Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-03-15 / 1467. szám

- 1947. március 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal rultak elbocsájátásához? Azt válaszolta, hogy határozottan nem állíthatja. Véleménye sze­rint elbocsájtásának fő oka Wheeler és a többi képviselők neveinek említése volt. A “TITOK” KISZIVÁRGOTT Bár Clark a jelentést szigorú titokban akarta tartani, Rogge kísérletet tett ismételten ennek az ellenkezőjéről meggyőzni őt, de sikeretelenül. A jelentésben foglalt adatok azonban nem maradtak titokban, minden ti­lalom ellenére, bár a kiszivárgás “nem tőlem eredt” mondotta Rogge. “És miután annak rész­letei már amúgy is nyilvános­ságra kerültek, oktalanságnak tartottam a további hallgatást. Eszerint szabadságot kértem és kaptam azon célból, hogy előa­dói kőrútra megyek a fasizmus romboló hatásainak ismerteté­sére.” “Okt. 21-én a Warthmore Egyetemen tartott előadásom előestéjén beszéltem Clarkkal és mondottam neki, hogy már több előadást tartottam a nemzetkö­zi fasizmus és a náci penetráció­ról az Egyesült Államokban és az ezután következőben részle­tesen kívánok beszámolni a ren­delkezésre álló adatokról. Clark kért, hogy mondjam meg a hall­gatóságnak, hogy a “Depart­ment of Justice semilyen formá­ban nem korlátozott” ’ amit én úgy értelmeztem, hogy “mond­jon el mindent. Hivatalos hozzá­járulást nem adhatok, de a tör­ténteket el kell mondani és én nem állok útjába.” Biztosítot­tam Clarkot, hogy a hallgató­ságnak meg fogom mondani, hogy a Justice Dept, nem korlá­tozott. “A Swarthmore Egyetemen az előadást okt. 22-én tartottam és megemlítettem Wheeler és más képviselők neveit, amit az eredeti jelentésemből Clark kí­vánságára mellőztem. “Okt. 24-én Wheeler a fehér­házban járt és beszélt Truman elnökkel. Hogy miről tárgyaltak azt nem tudom, de azt tudom, magamról, hogy a követke­ző nap engem kirúgtak” — mondotta Rogge. A fentiekben ismertettük Rogge menesztésének okait, amely tény világot "vet arra, hogy a náci penetráció mennyi­re megmételyezte a legmaga­sabb kormány köröket is. Hogy ezek nem üres állítások, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy olyan egyéntől erednek, aki ben- fentes volt ezen körökben, de mert nem volt hajlandó falazni a nácizmusnak, mint társai, ki­rúgták onnan. Rogge két hónapig volt körú­ton és volt nap, amikor négy előadást és két rádió beszédet tartott. Beutazta az országod kelettől nyugatig és déltől észa­kig és alkalma volt megismerni a nép felfogásának keresztmet­szetét. Mivel beszámolója na­gyon tanulságos, a jövő héten ismertetni fogjuk azt e rovat­ban. MUNKA KÖZBEN (gb> ROVATA Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? A “FREE ENTERPRISE” VÉGNAPJAI A tudományos szociálizmus atyja, Marx Károly körülbelül 100 évvel ezelőtt mutatta ki, hogy a termelési rendszerek is alá vannak vetve a természet fejlődési törvényeinek: szület­nek, kifejlődnek, megöregednek, aztán elhalnak, hogy helyüket átadják az utódoknak. Ezt a természeti törvényt igazolják az egymást követő rabszolga, feudális és tőkés termelő rend­szerek. A tőkés rendszer hívei száz éven keresztül támadták, vagy gúnyolták ezt a megállapítást. Azt állították és állítják még ma is, hogy a legtökéletesebb termelési rendszer az, amelynek alapját a magántulajdon képezi, ahol az egymással versenyző magáncégek (free enterprise) a néptömegek életszínvonalát a legmagasabbra emeli. Ezek ami­kor a Szovjet Union megszün­tette ezt a termelési formát a föld