Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-02-01 / 1461. szám

1947. február 1. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az angol - francia egység (Vi.) A napokban nagy port vert fel az a jelentés, hogy Be- vin-Blum az angol-francia gaz­dasági és hadi egységet akar­nak kötni. Ezt sokféle képen magyarázzák és még csak tár­gyalni fognak fölötte és az egy­ség messze van, ha létre is fog jönni, de nagyon sok oldala le­het ezen egységnek. Sokan azt hiszik és állítják, hogy az oro­szok, illetve a kommunista tö­rekvések ellen irányul és ez egy szocialista egységfront lenne. De éppen Franciaországban a legnagyobb képviseltetést a kommunisták nyertek és ez a Blum és pártja a szegény har­madik helyen áll. És még min­dég a sülyesztőben van. Ugyan­is 149 képviselőről 82-re estek a legutóbbi választásoknál. Ugyan csak Bevin elvtársat is nagyon kritizálják és az elé­gedetlenkedők sorai ottan is duzzadnak, erősödnek és legin­kább azt elitélik, hogy minden­kivel, még Vandenbergékkel is szövetkezett az oroszok ellen. Vannak, akik az amerikai rendszer, vagyis a magántőkés rendszer elleni szövetségnek né­zik ezen egységi törekvést, mindjárt nagy hálátlanságnak nyilvánítják az amerikaiak el­len, akik több billiós dollár köl­csönnel segítették Bluméknak és Bevinéknek hatalmon mara­dását és hatalmukat erősitget- ni. Mert azt minden iskolás gye­rek tudhatja, hogy az amerikai bankárok, iparfejedelmek bele­egyezése nélkül sem a franciák, de még az angolok sem kaphat­tak volna billiós kölcsönöket, amint az oroszok nem kaphat­ják meg a régen kért egy billi­ós kölcsönt. És azok a kölcsö­nök, melyet most Olaszország­nak is adnak kicsiben, mind az­ért történik, hogy a szocializ­mus megvalósitását megakadá­lyozzák, vagy legalább is késlel­tessék. Ámbár igaz, hogy ha ezen gazdasági egységet a szo­cializmus gyorsabb és nagyobb méretű megvalósítására hasz­nálnák, akkor nem csak az ame­rikai tőkéseket, hanem az oro­szok által szorgalmazott álla­mosításokat, is sikerülne lesze­relni, vagy átvenni a vezetést az egész világon. De amint én látom, erre sem egyik, sem másik szocialista párt nem képes, nem is igen több szocializmus, hanem keve­sebb szocializmus megvalósítá­sa a célja ezen egységnek. De mivel a nagy tömeg több és iga- zabb szocializmust követel, igy Blumék és Bevinek is veszítik a talajt a lábuk alól. De egységes és összevont, egymást támoga­MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársak: Tudatom, hogy a naptárt megakptam. Minden tekintetben kitűnő. Dicséretet érdemelnek azok, akiknek bármi közük is volt az összeállításához. George Tóth Romulus, Mich. Tisztelt Lefkovits mtárs.: A Bérmunkás naptárát még karácsony előtt megkaptam és már át is olvastam kétszer is. Mondhatom, hogy felbecsülhe­tetlen, értékes tudományos dol­gokkal telitett naptár. Aki ezt nem szereti olvasni, az már iga­zán semmit sem szerét. Éppen most kaptam levelet Magyaror­szágból az unokaöcsémtől s ha van még a naptárból, akkor küldjenek neki egyet. A címet és a naptár árát mellékelten küldöm. Mrs. J. Horváth Ravena, Ohio Tisztelt Bérmunkás: Itt küldök két dollárt a nap­tárért. Igaz, nekem nem csak annyit, de többet is megér, mert nagy élvezettel olvastam. Joe Schneider Detroit, Mich. Tisztelt Lefkovits mtárs.: Mellékelten küldök öt dollárt, előfizetésre, továbbá a naptár­ért és két dollárt azért, hogy két naptárt szíveskedjen külde­ni a mellékelt két magyarorszá­gi címre. Úgy találtam, hogy ez a nap­tár valójában egy tudományos kincses láda s igy megérdemli, hogy a külföld is tudomást sze­rezzen róla s igy szeretném, ha testvéreimnek is jutna belőle. J. Németh Chicago, 111. Tisztelt Szerkesztőség: Mellékelten küldök négy dol­lárt, egy évi. előfizetésre és a naptárért. A naptár kitűnő munka, a Bérmunkásból azon­ban nekem hiányzannak cs . . .ő írásai. S. Leleszi Flemington, N.J. Tisztelt Lefkovits mtárs.: Alig vártam, hogy a Bérmun­kás 1947-es naptárát végre megkapjam és elolvassam. Most büszkén mondhatom, hogy tel­jesen meg vagyok vele elégedve. | Sajnos, hogy az ilyen könyve­ket csak a haladottabb gondol­kodású munkások tudják érté­kelni. Igaz, ha valami babérkoszo­rút ajánlottunk volna fel azon munkástársak között, kik mun­kájukkal hozzájárultak ezen ér­tékes évkönyv előállításához, akkor azt Geréb munkástár­sunknak kellene adni, de mint őszinte forradalmár nem egyes személyeket emelek ki, mert va­lóban dicséretet érdemelnek mindazon munkástársak, akik bármilyen munkával is hozzájá­rultak, hogy egy ilyen valóban értékes évkönyvet adhattunk ki. Fogadják tehát mindannyian őszinte elismerésemet és kézszo- ritásomat. J. Feczkó New York, N.Y. tó szövetség folytán, melyben más országok langymeleg szo­cialista pártjait is bevonhatnák, remélik ellensúlyozni a tömeg balra tolódását és elodázni a szocializmus nagyobb mérték­ben való megvalósitását. Minden országban, de legin­kább a három nagy és tényező országban, Francia, Olasz és Angolországokban a program nélküli és habozó szociáldemok­raták veszítik a talajt. Most már nem úgy van, mint az első világháború után, hogy ezek az országok győzedelmesek és má­morosak voltak és még olyan helyeken is, mint Magyar, Cseh és Németországban, csak is a rózsaszínű szociáldemokratákat támogatták leginkább a vörös forradalmárok ellen, akik már akkor időszerűnek látták a tár­sadalmi forradalmat. De most mindenfelé mind nagyobb töme­gek nem csak időszerűnek lát­ják a társadalmi és gazdasági forradalmat, hanem égetően sürgősnek. És azért siklik ki a talaj mindazon ingadozó szoci­áldemokraták és liberálisok lá­ba alól, akik még most is ela­karják a gazdasági forradalmat odázni. Ha még létre is jönne egy an­gol-francia egység, az nem tör­ténhet meg a kommunista párt beleegyezése nélkül legalább is Franciaországban. És ha olyan egységet hoznának létre, mely a szocializmus megvalósitását akarna szabotálni, akkor még az angol munkáspártnál is el­lenzéket fog kierőszakolni. De semmi esetre sem számíthatná­nak a világ munkásságának a támogatására. Például ha a konzervatív republikánusoknak tetszene Franciaországban az angol-francia egység, egész va­lószínű, hogy a kommunisták-! nak nem fog tetszeni. Ha pedig a kommunistáknak tetszene, ak­kor a republikánusoknak nem fog tetszeni és mindkét párt erősebb mint a Blum langyme­leg, halvány-piros szocialista pártja. Az olasz szocialista párt, még az ilyen egység megvalósí­tási kísérlete nélkül is kettésza­kadt, mert már a szocialisták­nál is sokan belátták, hogy ne­kik együtt kell működni a szoci­alistákkal, szindikalistá k k a 1, hogy mentői gyorsabban meg­javíthassák a munkásság gaz­dasági helyzetét, megakadályoz­zák a fekete reakció újabb szer­vezését és várható terrorját. Minden ország szocialistája és más forradalmi mozgalom hive tudhatják, hogy ha még egy­szer a fekete terror életre jön, akkor egymás mellé fogják fel­akasztani, vagy koncentrációs táborokba rakni úgy a szocialis­tákat, mint a kommunistákat, fokozottabban mint a múltban tették. A szocialista vezéreknek egy- része, éppen csak annyi szocia­lizmust hajlandók megvalósíta­ni, vagy reformokat, melyet föl- tétlen szükségesnek látnak ar­ra, hogy a tömegeket maguk mellé toborozzák és megnyer­jék a választásoknál, éppen úgy mint itt a New Deal tette. De amint sem itten, sem az öreg Európában nem sikerült az ijy taktika, csa,k arra volt jó, hogy a reakció, a fasizmus megerő­södjön, újból lábra álljon, mint az első háború után is történt, igy a nagy tömeg, legalább is most, exponált előharcosok nem adják fel ezt a kedvező alkal­mat arra, hogy megvalósíthas­sák a szocializmust mentői na­gyobb mértékben. Kiverjék e leghatalmasabb fegyvert a gaz­dasági fegyvert, vagyont, hatal­mat a tőkések kezeiből, akár belső vagy külföldi is az a tő­kés. Tudják, hogy addig nem lehet béke, biztonság, amig ki­zsákmányolás lehetséges. Amig a külföldi bankárok szövetkezve a benszülöttekkel, megint Hor- thykat, Hitlereket és Francokat tudnának a nyakukra állítani. Az elvitathatatlan, hogy az első háború után például Né­metországban is azzal érveltek a langymeleg szocialista vezé­rek, hogy azért nem lehetett akkor a szocializmust megvaló­sítani, mert az egész világon köztük Anglia, Amerika és Franciaországban tőkések ural­ják a helyzetet és igy megfojta­nák a kibontakozó szocializmust amint a magyar tanácsköztár­saságot is megfojtották. De most már ezt nem tehetik meg. Most már a tőkésrendszer min­denfelé önvédelemre szorítkozik. Nem képes támadásra, vagy ahol támadásba megy is, még jobban összevonja a forradalmi munkásság sorait. Most már nem lehet az az alakoskodás, hogy jófiuknak, csendes szoci­alistáknak, liberálisoknak kell lenni, hogy Anglia, Franciaor­szág és Amerika urai meg ne vonják a kenyeret, a nyersanya­got, a termelési lehetőséget a munkásság millióitól. Ez a forradalmi helyzet még nagyobb mértékben megnyilvá­nul a békekötések után, amikor már nem kellenek Blumék és Bevinék, hogy a gazdag nagy­bácsitól, az amerikai tőkésektől nagy kölcsönöket csikarjanak ki, hogy enyhébb békefeltétele­ket szabjanak rájuk. Akkor tel­jesen rátérhetnek és rátérnek az osztályharc mezejére, mely­ben az öreg Bluméknak nem igen lesz helye, a reakciós kis­gazdapártiaknak sem. FÉLTIK A KORPORÁCIÓKAT WASHINGTON — A Trea­sury Department úgy döntött, hogy azon korporációk, amelye­ket esetleg el fognak marasztal­ni a “portal-to-portal” fizetések­ért, az ily összegeket beszámít­hatják az adóba még utólago­san is. így a “portal-to-portal” követelések legnagyobb részét a közpénzekből fizetnék ki. ELEFÁNT BŐRE VAN CAMBRIDGE, Mass. — A “Harward Crimson” nevű diák­lap értesítette Truman elnököt, hogy tiszteletbeli szerkesztővé választotta, amit az elnök a szokásos köszönő levéllel vett tudomásul. Ekkor azonban a di­áklap tényleges szerkesztője megírta az elnöknek, hogy va­lamelyik diák huncutsága az egész dolog, amennyiben ennél a lapnál senkit sem választanak meg tiszteletbeli szerkesztőnek. Amikor az elnököt kérdezték, hogy mit szól ehez a diákcsiny- hez, ezt válaszolta: “Valami túl­ságosan nem bánt ez a dolog, mert már elefánt vastagságú bőröm van az ilyesmikhez.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom