Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-02 / 1457. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. január 2. Nagy bérharcok a láthatáron (a.l.) A napról-napra emelkedő árak, cselekedetre kényszerítik az amerikai szervezett munkásokat. Már jóelőre igen feszült a helyzet. A billiókat összeharácsoló nagy iparvállalatok, horribilis fizetéseket huzó parazitái, már jóelőre bejelentették, ha a munkások 25 százalékos béremelést követelnek, ők azohnal az áruk árait 25 százalékkal emelik. Hol vannak azok a háború alatti Ígéretek? Amikor az urak arról csevegtek, hogy ezután a háború után más lesz a helyzet, mert arra fognak törekedni, hogy az emberiség életszínvonalát emeljék. Most azonban minden eszközzel ellene fognak küzdeni, ha a munkások béremelést fognak követelni. A múlt napokban folytak a tárgyalások a CIO kötelékébe tartozó három legnagyobb szervezet vezetősége között. Az autó, acél és a villamos felszereléseket készítő munkások szervezetei, amelyeknek szerződései a közel jövőben járnak le. Mind a három szervezetben bérkövetelésekkel állnak elő. De azon felül követelik egy mégszabott évi fizetés biztosítását minden munkás részére és hogy a munkáltatók gondoskodjanak a munkások egészségügyi biztosításáról. Egész bizonyos, hogy az amerikai kapitalisták megvadulva fognak mindezen követelések ellen küzdeni. Ilyenkor aztán egészen elfognak felejtkezni arról a nagyon szépen hangzó demokráciáról, amit bizony a végletekig dicsérnek állandóan. Á második világháború alatt a szervezett munkások száma úgyszólván megkétszereződött. Ugyanez történt az első világháború ideje alatt is. De alig, hogy az első világháború befejezést nyert, az itteni kapitalizmusnak első és fő célja volt összetörni a munkások szervezett erejét. Nem is kellett nagy erőfeszítés, hiszen akkor csak kizárólag az AFL volt számottevő szervezet, amely jobban a kapitalisták érdekeit volt hivatva mindig szolgálni. A kapitalistáknak most éppen úgy, mint mindig a legfontosabb a profit növelése, ők sohasem számítanak arra, hogy az ő állandó jövedelmük a munkások vásárló képességétől van függővé téve. Az ő számításuk első sorban a munkások szervezeteinek letörésére irányul. Erre a legjobb alkalom az, ha egy olyan ipari pangást létesítenek, amely a munkásokat a munkanélküliség folytán megadásra fogja kényszeríteni. A nagytőke sohasem számol azzal, hogy egy ipari pangás alkalmával, nagyon sok iparvállalat örökre becsukja üzemét. Hiszen ez is csak előny a nagytőke számára, mert —ezáltal az üzleti élet mindig kevesebb s kevesebb kezekbe kerül. Hogy az elkövetkezendő nagy bérharcok milyen eredménnyel fognak járni, az még csak a jövő kérdése. Mi azonban, aküt az osztályharcot már régen hirdetjük, tudjuk, hogy a mindennapi harcok állandóan edzik a munkásokat. Maga a kapitalista osztály is úgy van az ipari pangással, mint a háborúval. Nagyon egyszerű annak kezdete, de a végeredményt bizony senki sem tudja megállapítani előre. Azok a siránkozások, amit a kapitalisták tesznek, amikor bér javításról van szó, hogy nem csinálnak elég profitot, hát szolgáljon mindenki részére például egy fehér holló esete: Scio, Ohioban egy fehércserép edény gyáros 827 munkásának 705 ezer dollár karácsonyi ajándékot osztott szét, amiből minden munkásra 852 dollár 50 cent esett. Azonkívül minden munkásnak fizetését 20 centel óránként felemelte. Ez a Mr. Reese, aki az üzemét a depressziós években kezdte, alog 14 év leforgása alatt olyan mét a