Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-08 / 1466. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ---------------- 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O, Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.________________________________ _________________ • Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Reakciós hullám A feudalizmus és fél-feudálizmus karjaiban fetrengő európai és ázsiai népek még nem is olyan régen vágyakozó tekintettel néztek a demokrácia hazája, Amerika felé. Azonban amig áz európai és ázsiai országokban a fasizmus katonai hatalmának össze- zuzása után a néptömegek uj életre kelve igyekszenek demokratikus életformákat létrehozni, addig az Egyesült Államokon olyan reakciós hullám vonul végig, amely, ha gátat nem vetnek neki, alapjában fogja megingatni az annyira feldicsért amerikai demokráciát. A háború befejezte óta a reakciós propagandának olyan özönét zúdították az amerikai népre, aminőhöz csak a Hitler propagandáját lehet hasonlítani, — mennyiségüeg éppen úgy, mint minőségileg. Még abban is megegyezik a fasiszta propagandával, hogy erősen szervezett központi irányítás alatt áll. Lehet, hogy részleteiben talán itt-ott eltér a Hitler-Goebbels propagandától, de lényegében azonos azzal, mert a végcél itt is ugyanaz, mint ott volt, — a munkásság teljes gúzsbakötése. A náci propagandának központját az antiszemitizmus és a kommunista mumiíi képezték. Itt egyenlőre az antiszemitizmus még nem kapott nagy szerepet, helyette inkább a négerek és az idegenek iránti gyűlöletet használják. Ehelyett a fősulyt a kommunista mumusra fektetik. A náci-fasiszta propaganda régi bevált módszere, hogy kivá- leszt valamilyen kisebbségi csoportot és azt általános, de nagyon zavaros vádak alapján az emberiség, a társadalom legnagyobb ellenségének igyekszik feltüntetni, amely csoportnak tehát a knr- tására kell törekedni, — szóval olyan “mumust” csinál ebből a kisebbségből, mint aminővel az anyák ijesztgetik gyermekeiket. A propaganda második fázisa aztán az, hogy rányomják a kommunista bélyeget mindazon szervezetekre és egyénekre, amelyek és akik a reakció útjában állnak. Igazán nem kell különösebb éleslátás annak felismerésére, hogy ezen nagyarányú propaganda VALÓJÁBAN NEM A KOM- MUNSTÄK ELLEN* IRÁNYUL, HANEM AZ AMERIKAI MUNKÁSSÁG ELLEN. A politikai választások eléggé bizonyítják, hogy az amerikai kommunisták száma igen csekély ahhoz, hogy Amerika uralkodó osztályának politikai és gazdasági hatalmát fenyegetné. Ezt az uralkodóosztályt azonban elvakitotta a háborús évek profitlehetősége, amit meg akar tartani a jövőben is. Ezt azonban csak a teljes munkásosztály rovására teheti. Ezért van szüksége arra, hogy a meglévő munkásvédelmi törvényeket megsemmisítsék. Ugylátszik, hogy az amerikai tőkések gondosan tanulmányozták a Goebbels féle propagandát s most szinte lépésről-lépés- re követik. Először is kezükbe kerítették az amerikai sajtót és a rádiót, úgyszólván száz százalékosan. így aztán könnyű lett a National Association of Manufacturers (NAM) irodáiból irányított propagandával azt a tévhitet terjeszteni, hogy az ország mindenféle hivatala tele van kommunistákkal, akik Szovjet Oroszország kezére akarják játszani Amerikát. Megindult tehát a kommunisták elleni hajsza olyan mértékben, mint láttuk azt a szocialisták ellen az első világháború után. Akkor is kidobták tisztségeikből azokat, akikre ráfoghatták, hogy rokonszenveztek a szocialista eszmékkel. Sőt tovább is mentek, még a választott szocialista törvényhozókat is megfosztották tisztségeiktől úgy a szövetségi, mint az egyes állami törvényhozó testületekben. Az elrémitésre azonban leginkább azt a módszert használták, hogy ezer számra fogdosták össze az idegenszárma- zásu ártatlan munkásokat, akik ellen deportálási eljárást indítottak. Ma újból megismétlik ezt a módszert is. Miután meghúzták a vészharangot a kommunista mumusnak, már megint igen sok ide- genszármazásu egyént szednek összes, akiket deportálni akarnak. A számuk egyre nő s van közöttük több olyan, akik Amerikában vannak már 25-30 éve is. Ugyancsak ennek a propagandának egyik ága az is, hogy a nagy szakszervezetekben belső harcokat keltsenek fel. A