Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-02 / 1457. szám
1947. január 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal Lengyel Menyhért iró ur levele margójára Kedves iró ur: Az amerikai magyarok között divat, hogy más nemzetiségeknek, de különösen az amerikaiak előtt eldicsekedjünk vele, hogy több kitűnőségekkel ajándékoztuk meg őket, köztük több Íróval és művésszel is. Igaz, nem származik belőle semilyen közvetlen előny részünkre, mert rendesen akkor még nagyobb suflit (shovel) nyomnak a kezünkbe, de arra mégis csak jó, hogy büszke, korántsem dicsőséges hazafiságunk viszkető felét cirógassuk vele. Ha önök közül néhanapján valamelyik körünkbe kerül, oly csirkepaprikásos lakomával fogadjuk, hogy a kutyák hetedhétország felől összejönnek a szagára, de az, aztán már csak otthon volt igaz, hogy mire a hátulja is ideért, az eleje mind megveszekedett étien, mert egy hétig utána semmit sem eszünk, de ilyenkor, kivágjuk a rezet. Kedves iró ur: ilyen alkalomkor szokott volt velem történni, hogy nyakas, úgyszólván goromba magyar hazafiságom szerettem volna egy ülusztrális magyar Íróba, vagy kimagasló művészi egyéniségbe rüszölni — de az isten tőlem panaszként ne vegye — még Király Ernőig se juthattam, mert a papok és saját magukat kinevezett intelligenciák (?) és a minden lében kanál egyleti basák kordonát az illusztris vendég körül áttörni sohasem tudtam. Tehát ne vegye tőlem rossznéven iró ur, ha azon alkalmat használom föl, hogy önhöz szóljak, amikor a Szabadság laphoz levelet intéz. Tudom, kettőnk között akkora a különbség, mint Jézus és a kalapos inas között, de mivel látom, hogy nagy tisztelője Ady Endrének, akinek volt bátorsága a disznófejü nagy úrral beszélni, talán csak nem veszi tőlem rossznéven, ha parasztember létemre az Íróval akarok beszélgetni. Elvégre Suppe parasztja is beszélgetett a költővel és azt hiszem megérte a fáradtságot. Kedves iró ur: jólesik regisztrálnom, hogy amit a Szabadság napilap “belső második oldaláról’’ észrevett, már évekkel ezelőtt magunkszőrü parasztemberek is észrevettük. Igaza van abban, hogy nem vagyunk olyan kényesek az irodalom terén, mint a “Nyugat” közönsége volt, de ne higyje azt, hogy “Bakajsza Adrisok” vagyunk. Félek, hogy a bennünket kevésbé ismerő urak “Virágos Gáboroknak” tartanak, akiknek más gondjuk sincs, mint a “kvarto- sokat” számlálni. Azonban, a magyarországi lapokból veszem észre, hogy a “Nyugat” közönsége sem oly kényes mint volt. Sőt mi, amerikai magyar olvasók is meg bírjuk mérni a Szabadság napilap igazi értékét. Az sem baj, ha néha akad közöttünk egy-egy, aki Cherna Endrét nem akarja elfelejteni, elvégre mégis csak olvassa a Szabadságot ,s lassan rájön, hogy a Szabadság “belső második oldalának” irói, nem felelősek Cherna Endre Szabadságáért. Ami a levelet illeti, szabadjon megemlitenem ezen kitételeket: “mert a liberalizmus jelentette a haladást, a civilizációt, a humanitást, a rebelliós megoldások helyett a progresszív fejlődést szociális irányban is.” Kedves iró ur, nagyon nehéz dolog az ilyen goromba paraszt koponyákat megnyugtatni a fönti mondottal, mert a történelmi igazság mégis az, hogy az angliai liberalizmus megszületése közben olyan sűrűn válogatták az angolok királyaikat, mint az ingeiket. Mondanom se kell, hogy nem valamennyien “ágyban párnák között” haltak meg. Franciaországot, a klasszikus liberalizmus hazáját meg jobb ha nem is említjük. Tagadhatatlan, hogy a liberalizmusnak voltak és vannak, magyar szószólói is. Lehet, hogy a huszadik század elején voltak mint ma, csak az a bökkenő, hogy ezen férfiak nem a “régi liberális Magyarországot” képviselték, hanem ennél többre vállalkoztak: a magyar akol évezredes, fölgyülemlett kitrágyázására vállalkoztak. Hogy nem sikerült nekik, nem rajtuk múlott, mert be kell vallanom, hogy derekasan nekigyürkőz- tek. Valljuk be. Voltak Magyar- országon liberálisan gondolkozó, sőt harcias férfiak, mint Fényes László, Jászi Oszkár és sok mások, -de ugyanakkor Magyarországon balkáni állapotok uralkodtak, annak dacára is, hogy az elég erős szociáldemokrata párt is ezen törekvésében a liberálisokat támogatta. Kedves iró ur! “Csodálkozik azon, micsoda forradalmi megmozdulásnak nézik Angliában s pláne Amerikában bizonyos közhasznú vállalatok és intézmények kisajátítást s elfelejtjük, hogy a régi liberális Magyarországban a vasút, a táviró, a posta, a dohányjövedék, a bányászat, a villamos ellátás állam és főváros részéről ki volt sajátítva, akkor midőn kommunizmusnak még hírét sem hallottuk. Hogy a liberalizmus nem tett nagyobb haladást s nem oldott meg égető szociális kérdéseket, annak oka a teljesen elromlott uralkodó osztály egyéneiben keresendő — nem az élőben, mely a legszebb volt, amit a szabadság s humanizmus ‘ gondolata kitermelt. Jéleső, hogy a Szabadság ezeket a hagyományokat őrzi.” Én meg azon csodálkozom, hogyan tudta a fontieket egyszuszra leírni. Nem-e azon Magyarországról van szó a “régi liberalizmussal” kapcsolatban, amelynek kimagasló vezéregyénisége Tisza István gróf volt, aki a liberális Just Gyuláékat a parlament üléséről erőszakkal távolította el? Avagy azért volna liberális a régi Magyarország, mert a feudális nagybirtok saját maga megadóztatása helyett bizonyos jövedelmi forrásokhoz engedte jutni az államot, mint a vasutak, posta, táviró, só, dohány, stb., hogy egyes panamákkal a kormánypárt kasszáját belőlük megtömje és egyes elszegényült grófoknak módot nyújtson a meggazdagodásra? Avagy nem emlékszik iró ur a Tisza-Lukács só panamákra?* Tudja-e az iró ur, hogy az ön által liberálisnak nevezett Magyarországon a paraszt tizenkét korona ingyenes állami földadót fizetett akkor, amidőn a grófi birtok egy koronát fizetett? Igaz, ezen időközben nem üldözték a magyar zsidóságot, de azért ez még nem tette Tisza Pista Magyarországát liberálissá, sőt ezen időszakban akasztottak sok sajtópört azon liberálisok nyakába, akik a kormány ténykedését bírálni merték. Nem-e az ön által nagyra- becsült Ady Endre Dévénynél döngetett be a Kárpátok alatt az uj versek, uj dalaival, hogy a “disznófejü nagyurak” liberálisnak csöppet sem mondható hatalmát verseivel ostromolja? Igaz, volt és van Magyarországnak egy liberális grófja is, de Horthy Miklóssal az élén, Tisza István hü követői fölakasztják, ha kezükbe kerül. Kedves iró ur! Okos dolog, sőt örömmel is fogadták, hogy észrevette a Szabadság megváltozott irányvonalát, azonban, ne sértődjön meg, ha nyíltan mint bátor parasztember mondom meg, hogy Tisza-Lukács Magyarországa nem volt liberális, de reakciós feudális. Tehát hagyjuk ki Magyarország eddigi történetéből a liberális szót és bizzunk jövőjében. . . . tudja Pál . . . TÚL SOK A NÁCI BÉCS — Az a bizottság, amelynek hivatása az osztrák egyetemeket megtisztítani a náci tanároktól és hallgatóktól s még inkább a náci szellemtől, — ezért hivatalosan “denazifi- káló bizottság” a neve — összeomlóban van, mert a szociálista diákok állítása szerint a nevelésügyi minisztériumban is számos náci foglal helyet, akik védik a náci mentalitású tanárokat és hallgatókat. Beavatott helyen attól tartanak, hogy ha az egyetemeket nem tudják megszabadítani a náci befolyástól, akkor az oroszok kérni fogják az üy főiskolák bezárását. LAKOLNAK A HÁBORÚS BŰNÖSÖK BELGRAD — A jugoszláv katonai bíróság 21 német háborús bűnös felett mondott ítéletet, kilencet közülök kötéláltali , halálra, kilencet agyonlövésre és hármat börtönbüntetésre ítélt. Az elitélteket 150,000 ember — közöttük 35,000 zsidó lemészárlása bűnében találtak vétkesnek. A halálraítéltek között van Miessner generális, a Szerbiában működő gestapo parancsnoka, továbbá Wilhelm Fuchs S.S. parancsnok« is. A United States Conciliation Service jelentése szerint december első hetében az egész ország területén 183 sztrájk volt folyamatban, amelyek 88,000 embert érintettek. Ez a legalacsonyabb szám a háború befejezte óta. ÜZEN A SZERKESZTŐ: Üzen a szerkesztő: Lapunk december 7-iki számában tíz kérdést közöltünk, jelezve azt, hogy naptárunk “Világismeretek” cimü cikke száz és száz hasonló kérdésre ád választ. Azt is irtuk, hogy a feltett kérdéseken az olvasók kipróbálhatják tudásukat. Többen szótfogad- tak és még azon a héten, — tehát a válaszokat tartalmazó szám megjelenése előtt, — be- küldték válaszaikat, amelyekből megállapítottuk, hogy a kérdéseknek legalább is a felére helyesen válaszoltak, ami igen kielégítő eredmény. Sőt mi több, még azt is kiszámították, hogy az a francia professzor, aki a Holdra akar repülni, mennyi idő alatt ér oda, — ha ugyan egyáltalán odaér. Huszka Mihály detroiti olvasónknak nem tetszik ez a dolog, mert attól tart, hogy ez a francia ur hamarosan “oda és visz- sza szóló térti jegyeket fog árulni.” Hát nem tudja Huszka munkástárs, hogy ügyes telekspekulánsok már adtak el Holdon fekvő telkeket? Most pedig ugyanazoknak eladhatnak jegyeket, hogy megnézzék a telkeiket. — Mások úgy se igen. fognak venni olyan tur-retur jegyeket, mert a retur még nem egészen biztos. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. ..... . ... E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér- meló eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. ^ . , . , . . .... E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. jelsie- helvett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!'’ , , . ... . . . A munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a bérrendszert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel uj társadalom azerkezetét építjük n régi társadalom keretein belül
