Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-05-17 / 1476. szám

1947. május 17.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

Amit nem tudnak elintézni

(Vi.) A sok propaganda beszéd, írás és szószátyárkodás miatt éles szeműnek, de még inkább élesebb eszünek kell lenni arra, hogy megérthessük a mai bajokat előidéző okokat. Az Industrial Workers of the World szervezet tanitása elősegít bennünket az ily okok felismerésében. Mert csak úgy tudjuk megérteni a békekonferenciák sikertelenségeit, a különböző politikai csoportosulásokat, a polgárháborúk sorozatait és veszélyeit, ha nem csak a politikai felszint, hanem a mélyebbreha- tó gazdasági okokat mérlegeljük s ily módon értékeljük az eseményeket.

Mert a moszkvai konferencia, a török-görög segélyek, a kínai polgárháború, a francia kormányválság, stb., politikai események ugyan, de csak úgy értjük meg azokat, ha a gazdasági okait is ismerjük. A politikai csetepaté csak félrevezeti a munkásokat s igy nem tudnak intelligens módon állástfoglalni az ilyen kérdésekben, amelyeknél minden esetben valamelyik osztály gazdasági érdekei hu- ' zódnak meg, adják a mozgató erőt, tehát részesei annak az állandó nagy gazdasági harcnak, amit osztályharcnak nevezünk.

Ha ezt szemünk előtt tartjuk, akkor már könnyű a helyes következtetést levonni, könnyű a helyes oldalra állni. De éppen azért igyekeznek a kapitalista nemzetgazdászok. szón okok, irók és politikusok letagadni ezt a gazdasági harcot, amelynek felismerése elengedhetetlen a mai világhelyzet helyes megítéléséhez.

Azt hiindannyian elismerik, hogy Amerikán kívül a világ népei nagy Ínségbe, nyomorba jutottak és csak pénzzel, gazdasági segítséggel, a termelés visszaállításával lehet rajtuk segíteni. Győztes és legyőzött országokban egyformán nagy a nyomor. De dacára annak, hogy ezen nyomor megszüntetésére csak a gazdasági erő, — a termelés képes, ezt az erőt csaknem mindenütt a kisszámú birtokos osztály uralja s a saját érdekeinek fentartására használja fel. Ezért a tulajdonosok és a nincstelenek között élethalál harc folyik, amig az egyik el nem pusztul, akár elismerik ezt a tőkéseknek az ügynökei, akár nem.

AZ IPARI TERMELÉS

A gazdasági hatalmat a termelési eszközök, a gyárak, a szállítási eszközök, stb. feletti kontrol adja. Amely osztálynak kezében van ez a kontrol, az ura a helyzetnek. Viszont a gazdasági hatalomtól, az ipari termelés kontroljától függ a népek jó vagy mostoha helyzete. Ha a termelés állandóan folyik, akkor a népnek jut megélhetésre, ha megáll, akkor beüt a nagy Ínség és nélkülözés.

Láthatjuk ezt Olasz és Németországokban, ahol a termelőeszközök feletti harc bizonytalanná tette azoknak üzembehelyezését, igy sok millió a munkanélküli s nagy a hiány min* denben. Az ily helyeken csak a

feketepiac virágzik, amely csak a szemét-népeket segíti, de az általános nyomort még inkább tetőzi. Ezzel szemben azon országokban, ahol a termelőeszközök feletti kontrol részben vagy egészben a munkásság kezeibe került, a munka már megindult és a rekonstrukció folyamatban van.

Azonban más jelentősége is van annak, hogy melyik osztály kezében van a termelés feletti kontrol. Mert ha a munkások bírják a termelőeszközöket, akkor ott nem a haszon kedvéért termelnek, hanem azért, hogy a szükségletet kielégítsék. így az ilyen helyeken nem is áll be a munkanélküliség, mint ott, ahol a termelésnél a profit a mérvadó, mert a szükséglet mindig fennáll és a termelés fokozását követeli.

Ezzel szemben ott, ahol a ter- ! melésnél a haszon játsza a főszerepet, megszűnik a termelés még akkor is, ha igen nagy szükség lenne a termelvényekre, mert a munkásságnak nincs vásárlóképessége és nem tudja visszavásárolni a saját maga termelte javakat, amelyekből áru torlódás keletkezik, megáll a külfölddel való árukicserélés is, mert ily esetekben a kereskedelem urai sem találnak benne elegendő hasznot.

MUNKANÉLKÜLISÉG

Ha nincs elegendő haszon, lezárják az ipartelepeket. És elérik ezt a pontot akkor, amidőn a modern tömegprodukció segélyével olyan áruhalmazt termelnek, amelyből már sok marad a , piacon, miután a dolgozók mindig csak bizonyos hányadát tudják visszavásárolni és felhasználni a termelt javaknak. Amint ilyen árufölösleg halmozódik fel, — dacára annak, hogy a néptömegeknek nagy szüksége lenne az árucikkekre, — beszüntetik a termelést, lezárják a gyárakat, amig az állítólagos fölös áru elfogy. Azonban a gyárak lezárásával csökken a munkások keresete, csökken a vásárló képességük s igy más ipari termékekben is hasonló “fölösleg” keletkezik. Bizonyos idő elteltével aztán beáll a nagy munkanélküliség, a nagy ipari válság.

Politikai handabandázásssal ezt nem lehet megoldani. Az európai népek jóléte nem a békekonferenciáktól függ, hanem attól, hogy a jövőben kik fogiák uralni a termelőeszközöket. Ha továbbra is haszonra termelnek, akkor megint beüt a nagy munkanélküliség, a nyomor és az ínség, amely megint csak a háborúhoz vezet.

De ugyanez a sors vár még a gazdag Amerikára is, ahol a termelést teljesen a profit irányítja. Jelenlegi speciálisan kedvező gazdasági helyzet sokakat elvakit, akik már azt is el- feleitették, hogy a háborút megelőzőleg milyen nagymérvű ipari pangáson mentünk keresztül.

NEM LEHET BÉKE

Nem lehet és nem lesz béke sem a győztes, sem a legyőzött 1 országokban, amig éhség és nélkülözés van a munkásmillók között. És ez a nélkülözés meg lesz mindaddig, amig haszonra termelnek, amig a termelési eszközöket, a szállítást és kereskedelem gépeit azon kevesek bírják, akik csak akkor engednek azokkal dolgozni, ha abból nagy hasznot kapnak. Ha nem kapnak ilyen hasznot, akkor joguk van a gyárak lezárásához még akkor is, ha az ily lezárás millióknak jelent nélkülözést és éhséget.

Ez a rendszer, amelyet csak terorral és háborúkkal tudnak fentartani, már rég megérett a pusztulásra és pusztulni is fog dacára a Churchillek, Dullesek és Vanderbergek erőlködéseinek. Minél tovább húzzák, annál jobban kimutatja tehetetlenségét és kisebb lesz az ellenállása is.

Amerika szerencsés abban, hogy termelésében nem függ más országoktól, nincs rászorulva arra, hogy nyersanyagokat vagy élelmet más országok kész iparcikkeivel cserélje ki. A világ többi részén azonban a népek nagyon egymásra vannak utalva s a termelést akadályozza az országoknak egymástól való elszigeteltsége, amit az amerikai tőke uralma jelentene. Az amerikai bankárok győzelme tehát meghiúsítaná a békét, mert akadályozza a termelést és igy elősegíti a depressziót.

De nem csak Németországgal nem lehet béke, hanem nem lehet béke az egyes országhatárokon belül sem, amig a termelést magánérdekek irányítják, mert az ország népét két részre osztják,'— kizsákmányolókra és ki- zsákmányoltakra. És láthatjuk most itt, Amerikában, hogy a törvényhozók milyen szolgalel- küen sietnek a kizsákmányolok védelmére a munkásellenes törvények hozásával.