egyhatodán, a legnagyobb szánakozással említették az orosz népet,' amely, szerintük igy bolondá hagyta tenni magát. Az egészet csak múló kísérlet­nek tartották és napjainkig vár­ták, hogy az oroszok feladják a hiábavaló kísérletet és vissza­térnek a szerintük annyira áldá­sos “free enterprise” rendszer­hez. Közben azonban eljutottunk először az egész világra kiterje­dő nagy depresszióhoz, azután pedig ugyancsak az egész világ­ra kiterjedő második világhábo­rúhoz, amelynek folyamán a magántermelést minden ország­ban megrendszabály ózták. A kérdés most már az, hogy, mi marad meg ezen megszorítások­ból? Visszaállítják-e a tőkés termelési rendszert az egész vi­lágon úgy, mint volt az első vi­lágháború előtt, avagy, valóban igaza volt Marx Károlynak, a termelési rendszer megváltozá­sa most folyik le a szemeink előtt? MIT LÁT 19 ÚJSÁGÍRÓ Ez a kérdés izgatta a világ egyik legnagyobb és legelter- jedteb lapjának, a New York Timesnak a szerkesztőjét, aki erre vonatkozólag körkérdést intézett külföldön időző ismer­tebb tudósítóihoz. A 19 ország­ból beérkezett válaszokat Rus­sel Porter analizálta, aki arra a következtetésre jut, hogy az el­ső világháború előtti, teljesen zabolátlan “free enterprise” már aligha található bárhol is, nagy területeken teljesen meg­szűnt, másütt nagy megszorítá­sok között működik s általában a fontosabb országokban min­denütt nagy támadások érik. Mielőtt a válaszokkal foglal­koznánk, meg kell jegyeznünk, hogy a New York Times tudósí­tói nem tartoznak az úgyneve­zett “radikális” vagy “balolda­li” felfogású egyének közé, aki­ket elragadnak az érzelmeik s az uj termelési rendszert óhajt­va túlságosan sötétnek látják a free enterprise jövőjét. Éppen ellenkezőleg, ezek az emberek a tőkés termelési rendszernek a hívei, amely aránylag elég jó anyagi helyzetben tartja őket, igy a hozzájuk intézett kérdés­re csak az általuk tapasztalt adatok alapján válaszolnak. Éppen azért igen érdekes ez a terjedelmes cikk, melyben a szó szoros értelmében csaknem elsi­ratják a tőkés termelési rend­szert. Megtudjuk a válaszokból, hogy a free enterprise név alá foglalt magán termelési rend­szer egyik határállomása az Egyesült Államok és a vele tel­jesen azonos viszonyú Kanada, ahol a kevés közszükségleti szol­gálatot leszámítva az élethez szükséges javak csaknem teljes összeségét a free enterprise szolgáltatja; a másik véglet pe­dig a Szovjet Union, ahol a free enterprise már alig termel vala­mi számbavehető árumennyisé­get. E két véglet között aztán megtaláljuk a free enterprise mindenféle fokozatát. ANGLIA ÁLLAMOSÍT Angliából Michael L. Hoff­man felelt a kérdésre. Hoffman szerint dacára annak, hogy az angol Labor Party kormánynak programja nagymérvű “szocia1 lizálást” (államosítást), ir elő, Angliában az átmenet nagyon lassú és ott. még nagyon soká­ig jelentékeny szerepe lesz a free enterprisenak a termelés­ben. A kormány jelenlegi prog­ramja szerint államosítani fog­ják a széntermelést, a vasúti és egyéb transzportációt, a villany és gáztermelést, a bankokat, tá­viró és egyéb közlekedési háló­zatokat, stb. Azonban mindezek összevéve is nem foglalkoztat­nak több, mint az angol dolgo­zók tiz százalékát. Másszóval az angol dolgozók 90 százaléka még mindig a ma­gánkézben levő vállalatokban keresi a kenyerét és állítja elő az élethez szükséges javakat. Igaz, hogy az ilyen magánválla­latok nagy korlátozás alatt állnak, amelyek aligha fognak enyhülni. Azonkívül a nyers­anyagok elosztása is a kormány kezében van s tagadhatatlan az is, hogy a szakszervezetek is mindinkább több és több bele­szólást nyernek a termelésbe. Ez azonban korántsem oly nagymérvű, mint a rendszabá­lyozás miatt elégedetlenkedő üz­letemberek állítják, akiknek ne­vében az Austin Motor Com­pany feje azt a kijelentést tet­te, hogy a Labor Party kor­mány Anglia iparát “a kom­munista mühelybizottságok ke­zére játszotta.” ÉLET-HALÁL HARC Másszóval a free enterprise élet-halál harca Angliában tisz­tán látható. És mint minden ily átmeneti időben, úgy itt is a szocializált iparok még nem jól működnek, a régi rendszeren marattak már nem működ­nek jól éppen a bizonytalanság miatt. így az angol kormány­nak rövidesen pontosan meg kell határozni, hogy meddig megy az államosításban és mit akar meghagyni a free enterpri­se kezében. Kanadából P. J. Phillip azt írja, hogy a kanadai viszonyok nagyon hasonlítanak az Egye­sült Államokban tapasztalha­tókhoz. Ott is egyre-másra szüntetik meg azon háborús rendelkezéseket, amelyek a tő­kés termelési rendszert kontrol alá vették a háború szükséglet hatása alatt. A kormányzó “li­berális” párt politikai elve a magántermelési rendszer báto­rítása és sok esetben nyílt tá­mogatása. Az adózást is úgy re- viziálták, hogy kedvezzen a tő­kés termelési rendszernek. Ál­lamosítás mellett csak a szoci­alista párt van, amely azonban igen gyenge és Saskatchewan államot leszámítva másütt nem bir jelentőséggel. így Kanadá­ban egyenlőre a free enterprise fenmaradása továbbra is bizto­sítottnak látszik. CSEHORSZÁG Ezzel szemben azonban Albi­on Ross azt jelenti Csehszlová­kiából, hogy ott az ipari terme­lés 70 százalékát államosították, vagy államosítani fogják a kö­zeljövőben. így ez az ország kö­zelíti meg legjobban a Szovjet Uniont, ha a free enterprise ki­szorítását vesszük figyelembe. A csehszlovák iparügyi mi­niszter jelentése szerint Szilézi­ában, Cseh és Morvaországban, eddig 2,902 iparvállalatot álla­mosítottak, amelyek 657,000 embert foglalkoztatnak. Ezek a nagyobb vállalatok, mert ezek­kel szemben a magán kézben maradt 13,439 iparvállalat csak 416,757 embert alkalmaz. Az ál­lamosított iparokat mintegy 200 “trust” keretében foglalták össze. A hitel minden fontosabb forrását is ide csatolták. Csehszlovákia legerősebb po­litikai pártja jelenleg a kom­munista párt, amelynek befo­lyása alatt állnak a szakszerve­zetek is. A szakszervezetek a magán termelési rendszer ellen­ségei. Az államosítás még nem ért véget, a jelenlegi terv sze­rint államosítani akarják a nagybani kereskedelmet is. Eddig államosították a bányá­szatot és az acélipart, — általá­ban a nehéz ipart. Azonban a textil iparban még mindig jelen­tős termelés maradt magánkéz­ben. Csehszlovákiában a free enterprise jövője attól függ, hogy a most megkezdett kété­ves terv hogyan fog beválni, milyen mértékben tudja kielégí­teni az ország népének a szük­ségletét, mert attól függ, hogy a jelenlegi balszárnyi elemek meddig tűrik a jelenlegi komp­romisszumot a még meglévő tő­kés termeléssel. FRANCIAORSZÁG Hogy Franciaországban mi­lyen sors vár a magántermelési rendszerre, arról a jelenleg Pá- risban időző Harold Callender számol be. Callender szerint a francia nép körében az utóbbi időkben nagyon elterjedt a szo­cializmus, a szocialisták száma sokkal nagyobb, mint a párt tagsága mutatja. Ezek termé­szetesen a további szocializálás hívei. Eddig már államosították (Folytatás az 5-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom