Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-02-15 / 1463. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1947 FEB. 15

NO. 1463 SZÁM

Kisért a mult

IRTA: KŐ VARY MIHÁLY

a Bérmunkás budapesti tudósítója

A EH. magyar Köztársaság megalakulásával politikai és gazdasági hatalmukat vesztett uralkodó osztály nagyszabású összeesküvést tervezett és akart végrehajtani a jelenlegi, demokratikus magyar rendszer ellen és azt minden áron megdönteni kívánta. Az összeesküvésben katonatisztek, minisztériumi főtisztviselők, kisgazdapárti képviselők, bankigazgatók és egyházi személyek vettek részt. Másfél év óta tartó szervezkedésükben a gyászos magyar múlt összes árnyalatai a Horthy-rendszertől egészen a Szá- lasi hívekig képviselve voltak. Fegyvereket, lőszert, repülőgépeket gyűjtöttek, hatalmas pénzösszeggel és dollárokkal is rendelkeztek. Kiadott röplapjaikban a földreform és a termésbeszolgál- tatási redelet ellen lázitották a parasztságot.

A demokratikus államrendőrségnek sikerült még a kirobbanás előtt — melyet a békekötés utánra terveztek — leleplezni az összeesküvést és az abban résztvevő főbb személyeket körülbelül 150 embert letartóztatni. A megejtett nyomozás teljes fényt derített az összeesküvés minden részletére. így arra is, hogy a B- listások nagy részét, a volt csendőrség és rendőrség tagjait, valamint az országon kívül levő leventéket és katonákat akarták felhasználni céljaik elérésére.

Ez a zavaros összetételű társaság az összeesküvés tényével felidézte azt a múltat, amelynek minden ténykedése a magyar nép politikai és gazdasági elnyomatása volt. Az évszázados elnyomatást újra folytatni és az arisztokraták, földesurak és az Egyház hatalmát akarták újra megvalósítani.

De, céljuk nem sikerült és nem is fog soha többé sikerülni. A magyar nép nagy többsége, de különösen a munkásság állandóan résen áll és készen arra, hogy a in. magyar Köztársaságot minden eszközzel megvédje. Magyarországon többé nem fog feltámadni az 1919-es véres fehérterror, itt többé az úri bitangok nem fognak a nép nyakára ülni! A magyar munkásság végkép leszámolt a múlttal és annak ilyen zagyva kisértése csak a munkásság egységének mégjobban való összekovácsolását idézi elő. Az ösz- szeesküvőkre pedig a demokrácia és a nép ökle méltóan lesújt . . .

Újból erőre kaptak a nácik

AZ OROSZOK NÁCIK PÁRTOLÁSÁVAL VÁDOLJÁK AMERIKÁT ÉS ANGLIÁT. — FÖLDALATTI NÁCI MOZGALMAT JÓSOL AZ AMERIKAI PARANCSNOK. — NAGY NÁCI TISZTOGATÁS FOLYIK AZ OROSZ ZÓNÁBAN.

MOSZKVA — Az utóbbi napokban olyan fontos szovjet újságok, mint az Izvestia, Pravda, Red Star és a Trud hosszas cikkekben Írják, hogy a németek náciatlanitása azért olyan lassú, mert az angol és az amerikai hatóságok még mindig támogatják a nácikat, vagyis nem hajtják végre a Potsdamban hozott egyezséget. • '

Ezen cikkek, amelyeket a Németországban időző orosz újságírók küldtek, azt állítják, hogy a jelenlegi németországi és ausztriai bajok igazi kutfor- rása az, hogy az angol és az amerikai zónákban a katonai hatóságok igen sok volt náci párttagot hagytak meg különböző közhivatalokban. Ugyancsak volt nácik kezében van az iparok és a kereskedelem legnagyobb része is.

Az amerikaiak és az angolok ily pártfogása következtében vérszemet kaptak a nácik és földalatti mozgalmat szerveznek. Az amerikai zónában egy közismert nácit neveztek ki a denazifikáló bizottság elnökévé. Még Gőring volt titkárát is betették egy ilyen denazifikáló bizottságba. A. Arnoldov orosz újságíró állítása szerint csak magában Bajorországban körülbelül 100,000 volt náci ül közhivatalokban.

Az oroszok azt állítják, hogy az amerikai és angol hatóságok tudják jól, hogy az angol és az amerikai zónában tovább is életben tartják a náci szellemet, de ezt előnyösnek tartják, mert komolyan veszik a nácik azon állítását, hogy “a Kelet elleni harcra készülnek”. “Kelet”' alatt természetesen a Szovjet Uniont értik.

Ezen cikkek azt is kimutatják, hogy az I.G. Farbenindustrie és a Rhein Metall Borsig,

(Folytatás az 5-ik oldalon)

HETI KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.)

Mi, akik a társadalmi események nagy vonatkozású jelenségeit mérlegeljük és tanulmányozzuk, a kisebb eseményeket nem is vesszük figyelembe, vagy ha mégis látjuk azokat, egyszerűen elsiklunk azok fölött. Pedig sok esetben a legkisebb esemény a társadalom legnagyobb bajait tükrözi visz- sza, csak vizsgálat alá kell vegyük azokat. Az orvos sem okvetlen azért vizsgálja meg a beteg szemét, mert talán szembajt számit fölfedezni. A szemvizsgálatnál az emberi szervezet különféle bajait megtudják állapítani. Most tehát eltérek a társadalom nagy bajainak az ismertetésétől és csak egy egész kis picike, vagy tiz soros híren keresztül belenézek Magyarország szemébe és azt látom, hogy a régi dzsentry Magyar- ország annyi szenvedést okozó bajai, még nincsennek kioperálva az Uj Magyar Köztársaság testéből, sőt pusztító bacillusai- val az újszülött életét komolyan veszélyeztetik.

Ezt a veszélyt abból a kis hírből látom, amely eldugott helyen jelent meg a világsajtóban, amelyben azt jelentik, hogy Bartha Károly honvédelmi miniszter párbajra hívta ki Albert Szentgyörgyi profesz- szort a világhírű közismert tudóst. Bartha ezredes ur, azért bőszült föl annyira, hogy pár- bajozási kedve támadt, mert Szentgyörgyi professzor a Nemzetgyűlés előtt tartott beszédében azt a kijelentést merészelte tenni, hogy a magyar katonai kiképző akadémián, csakis “reakciós tiszteket” képeznek ki és ennek kiküszöbölésére aj ánla- tott tett a Nemzetgyűlés előtt. Mint tudjuk a párbaj ozás a régi Magyarország dzsentry korszakának mindennapi jelensége volt, amellyel a lezülött uricse- meték, azt a becsületüket akarták megvédelmezni, mely sohasem volt nekik. Ha aztán akár karddal, akár revolverrel megsebesítették a sértegető ellenfélt, meg volt mentve a becsület, amiről aztán az úri sajtó heteken át számolt be. Volt idő amikor a párbaj ozási hir állandó rovat volt a magyar sajtóban.

Örömmel láttuk azt az intézkedést, amikor a kasztrendszerhez illő titulákat eltörölték, csak természetesnek gondoltuk azt, hogy az ezzel járó minden ókori sallang a jól kiérdemelt történelmi szemétkosárba került. Annál megdöbbentőbb a

párbajozási hir és még hozzá az egyik legfontosabb állami hivatalt betöltő miniszter részéről, egy olyan egyén ellen mint Szentgyörgyi professzor, akinek párbajozási képzettsége csakis a szellemi téren érvényesülhet. így tehát ha Bartha miniszter ur, még ha agyonszumá Szentgyörgyit a párbajban, akkor sem volna az bizonyítva, hogy Szentgyörgyi nem mondott igazat. Csak azt döntené el, hogy a honvédelmi miniszter jobb kardforgató.

Hogy azonban Szentgyörgyi professzor jól tudja, hogy mit beszél, arról nem is annyira az a kis hir tanúskodik, mint inkább azon keresztül láthatjuk azokat a nagy bajokat, mely Magyarország bensőjét fúrja, aminek aztán nagyobb jelensége a puccsisták terve a Horthy rendszer visszaállítására. Ahol még a miniszter urak a régi rendszer párbaj korszakát nyil- tan követhetik, csak természetesnek vehető, hogy könnyen akadnak tömegesen követők az egész párbaj korszak visszaállítására. Ezt a nagy veszélyt tárja elénk a kis hir és mi nem tétovázunk kijelenteni, hogy akár milyen rendszert szívesebben látunk Magyarországon, mint a régi csendőrszuronyos, királyipapi Horthy rendszert. A párbaj hir láttára, (habár több mint három évtizede vagyunk itt) megborzadva gondoltunk vissza arra a bitang rendszerre, melyből örömmel ragadtuk kezünkbe a vándorbotot a kiszabadulásra. Akkor nem volt még remény más kivezető útra, most azonban más a helyzet, a saját fölszabadulásuk előkészítésére. A párbajhir uj nagy harcok előhírnöke a magyar nép részére, minket pedig további testvéri szolidaritás támogatására figyelmeztet.

A kis hírek vizsgálatánál tartva még két kis hir került szemeink elé, melyek hasonlóan társadalmi bajoknak és igazságtalanságoknak a tükrei. Ezek a hírek pedig Oroszországgal vagy inkább az orosz viszonyokkal vannak összefüggésben. Vannak sokan olyanok, akik még a nagyobb jelentőségű események bírálatát is, ha az nem kedvező az oroszokra, “kákán csomó” keresésnek minősitik, egész biztos, hogy az ilyen kis hírekkel való foglalkozást, még inkább annak veszik. Az ilyen gondolkozású olvasóink részére -az ilyen hírek közlése