Láthatjuk azt is, hogy minél kisebb csoporttá zsugorodik össze a kizsákmányolok osztálya, annál élesebbé válik a tőkés és a munkásosztály közötti harc, mert a profit mindig magasabb, a munkások kevesebbet vásárlohatnak vissza, tehát annál biztosabb a munkanélküliség, az ipari válság is. Ezt nem lehet politikai manőverezéssel elkerülni, csakis a termelési rendszer megváltoztatásával.

Antiszemita szobrász

A MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ SZOBRÁSZ TITOKBAN ANTISZEMITA ÍRÁSOKAT TERJESZTETT A MŰVÉSZ TESTÜLET NEVÉBEN. — HANYATLÓBAN A SZERVEZETT , ANTISZEMITIZMUS AMERIKÁBAN.

NEW YORK — A “National Institute of Arts and Letters” tagságát nagy izgatottságban tartja egyik tagtársuknak az a nemtelen eljárása, hogy az intézmény borítékában antiszemita förmedvényeket küldött szét. Miután a birotékra nem irta rá a saját nevét, oly módon tüntette fel ezen antiszemita írások szétküldését, mintha maga a testű- let küldte volna szét és vezetné

a fajgyűlöletet szolgáló propagandát.

Az esetet az intézmény elnöke Dr. Douglas Moore hozta a nyilvánosságra, aki elmondotta az újságíróknak, hogy az Institute számos ilyen levelet kapott vissza azoktól, akik kézhez kapták és akik joggal botránkoztak meg azért, hogy ez az intézet, amely tisztán csak a művészetek és az irodalom - ápolására alakult, ilyen nemtelen propagandát fejt ki. Az Institute vezetősége ekkor vizsgálatot indított és írásszakértők segélyével megállapították, hogy az antiszemita förmedvényeket az Institute egyik tagja, William Hunt Diederich szobrász küldte szét.

Dr. Moore kijelentette, hogy az Institute ki fogja zárni tagjai sorából az antiszemita szobrászt s nem engedik meg neki, hogy önként mondjon le. Miután ez az első ilyen eset az Institute történetében, magát az alapszabályokat is meg kell változtatni úgy, hogy kizárással büntethessék azt a tagot, aki az Institute nevében tesz valamit anélkül, hogy arra megbízást, vagy engedélyt kapott volna.

MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ

Énnek az intézménynek 250 tagja van, mint a francia akadémiának. A tagokat életfogytiglani tartamra választják és uj tagokat csak az elhaltak helyébe vesznek fel. A jelenleg 63 éves Diederich, aki Magyarországban született s jelenleg Tappan, N. Y. városban lakik,

1938-ban lett tagja az Institu- tenak, miután már előbb kitüntette magát Rómában, Párisban és egyéb külföldi városokban kiállított munkáival. Amikor Diederichet kérdőre vonták, nem adott kielégítő választ s általában elismerte, hogy az antiszemita irodalmat ő küldte szét.

A Diederich által' szétküldött antiszemita propaganda egy részét a már régismert “Franklin’s Prophesy” (Benjamin Franklin jövendölése) a zsidókról képezte. Erről az írásról már számtalanszor megírták, hogy merő hamisítvány. Carl Van Dórén hires iró bebizonyította, hogy egy szó sem igaz belőle. Diederich ezt a förmedvényt ezzel a megjegyzéssel látta el: “Ezt eltagadja a zsidó sajtó.”

Az “Anti-Defamation League” jelentése szerint 1946-ban apadt a szervezett antiszemita propaganda az Egyesült Államokban. A liga, amelynek elnöke Meier Steinbrink biró, direktora pedig Richard E. Gudstadt, örömének ád kifejezést afelett, hogy ebben az évben a “gyűlölet kereskedők” már nem csinálnak olyan jó üzleteket, mint az előző években. Ugylátszik, — mondja a jelentés, hogy az amerikai népet nem lehet egykönnyen elbolonditani.

Azonban ennek dacára is a “Hate Peddlers” (gyűlölet ku- fárok) 47 folyóiratban terjeszthetik a fajgyűlöletet. És ezen folyóiratok postai kedvezményben részesülnek, tehát kormány támogatással uszítják a tudat-