tőkés- osztály bérencei jól tudják, hogy a belső harcok legkönnyebben tönkreteszik a munkásszervezeteket. Ennek megfelelőleg a szervezeteikbe küldött ügynökeik révén a kommunista hisztériát felhasználva ott is “tisztogatást” sürgetnek, ami alatt azt értik, hogy a szakszervezeteket meg kell tisztítani a kommunistáktól. Azonban mint mindenütt, úgy itt is, kommunistának bélyegeznek mindenkit, akit el akarnak távolítani. Ennek a propagandának az eredménye az a hisztéria is, amely elfogta úgy a szövetségi, mint egyes államok törvényhozó testületéit, amelyek most mind gyorsított menetben dolgoznak a munkásellenes törvények hozásán. És végre számításba kell vennünk a hisztéria befolyása üatt működési területeiket túllépő bírákat is, akik újból elővették a bírói tilalmakat a munkások bérmozgalmainak leverésére. Nem tudjuk, hogy a reakció hullámai milyen magasra fognak emelkedni és meddig fognak tartani. Azt azonban tudjuk, hogy az egyetlen fal, amin megtörhetnek, az amerikai munkásság EGYSÉGE és SZOLIDARITÁSA. Azok a hazai levelek Többször irtunk már a lapunkban arról, hogy úgy a szerkesztőségünk tagjai, valamint olvasóink is nagyszámú olyan leveleket kaptak Magyarországról, amelyek az ottoni viszonyokat szinte homlokegyenest ellenkező módon tárták elénk. Amig a levelek egyik részében munkások, értelmiségiek és a földhözjuttatott parasztok százai állandóan a FELSZABADULÁST említik és optimizmussal tekintenek az uj magyar demokrácia jövője felé, addig a levelek másik részében éppen ellenkezőleg, arról panaszkodnak, hogy Magyarország népe egyik rabigából a másikba került. Miután a levelek üyen élesen ellentmondanak egymásnak, úgy magyaráztuk, hogy azok, akiknek gazdasági helyzetén javított az uj rendszer dicsérik, amig azok, akik veszítettek, szeretnék visszahozni a régi rendszert s azért igyekszenek ily feketére festeni az uj magyar demokrata köztársaságot. Ez a megállapítás többé-kevésbé helyes volt, noha akkor még nem tudtuk azt, amit most hoztak tudomásunkra a Magyarországból az utóbbi időkben ideérkező lapok. Ezen újságokból ugyanis részletes információkat kapunk a köztársaság megbuktatására irányuló, de már leleplezett nagymérvű összeesküvésről. És ezen információk között megtaláljuk azt is, hogy az összeesküvők SZERVEZETTEN TERJESZTETTÉK AZ ILYEN LEVELEKET. Az összeesküvők arra törekedtek, hogy a külföldön aláássák a magyar kormány tekintélyét s ellenséges érzelmeket keltsenek a magyar köztársaság ellen, hogy a tervbevett “pufccs” idején se szimpátiát, se védelmet ne kapjanak. Erre azt találták legjobb módszernek, hogy a magyar kormányt és az oroszokat gyalázó cikkeket helyeztek el a külföldi lapokban. Az ilyen cikkekhez kitűnő anyagot szolgáltattak ezek a gyalázkodó “hazai” levelek, amelyeknekjórésze tehát megrendelésre készült, másrészét pedig az összeesküvőkkel szimpatizálók írták, noha esetleg magáról az összeesküvésről még nem is volt tudomásuk. így most már kellő értékükre tudjuk leszállítani azokat a “panaszos” leveleket. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy igy Magyarországon nincs semmi baj s ott most már csupa öröm az élet, de tisztán látjuk, hogy a meglévő nagy bajokat nem az orosz felszabadítás, nem az uj kormányforma és nem is a földosztás okozták, hanem a negyedszázados Horthy uralom, amely Magyar- országot a fasizmus karjaiba dobta még Mussolini és Hitler feltűnése előtt. A mai nagy nyomor* kifosztottság, éhezés, sőt a politikai szabadságok megnyirbálása is mind ennek a bestiális uralomnak a természetes következményei. Ebből az is következik, hogy a magyar nép csak úgy szabadulhat meg leghamarább mai nagy nyomorától, ha véglegesen szakit a múlttal, összeesküvések, külföldi álszimpátia keltés nem fognak használni. Sőt éppen ellenkezőleg, csak elnyújtják a nélkülözések és a szenvedések idejét. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé); nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oivan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett .-“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkba: “LE A BÉRRENDSZERREL P A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel asr uj társa dalon« szerkezetét építjük u régi társadalom keretein belül