depressziós óvekben kezdte, alig 14 év leforgása alatt olyan 3 millió dollárt ajánlott fel az iparvállalatért. Szegény nagy ipari trösztök, mint amilyen az acél, vagy a General Motors, amelyek nem cserépedényeket, hanem muníciót, tankokat, hajókat, repülőgépeket gyártottak közpénzeken. Természetesen nem csak milliókat, hanem billiókat harácsolta kössze. Ezek nem képesek fizetés javítást adni munkásaiknak. Nem pedig azért, mert az összeharácsolt billiókkal akarják a munkásszervezeteket megadásra kényszeríteni. Azt mondják, hogy ma, pénzrendszerben élünk. És pénzért mindent meglehet vásárolni. Legalább is azokat, akik a pénzrendszernek igen nagy hívei. Hogy példát hozzak fel, én magam részéről ugyan sohasem hittem a politikába, de még annál kevesebbet a politikusokban. De azért néha, néha akadnak olyan politikusok is, akik esetleg tévedésből elszólják magukat. Ezeknek egyik Mr. Bilbo, a hírhedt Missisippi-i szenátor, akit mindenféle megvesztegetéssel vádolnak és aki a tanuszékben ezeket mondotta: “Nem tagadom, hogy ajándékokat kaptam iparvállalatoktól, de hiszen minden képviselő, meg szenátor kap ilyen ajándékokat.’’ Természetesen azok a munkások, akiknek munkabére nem elégséges a legegyszerűbb megélhetésre sem, azok, akik ma bérharcok előtt állanak. Nem tudnak drága ajándékokkal kedveskedni a képviselő uraknak, hanem a nagy ipari vállalatok, amelyek fizetett alkalmazottakat tartanak az ilyen honoráriumok átadására Washingtonban, azoknak részére azután igen kedvező törvényeket hoznak a képviselő urak, mindenek előtt természetesen a munkások jogos követelései ellen. Nagy bérharcok vannak ugyan láthatáron, de ugyan akkor a sok BUbok Washingtonban az ajándékok fejében már jóelére készülnek fogas törvényeket hozni a munkásszervezetek ellen. De legyenek az ajándékok akármüyen értékesek és a munkás ellenes törvények akármilyen szigorúak, ha a munkások megértik az ipari szolidaritás hatalmas voltát és ezt az ipari szolidaritást észszerűen használják fel, az egész társadalom térdet kell, hogy hajtson a munkásosztály ipari szolidaritása előtt. JEGYEZD MEG Ajánlja: St. Visi,Görögországban, dacára az j angol-amerikai segítségnek, oly ■ rossz a gazdasági helyzet, hogy. Truman elnök a volt OPA főnö-1 két, Paul Portért küldi oda,! hogy abból a gazdasági káoszból rendet teremtsen. Azt a Por-' tért aki még itthon sem tudott! rendet teremteni. A múlt héten Irán, Iraq, Törökország, Egyiptom és Dél- Arábia egy kommunista ellenes szövetséget kötöttek. Ezek vették át Hitlernek a vörösök elleni szövetségét. Most már nagy mértékben meg is kezdték a harcot a vöröseik ellen. Iránban és Törökországban minden szocialista és kommunista lapot beszüntettek, az ismert vezéreket meg börtönbe rakják, többeket mindjárt ki is végeznek, ahogy elfogják őket. Jugoszlávia és Albánia gazdasági szövetséget kötöttek, mely szerint eltörik a vámhatárt és a pénz egységet is egyesítik. Röviden, jó szomszédok lettek. Azon a címen, hogy nagyon sok szennyest kellene az amerikai megszálló csapatok, leginkább a tisztek viselkedésével való vizsgálat alapján kiteregetni, elejtik ezt a tervezett vizsgálatot. West Allis Wis.