Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-05-24 / 1477. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS A remeték országa rozták, hogy a Szovjet és ame­rikai seregek szálljak meg Ko­reát, akik között a 38-as párhu­zamos vonal legyen a határ, amit nem szántak másnak mint hogy elkerüljék a konfúziót a két megszálló sereg között. De ahogy a Szovjet és Amerika kö­zött a nehézségek nőttek, a szét­szakított országrészek között levő 38-as vonal áthatatlan fal­lá változott át. A vonal északi oldalán az oroszok által megszállt terüle­ten helyezkednek el a bányák, vízerőművek, amelyek Korea iparának alapját képezik, mig a vonaltól délre, az amerikaiak által megszállt terület, csupa gazdag mezőgazdaság. Ezek után érthetővé válik, Korea gyötrelmes helyzete, amikor se- milyen közlekedés nincs a két országrész között. Tanulságos képet nyújt a ko­reai nép küzdelme, amellyel a közel jövőben még foglalkozni fogok. . . . tudja Pál . . . JEGYEZD MEG--------------------------Ajánlja: St. Visi___________________ Korea, a modern Tankrédok szent földje, az amerikai misszi­onáriusok Jeruzsálemé. Amint a katholikus egyház szentül hit­te, ha igéivel nem, de kardpen­gével biztosan Krisztus követő­ivé teszik a szentföld arabjait, úgy az amerikai misszionáru- sok is meg voltak győződve, hogy Korea “gyönyörű” földje is csak a keresztény fölvilágosi- tásra vár. A “remeték” országa, — aho­gyan az utazó hittérítők szokták volt mondani — ebben a pilla­natban nem a keresztény hit üdvözítő hatására vár, hanem arra, hogy mikor egyesülhet or­száguk egy gazdasági egységbe, mikor hagyják magukra az ide­gen hódítók, hogy saját ügyük intézői legyenek. Ebben a pilla­natban Marshall és Molotov megegyeztek Moszkvában, hogy újból próbálják megoldani a ko­reai kérdést; a külügyminiszté­riumunk pedig azon államok közé sorolta, akik részére ese- déskes a kommunista ellenes kölcsön. A KIRABOLT KOREA Amidőn az orosz és amerikai csapatok 1945-ben Koreát föl­szabadították, nem csak egy katonai megszállás alatt nyögő nép nyomorát találták, hanem az elnyomásnak és a gazdasági javak szervezett kirablásának a történelem eddig nem ismert formáját is a japán “Zaibatsuk által, már 1905 óta. Mintegy 85.000 négyzetmér­föld terület, amely az ázsiai földrész keleti felén dél irány­ban félsziget alakjában nyúlik le alkotja Koreát 28 és fel mil­lió lakosságával együtt. Ezen nép műveltség terén a kínaival rokon, de nyelvében mégis elté­rő, mert nem úgy mint a többi keleti népeknek, nekik igazi hangzásszerinti ábécéjük van (phonetic alphabet)._ Különben is kevésbé mongol mint a kínai, a termetük meg sokkal maga­sabb a japánokénál. AKIK RIZSÁT TERMELTEK ÉS KUKORICA KÁSÁT ETTEK Korea északi erdős hegységei szén, vas, réz és sok más ásvá­nyokban gazdagok, míg a deli dombos vidéken bőven terem a rizs, árpa es mas gabonanemü ek. Az erősen kicsipkézett ten­ger patjai mentén pedig nagy kiterjedésű halászat és hajó- ^ építő iparral bir. Nem csoda, ha a japán hódítók a század ele jen rávetették magukat. Dacára ezen gazdagságnak, a koreai nép évszázadokon keresz­tül olyan szegénységben élt, hogy hozzáképest a kínai kulik és a japán parasztok, luxusban éltek. Könnyebben értjük meg ha tudjuk, hogy a lakosság két százaléka a föld 66 százalékát bírta és a parasztság több mint 75 százaléka, kevesebb mint há­rom hold olyan földön élt, ami nem az övé volt, amelynek tu­lajdonosa a földesur, bitokatol távol élt. . , Ezen kevesebb mint ^ három hold föld évi átlag hozadéka 150 dollár volt, amelyből a robotos paraszt 18-20 százalékot tartha­tott meg magának, a többit a földesumak kellett beszolgáltat­nia. Ennek eredményeképpen a koreai parasztok bár híresek voltak mint rizstermelők, de nem engedhették meg maguk­nak, hogy rizst egyenek, hanem a sokkal olcsóbb kukorica liszt­tel kellett helyettesíteniük, amit a hozzá közel fekvő Mandzsúri­ából hoztak be. Hiányos táplál­kozásuk megmutatkozott a ha­lálozások magas számában, és gyakori járványokban, mint ko­lera és más járványos betegsé­gek. A KOREAI NÉP JAPÁN NYELVEN TANUL A japán hódítók alatt nem lett könnyebb a koreai parasz­tok helyzete, mint ahogyan né­melyek naivan hitték, hanem sokkal nehezebb. Csak egy ma­roknyi kiváltságos osztálynak engedték meg az anyanyelvén való tanulást, a többieket japán elemi iskolákba engedték csu­pán, olyan körülmények között és olyan földön, ahol több volt a csendőr, mint a tanító. _ A “zaibatsu” társaságok le­foglaltak nagy területeket er­dőkkel, bányákkal és jövedel­müket mind Japánba szállítot­ták, csupán kevés mennyiséget hagyva a koreai földesurak és kereskedőknek, éppen csak any- nyit, hogy velük kooperáljanak. A japán megszállás hosszú ide­je alatt, nagyon sok ezen utób­bi osztályból a japánokkal kol­laboráló lett. Ennek eredménye­képpen az az általános, keleten ismert szokás, hogy szidják a földesurakat és az uzsorásokat, Koreában megkétszereződött, mert az uraik a hódítók eszkö­zeivé váltak. TÖBB MINT EGY MILLIÓ KOREAI MENEKÜLT Amidőn 1919-ben — mint Európában és köztük Ma­gyarországon is — a gyűlölt földesurakat elzavarta a nép, a földesúri gyűlölet a japán hódí­tók ellen oly magasra hágott Koreában, hogy egy lázadásban robbant ki, amelyet a japán im­perialisták kegyetlen véreng­zéssel nyomtak el. Az üldözött emberek százezrei menekültek az urak bosszúja elől Szibériá­ba, Mandzsúriába, amig számuk a milliót fölül nem haladta. Más koreaiak pedig Kínába mene­kültek. Mi sem természetesebb, mint hogy ezen Mandzsúriába üldözött páriák a fiatal orosz szovjetben látták jövőjük bizto­sítását, amig a konzervatívabb elemek, akik a sanghai francia negyedben húzódtak meg, az Egyesült Államokat szemelték ki protektussá. Ezen helyzetben az oroszok és amerikaiak kö­zött a konfliktus adva lett. Ter­mészetesen, a Chiang Kai Shek ellen küzdő kínai kommunisták táborát erősítették, mig a Shanghaiban levők Chiang tá­borához álltak. A KETTÉSZAKÍTOTT ORSZÁG Kairóban, majd Potsdamban megígérték Korea szabadságát a nagyhatalmak, azt is elhatá­Az angol-amerikai demokrá­cia jelképezésére nagyon rá- pászol Anatole France követke­ző mondása “Gazdagnak és sze­génynek egyaránt, szabad hid alatt aludni.” Krisztus utáni 34-ik évben egy római feltaláló olyan üveg­poharat csinált és bemutatta Tiberius császárnak, mely nem tört el. A bemutatásnál olyan erővel vágta a földhöz, hogy be­horpadt és a császár szeme lát­tára kalapáccsal egyenesítette ki. De a császár kivégeztette, mert úgy látta, hogy értéktele­né teszi a felhalmozott arany és ezüst dolgokat, melyben ak­kor Róma olyan gazdag volt. Sokan azt tartják, hogy egy nő nem éri meg, amennyibe ke­rül. Ezért szokták mondani a nőknek, hogy “drága”. Az amerikai adófizetők pén­zéből csak a gyapjutermelők- nek és spekulánsoknak 37,000.- 000 dollárt dobott ki a kormány, hogy az árakat a 42 centes fon- tonkénti magaslaton tartsák. Ezzel ellentétben külföldről a nagy vám fizetése mellett is, a gyapjú fontját 35 centért tud­ják behozni. Az arab ligát képviselő embe­rek, vezérek, ugyan azok, akik Hitlerrel együttműködtek, köz­tük a legnagyobb vezér, a jeru- zsálemi nagy mufti. De azért ezek kedvesek az amerikai olaj- bárók előtt, azokat ünnepelte­tik és ismerik el. A hírek szerint az arisztokra­ták és milliomosok szöknek Olaszországból. Félnek a ’’vi­hartól”. Ez nagyon jó jel, egyik olasz munkástársam, már azt is mondta, hogy talán a pápa is készen áll az ugrásra. A legújabb angol közvéle- cény megkérdezése folytán azt jelentik, hogy az angolok meg­vannak győződve, hogy az oro­szok nem akarnak háborút és ha lesz, azt csak Amerika kezd­heti. Emiatt mindjobban félnek Amerikától és nagyobb rokon- szenvel vannak az oroszok iránt. Az angol nép sem akar már több háborút és ha az angol, francia nép elég erős lesz ellentállni az amerikai banká­rok barátainak, a háborús uszi- tóknak, akkor nem lehet hábo­rú Európában. fölkelés, mint a belső gazdasági összeomlás veszélyezteti. Min­den nagy városban egyik oldal­ról nagy éhség lázadások, má­sik oldalról hirtelen meggazda- godók, feketézők, uzsorások fe­nyegetik és mint minden kapi- talisztikus rendszer az uzsorá­sok, feketézők védelmére műkö­dik. Mr. William Bullitt, a szocia­lizmus halálos ellensége, Fran­ciaországba szaladt, De Gaulle- val tárgyalni, hogy miként tud­nák De Gaullet hatalomra segí­teni és bekapcsolni Franciaor­szágot is a Szovjet ellenes blockba. Ezt a Szovjet ellenes block- hoz való csatlakozását a fran­ciáknak már azzal is igyekeztek elősegíteni, mikor a kommunis­tákat kivágták a miniszteri szé­kekből. Ugyan ezt kérte Tru­man az olasz miniszterelnöktől, De Gasperitól is, mivel az nem sikerült, úgy Gasperi lemondott. Hitler meghalt, de élnek még a barátai, akik újból nagyon ak­tivak lettek. General Clark, az ausztriai megszálló csapatok főparancs­noka a pápához szaladt tanács­ért, vagy áldásért, mert mind­kettőre nagy szükséget érzett. Vagy a pápa menekvési útját egyengetni ? A lapok szerint, Mr. Dulles a Wall Street ügynöke azt mond­ta, hogy amig az orvosok ta­nácskoznak, a beteg haldoklik, ezt Európára vonatkoztatta. De mi úgy látjuk, hogy az a rend­szer haldoklik ottan, amelyet Mr. Dulles képviselt és szeretne megmenteni. Az angol-amerikai olajmág­nások a zsidók vérével veszik meg az olajat az arab hercegek­től. Azok, akik még nem tudják, hogy kik akarnak egy újabb há­borút, a következő kérdésekre kell, hogy megfeleljenek: Kik teremtenek újabb és ki­terjedt hadibázisokat? Kik szedik elő a Hitler bará­tokat, szervezik a szovjet elle­nes blockot? Chiang Kai Shek diktatúrá­ját nem annyira a fegyveres Kiknek jelent nagy hasznot a háború ? A helyes válasz ezen kérdé­sekre, megadja arra a választ, kik akarnak egy újabb hábo­rút?

Next

/
Oldalképek
Tartalom