az amerikai kom­munista párt elnöke is. Csupán a Szovjet Union és Románia nem küldtek testvér delegátuso­kat. AZONNALI TÖREKVÉSEK Az tény, hogy a háború előtt ismertebb kommunista vezérek, mint például a bolgár Dimitrov, az olasz Palmiro Togliatti, a francia Duclos, vagy a német Walther Albricht hiányoztak a konferenciáról, noha bizonyára értesültek annak minden hatá­rozatáról. Maga a konferencia nem szabott ki semmi jelenté­keny uj irányt a kommunisták részére erre és a következő év­re. Az elhangzott beszédekből Ítélve a kommunisták azonnali célja a következőkben foglalha­tók össze. 1. A tervezett gazdaságot to­vább fejleszteni az olyan orszá­gokban, mint például Anglia is, ahol meg van rá az eshetőség.. És ezt a gazdaságot összhangba kell hozni a Szovjet Unionnal. 2. Támogatni kell azon népek sza­badságmozgalmait, amelyek tel­jes szabadságra törekszenek, mint például India is. 3. Ellen­súlyozni kell az Egyesült Álla­mok imperialista törekvéseit. 4. Elő kell segíteni az angol biro­dalom munkásai közötti koope­rációt anélkül, hogy a kommu­nista pártok között megalakíta­nák a szervezett egységet. A szónokok közül többen han­goztatták, hogy az Egyesült Ál­lamok Európa népeiből egy “Nyugati blokkot” akar össze­hozni a Szovjet Union ellen, amiben nagy veszedelmet lát­nak a jövő békéjére és azért az ily blokk megalakítása helyett az angol-szovjet kooperációt sürgették. ; Economic Minisztériumnak és akit bátran lehet Goering sze­mélyes emisszárusának nevezni nagyfontosságu ügyekben. Rog­ge szerint Hertslet volt az. aki közvetlen összeköttetésben volt William R. Davis amerikai olaj- mágnással, aki megkísérelte Roosevelt elnököt rávenni, hogy a nácikkal béketárgyalásokat kezdjenek és aki Washington­ban titokban beszélt John L. Le­wis, a bányász szervezet elnö­kével. “Hertslet volt az egyetlen ta­nú, akire szükségem volt, aki nem tartózkodott az amerikai zónában, hanem Halle an der Salle, — Leipzig közelében — az orosz zónában tartózkodott. Amint kutatásaink folytak, nyil­vánvalóvá vált, hogy Hertslet vallomása roppant fontosságú volna vizsgálatainkhoz és min­dent meg kell kísérelnem, mie­lőtt Európát elhagyom annak megszerzésére. “Az amerikai zónában min­denki arról biztosított, hogy kár minden fáradtságért, mert az oroszok ‘lehetetlenek’. Azt mon­dották, hogy az oroszok nem kooperálnak, nagyon nehéz ve­lük együtt dolgozni és minden törekvés Hertslet kihallgatásá­ra meddő kísérlet. “Én nem tudtam, hogy ezen elbeszélések hitelesek-e, de azt tudtam, hogy szükségem volt Hertslet vallomására és elhatá­roztam, hogy megkockáztatom. “Junius 20-án, csütörtökön reggel elhagytam Berlint egy U. S. Army autón, amelyet egy G. I. soff őr hajtott és elmentem Halle an der Salle-be. Megérke- sésünkkor kérdezősködtünk a katonai parancsnokság központ­ja iránt, megkaptuk a szüksé­ges útbaigazítást és minden baj nélkül odajutottunk. Bemutat­koztam az orosz ezredes pa­rancsnoknak és ismertettem a misszióm célját. Azt kérdezte, hogy milyen formában akarom a vallatást levezetni, mire azt feleltem, hogy itt a parancsnok­ságon, mert a tanúra is hatással van a hivatalos környezet. Min­den további formaságot mellőz­ve, beszólitott egy katonát és oroszul beszélt hozzá, amit fel­tételeztem, hogy utasítást adott annak, Hertslet behozására, en­gem pedig meghívott uzsonná­ra. Ugyancsak utasítást adott egy katonának soffőröm ellátá­sára. “Uzsonna után Hertslet már ott volt és megkezdődött a ki­hallgatás. Berlinben kollégáim úgy informáltak, hogy minden kérdést és választ le kell fordí­tani orosz nyelvre, én azonban megkíséreltem németül vallatni a tanút, hogy lássam mi fog kö­vetkezni. Azonban semmi sem történt. Az én tanúm volt és tel­jes szabadságot kaptam a ki­hallgatására. NEM TALÁLT SZOVJET “VASFÜGGÖNYT” “A vallatás csütörtök délután kezdődött és folyt késő estig és pénteken délelőtt is, minden cenzúra, vagy beavatkozás nél­kül, tetszésem szerint. “Meghívást kaptam, hogy töltsem az éjjelt az orosz tisz­tek szállodájában, amit el is fo­gadtam és gondoskodtak soffő­röm elszállásolásáról is. “Amikor végeztem, nagyon barátságosan váltunk el. Úgy odamenet, mint vissza, az utat mi választottuk meg és senki- sem akadályozott utunk folyta­tásában. Egy utón mentünk és másikon tértünk vissza.” CLARK REAKCIÓJA A JELENTÉSRE Hertslet elbeszélése szerint — amit más tanú és a kéznél levő dokumentumok is megerősíte­nek — a nácik 1940-ben 3-tól 5 millió dollárnyi összeget gyűj­töttek néhai Roosevelt elnök ki­buktatására. Amikor visszatért Németor­szágból, rögtön hozzáfogott a jelentés megírásához és az első részlet ezen összeg miként fel- használásával foglalk o z o 11. Abban említést volt John L. Le­wis és a volt monatai szenátor Wheeler, a volt al-elnök John N. Gardner, volt elnök Herbert Hoover és Roosevelt volt fő-pos­tamestere James A. Farley, mint “akiket fel lehet használni annak megakadályoz á s á r a, hogy az Egyesült Államok részt vegyen a háborúba” a nácik sze­rint röviddel azután, hogy a né­metek megszállták Lengyelor­szágot. “Miután Clark elolvasta a je­lentés ezen részét, amelyről ed­dig feltételeztem, hogy a nyilvá­nosság részére készült, azt aján­lotta, hogy ez ‘titkos’ dokumen­tum marad” — mondotta Rog­ge. 28 KÉPVISELŐ SEGÍTETTE A NÁCIKAT r Megkérdeztük Rogget-t, hogy van-e sejtelme, hogy ki nevének az említése indította Clarkot ar­ra az elhatározásra, hogy a je­lentés “titkos dokumentum” ma­radjon, mire azt felelte, hogy azt hiszi, hogy Wheeler, plus 27 más szenátor és képviselő, aki­ket az azóta börtönbe került ná­ci agent, George Sylvester Vie­reck felhasznált náci propagan­dára itt az országban. Ezek: Rep. Clare E. Hoff­man (R. Mich.), Paul W. Shafer (R. Mich.), Herold Knutson (R. Minn.), Bartell J. Jónkban (R. Mich.), Wm. J. Stratton (R. 111.), Cliff Clevenber (R. O.), Sen. Edvtdn C. Johnson (D. Col.), D. C. Drorshak (R. Ida­ho), Wm. Langer (R. N.D.), Robert M. LaFolette, Jr. (Prog. Wis.), Robert R. Reynolds (D. N.C.), D. Worth Clark (D. Ida­ho), Henrik Shipstead (R. Min.), Gerald F. Nye (R. N.D.), Wheeler és volt képviselők Mar­tin L. Sweeny, Jacob Thorkel- son, George H. Thinkham, John G. Alexander, Phillip A. Ben­nett és Asher L. Burdick. Külön kategóriába vannak említve “Akik Viereckkel pak- táltak” címmel, Sen. Rush Holt (D. W. Va.) az azóta elhunyt Sen. Ernest Lundeen (LP. Min.) volt Rep. Hamilton Fish (R. N. Y.) és Rep. Stephen A Day (R. 111.). Azon kérdésünkre, hogy mi­vel jelentésében több iparmág­nás neve is meg van említve, többek között Henry és Edsel Ford a Ford Motor Co., James D. Mooney a Gén. Motors, Tor- kild Reiber a Texas Oil Co., Sosthenes Behn az Int. Tel. és a Standard Oil Co. főemberei, gondolja-e, hogy ezek hozzájá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom