Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-02-01 / 1461. szám

1947. február 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal Egyre erősebb lesz a hamis propaganda Már-már ugylátszott, hogy a mammuth folyóiratok és ujság- tulajdonosokra ráhúzza James Murray montanai szenátor a vi­zeslepedőt. Próbálták is rábirni az ujságfejedelmek a montanai demokrata szenátort, aki a kis- üzletet védő bizottságnak volt a feje, hogy mondjon le azon szándékáról, hogy a nagy újság- vállalatok monopóliuma ellen vizsgálatot folytasson, de kér­lelhetetlen maradt. Azonban, most, hogy a republikánusok győzelmével megváltozott a sze­nátusban a helyzet, föllélegzet­tek. Ezen ügyben a kihallgatások január második hetére voltak kitűzve. Most Robert A. Taft, ohioi republikánus szenátort sarkantyuzták meg az ujság- mogulok, hogy segítse megaka­dályozni a vizsgálatot, aki nem­csak a reakciés republikánusok hangadója, de maga és családja kontrolálja a jól jövedelmező Cincinnatiban megjelenő Times Star-t, aki fejét tiltakozóan ráz­va ellenezte a vizsgálatot mire aztán elejtették. Ezen vizsgálat elejtésével, el­ütötték az amerikai közönséget attól, hogy a vallomások során napfényre kerülő adatokból megtudja, hogy mennyire sza­bad az Egyesült Államokban a sajtó. A kihallgatásokat eltussolták, a “holló nem vájja ki a másik holló szemét’’ elve következté­ben. Pedig érdemes lett volpa megtudni, hogyan vannak ösz- szeesküdve Amerika népe ellen a nagy ujságkirályok. Érdemes lett volna meglátni, hogyan fest meztelenül, monopólisz ti k u s Éva köntösében az amerikai de­mokrata sajtó. Ha a vádlottak padjára nem is ültették az amerikai újság trösztöt, ha el is kerülte a poli­tikai vallatások pellengérjét, az­ért mégis csak napfényre jutot­tak adatok, amelyek nyomán némi áttekintést kaphatunk az amerikai tőkéssajtó horribüi- san nagy monopólisztikus alak­járól. Szenátor Murrayra szájkosa­rat nyomtak. Azonban, e száj­kosár nem akadályozta abban, hogy bizonyos eddig már kiku­tatott adatokat föl ne tárja, amelyekből kiolvashatjuk, hogy milyen óriási súllyal nehezedik az amerikai nép agyára a ha­zugság gyártó monopólisztikus tőkés sajtó. Nem szükséges megerőltetni magunkat, hogy bizonyítékokat hordjunk össze annak igazolásá­ra, hogy az amerikai egyedural­mi tőkés sajtó agymérgezésre használja föl azon roppant ha­talmát, amellyel az amerikai nép fölött uralkodik. Vaknak kell annak lenni, aki nem látja, hogy a lengyel vá­lasztásokkal kapcsolatban, va­lóságos háborút folytatott az amerikai sajtó a lengyel kor­mány ellen. Amerika szerte, nagybetűs “headline”-ok szólít­ják csatára Amerika közvélemé­nyét a lengyel kormány ellen, akinek egyedüli bűne csupán, hogy nem engedte urnához jut­ni a lengyel fasiszta elemeket, akiknek nagy részük van Len­gyelország romlásában, akik majdnem a lengyel nép kipusz- tását idézték elő. Az amerikai monopólisztikus sajtó szemében a lengyel kor­mány bűne kibővül még azon cselekvésével is, hogy nem haj­landó átengedni a lengyel terü­letet oroszok elleni hadibázis­nak. Vagyis az oroszok elleni építendő nyugat-európai blokk legerősebb láncszemének a re­akciós Lengyelország helyreállí­tásának van útjában a mai és az újonnan megválasztott len­gyel kormány. Amíg alig esik szó az ameri­kai sajtóban — legfeljebb veze­tő lapokban mint a New York Times — a magyarországi reak­ció összeesküvéséről, akik a ma­gyar nép és zsidóság megrontó- ját “Nagybányai Vitéz Horthy Miklóst” akarták vissza csem­pészni a magyar nép nyakára, aki az oroszok ellen építendő nyugat-európai blokknak a leg­erősebb támaszává vált volna, addig a lengyel választásoknak országszerte napokig vezető he­lyet adtak — persze eltorzított és hazug formában. Hogy az amerikai sajtó célja egy Oroszország elleni nyugat­európai blokk megteremtése, nyíltan meg is mondták, amikor Dulles, aki az Egyesült Nemze­tekben Amerika képviselője és amellett a reakciós republikánu­sok külpolitikájának irányitója, aki a nagy folyóiratok (magazi­nok) vállalkozóinak országos kongresszusa előtt, január 17- én tartott beszédében, nyíltan megmondotta, hogy a rapubli- kánusok nagy többsége Dewey és Vandenberggel élükön el is fogadták e nézetet. Úgy látja, hogy német gazdasági központ­tal, egy nyugat-európai gazda­sági egységet kell létrehozni Oroszország ellen. Hogy ez már régóta a reakci­ós sajtó propaganda tárgya, ki­látszik abból, hogy jóval Dulles beszéde előtt jelentették a lap- tudósitók, hogy a külföldi poli­tika republikánus vezéremberei nyomást gyakoroltak az irány­ban, hogy a nagyhatalmak kül­ügyminiszterei vegyék tárgya­lás alá a gazdasági egyesítés gondolatát a Moszkvában tar­tandó német béketárgyaláso­kon. Ezekből látható, mennyire szükség volna egy reakciós len­gyel kormányra, amely ezen kí­vül az amerikai kapitalista ér­dekek szorgalmazójává is válna. Amint mondottam, az ameri­kai folyóiratok és újság trösz­tök azok, akik legjobban felelő­sek úgy Dulles ur reakciós kül­politikájáért, mint a lengyel vá­lasztások rágalom hadjáratá­ért. Hogy ezeket megtehetik az­ért van, mert mind kevesebb és kevesebb kezekben pontosul ösz- sze az amerikai sajtó. Az a sajtó, amely az Egyesült Államok 1394 városa közül 1277-et tart egyeduralmilag a karmai között, ami azt jelenti, hogy tökéletesen egyedül és tet­szése szerint formálhatja az amerikai közvéleményt, amely teljesen a kapitalista osztály monopólisztikus érdekeit képvi­seli, nem tarthat erkölcsi jogot arra, hogy kormány ellenőr­zés alatt álló szovjet sajtót an- ti-demokratikussággal vádolja. Azzal, hogy öt folyóirat vál­lalat, Time, Curtis, Crowell- Collier, Hearst és McCall, — fo­lyóiratok megjelentetésére föl­használ 920 ezer tonna papírból 480 ezer tonnát, vagyis 52 szá­zalékát a majdnem egy millió tonnának, amelyet az összes fo- lóiratok használnak föl, eléggé mutatja, kinek a kezében van az amerikai közvélemény irányítá­sa. A megmaradt 48 százalék pedig 600 időként megjelenő, különböző kis folyóiratok kö­zött oszlik meg, melyeknek szá­muk nap-nap után állandóan fogy. • Mürray szenátortól megtud­juk még, hogy három nagy új­ság-hálózat — Hearst, Patter- son-McCormick és Scripps-Ho- ward, — Amerika újságjainak 25 százalékát kontrolálja. A megmaradt többi 1900 napilap és a hetilapok ezreinek csak “küzködés” az élete — mondja a szenátor. Az Egyesült Államok 1394 városa közül csupán 127-ben van versenytársa a monopólisz­tikus kapitalista sajtónak. Ez azt jelenti, hogy 1277 város né­pe hírszolgálat tekintetében tel­jesen ki van szolgáltatva a mo­nopólisztikus, vagy ezekkel egy- értékü egyéni tőkés sajtó válla­latoknak és azon véleménnyel kénytelenek megelégedni, amely a nagytőkés érdekeknek felel meg. Hogy ezen magánvállalatok száma is milyen rohamosan csökken, láthatjuk abból, hogy 1930 és 1944 év közötti időkben 576 napilap szűnt meg, olvadt be, vagy módosult napilapból hetilappá. Mjelőtt a kongresszusi bizott­ság ezen monopóliszt i k u s dzsungelt kutatta át, beletekin­tett az újságpapír vállalatok egyesitett működésébe. Az alat­tomos árösszeesküvésekbe és a mesterségesen előidézett papir- hiány okaiba. Úgy találta, hogy a Nemzetközi Papirtrösztnek kanadai