Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-06-28 / 1482. szám
1947. junius 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal minden cselekedetükben, ami az Egyesült Nemzetekhez lekötné őket. Hogy ilyen, az egész világra kiterjedő valamilyen egységre szükség van, azt mindenki elismeri. El kell ismerni, mert az élethez szükséges javak termelése már annyira komplikált, hogy azt csak tervszerűen lehet hathatósan intézni. Hyen terveket léptettek életbe a háború alatt, miért ne lehetne azt megtartani a jólét érdekében is, — kérdezik mindenütt. Ez a kérdés éppen úgy előtérbe nyomult a győző, mint a legyőzött országokban. Mindenütt azt várták, hogy a háború után majd jobb viszonyok következnek és két évvel a háború után sok helyen nagy az élelmiszer és egyéb hiány, mint bármikor is. Ezért látjuk, hogy a győztes Angliában megcserélték a győzelemre vezető kormányt és Franciaországban a kommunista és szociálista pártok kapták a többséget. A legyőzött országokban persze inkább érthető, hogy uj társadalmi rendet akarnak. De azt is látják, hogy bármilyen lesz is ez a társadalmi rend, annak a termelés érdekében valamilyen egységes igazgatást kell adni. Ezidőszerint két csoport küzd ezért az igazgatásért. Az egyik az amerikaiak vezetése alatt álló tőkés csoport, amely magántulajdonban, jobban mondva az államtól függetlenül álló magáncsoportok kezében akarja elhelyezni ezt az irányítást. Ez a csoport természetesen magántulajdonban akarja tartani nem csak a termelőeszközöket, hanem az összes természeti erőforrásokat is. A másik, amelynek élén Oroszország áll, a kollektív termelés hive, amelyben a termelőeszközök és az erőforrások az állam kezébe kerülnek. A kérdés az, hogy ezen két különböző rendszer megmarad- hat-e egymás mellett békében? Avagy egyik csoport elismerheti-e a másik fölényét és áttér arra a rendszerre? Midőn feleletet akarunk adni ezen kérdésekre nem szabad szemeiül téveszteni, hogy a termelésnél a különböző földrajzi területek mennyire egymásra vannak utalva. így például a magyar- országi Lipse falucska olajmezejére az amerikai Standard Oil (N. J.) tette rá e kezét, de azt az oroszok is szeretnék. Azt mondják, nekik nagyobb szükségük van rá, mint az amerikaiaknak. íme ezen két csoport érdeke igy ütközik összes a világ egy olyan pontocskáján, amelyről azelőtt soha sem hallottunk. És ma a föld területe tele van ilyen pontokkal. Egy másik dolog, amit nem szabad elfelejtenünk az, hogy A tőkés termelési rendszer urai még soha sem adták fel kiváltságaikat csak azért, mert egy másik rendszer kedvezőbb életviszonyokat teremt a nagy néptömegeknek. Eszerint tehát a háború biztosra vehető. Azonban ezzel szemben figyelembe kell vennünk egy másik fontos tényezőt, amely az előbbieket ellensúlyozza. És ez a munkásosztály ereje. Mert mint rámutattunk, már a munkásság kezdi felismerni, hogy a háborúban csak veszíthet. Az Egyesült Államok az egyetlen ország, ahol a munkásokat hazafias szólamokkal könnyen el lehetett hódítani, mert az amerikai munkásság nem érezte a háború súlyát úgy, mint európai vagy ázsiai osztály - sorsosai. De mindazonáltal az amerikai munkásság is ébredőben van, mert arra, hogy a tőkés termelő csoport a termelés felett korlátlan uralmat szerezzen, elengedhetetlen, hogy megtörje a munkásság szervezeteit, letapossa a munkásság ellenállását. Ez a harc indult meg most itt, az Egyesült Államokban és folyik a szemünk előtt. A jövő háborúja tehát valóban attól függ, hogy az amerikai munkásság képes lesz-e megtartani szervezett erejét? Képes lesz-e elejét venni a háborúnak? Mondottuk, hogy nem jövendölünk. Azt azonban hozzátesz- szük, hogy minden munkás segíthet a háború megakadályozásában, ha erejéhez képest támogatja a szervezett munkásokat és kiveszi a részét a munkásmozgalomból. HARC A PIACÉRT BARBÁR ÁLLAPOTOK PRETORIA, Dél-Afrika — Az itteni “Földművelő Munkásszövetség” elhatározta, hogy nem küld napszámos munkásokat azon farmerokhoz, akik embertelen módon bánnak a munkásokkal, akik túlnyomó többségben a benszülött néger fajból kerülnek ki. Ezen határozat meghozására az adott okot, hogy a színes munkások igen sokat panaszkodtak a fehér farmtulajdonosokra. A vizsgálat kiderítette, hogy a farmerok még mindig valóságos rabszolga bánásmódban részesítik a néger munkásokat. így például beigazolást nyert, hogy bizonyos Balthasar Johannes Brenkman nevű farmer ostorral verte a néger munkásokat, ha nem dolgoztak kívánságának megfelelőleg. Aki i ez ellen tiltakozni mert, azt ököllel leütötte, vagy ráuszította mérges kutyáit. Két munkást egészen levetkőztetett, összeláncolta, majd súlyosan megkorbácsolta őket. Az áldozatok egész napon át összeláncolva fetrengtek. Miután számos farmer Brenk- manhoz hasonló bánásmódban részesítette a néger munkásokat, szükségesnek tartották a fenti határozatot meghozni. Amikor az egyik congressman előtt szóvátették, hogy mi keresnivalója van Jerry Morgan, a gyárosok ügyvédének azon a zártajtós értekezleten, ahol a Taft-Hartley munkásellenes törvényt szerkesztették, a honatya igy felelt: “Arra vi- I gyázott, hogy a pontokat és a I vesszőket ki ne felejtsék.” (Vi.) Az amerikai gangszte- rek egymást kezdik gyilkolni, hogy a piacot maguk részére biztosítsák, mint A1 Caponék is tették. Vagy amikor nemzetek egymás ellen hadatüzennek azért, hogy a piacot maguk részére megkaparintsák, mint az első világháborúban tették, valamint, amikor az üzleti ellenfeleket tömegesen gyilkolják le, amint a nácik tették a mostani háború előtt és alatt, hogy a piacot saját maguk részére biztosítsák, mert a fő magyarázat arra, hogy a nácik tömegesen gyilkolták le a zsidókat, hogy az üzleti, valamint professzionális téren nagy konkurenciát adtak ezek a zsidók a jó náciknak mindenfelé, melyet csak úgy tudtak legyőzni, hogy a zsidókat halomszámra legyilkolták, amint Capone tette a “bootleg” ellenfeleivel. Most ez a harc folyik, bár egyenlőre kevés vérengzéssel, de annál nagyobb hazugságokkal, szövetkezésekkel, összeesküvésekkel. Ennek a szerves része a magyar kormányválság, a német éhséglázadások és az ösz- szes Közép Európa elleni uszítások sorozata. A piac melyért 1914-ben megindult a háború nem szélesbedett, nem szaporodott, hanem még kevesebb lett. A felosztása éppen olyan forma, mint akkor volt. A gyarmatokat és a délamerikai piacot az angol-amerikai érdekeltségek bírják. Részben megosztva a francia-belga-holland bankárokkal, iparfejedelmekkel. A német-osztrák ipar részére most is csak az a kevés közép európai piac maradt, melyet mostan az oroszok ragadtak el, vagy nagyrészben egymás támogatásával önállóságra törekszik részben sikerrel. A német-osztrák ipar csak úgy indulhat meg, hogy ha piacot adnak nekik az ipari termelésük elhelyezésére. Ezt nem akarják az angol-amerikai tőkések rovására nekik adni. Nem vehetik el a belga, holland, francia gyarmatokat sem és odaadni a németeknek. így összedugták a fejeiket és azt szeretnék, hogy ha legalább a régi és biztos piacot a Balkánt, Lengyel- országot visszatudnák a németeknek adni. “Kevés a fóka és sok a halász”, mint Madách irta az “Ember Tragédiájában”. Ez áll most a piacra is. Most Marshall, amerikai külügyminiszter egy tervezetet nyújtott át az európai országoknak, hogy egymás között oldják meg ezt a piac kérdést. Olyan ügyesen állította be a Szomorú eseményt jelentek New Yorkbél, ahol Csorba Pál munkástársunk neje, életének 70-ik évében elköltözött az élők sorából. A new yorki IWW ösz- szejöveteleknek szinessége volt, Csorba munkástársnőnk, akit mindenki még a hozzá csaknem egykoruak is, Csorba Néninek szólítottak. Csorba munkástárs' kérdést, hogy nem Amerika, hanem Anglia és Franciaország tegyen engedményeket a piacból a németek részére, vagy ha lehetséges, vonják be Közép Európát olyan gazdasági block- ba, mely a piacot biztosítaná a német ipar részére. Már a főtárgyalás meg is volt a francia-angol külügyminiszte- tek között, de persze ők sem akarnának a saját piacukból átengedni a németeknek, igy azon vannak, hogy Közép Európát bevonják. Persze Oroszországról beszélnek, annak udvarolnak ezen üggyel kapcsolatosan. De úgy Anglia, mint a többi nyugati országok görcsösen ragaszkodnak a piacaikhoz, mert életkérdés az a részükre. A háború alatt Angliában elvonták a néptől a legszükségesebb dolgokat és eladták más országokban, hogy a piacot továbbra is megtarthassák. Most az ilyen nagy önfeláldozásokon keresztül megtartott piacot nem fogják könnyen kiadni a kezeikből. Azt is láttuk, hogy az amerikai-angol verseny mennyire kiéleződött a piacért. Görög-Török és a többi országokban átcsúszott az amerikaiak kezére. Valamint a délamerikai államokban is mind nagyobb teret hódítottak az amerikaiak, az ottani német és angol iparcikkeket kiszorították, viszont a franciákat Lebanon és Syria országokból. Azt már is suttogják, hogy a Marshall tervezet csak úgy sikerülhetne, ha Közép Európát és Oroszországot is betudják vonni, illetve azt a piacot megszerezni a németek részére. Ha ez nem sikerül, ha meg is szerveznék a nyugati gazdasági csoportot, akkor a nyugati államoknak, leginkább a franciáknak, angoloknak kellene megosztani a piacot a németekkel. Az viszont nagy munkanélküliséget jelentene egy pár éven belül ezen országokban is. Természetes, hogy a Marshall tervezet leginkább a magánvállalkozókra, a nemzetközi bankárok csoportjára és kontroljára van alapozva. El sem lehetne képzelni olyan amerikai tervezetet, mely a szocialista gazdasági rendszert támogatná, segítené, vagy meg is tűmé. Már csak azért sem sikerülhet a Marshall tervezet. Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna borítékban küldje el az előfizetését is. nőnek volt is mindenkihez néhány jó szava, mintha csak mindig a szerető anya szólalt volna meg. Az utóbbi években súlyos betegsége távoltartotta, mig f. hó 18-án utolérte a halál. Temetése a Balló féle temetkezési intézetből ment végbe. Emlékét kegyelettel megőrizzük. f.
