Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-06-28 / 1482. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. junius 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........*...........$2.00 One Year ____________$2.00 Félévre .............................. 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ............. 5c Single Copy ------ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •««►42 A nagy harc Jelen sorok Írása idején az Egyesült Államok szenátusában két nap óta tartó szócsata folyik a Taft-Hartley munkásellenes törvényjavaslat felett, amelyet előbb ugyan már elfogadott a kongresszus mindkét háza, de Truman elnök megvétózta. A törvények értelmében az ily javaslat felett újra szavaznak a törvényhozók és ha az mindkét házban keresztülmegy kétharmad szótöbbséggel, akkor törvényerőre emelkedik az elnök vétója dacára is. A kongresszus alsóháza pár órával a Truman vétójának bejelentése után azonnal újból megszavazta a javaslatot a kívánt kétharmad többséggel. A szenátusban azonban a javaslatnak igen éles ellenzői vannak, akik úgynevezett “filibuszter” szócsatával akarják kihúzni az időt, hogy akár az elnöknek, akár pedig a választóknak idejük maradjon rávenni pár szenátort, hogy a vétó mellé álljanak. Közben Truman elnök rádión beszélt az ország népéhez és újból megindokolta, hogy miért ellenzi a Taft-Hartley javaslatot. Taft szenátor, aki az amerikai munkásellenes reakció vezérévé nőtte ki magát, félórával később szintén a rádión ismertette az általa szerkesztett s ma már “rabszolga törvény” név alatt ismert javaslat állítólagos jó oldalait. Ugylátszik, hogy Truman elnök alaposan tanulmányozta a javaslatot, vagy legalább is kimutatták neki, hogy ez a törvény milyen veszedelmet rejt magában nem csak a munkásságra, hanem Amerika összlakosságára nézve is. Rádió beszédében ismertette, hogy mi lenne a következménye, ha ebből a javaslatból valóban törvény lenne. Truman is rámutatott arra a csalásra, amit a javaslat szerzői elkövetnek, amikor azt mondják, hogy a munkások jogait védik a unionok gyengítésével. Hiszen a munkás éppen azért csatlakozik a unionhoz, mert a jogait nem tudja érvényesíteni individuálisan. Ha a munkásnak gyengítik a kollektív egyezkedési jogát, akkor nem szélesbitik, hanem ellenkezőleg, megnyirbálják a jogait. És ha a kollektív egyezkedést gyengítjük, akkor azt minden amerikai munkás meg fogja érezni, — mondotta Trumán. Egy másik dolog, amire az elnök rámutatott az, hogy ez a javaslat visszaálütaná a 12 évvel ezelőtti időket, amikor bírói tilalmakkal lehetett megtörni a munkások* bérmozgalmait, bármilyen jogosak voltak is azok. Másrészről, miután minden ügyet a bíróság elé utal a javaslat, annyi pör keletkezne, hogy megzavarná az egész termelési rendszert, mert sem a munkások, sem a management (a tulajdonosok képviselői) nem tudnák, hogy hol állnak. És végre az sem igaz, hogy ez a javaslat megszüntetné a sztrájkokat. Legfeljebb csak kitolná azok idejét a “lehűlésre” előirt pár nappal. Sok esetben azonban az is káros, mert például a törvény elfogadása esetén és azon esetben, ha a bányászok nem egyeznének meg a tulajdonosokkal, akkor a bányász sztrájk éppen a tél elejére esne, ami igazán súlyosabb lenne, mint a nyári munkabeszüntetés. Aztán rámutatott Truman elnök arra is, hogy ez a javaslat miként fojtaná meg a sajtó és a szólásszabadságot, mert megtiltja a munkás unionoknak, lapjaiknak és minden intézményüknek, hogy a választásoknál a jelöltekről bármilyen véleményt is mondjanak, hogy bármelyiket támogassák vagy ellenezzék. Ezek a főbb pontok, amikkel az elnök megokolta, hogy miért élt a vétó jogával a Taft-Hartley javaslattal szemben. Azonban van még egy másik ok, amit nem fejtett ki részletesebben, hanem csak egy szóval célzott rá. “Unworkable”, — mondotta, ami any- nyit jelent, hogy a gyakorlatban nem lehet keresztülvinni. Mert mi történne például, ha a munkások nem vennék tudomásul a sztrájkjukat betiltó bírósági rendeletet? Avagy éppen úgy megmondanák a véleményeiket a Taft szenátorhoz hasonló politikusokról, mint eddig tették? Börtönbe vetnék őket ezer meg ezer, vagy százezer számra? Aligha. Valószínűleg úgy csinálnának, mint tették az italtilalmi törvényekkel; elfelejtenék. Mert szinte lehetetlen rákényszeríteni egy ország népére az olyan törvényeket, amelyeket 14-15 mülió egyén ellenez. És ezt nagyon jól tudják Truman elnök és a tanácsadói. A törvényt nem a kormány tagjai hozzák, de a végrehajtást rájuk kényszerítik. És ebben is ravasz politikai fogás van. Mert hiába ellenzi Truman ezen munkásellenes törvényeket, ha neki, illetőleg az ő adminisztrációjának kellene végrehajtani, akkor a munkásság teljes haragja ellenük irányulna, noha már most sem beszélhetnek arról, hogy a Truman adminisztráció és a szervezett munkásság között valami jó viszony lenne. így láthatjuk, hogy a Taft-Hartley munkásellenes törvény- javaslat is csak ravasz politikai ármánykodás. Éppen azért hisz- szük, hogy a munkásság felismeri azt és akár emelkedik törvényerőre, akár nem az évtizedes küzdelmekkel elért életszínvonalát igyekezni fogja megtartani szervezett erejével magán a munkán, ahol eldől az, hogy az ilyen törvények milyen mértékben vihetők keresztül. A nagy kérdés Akarva, vagy nem akarva, de észre kell vennünk, hogy az amerikaiak, munkások és középosztálybeliek is — egymás között beszélgetve mind nagyobb aggodalommal kérdezik: “Lessz-e újabb világháború?” Igen, ma már mindenütt az esetleges Harmadik Világháborúról beszélnek, amely már a sarkon ólálkodik és minden percben reánk törhet. A szélesebb látókörrel rendelkezők magyarázni kezdik, hogy nincs is értelme a világháborúkat ilyen sorszámokkal ellátni. Valójában csak egy világháborúval állunk szemben, amely 1914-ben kezdődött és még ma sem ért véget. Csak meg kell értenünk, — mondják ezek, — hogy ennek a minden problémát megoldó, esetleg az emberiséget is elpusztító világháborúnak eddig két jelenete játszódott le. A folytatása tehát következik és lehet, hogy még több jelenete is lesz a függöny végső legördülése előtt. Az ily magyarázat természetesen semmi vigaszt sem nyújt. De éppen olyan alapot nélkülöző lenne az a kijelentés, hogy nem lesz többé háború dacára a jelenlegi kardcsörtetésnek is. A tény az, hogy erre a nagyon fontos, — amerika zsargonnal élve, a 64 dolláros kérdésre, senki egész biztonsággal nem felelhet. Legfeljebb annyit tehetünk, hogy analizáljuk az alapvető tényeket és aztán vonja le mindenki a konklúziót a saját logikus gondolkodása alapján. Annyi bizonyos, hogy a háborút az igen kisszámú háborús profitolót leszámitva, senki sem kívánja s mindenki szükségtelennek tartja. De az is bizonyos, hogy az utóbbi két évszázad alatt a nemzeti sovinizmus annyira kifejlődött, hogy egyetlen ország sem akarja feladni szuverénitását és amig ily sok ország egymástól teljesen függetlenül akar élni, amikor a gazdasági termelés azt teljes lehetetlenné teszi, akkor a gazdasági érdek áttöri a politikai határokat és háborúkat idéz fel. Pár évtizeddel ezelőtt minden háborúra azt mondottuk, hogy az “imperialista” törekvéseknek az eredményei. Az egész világot hét nagyhatalom uralta, akik veszekedtek egymással a gyarmatokért, ahol ipari árufeleslegeiket elhelyezhették. A két világháború eliminálta ezen nagyhatalmak némelyikét, másokat viszont nagyon meggyengitett s jelenleg a vüág úgyszólván két táborban sorakozik fel. De közben az ipari termelés is annyira megváltozott, hogy a kisebb területek képtelenek megélni elzárkózottan. Ezért látjuk, hogy a kisebb országok milyen lázasan keresik a fe- derációt. Éppen ezért három évvel ezelőtt az egész világon nagy örömmel fogadták az Egyesült Nemzetek eszméjét, amelynek rendeltetése lenne az összes országok és népek oly egyesítése, hogy békében élhetnének egymás mellett. Azonban az is hamarosan kitűnt, hogy ez a szervezet két, — egymással farkasszemet néző tábor harcitere lett. Az a csoport, amely uralni tudja ezt a szervezetet, automatikusan ura lenne az egész világnak. Nem csoda tehát, hogy az oroszok, akik kisebbségben vannak, nagyon óvatosak ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé« nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a rloigozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Lgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása i szakservezeteket '"trade unions) képtelenné teszik arra hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak ameiv lehetove teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, ho-y bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkasokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztálv érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melvnek minden az egv iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagiai be- snntessek a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- ™ kinti “S7ta Vahan ,ey az effyen psett sérelmet az összesség sérelmének E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra- “LE A RER RENDSZERRELA BEK A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend »zert. A termelő hadsereget nemcsak a töltésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipn-i szervezkedéssel a’ sí társadul«« ónífíSR- „ vátr *áraoii-lnw bry»-oUiin Mn1
