Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-02-01 / 1461. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. február 1. Társadalmi átalakulás (a.l.) A gazdasági berendezkedés képezi a társadalom alapját. Mindaddig, amig a magántulajdont rendszere létezni fog, addig a kapitalizmus és a velejáró kizsákmányolás is folytatódik. Természetesen mindaddig, amig egyesek vagy bizonyos embercsoportok lesznek tulajdonosai úgy a földnek, mint a termelőeszközöknek, ezen kiváltságos gazdasági joguknál fogva, teljesen uralják a társadalmat. Hiszen ez természetes is, mert a gazdasági különbözetek azok, amelyek tulajdonképpen osztályozzák az emberiséget. És magában a jelenlegi kapitalista társadalmi rendszerben életünk és létkérdésünk kizárólag csak azoktól függ, akik birtokosai az élet javainak. Válhatunk akármilyen politikai nézetet, tartozhatunk akármilyen forradalmi jelszóval ellátott politikai párthoz mindaddig, amig létkérdésünk egy gazdaságilag kiváltságos osztálytól függ, addig mindég rabszolgái maradunk a fentnevezett kiváltságos osztálynak. A munkásosztály már fölismerte, hogy a magántulajdon rendszerén épült mai társadalomban gigászi küzdelemnek kell folynia, hogy a kizsákmányolást megszüntessék. Az egészséges szocialista elméletre alapozott bizonyítékok szerint a tényleges kizsákmányolás a termelés terén jön létre, ahol a termelő munkás csak munkájának bizonyos százalékát kapja vissza bér fejében. Azért igen észszerű, hogy a munkások ténylegesen, amikor harcot indítanak egy TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS keresztülvitelére, akkor természetesen ott kell orovosolni a társadalom hibáit, ahol annak alapvető tényezője van. Egészen bizonyos, hogy ha gazdaságilag egyenlők leszünk, akkor magában a társadalmi életben is egyenjogosultakká válunk. Ebből a szempontból kiindulva megállapíthatjuk, hogy a feltörekvő proletáriátusnak nem is lehet más célkitűzése, mint gazdasági egyenlőségre törekedni. Ilyen gazdasági egyenlőség pedig csak úgy valósítható meg, ha a földet az összes természeti kincseivel, meg az összes rendelkezésünkre álló termelő eszközökkel TÄR- SADALMOSITJUK. A gazdasági különbözetek osztályokra tagozzák az emberiséget, de a dolgozók a tényleges fentartói a mai társadalomnak. És az osztály tulajdonképpen csak kizárólag a termelő munkások osztálya. Ennél a pontnál nem teszünk külömbséget sem szellemi, vagy fizikai munkások között, mert a társadalomnak mindegyik egyformán hasznos tagja. A mérnök vagy vegyész, éppen úgy a földet túró napszámos ember is mind külön oszlopos fentartója a társadalomnak. Mi forradalmi ipari unionisták, a föntebb sorolt tényeket útmutatónak vesszük, a társadalmi átalakulásra vonatkozóan. Es azért azt tartjuk, hogy a munkásosztálynak egy olyan irányitó forradalmi szervezetre van szüksége, amelyik sohasem kalandozik el az osztályharc tényleges színhelyéről. Az osztályharc tényleges színhelye pedig, kizárólag a kizsákmányolás színhelyére vezetendő vissza. Mi a forradalmi ipari szervezet tagjai, a munkásosztály tényleges felszabadítását kizárólag csak egy gazdaságilag jól megszervezett munkásosztálytól tesszük függővé. Még az osztályharc folyamata alatt is sokkal fontosabbnak tartjuk, hogy a munkások jól megszervezett műhely szervétéin keresztül, az ipartelep irányítására törekedjenek és a munkások életszínvonalát ott állapítsák meg, ahol a termelést végzik, ahelyett, hogy haszontalan politikai képviselőket válasszanak, akiknek elsősorban saját létkérdésük biztosítása a legfontosabb és csak azután gondolnak azokra, akik őket a kényelmes állásokba beválasztották. A munkásosztály felszabadítása nem tűr semüyen halasztást különösen az európai kontinensen. Nem pedig azért, mert az újjáépítés nehézségeit rájuk kényszerítik és mindezek dacára az ő sorsuk a legborzasztóbb. Még ma a paraziták és a feketézők úri módra élnek. Tudjuk, ott ahol a magántulajdon rendszere életben van, ahol a munkások nagyrésze a termelésben foglalkoztatva van, ott van még profit is! A munkásosztálynak magának kell saját ügyét intézni. Soha ne várjunk hivatásos felszabadítókra. Maga Marx Károly állapította meg, hogy “a munkásosztály felszabadítása kizárólag magának a munkásosztálynak müve lehet.” Mi, ipari unionisták tudjuk, hogy ha a munkásosztály megérti az igazi szolidaritásban rejlő hatalmas erejét, akkor máról-holnapra nyert ügye van. Hogy azután hogyan szerezhetik meg a munkások ezt az erőt, az attól függ, hogy főbe ismerik azt a fontos tényezőt, hogy a munkásokat nem szabad osztályozni szakmák szerint, mert ezáltal szétforgácsolják erejüket. A munkások tényleges felszabadulása csak kizárólag saját szervezett erejüktől függ. Ezt a szervezett erőt pedig csak úgy hozhassák létre, ha a régi fajta szakszervezetek helyett egy egységes forradalmi ipari szervezetbe tömörülnek. Észszerű is, hiszen ha bármelyik munkásszervezetnek célja a munkásosztály fölszabadítása, akkor a közös célért, közösen kell minden munkásnak küzdeni. Közösen pedig csak úgy küzdhetünk, ha minden válaszfalat ledöntünk. Azt tartjuk, ha a munkásosztály nem képes önmagát felszabadítani, akkor a hivatásos felszabadítók, vagy politkiai pártok még kevésbé. Mert minden munkásjelzővel ellátott politikai pártnak az eshetősége kizárólag a szervezett munkások erejétől függ. Azért ha a munkásosztály ereje csak kizárólag szervezettségétől függ, akkor minek fecséreljük ezt az erőt külön politikai pártok megszervezésére, vagy külön energiát annak föntartására. Egy forradalmi ipari szervezet magában hordozza az uj társadalom embrióját, ezt az embriót kell naggyá fejleszteni úgy, hogy naggyá fejlődése folytán szétrepeszthesse a mai társadalom kereteit. Ez létrehozza a munkásosztály célkitűzését, a társadalom átalakulását, ahol többé nem lesznek osztályok, sem osztályharc, mert a kizsákmányolás rendszere, már csak a múlté lesz. A kedvenc Niemoeller (Vi.) Arra minden újságolvasó emlékezhet, hogy mennyiszer emlegették Niemoeller nevét, úgy a háború előtt, alatt és utána, mintha csak nem is lett volna más, sok ezer bebörtönözve, legyilkolva Hitler által. Niemó- ellerből akartak és még mindig akarnak nagy hőst, mártírt és esetleg uralomra kerülő eszközt kiépíteni. Ezt mind csak azért, mert pap és igy jó katona. Gyűlöli a szocializmust, már mint egy jó porosz katonatiszthez illik. Most ezt a Niemoellert kihozták ide, mivel a német nép nem fogadta bizalommal és szeretettel, mert azok nagyon jól ismerik. így innen akarják felépíteni mint egy színész prímádon nát, azon reményben, hogy az itt szerzett ismeretség, segítség és dicsőítés következtében, majd csak rátudják rakni a német nép nyakára. Ami a fő, úgy akarják beállítani, hogy Niemoeller az amerikai egyházak segítségével, melyek tárt kanokkal fogadják, majd sok segítséget bir a németeknek szállítani, ha ráhallgatnak. A fő cél ezen tömegyilkos Niemoeller legjobb eszköz lehtene a szocializmus megakadályozására, mely rohamosan terethódit Európában, melytől az amerikaiak annyira megijedtek, hogy minden eszközt, köztük az ilyen tömeggyilkost is örömmel keblükre ölelnék, ha gondolják, hogy képesek volnának sikeresen felhasználni. Niemoellert saját nemzet«; lehurrogta, amikor nekik akart beszélni. De itt a templomok hívei megtapsolják, mert nem ismerik és nem fogják nekik megmondani az igazi Niemoellert. Azt a Niemoellert, melyet mi szükségesnek tartunk megint ismertetni, most az itteni körútja alkalmával, mert a nemzetközi munkásokat akarják guzsba- kötni az ő segítségével. A bemutatóknál nem említik meg azt, hogy ez a papi minta keresztény, az első világháború alatt, mint buvárhajó parancsnok, halomszámra gyilkolta, sülyesz- tette el az ellenségnek nevezett embereket, hajókat, sokszor minden figyelmeztetés nélkül. Nem mondják meg, hogy ez a minta keresztény, HITLERNEK is felajánlotta ezen gyakorolt tömeggyilkolási szaktudását és még a Hitler banda sem fogadta el szolgálatát. Tehát nem azért nem lett ő is a háborús bűnösök, tömeggyilkosok között a bíróság elé állítva, mert nem akart volna abban a tömeggyilkolásban résztvenni, hanem azért, mert nem engedték azt neki. Ez a porosz katonatiszt, először is porosz, azután katonatiszt és csak azután pap De éppen ilyenre volna ma szükségük a szövetségeseknek és a papi köpeny jó takaró volna a porosz katonatisztre. Ettől az embertől várják el a vörösök megtorpedózását is. Nem mondják meg, hogy Niemoeller nem a Hitler terrorja ellen, nem a német nemzet terjeszkedése ellen volt, hanem szerette volna az ott uralkodó protestáns egyházat szorosan bekapcsolni. Mivel nem az egyszerű keresztet, hanem a horogkeresztet tették meg jelvénynek, és hogy nem kizárólagosan a vörös oroszok ellen inditották és akarták indítani a háborút. Ha ez a három fő dolog kedve szerint lett volna tervezve, intézve, ha ő éppen olyan háborús bűnösnek lett volna elismerve, mint sok más porosz tiszttársa. De ő a börtönben is ur volt és örömmel vett volna részt a háborúban a Hitlerék oldalán, ha arra alkalmat adtak volna neki. Ezt a Niemoellert örömmel, szeretettel fogadták az amerikai lapok és papok. Természetesén, hogy ilyen intenzív hirdetések, felépítések után megtapsolják Seattleban, Denverben, még Detroitban is. De viszont lehurrogták Stuttgartban a hívei is. Niemoellert, mint Darlant, Gi- raudot, Badogliot és sok más reakciós vezért, Robert Murphy, az amerikai politikai megbízott szedte elő és támogatja őt. De egész biztosra vehetjük, hogy nem lesz nagyobb sikere, mint az előző kedvenceivel volt. Dacára a nagy propagandának, melyet a lapok, most meg a papok segítségével ezeknek egyenesen szállítottak. Ugylátszik, legjobb mérték egyes vezérek lemérésére ma Európában, ha azt keressük, hogy Murphynak kik tetszenek és az biztos, hogy azok nem lehetnek; jók az ottani népeknek, mert azok a legsötétebb reakciót képviselik, amint Murphy is már sokszor bebizonyította. HOOVER ISMÉT SZEREPEL (Folytatás az 1-ső oldalról) 1919-es módszerével: támogatni az oroszokat ellenzőket és megvonni a segélyt az oroszokkal rokonszenvezőktől. Mialatt Európából és Ázsiából még mindig igen nagy élelmiszer hiányról jelentenek, Clinton P. Anders, amerikai földművelésügyi miniszter bejelentette, hogy a kormány kezében levő burgonya készletből 20 millió bushelt el kell pusztítani. A kormány az 1946-os termésből 46 millió bushelt vásárolt ösz- sze, amiből 20 millió bushelt már nem tudott elhelyezni a piacon az árak leszorítása nélkül és azért ezt a rengeteg kitűnő élelmiszert el fogják pusztítani.