érdekeltsége, amelynek nálunk is van 30 telepe, két má­sik kanadai céggel együtt, az újságpapír vállalatok 50 száza­lékát kontrolálja Kanadában, amely az Egyesült Államok uj- ságiparának 80-85 százalékát is ellátja papírral. Az újságok postai szállításá­nak segélyezését tekintve, mely törvényt eredetileg azért hoz­ták, hogy módot nyújtsanak a szerény viszonyok között küz- ködő hírszolgálat megsegítésé­re, úgy találta a bizottság, hogy a posta roppant mennyiségű szállítási költségektől menti meg ezen nagy profitot zsebre- vágó újság vállalatokat. Henry Luce vállalkozásának szentháromsága, Time, Life és a Fortune magazinok, három millió dollárba kerülnek évente az Egyesült Államok adófizető­inek. Az volt Murray szenátor intenciója, hogy jelentésében ajánlani fogja, hogy a kormány fizettesse meg a nagy újság mo­gulokkal a szállítás költségeit. Ezek után könnyű megérteni, ha egy újság vállalkozó szená­tor, ez esetben Robert A. Taft nem mutat hajlandóságot a sze­nátusi vizsgálat meghallgatásá­ra, hanem híveinek segítségével betétette az egész ügyet a jég­szekrénybe. Amig a fönti esetek fölött el­mélkedem, többször csendülnek fülembe azok a megyjegyzések, amiket olykor-olykor munkás­emberektől hallottam, akik az agymérgező tőkés sajtó befo­lyása alatt állnak: — Minek járassak munkás lapot, amikor a helybeli polgári lapokból olvashatok híreket, amely minden nap megjelenik. Ezek és ilyenekhez hasonló megjegyzésekkel hesegették el maguktól a munkás sajtót. Bi­zonyos, hogy az ilyen emberek soha nem gondolkoztak afölött, hogy a tőkés sajtóban olvasott hir vagy eltorzitottan igaz, vág egyáltalán nem igaz. Már a szerint, ahogy osztályérdeke kí­vánja vagy parancsolja. Soha nem volt nagyobb szük­ség társadalmi helyzetünk tisz­tánlátására mint ma. Soha nem volt szükség jobban a józan munkás sajtóra, mint ma, mert soha nem fejtett ki a tőkés saj­tó ekkora félrevezető propagan­dát a munkásosztály ellen, mint napjainkban. Most nem Csak az amerikai munkásmozgalom el­len uszít a kapitalista sajtó, de az egész világ haladó munkás- osztálya ellen fölvette a harcot az amerikai monopol-kapitalista sajtó. Ezen gigászi küzdelem­ben támogasd a Bérmunkást, rajta keresztül a munkás saj­tót. . . . tudja Pál ... ­NAGY SZÁRAZSÁG OROSZ­ORSZÁGBAN MOSZKVA — Az uj ötéves terv általános statisztikai osz­tályának jelentése szerint a Szovjet Unionban az elmúlt év­ben olyan nagy szárazság volt, aminőre 50 év óta nem emlék­szenek. Ennek következtében a termés is rossz volt. Ennek el­lensúlyozására az 1947-es évre sokkal nagyobb mennyiségű föl­det vetettek be. A termés beta­karítására traktorok és más gé­pek gyártását rendelték el. VÁDOLJA AZ ANGOLOKAT NEW YORK — A Lengyelor­szágból most hazatért Ira A. Horschman, az UNRRA volt tisztviselője, azt állítja, hogy az angol kormány a jelenlegi len­gyel kormány megbuktatására törekszik. Horschman szerint csak az angol propaganda tart vissza százakat és ezreket azon 140,000 lengyelből, akik Anders generálissal “hontalanná” vál­tak és nem akarnak visszamen­ni, mert Angliában azt mondják nekik, hogy otthon kivégzik őket. Horschman személyesen győződött meg arról, hogy akik hazatértek és beilleszkedtek az uj helyzetbe, nyugodtan élhet­nek és dolgozhatnak. Horschman azt mondja, hogy az angolok nem a kommuniz­mus ellenzéséért támogatják Anders tábornokot, hanem az­ért, mert azt hiszik, hogy An­ders utján még vissza tudják ál­lítani Lengyelországban a régi feudális rendszert, amely job­ban megfelel az “angol gazda­ságnak”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom