Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-02-01 / 1461. szám
1947. február 1. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az angol - francia egység (Vi.) A napokban nagy port vert fel az a jelentés, hogy Be- vin-Blum az angol-francia gazdasági és hadi egységet akarnak kötni. Ezt sokféle képen magyarázzák és még csak tárgyalni fognak fölötte és az egység messze van, ha létre is fog jönni, de nagyon sok oldala lehet ezen egységnek. Sokan azt hiszik és állítják, hogy az oroszok, illetve a kommunista törekvések ellen irányul és ez egy szocialista egységfront lenne. De éppen Franciaországban a legnagyobb képviseltetést a kommunisták nyertek és ez a Blum és pártja a szegény harmadik helyen áll. És még mindég a sülyesztőben van. Ugyanis 149 képviselőről 82-re estek a legutóbbi választásoknál. Ugyan csak Bevin elvtársat is nagyon kritizálják és az elégedetlenkedők sorai ottan is duzzadnak, erősödnek és leginkább azt elitélik, hogy mindenkivel, még Vandenbergékkel is szövetkezett az oroszok ellen. Vannak, akik az amerikai rendszer, vagyis a magántőkés rendszer elleni szövetségnek nézik ezen egységi törekvést, mindjárt nagy hálátlanságnak nyilvánítják az amerikaiak ellen, akik több billiós dollár kölcsönnel segítették Bluméknak és Bevinéknek hatalmon maradását és hatalmukat erősitget- ni. Mert azt minden iskolás gyerek tudhatja, hogy az amerikai bankárok, iparfejedelmek beleegyezése nélkül sem a franciák, de még az angolok sem kaphattak volna billiós kölcsönöket, amint az oroszok nem kaphatják meg a régen kért egy billiós kölcsönt. És azok a kölcsönök, melyet most Olaszországnak is adnak kicsiben, mind azért történik, hogy a szocializmus megvalósitását megakadályozzák, vagy legalább is késleltessék. Ámbár igaz, hogy ha ezen gazdasági egységet a szocializmus gyorsabb és nagyobb méretű megvalósítására használnák, akkor nem csak az amerikai tőkéseket, hanem az oroszok által szorgalmazott államosításokat, is sikerülne leszerelni, vagy átvenni a vezetést az egész világon. De amint én látom, erre sem egyik, sem másik szocialista párt nem képes, nem is igen több szocializmus, hanem kevesebb szocializmus megvalósítása a célja ezen egységnek. De mivel a nagy tömeg több és iga- zabb szocializmust követel, igy Blumék és Bevinek is veszítik a talajt a lábuk alól. De egységes és összevont, egymást támogaMUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársak: Tudatom, hogy a naptárt megakptam. Minden tekintetben kitűnő. Dicséretet érdemelnek azok, akiknek bármi közük is volt az összeállításához. George Tóth Romulus, Mich. Tisztelt Lefkovits mtárs.: A Bérmunkás naptárát még karácsony előtt megkaptam és már át is olvastam kétszer is. Mondhatom, hogy felbecsülhetetlen, értékes tudományos dolgokkal telitett naptár. Aki ezt nem szereti olvasni, az már igazán semmit sem szerét. Éppen most kaptam levelet Magyarországból az unokaöcsémtől s ha van még a naptárból, akkor küldjenek neki egyet. A címet és a naptár árát mellékelten küldöm. Mrs. J. Horváth Ravena, Ohio Tisztelt Bérmunkás: Itt küldök két dollárt a naptárért. Igaz, nekem nem csak annyit, de többet is megér, mert nagy élvezettel olvastam. Joe Schneider Detroit, Mich. Tisztelt Lefkovits mtárs.: Mellékelten küldök öt dollárt, előfizetésre, továbbá a naptárért és két dollárt azért, hogy két naptárt szíveskedjen küldeni a mellékelt két magyarországi címre. Úgy találtam, hogy ez a naptár valójában egy tudományos kincses láda s igy megérdemli, hogy a külföld is tudomást szerezzen róla s igy szeretném, ha testvéreimnek is jutna belőle. J. Németh Chicago, 111. Tisztelt Szerkesztőség: Mellékelten küldök négy dollárt, egy évi. előfizetésre és a naptárért. A naptár kitűnő munka, a Bérmunkásból azonban nekem hiányzannak cs . . .ő írásai. S. Leleszi Flemington, N.J. Tisztelt Lefkovits mtárs.: Alig vártam, hogy a Bérmunkás 1947-es naptárát végre megkapjam és elolvassam. Most büszkén mondhatom, hogy teljesen meg vagyok vele elégedve. | Sajnos, hogy az ilyen könyveket csak a haladottabb gondolkodású munkások tudják értékelni. Igaz, ha valami babérkoszorút ajánlottunk volna fel azon munkástársak között, kik munkájukkal hozzájárultak ezen értékes évkönyv előállításához, akkor azt Geréb munkástársunknak kellene adni, de mint őszinte forradalmár nem egyes személyeket emelek ki, mert valóban dicséretet érdemelnek mindazon munkástársak, akik bármilyen munkával is hozzájárultak, hogy egy ilyen valóban értékes évkönyvet adhattunk ki. Fogadják tehát mindannyian őszinte elismerésemet és kézszo- ritásomat. J. Feczkó New York, N.Y. tó szövetség folytán, melyben más országok langymeleg szocialista pártjait is bevonhatnák, remélik ellensúlyozni a tömeg balra tolódását és elodázni a szocializmus nagyobb mértékben való megvalósitását. Minden országban, de leginkább a három nagy és tényező országban, Francia, Olasz és Angolországokban a program nélküli és habozó szociáldemokraták veszítik a talajt. Most már nem úgy van, mint az első világháború után, hogy ezek az országok győzedelmesek és mámorosak voltak és még olyan helyeken is, mint Magyar, Cseh és Németországban, csak is a rózsaszínű szociáldemokratákat támogatták leginkább a vörös forradalmárok ellen, akik már akkor időszerűnek látták a társadalmi forradalmat. De most mindenfelé mind nagyobb tömegek nem csak időszerűnek látják a társadalmi és gazdasági forradalmat, hanem égetően sürgősnek. És azért siklik ki a talaj mindazon ingadozó szociáldemokraták és liberálisok lába alól, akik még most is elakarják a gazdasági forradalmat odázni. Ha még létre is jönne egy angol-francia egység, az nem történhet meg a kommunista párt beleegyezése nélkül legalább is Franciaországban. És ha olyan egységet hoznának létre, mely a szocializmus megvalósitását akarna szabotálni, akkor még az angol munkáspártnál is ellenzéket fog kierőszakolni. De semmi esetre sem számíthatnának a világ munkásságának a támogatására. Például ha a konzervatív republikánusoknak tetszene Franciaországban az angol-francia egység, egész valószínű, hogy a kommunisták-! nak nem fog tetszeni. Ha pedig a kommunistáknak tetszene, akkor a republikánusoknak nem fog tetszeni és mindkét párt erősebb mint a Blum langymeleg, halvány-piros szocialista pártja. Az olasz szocialista párt, még az ilyen egység megvalósítási kísérlete nélkül is kettészakadt, mert már a szocialistáknál is sokan belátták, hogy nekik együtt kell működni a szocialistákkal, szindikalistá k k a 1, hogy mentői gyorsabban megjavíthassák a munkásság gazdasági helyzetét, megakadályozzák a fekete reakció újabb szervezését és várható terrorját. Minden ország szocialistája és más forradalmi mozgalom hive tudhatják, hogy ha még egyszer a fekete terror életre jön, akkor egymás mellé fogják felakasztani, vagy koncentrációs táborokba rakni úgy a szocialistákat, mint a kommunistákat, fokozottabban mint a múltban tették. A szocialista vezéreknek egy- része, éppen csak annyi szocializmust hajlandók megvalósítani, vagy reformokat, melyet föl- tétlen szükségesnek látnak arra, hogy a tömegeket maguk mellé toborozzák és megnyerjék a választásoknál, éppen úgy mint itt a New Deal tette. De amint sem itten, sem az öreg Európában nem sikerült az ijy taktika, csa,k arra volt jó, hogy a reakció, a fasizmus megerősödjön, újból lábra álljon, mint az első háború után is történt, igy a nagy tömeg, legalább is most, exponált előharcosok nem adják fel ezt a kedvező alkalmat arra, hogy megvalósíthassák a szocializmust mentői nagyobb mértékben. Kiverjék e leghatalmasabb fegyvert a gazdasági fegyvert, vagyont, hatalmat a tőkések kezeiből, akár belső vagy külföldi is az a tőkés. Tudják, hogy addig nem lehet béke, biztonság, amig kizsákmányolás lehetséges. Amig a külföldi bankárok szövetkezve a benszülöttekkel, megint Hor- thykat, Hitlereket és Francokat tudnának a nyakukra állítani. Az elvitathatatlan, hogy az első háború után például Németországban is azzal érveltek a langymeleg szocialista vezérek, hogy azért nem lehetett akkor a szocializmust megvalósítani, mert az egész világon köztük Anglia, Amerika és Franciaországban tőkések uralják a helyzetet és igy megfojtanák a kibontakozó szocializmust amint a magyar tanácsköztársaságot is megfojtották. De most már ezt nem tehetik meg. Most már a tőkésrendszer mindenfelé önvédelemre szorítkozik. Nem képes támadásra, vagy ahol támadásba megy is, még jobban összevonja a forradalmi munkásság sorait. Most már nem lehet az az alakoskodás, hogy jófiuknak, csendes szocialistáknak, liberálisoknak kell lenni, hogy Anglia, Franciaország és Amerika urai meg ne vonják a kenyeret, a nyersanyagot, a termelési lehetőséget a munkásság millióitól. Ez a forradalmi helyzet még nagyobb mértékben megnyilvánul a békekötések után, amikor már nem kellenek Blumék és Bevinék, hogy a gazdag nagybácsitól, az amerikai tőkésektől nagy kölcsönöket csikarjanak ki, hogy enyhébb békefeltételeket szabjanak rájuk. Akkor teljesen rátérhetnek és rátérnek az osztályharc mezejére, melyben az öreg Bluméknak nem igen lesz helye, a reakciós kisgazdapártiaknak sem. FÉLTIK A KORPORÁCIÓKAT WASHINGTON — A Treasury Department úgy döntött, hogy azon korporációk, amelyeket esetleg el fognak marasztalni a “portal-to-portal” fizetésekért, az ily összegeket beszámíthatják az adóba még utólagosan is. így a “portal-to-portal” követelések legnagyobb részét a közpénzekből fizetnék ki. ELEFÁNT BŐRE VAN CAMBRIDGE, Mass. — A “Harward Crimson” nevű diáklap értesítette Truman elnököt, hogy tiszteletbeli szerkesztővé választotta, amit az elnök a szokásos köszönő levéllel vett tudomásul. Ekkor azonban a diáklap tényleges szerkesztője megírta az elnöknek, hogy valamelyik diák huncutsága az egész dolog, amennyiben ennél a lapnál senkit sem választanak meg tiszteletbeli szerkesztőnek. Amikor az elnököt kérdezték, hogy mit szól ehez a diákcsiny- hez, ezt válaszolta: “Valami túlságosan nem bánt ez a dolog, mert már elefánt vastagságú bőröm van az ilyesmikhez.”