-ban, amidőn a rendőrség segítségével keresztül akarták törni a picketvona- lat, 900 rendőr egy maroknyi sztrájktörőt akart keresztül védeni az 1500 pickettel szemben. Nagy harc keletkezett, 23 rendőr, 50 sztrájkoló és 4 sztrájktörő sebesült meg. Ez a harc is, mint áz osztályharc, tovább fo- 1 lyik mindaddig, amig éhezők, nélkülözők lesznek a dolgozó emberiség között. A német tartományok fede- , rációs egyesítése még nagyobb káoszt idéz elő, mivel már az egyik tartományban államosítani akarják a nagy üzemeket és természeti kincseket, másokban meg nem és ez volna a legnagyobb összeütköző pont, ezen federációs, de ellentétes gazdasági rendszer között. Nem csak, hogy egy federációs kormányon belül, de még különálló állam szomszédságában sem igen tudnak megférni a szocialista és magántőkés rendszer hívei. És nem is igen lehet nekik, hiszen élet-halál harcnak kell és folyik köztük. Sir Cadogan volt Churchill- nek is a jobb keze, mostan szintén jobb keze a munkáspárti kormánynak is, valamint az összes reakciós katonatisztek, parancsnokok, akik Chamberlaint, Churchillt szolgálták, szintén a maguk kedve szerint szolgálják Bevinéket, Atleet és a rózsaszínű kormányát. Mert mindég a birodalom megvédése a főcél. Gyakran megjelenő hírek: “Az amerikai kormányhivatalokból' kidobál ják a vörösöket.” Csak azt nem teszik hozzá, hogy most már jó fasizstákkal fogják őket helyettesíteni. Ahogy az amerikai lapok igyekeztek beállítani, az ukrá- niai delegátus meglövése igazi amerikai sport volt. Csak a megsebesült ukrán nem tudja azt úgy látni. De hát már régen tudjuk, hogy ezeknek a barbár oroszoknak nincs sport érzékük. A francia parlamentben nem annyira pártok, mint két rendszer, a magán és a köztulajdon rendszere között folyik a harc és bizony jelenleg nagyon egyforma erőkkel rendelkeznek. Amig a Chiang csapatai egymás után foglaltak el városokat a vörösöktől, addig nem igen akadtak amerikaiak, akik meg akarták volna ezt a polgár- háborút állítani. Most, hogy a vörösök haladnak, győznek, hírneves amerikaiak, köztük republikánus szenátorok és Írók, mint Owen Latimore azt követelik, hogy az amerikai kormány adja át az egész ügyet az Egyesült Nemzetek bizottságának, a felelőséget osszák meg az orosz és angol delegátusokkal. De minden esetre állítsák meg a vörösöket. Az angolok panaszkodnak, hogy az Amerikától kapott kölcsönnel az árak emelkedése következtében 23 százalékkal kevesebbet tudnak vásárolni, mint amikor a kölcsönt kapták, egy évvel ezelőtt. A japán kormány az összes nyers^ selymet állami monopóliummá tette, amit csak az állam oszthat szét a gyárosok között. A BÉRMUNKÁS FENTARTÁ- SÄHOZ AZ ELŐFIZETÉSÜKÖN KTVÜL HOZÄJÄ- RULTAK december 28-ig: J. Stromayer, Chicago..... 2.00 Anna Mojzer, McMehen .... 1.00 J. Stéh, Canada................. 2.00 A. Somló, Cleveland ___ 1.00 Clevlandi társas délután 48.90 J. Gombos, Detroit ...... 3.00 L. Máté, Chicago ................ 2.00 Paul Hering, Buffalo ....... 5.00 I. Márkusz, Pittsburgh........50 S. Weiss, Jackson Hghts. 1.00 L. Hevesi, Cleveland .......... 1.00 F. Schnekszer, Riverside .. 3.00 J. Dénes, Detroit................13.00 J. Vanno, Zeigler............... 1.00 A. Toldi. Detroit ................ 1.00 Mrs. I. Farkas, Akron ..... 2.00 Mrs. K. Fehér, Bridgeport 2.00 Lefkovits évforduló ........182.00 A. Thomas, Monrovia ........ 1.00 P. Molnár, Cleveland .. 1.00 P. Dobisz, Newark ............ 5.00 T. Kiss, Canada............... 1.00 Mrs. L. Barta, Cleveland .. 1.00 Emil May, Cleveland ........ 5.00 A. Sipos, Madison ............. 2.00 A. Lachkó, E. Saugatuck .. 2.00 F. Koos, Terre Haute ........ 1.00 J. Nemes, Canada ............ 2.50 J. Rascan, Bridgeport . 1.00 A. Bolla, Buffalo ............... 2.50 L. Szántó, Chicago ........._. 2.50 N. N. Toronto ................... 6.50
