Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-02-01 / 1461. szám
1947. február 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal Egyre erősebb lesz a hamis propaganda Már-már ugylátszott, hogy a mammuth folyóiratok és ujság- tulajdonosokra ráhúzza James Murray montanai szenátor a vizeslepedőt. Próbálták is rábirni az ujságfejedelmek a montanai demokrata szenátort, aki a kis- üzletet védő bizottságnak volt a feje, hogy mondjon le azon szándékáról, hogy a nagy újság- vállalatok monopóliuma ellen vizsgálatot folytasson, de kérlelhetetlen maradt. Azonban, most, hogy a republikánusok győzelmével megváltozott a szenátusban a helyzet, föllélegzettek. Ezen ügyben a kihallgatások január második hetére voltak kitűzve. Most Robert A. Taft, ohioi republikánus szenátort sarkantyuzták meg az ujság- mogulok, hogy segítse megakadályozni a vizsgálatot, aki nemcsak a reakciés republikánusok hangadója, de maga és családja kontrolálja a jól jövedelmező Cincinnatiban megjelenő Times Star-t, aki fejét tiltakozóan rázva ellenezte a vizsgálatot mire aztán elejtették. Ezen vizsgálat elejtésével, elütötték az amerikai közönséget attól, hogy a vallomások során napfényre kerülő adatokból megtudja, hogy mennyire szabad az Egyesült Államokban a sajtó. A kihallgatásokat eltussolták, a “holló nem vájja ki a másik holló szemét’’ elve következtében. Pedig érdemes lett volpa megtudni, hogyan vannak ösz- szeesküdve Amerika népe ellen a nagy ujságkirályok. Érdemes lett volna meglátni, hogyan fest meztelenül, monopólisz ti k u s Éva köntösében az amerikai demokrata sajtó. Ha a vádlottak padjára nem is ültették az amerikai újság trösztöt, ha el is kerülte a politikai vallatások pellengérjét, azért mégis csak napfényre jutottak adatok, amelyek nyomán némi áttekintést kaphatunk az amerikai tőkéssajtó horribüi- san nagy monopólisztikus alakjáról. Szenátor Murrayra szájkosarat nyomtak. Azonban, e szájkosár nem akadályozta abban, hogy bizonyos eddig már kikutatott adatokat föl ne tárja, amelyekből kiolvashatjuk, hogy milyen óriási súllyal nehezedik az amerikai nép agyára a hazugság gyártó monopólisztikus tőkés sajtó. Nem szükséges megerőltetni magunkat, hogy bizonyítékokat hordjunk össze annak igazolására, hogy az amerikai egyeduralmi tőkés sajtó agymérgezésre használja föl azon roppant hatalmát, amellyel az amerikai nép fölött uralkodik. Vaknak kell annak lenni, aki nem látja, hogy a lengyel választásokkal kapcsolatban, valóságos háborút folytatott az amerikai sajtó a lengyel kormány ellen. Amerika szerte, nagybetűs “headline”-ok szólítják csatára Amerika közvéleményét a lengyel kormány ellen, akinek egyedüli bűne csupán, hogy nem engedte urnához jutni a lengyel fasiszta elemeket, akiknek nagy részük van Lengyelország romlásában, akik majdnem a lengyel nép kipusz- tását idézték elő. Az amerikai monopólisztikus sajtó szemében a lengyel kormány bűne kibővül még azon cselekvésével is, hogy nem hajlandó átengedni a lengyel területet oroszok elleni hadibázisnak. Vagyis az oroszok elleni építendő nyugat-európai blokk legerősebb láncszemének a reakciós Lengyelország helyreállításának van útjában a mai és az újonnan megválasztott lengyel kormány. Amíg alig esik szó az amerikai sajtóban — legfeljebb vezető lapokban mint a New York Times — a magyarországi reakció összeesküvéséről, akik a magyar nép és zsidóság megrontó- ját “Nagybányai Vitéz Horthy Miklóst” akarták vissza csempészni a magyar nép nyakára, aki az oroszok ellen építendő nyugat-európai blokknak a legerősebb támaszává vált volna, addig a lengyel választásoknak országszerte napokig vezető helyet adtak — persze eltorzított és hazug formában. Hogy az amerikai sajtó célja egy Oroszország elleni nyugateurópai blokk megteremtése, nyíltan meg is mondták, amikor Dulles, aki az Egyesült Nemzetekben Amerika képviselője és amellett a reakciós republikánusok külpolitikájának irányitója, aki a nagy folyóiratok (magazinok) vállalkozóinak országos kongresszusa előtt, január 17- én tartott beszédében, nyíltan megmondotta, hogy a rapubli- kánusok nagy többsége Dewey és Vandenberggel élükön el is fogadták e nézetet. Úgy látja, hogy német gazdasági központtal, egy nyugat-európai gazdasági egységet kell létrehozni Oroszország ellen. Hogy ez már régóta a reakciós sajtó propaganda tárgya, kilátszik abból, hogy jóval Dulles beszéde előtt jelentették a lap- tudósitók, hogy a külföldi politika republikánus vezéremberei nyomást gyakoroltak az irányban, hogy a nagyhatalmak külügyminiszterei vegyék tárgyalás alá a gazdasági egyesítés gondolatát a Moszkvában tartandó német béketárgyalásokon. Ezekből látható, mennyire szükség volna egy reakciós lengyel kormányra, amely ezen kívül az amerikai kapitalista érdekek szorgalmazójává is válna. Amint mondottam, az amerikai folyóiratok és újság trösztök azok, akik legjobban felelősek úgy Dulles ur reakciós külpolitikájáért, mint a lengyel választások rágalom hadjáratáért. Hogy ezeket megtehetik azért van, mert mind kevesebb és kevesebb kezekben pontosul ösz- sze az amerikai sajtó. Az a sajtó, amely az Egyesült Államok 1394 városa közül 1277-et tart egyeduralmilag a karmai között, ami azt jelenti, hogy tökéletesen egyedül és tetszése szerint formálhatja az amerikai közvéleményt, amely teljesen a kapitalista osztály monopólisztikus érdekeit képviseli, nem tarthat erkölcsi jogot arra, hogy kormány ellenőrzés alatt álló szovjet sajtót an- ti-demokratikussággal vádolja. Azzal, hogy öt folyóirat vállalat, Time, Curtis, Crowell- Collier, Hearst és McCall, — folyóiratok megjelentetésére fölhasznál 920 ezer tonna papírból 480 ezer tonnát, vagyis 52 százalékát a majdnem egy millió tonnának, amelyet az összes fo- lóiratok használnak föl, eléggé mutatja, kinek a kezében van az amerikai közvélemény irányítása. A megmaradt 48 százalék pedig 600 időként megjelenő, különböző kis folyóiratok között oszlik meg, melyeknek számuk nap-nap után állandóan fogy. • Mürray szenátortól megtudjuk még, hogy három nagy újság-hálózat — Hearst, Patter- son-McCormick és Scripps-Ho- ward, — Amerika újságjainak 25 százalékát kontrolálja. A megmaradt többi 1900 napilap és a hetilapok ezreinek csak “küzködés” az élete — mondja a szenátor. Az Egyesült Államok 1394 városa közül csupán 127-ben van versenytársa a monopólisztikus kapitalista sajtónak. Ez azt jelenti, hogy 1277 város népe hírszolgálat tekintetében teljesen ki van szolgáltatva a monopólisztikus, vagy ezekkel egy- értékü egyéni tőkés sajtó vállalatoknak és azon véleménnyel kénytelenek megelégedni, amely a nagytőkés érdekeknek felel meg. Hogy ezen magánvállalatok száma is milyen rohamosan csökken, láthatjuk abból, hogy 1930 és 1944 év közötti időkben 576 napilap szűnt meg, olvadt be, vagy módosult napilapból hetilappá. Mjelőtt a kongresszusi bizottság ezen monopóliszt i k u s dzsungelt kutatta át, beletekintett az újságpapír vállalatok egyesitett működésébe. Az alattomos árösszeesküvésekbe és a mesterségesen előidézett papir- hiány okaiba. Úgy találta, hogy a Nemzetközi Papirtrösztnek kanadai érdekeltsége, amelynek nálunk is van 30 telepe, két másik kanadai céggel együtt, az újságpapír vállalatok 50 százalékát kontrolálja Kanadában, amely az Egyesült Államok uj- ságiparának 80-85 százalékát is ellátja papírral. Az újságok postai szállításának segélyezését tekintve, mely törvényt eredetileg azért hozták, hogy módot nyújtsanak a szerény viszonyok között küz- ködő hírszolgálat megsegítésére, úgy találta a bizottság, hogy a posta roppant mennyiségű szállítási költségektől menti meg ezen nagy profitot zsebre- vágó újság vállalatokat. Henry Luce vállalkozásának szentháromsága, Time, Life és a Fortune magazinok, három millió dollárba kerülnek évente az Egyesült Államok adófizetőinek. Az volt Murray szenátor intenciója, hogy jelentésében ajánlani fogja, hogy a kormány fizettesse meg a nagy újság mogulokkal a szállítás költségeit. Ezek után könnyű megérteni, ha egy újság vállalkozó szenátor, ez esetben Robert A. Taft nem mutat hajlandóságot a szenátusi vizsgálat meghallgatására, hanem híveinek segítségével betétette az egész ügyet a jégszekrénybe. Amig a fönti esetek fölött elmélkedem, többször csendülnek fülembe azok a megyjegyzések, amiket olykor-olykor munkásemberektől hallottam, akik az agymérgező tőkés sajtó befolyása alatt állnak: — Minek járassak munkás lapot, amikor a helybeli polgári lapokból olvashatok híreket, amely minden nap megjelenik. Ezek és ilyenekhez hasonló megjegyzésekkel hesegették el maguktól a munkás sajtót. Bizonyos, hogy az ilyen emberek soha nem gondolkoztak afölött, hogy a tőkés sajtóban olvasott hir vagy eltorzitottan igaz, vág egyáltalán nem igaz. Már a szerint, ahogy osztályérdeke kívánja vagy parancsolja. Soha nem volt nagyobb szükség társadalmi helyzetünk tisztánlátására mint ma. Soha nem volt szükség jobban a józan munkás sajtóra, mint ma, mert soha nem fejtett ki a tőkés sajtó ekkora félrevezető propagandát a munkásosztály ellen, mint napjainkban. Most nem Csak az amerikai munkásmozgalom ellen uszít a kapitalista sajtó, de az egész világ haladó munkás- osztálya ellen fölvette a harcot az amerikai monopol-kapitalista sajtó. Ezen gigászi küzdelemben támogasd a Bérmunkást, rajta keresztül a munkás sajtót. . . . tudja Pál ... NAGY SZÁRAZSÁG OROSZORSZÁGBAN MOSZKVA — Az uj ötéves terv általános statisztikai osztályának jelentése szerint a Szovjet Unionban az elmúlt évben olyan nagy szárazság volt, aminőre 50 év óta nem emlékszenek. Ennek következtében a termés is rossz volt. Ennek ellensúlyozására az 1947-es évre sokkal nagyobb mennyiségű földet vetettek be. A termés betakarítására traktorok és más gépek gyártását rendelték el. VÁDOLJA AZ ANGOLOKAT NEW YORK — A Lengyelországból most hazatért Ira A. Horschman, az UNRRA volt tisztviselője, azt állítja, hogy az angol kormány a jelenlegi lengyel kormány megbuktatására törekszik. Horschman szerint csak az angol propaganda tart vissza százakat és ezreket azon 140,000 lengyelből, akik Anders generálissal “hontalanná” váltak és nem akarnak visszamenni, mert Angliában azt mondják nekik, hogy otthon kivégzik őket. Horschman személyesen győződött meg arról, hogy akik hazatértek és beilleszkedtek az uj helyzetbe, nyugodtan élhetnek és dolgozhatnak. Horschman azt mondja, hogy az angolok nem a kommunizmus ellenzéséért támogatják Anders tábornokot, hanem azért, mert azt hiszik, hogy Anders utján még vissza tudják állítani Lengyelországban a régi feudális rendszert, amely jobban megfelel az “angol gazdaságnak”.
