Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-05-24 / 1477. szám
BÉRMUNKÁS 1947. május 24. selnek egymás között, (b) Segítik az Egyesült Államokat az esetleg Oroszország elleni háborúban, (c) összefognak és a fegyvereket az Egyesült Államok ellen használják, hogy ne kelljen megfizetni az adósságokat. Szóval, ha a fegyvereket használják, akkor az már nem béke, hanem háború. És ha nem akarják használni, akkor nincs is szükség a fegyverekre. Ez a tény, amit a legfurfangosabb politikai frázisokkal sem lehet megmásítani és talán azért kellett lemondani a Truman Doktrína kitalálóinak. 1947 május 13. 5 oldal várja a bírósági tárgyalást és abban a reményben, hogy köny- nyit a sorsán, részletes vallomást tett. Elmondotta, hogy a kémek mint utazó kereskedelmi ügynökök szerepeltek és igy azokat a kartel cégek mindenütt segítették. Amerikában a new yorki központtal rendelkező “Chemnyco Inc.” név alatt működtek. Ugyancsak ez a cég készítette a mérges gázokat is a hadsereg részére. Azonban dacára annak, hogy igen hatásos gyilkoló gázt készítettek, még sem merték használni, mert attól tartottak, hogy Angliának, de különösen Amerikának is lehet hasonlóan pusztító gázuk és féltek a megtorlástól. Az I.G. Farben cég által gyártott gázt azonban mégis kipróbálták, — a náci pribékek által felállított halálgyárakban, Auschwitz és más táborokban. Amikor- az egyik náci bestiát, Fritz Ter Meert megkérdezték, hogy nem tartották-e rettenetes dolognak ártatlan embereken kipróbálni a gyilkoló gázokat, ez az elvetemült ember vállait vonogatva igy válaszolt: “Hiszen valószínűleg úgyis meghaltak volna!’. Ez a második nürembergi tárgyalás tehát bizonyos tekintetben nagyobb fontossággal bir, mint az első, noha nem fog oly látványosságot nyújtani. Kérdés azonban, hogy milyen alapos lesz a vizsgálat? Mert ha a vizsgálat egészen széleskörű lesz, akkor meg lehet majd állapítani, hogy valójában kik is voltak az igazi bűnösök, a munkásszervezetek szétrombolásá- ért és az Auscwitz és hasonló halálgyárakért és általában a borzalmas második világháborúért kit terhel a felelőség? Ezen dátum fordulópontot jelent az amerikai munkásmozgalom történetében. Ezen a napon a düledező kapitalista rendszert alátámasztó törvényhozó testület felsőháza megszavazta azon munkásellenes törvényt, amelynek igénybe vételével szét akarják törni a munkások szervezeteit és felakarják állítani az önkényuralmat. Amint Phillip Murray a CIO elnöke mondta: “Ezen törvényjavaslat első lépés a fasizmus bevezetéséhez Amerikában.” A szenátus és kongresszus által megszavazott javaslatok, amelyekből kb. pár hét múlva összeállítják a végleges törvényt és az elnök asztalára teszik aláírás végett, olyan pontokat tartalmaz, amely az Egyesült Államok kormányát valóságos profit védő, sztrájktörő intézménnyé fogja átváltoztatni, habár annak a nép érdekeit volna hivatása szolgálni és nem egy kiváltságos kisebbségét. Az uralkodó osztálynak olyan eltökélt szándéka volt ezen lépést megtenni, hogy úgy előkészítették a szavazatok irányítását, hogy meg lett a két harmad többségük, tehát ha az elnök megtagadná az aláírást, még akkor is törvényerőre emelkedik. Az egyik rádió kommentátor azt mondotta, hogy a népnek egy nagy százaléka talán nem is sejti, fogalma sincs róla, hogy ezen a napon a szenátus termében milyen történelmi fontosságú esemény történt. Akik azt sejtik, hogy csak egy közönséges munkásellenes rendszabályt hoztak létre és nem sok fontosságot tulajdonítanak neki, azok újra gondolkodhatnak felette és más színben fogják látni. Fel fogják fedezni benne az alattomos merényletet a még valamennyiben is létező amerikai nép jogok ellen. Mi, osztálytudatos munkások régen tudjuk, hogy a politikai állam, tulajdonképen az uralkodó osztály végrehajtó testületé. Tehát mi igy is bíráljuk és csak is igy értékeljük annak tagjait. Tudjuk, hogy üres frázis, bo- londitás az a sok jó Ígéret amiket választások előtt hangoztatnak. De sajnos az átlagos munkásnak még ezután kell majd ezekre rájönni, saját kárán. Az a t§ves felfogás még most is általános, hogy ezek ott a népet képviselik. De most aztán megtörtént, hogy ezek kényszerítve lettek levetni az álarcot és igy a munkások megismerhetik őket a maguk valóságában és talán ehez mérten fognak gondolkozni és cselekedni. Éppen ezen nap reggelén, mikor a gyárban tárgyaltuk, vitattuk, hogy vájjon meg fogja a szenátus szavazni a javaslatot, voltak olyanok; akik merték remélni, hogy nem merik ezt megtenni. Én azt mondottam nekik, hogy mielőtt a mai nap lenyugszik, meg fogjátok látni, hogy kit képvisel az a társaság, titeket-e vagy a nagytőkét. Az egyik munkástársam igy kiáltott fel: “És a legrosszabb a dologban, csak képzeljétek el ezen embereket mi küldtük le Washingtonba.” Én nem állítom azt, hogy ezen munkás már mindjárt tudatossá is vált, de remélhetjük, hogy a munkások sokaságának millióinak _ fog a szeme kinyílni és megfogja látni, hogyan volt idáig bolonditva és végtére is felismeri, mi az ő érdeke, történelmi hivatása. Ezért merem azon kijelentést megkockáztatni, hogy ezen nap fordulópontot jelent részünkre. Két eshetőség van tehát. Merész jövendölés volna megmondani, hogy a közeljövő mit fog hozni. Milyen fordulatot vesznek az események, csak feltételezhetjük. Egyikünk igy, másikunk amúgy képzelheti el a jövőt, de egyet le kell szögeznünk, hogy a társadalmi rendszer arra a pontra jutott, amikor már nem tud úgy uralkodni, mint szokott és a munkásság sem élhet ahogy szokott. Ezen két tényező összetéve azt igazolja, hogy a társadalmi forradalom ideje elérkezett. Tehát vagy a munkásságnak kell gyorsan felkészülni erre, megkezdve rögtön a harcot, vagy pedig a mai rendszer fog uralkodni tovább, még egy bizonytalan ideig, de természetesen más módszerekkel. Az abszolutizmus uralmát vezeti be, mindent legázolva, letiporva, ami veszélyeztetné további Uralmát. Tehát amint mondottul», két jenek. Ezt úgy akarták elérni, hogy egyrészről az iparokat a németek által irányított karte- lok uralma alá vették, tehát erősbitették a német gazdaságot, másrészről gazdaságilag lerombolták a többi országokat. A német iparbárók tehát bűnösek nem csak az egyéni profitjukat szolgáló rablásokban, hanem Európa koldussá tételében is. Elegendő bizonyítékot találhatnak erre az I.G. Farben Industries megvizsgálásánál. Ez a cég állította elő úgy a mesterséges gazolint, mint a mügumit, ami lehetővé tette a német repülőerő gyors kifejlesztését. A “Luftwaffe” ezen cég nélkül sohasem lett volna számottevő tényező. De azonkívül bármilyen nehézségei is támadtak a hadsereg szállítóknak, ez a cég a laboratóriumaiban megtalálta a megoldást. eshetőség van. Ők természetesen azért hozzák ezen törvényeket, hogy a munkásokat megfélemlítsék vele, ha ez sikerül nekik, vagyis a munkások gyáván meghátrálnak, félnek szervezkedni, sztrájkolni, mert törvény lesz ellene, vagy szét engedik darabolni mostani szervezeteiket és megengedik, hogy egyik csoportjukat felhasználják a másik ellen, vagyis a várható munkanélküliség esetén árlejtés utján hajlandók lesznek áruba bocsájtani munkaerejüket, akkor a tőkések elérték céljukat, vagyis még egy ideig felülmaradnak. Itt megjegyezzük, hogy a munkásság gerinctelen viselkedése, ebben az időben, amikor tudomásuk volt róla, hogy milyen merényletet terveznek ellenük és nem tudtak megmozdulni mint egy ember, hatalmas szervezett erejükkel, hogy megakadályozzák, ez jogosít fel bennünket, hogy gyávaságot is feltételezhetünk róluk, sőt még azt is, hogy tovább is félre tudják őket vezetni. A másik eshetőség pedig az lehet, hogy a munkásság felismeri, hogy milyen kelepcébe került. Tudatára ébred, hogy vagy rabszolga járomba kell hajtania fejét, vagy harcra kelni jogaiért. Széthúzás helyett még szorosabb összetartással fog minden támadást visszaverni, mert ha a megfélemlítés nem lesz elég, bizonyos erőszakkal próbálják törvényeiket a munkásokra erőszakolni és ha ez megtörténik, azok még nagyobb összetartással verik ezeket visz- sza, bármily áldozatok árán, ezt hangsúlyozzuk, mert áldozatok nélkül nem lehet harcot vívni. Azok a politikusok, akik a szigorú munkástörvények ellen érveltek és szavaztak, azok úgy érveltek, hogy ez fog bekövetkezni, vagyis a munkások kiegyenesítik hátgerincüket és szembe állnak nem görnyednek meg szó nélkül, mint azt a törvény meghozói remélik. És mi csak remélhetjük, hogy a munkások végre is az osztályharc útját választják. Akroni Proli NÉMET KÉMRENDSZER Az I.G. Farben Industries sokkal hamarább megkezdte a háborút, mint a német haderő. Jóval a háború kitörése előtt már olyan kartel egyezményeket kötött, amelyek paralizálták más országok, — köztük az Egyesült Államok mügumi termelését is. Noha a mügumi készítést valójában az amerikai Standard Oil (of New Jersey) mérnökei találták fel, oly kartel egyezséget kötöttek a német I.G. Farben céggel, hogy a patentot itt nem használták s a Pearl Harbor támadás után, amikor beállt a nagy gumihiány, itt nem álltak készen a mügumi gyártásra. Az I.G. Farben cég azonkívül az egész világra kiterjedő kémszolgálatot végzett Hitlerék részére. A kémszolgálat vezetője, Max Ilgner, most már Nürem- ber% egyik börtöncellájában A SVINDLER NEM KÍVÁNATOS POLGÁR NEW HAVEN — C. E. Packet, U.S. Court Clerk bejelentette, hogy a U.S. Attorney Office kérte a kerületi bíróságot, hogy semmisítse meg Richard Krebs, álnéven Jan Valtin, polgárjogát, aki nem kívánatos amerikai polgárnak. Krebs-Valtin nagy hírnévre tett szert “Out of the Night” című könyvével, amelyben orosz menekültnek adta ki magát, aki a bolshevikok elől menekült és a kommunisták “rém/dolgait” leplezte le. A kiadói mint “szó- ról-szóra igaz történetet” hirdették, a könyvet, amiről kiderült, hogy csak a fantázia szüleménye és még csak nem is Krebs, hanem egy hírhedt oroszfaló amerikai újságíró találta ki s Krebs, akit lopásért és egyéb bűnökért már börtönbe is vetettek, csak a nevét adta hozzá. Azonban még igy is sikerült neki megszerezni a polgárságot, de a U.S. ügyész most annak visszavonását követeli. A Kereskedelmi Kamara jelentése szerint az Egyesült Államokban az agrár termékekben a California! Los Angeles megye vezet, ahol a múlt évben 222 millió dollár értékű farm- termelvény került eladásra. A 4,071 négyzetmérföld területű megyében 1946-ban 83 millió gallon tejet adtak el a dairy farmok, amelyért 59 millió dollárt kaptak. A ■ ■ | ■ ■ ■ ■ | Az igazi bűnösök (Folytatás a 3-ik oldalról)
