Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-02-15 / 1463. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. február 15. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. inkább csak piszkálásnak néz ki és nem is szívesen olvassák el. Mi azonban azt tartjuk, ha mi jogot veszünk arra, hogy másokat biráljunk és kritizáljunk, fogadjuk el ha bennünket kritizálnak. Ha tehát egyeseknek nem tetszik az ilyen Írásunk, ne hívjanak bennünket párbajra, csak egyszerűen írják meg véleményüket, hogy miért nem tetszik. A közös megbeszélés alapján lehet a kis és nagy társadalmi jelenségeket helyes bírálat alá venni. Ha annak idején a kritizáló trotzkyistákat nem lövöldözték volna agyon, még a párbaj ozásnál is alávalóbb, barbárkorszaki módszer szerint, talán nagyon sok vérontástól menekült volna az orosz nép és olyan vér- ontási terror múlt, nem maradt volna, mint örök szégyenfolt a munkásmozgalom homlokzatán. Mert az lehetséges, hogy az akkori ellenzéknek sok tekintetben nem volt igazuk, de hogy semmiben sem volt igazuk, az lehetetlen. De rátérve a két kis hírre, az egyik az olyan csekélység, inkább személyi hir, mely Mrs. Nicolai V. Novikov szovjet nagykövet feleségével foglalkozik. Ugyanis Mrs. Novikov nyerte meg a múlt télen a miamii Belmar Hotelban tartott rhumba táncverseny első diját. Másik hir pedig egy moszkvai kis hir, melyben azt jelentik, hogy egy M. Fedorov fényképészt 8 évi börtönre Ítéltek mert kenyér jegy hamisításon megcsípték. Mi nem akarjuk azt mondani, hogy a szovjet nagykövet feleségének nincs joga táncolni, de viszont ismerve a miamii nagy szállodák leginkább csak paraziták által megközelíthető árait, nagyon mélyfoku Ízléstelenségnek tartjuk, különösen akkor, ha látva a másik hirt és biztosan tudjuk, hogy ahol kenyérjegyet osztogatnak, ott a nép nagyobb része még kenyérrel sem lakhat jól. Ha az orosz nép majdnem két évvel a háború befejezése után még mindig jegyre mért kenyeret ehet, azt a népet képviselő nagykövetnek nem lehet morális joguk arra, hogy milliomosok környezetében dőzsöljenek. Ha pedig ezt teszik, úgy ők is csak régi rendszert képviselnek, akár csak a párbajban hivő miniszter urak. Ezek a kis hírek nagy komolysággal tárják elénk, hogy nagy tisztogatási harcra van szükség a társadalmi rendszer nagy bajainak az orvoslására. A jövő nagy harcának egy része és előkészítése, ha ezekre a bajokra rámutatunk és szeretnénk ha olvasóink is kizárólag ennek látnák bírálatunkat. LENGYEL AMNESZTIA WARSÖ — A választásokból győzelmesen kikerült lengyel kormányzó blokk vezetősége elhatározta, hogy a parlament összehívása alkalmából nagymérvű amnesztiát adnak, amely körülbelül 10,000 politikai foglyot fog szabaddá tenni. A kormányzó csoport igyekezni fog arra is, hogy a kormány-ellenes titkos szervezeteket leszerelje. ERŐPRÓBA E hasábokon már többször foglalkoztunk az Allis-Chalmers West Allis (Wis.) telepén folyamatban levő bérharccal, amely bár az elmúlt év áprilisában kezdődött, de a befejezésére belátható időn belül még nincs kilátás. Ezen sztrájk minden jel szerint az erőpróba a munkáltatók szervezet ellenes akciója és a munkásoknak a szervezet vé- delmezése között. Az Allis-Chalmers gyártelep tracktorokat, gazdasági gépeket, turbinákat és hasonló gépeket gyárt és több mint 10,000 munkást foglalkoztat, akik a CIO kötelékébe tartozó United Auto Workers szervezet tagjai. Az a tény, hogy a sztrájk már 10 hónapja tart, magában is elég bizonyíték, hogy az Allis- Chalmers a legelfogultabb munkáltató csoport egyike és a legalávalóbb eszközöktől sem riadnak vissza a sztrájk megtörésében. A kitartott sajtó, a szószék, a rendőrség brutalitása, a városi és állami hivatalos közegek részrehajlása, a sztrájktörők fegyveres védelemmel ellátása sem volt azonban elegendő a sztrájkolok szolidaritásának a megtörésére, melyeket a kizsákmányolok igénybe vettek. A munkások tisztában vannak az Allis-Chalmers törekvéseivel és amikor ily hosszú sztrájk után, minden ellenséggel szembeszáll- va demonstrálták szolidaritásukat, mint ahogy tették azt január 26-án megejtett szavazásnál, nyilvánvalóan nyomós okaik vannak, hogy a többség a sztrájk tovább folytatása mellett döntött. Az Allis-Chalmers telep, mielőtt a szervezet megvetette a lábát, valóságos rabszolga telep volt és amióta a szervezet gyökeret vert ott, állandó harcok színhelye lett. A vállalat igazgatósága állandóan a legalávalóbb eszközökkel igyekezett a szervezetet megtörni, de a munkásoknak élénk emlékezetében vannak azok a viszonyok, amelyek uralkodtak a telepen mielőtt a szervezet megalakult és minden áldozatra hajlandók a szervezet védelmezésében. A háború ideje alatt, mivel ez a telep is háborús szükségleteken dolgozott, az igazgatóság kénytelen volt a szervezet ellenes aktivitását mérsékelni, azonban a háború megszűnésével a kormány beavatkozás is megszűnt és az igazgatóság ujult erővel rontott neki a szervezetnek. Az idő alkalmasnak kínálkozott már azért is, mert a kongresszus törvénnyel biztosította minden vállalat részére az előző évi profitot, ha a háborús termelésről a békés termelésre való átszervezés ideje alatt bármi okból a vállalat veszteséggel zárná az évet. így tehát az Al- lis-Chalmersnél is hiába volt a telep lezárva háromnegyed évig a profit sértetlen maradt, mert minden vesztességért a szövetségi pénztár kárpótolja. Ily hathatós támogatással a kormány részéről, természetesen, hogy kapva-kapott az Allis-Chalmers Co., hogy mindenkorra végezzen a szervezettel. Ezért van az, hogy több mint tiz hónapon át az igazgatóság visszautasított minden kísérletet a sztrájk szetlirozására. Ők nem akarták a sérelmeket orvosolni, ők csak egyet akartak: végezni a szervezettel és a sztrájkolok a vállalat igazgatóságának feltételei mellett térjenek vissza a munkára — mint egyének, nem pedig mint szervezett munkástömeg. Az utóbbi hetekben akadta^ gyászvitézek a sztrájkolok között, akik saját és munkástársaik érdekei ellen fordultak és szövetkeztek az igazgatósággal annak híresztelésében, hogy a szervezet már nem képviseli a munkások többségét és igy nincsen joga azok érdekében a kollektív tárgyalásokra. Következetesen, az igazgatóság és ezen gyászalakok közreműködésével alakult egy úgynevezett ‘ Független” szervezet, amelyről azt állították, hogy a munkások többségét képviseli és ilyen alapon kérelmezték a Wisconsin állami Labor Relation Board-tól szavazást elrendelni annak eldöntésére, hogy a munkások mely szervezetet akarják. Bár a sztrájkoló munkások tiltakoztak ily intézkedés ellen, de az Allis-Chalmers keze elér egészen a kormányzói hivatalig és a szavazást elrendelték január 26-ra. Tekintve a körülményeket, a szavazás kockázatos volt a szervezet részére. Elvégre a sztrájk már 10 hónapja van folyamatban és mitagadás, a munkások anyagilag ki vannak j merülve. És ha ehhez hozzáadjuk a mesterséges ellenszenvet, melyet a sajtó, szószék, stb. a kapitalisták zsoldján élősködők keltettek a sztrájk ellen, egyáltalán nem csodálkozhattunk volna, ha a “Független” (kompánia) union került volna ki győztesen. A vállalat zsoldosai különösen azzal igyekeztek zavart kelteni a sztrájkolok között, hogy a szervezet tisztviselői “kommunisták” s azért tart a sztrájk ily hosszú ideig^ mert a kompánia nem akar “kommunistákkal” tárgyalni; azoktól “meg- akarja óvni a munkásokat”. A legnagyobb elismerésse l le- gven mondva, hogy a sztrájkolok még ily kritikus pillanatokban is megtartották józan ('szűkét és a többség a United Auto Workers szervezet mellett szavazott, ami természetesen a sztrájk folytatását jelenti. Bár . a lakájok már a korai órákban azzal dicsekedtek, hogy a “független” négy szavazatot fog kapni a UAW minden egyes szavazata ellen, a «szavazatok végleges elszámolásánál azonban kitűnt, hogy az összes leadott szavazatok száma 8,303 volt, melyből 4,122 eset a United Auto Workers szervezetre; 4.015 a vállalat által megáldott “független”-re; 116 szavazó semmiféle szervezetret nem akart és 50 szavazat kifogás alá esett. Az erőpróba tehát megtörtént és a szervezet javára, melyet több mint négyezer szervezett munkás védelmez az Allis- Chalmers west allisi telepén. Hozzájárul ehhez az a tény is, hogy ebben az évben a kormány már nem biztosítja a profitot a vállalatnak, mint tette az elmúlt évben és ha tovább is ragaszkodik a szervezet tönkretételéhez, nagyon költséges vállalkozás lesz részére. GAZDASÁGI ÉRDEK ÉS ELVI ELLENTÉT Mi IWW-isták azt valljuk, hogy az emberek cselekedetét a gazdasági érdekeik irányítják. Ezért oly szervezkedési módszert ajánlunk a munkásságnak, amely nem elvi felfogás szerint, hanem a gazdasági viszonyaik szerint egyesíti. Ez okból, szervezetünknek csakis tényleges bérmunkások lehetnek tagjai, mert nyilvánvaló, hogy csakis ily bérmunkásoknak azonosak a gazdasági érdekeik. Lehet valaki jó liberális, szocialista, vagy akár kommunista, ha nem a bérmunkások osztályához tartozik, gazdasági érdekei gyakran a munkások érdekei ellen irányítja tevékenységét mint ahogy erre gyakran szolgáltatnak példát a szocialista, vagy kommunista pártok, melyekben külömböző gazdasági érdekű elemek csoportosulnak. Chicagóban van öt napilap, melyek közül a “Chicago Tribune” és a “Herald-American” az elképzelhető legreakciósabb náci-fasiszta lapoknak van elismerve. A “Chicago Daily News” konzervatív, a középuton járónak vallja magát, mig a “Chicago Sun” és a “The Times” szeret dicsekedni liberalizmusával. Politikai kérdésekben e lapok között gyakran vannak szóharcok, gyakran kiteregetik egymás szenyeseit, sőt többször megtörtént, hogy a két utóbbi nyíltan lenácizta a két előbbit, mig az előbbiek emezeket le- kommunistázták. A közelmúlt napokban azonban úgy történt, hogy e lapoknál alkalmazott expeditorok (a lapokat szállításra elkészítik) bérkövetelést nyújtottak be a Chicago Newspapers Publishers Associationnak, mely kötelékébe az összes lapok tartoznak és mint ily alkalmakkor szokás megindulnak a tárgyalások. A lapkiadók természetesen sokal- ták a munkások követeléseit és hosszabb tárgyalások után megtették az ő ajánlatukat, melynél többet “semmi körülmények között” nem adnak. A munkások azonban nem voltak megelégedve a lapkiadók ajánlatával, egyhangúlag leszavazták azt és egyben megállapodtak egy dátumban, amelyen beszüntetik a munkát, ha követeléseiket nem teljesitik a lapkiadók. Ezt követőleg minden lap feltűnő szedésü cikkben informálta az olvasókat, hogy a kiadók minden lehetőt elkövettek a békés megegyezésre, de a munkások túlságosan makacsok és a következményekért a felelőséget azokra hárították. ígérték, hogy ők minden lehetőt elfognak követni, hogy a lapokat az olvasókhoz eljuttassák és ebben
