Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-05-10 / 1475. szám

1947. május 10. BÉRMUNKÁS 7 oldal HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL — SZEMELVÉNYEK A MAGYARORSZÁGI LAPOKBÓL — REVOLVERES UTÓNÁLLÁS Hajnalban, két órakor je­lentették a központi ügyeletnek, hogy Vecsés és Üllő között hét ismeretlen fiatalember megállí­totta Nagyfejő Lajos MATE- OSZ-teherfuvarozó autóját. A kocsin ülő Komádi Ferenc bu­dapesti hentest pisztolyaggyal, fejbeverték és 10.000 forintját elrabolták. Kisnaczky Ferenc pesterzsébeti hentestől 800 fo­rintot és aranyórát raboltak el. A rablóbanda kézrekeritésére megindult a nyomozás. CSÖKKENT A GYILKOSSÁ­GOK SZÁMA MONDJA A FŐ- KAPITÁNYI JELENTÉS Budapest főkapitánya jelen­tést adott ki a rendőrség márci­usi működéséről. Eszerint az el­múlt hónapokban hat gyilkos­ság, négy szándékos emberölés, 41 rablás, 1195 betörés történt Budapesten. A szándékos em­berölések, betörések és lopások száma emelkedett ezzel szemben a gyilkosságok száma csökkent. Megvesztegetés miatt 24 sze­mély ellen indult eljárás, vala­mint 31 személyt személyes sza­badság megsértése, 75 személyt pedig hivatali hatalommal tör­tént visszaélés címén vontak fe­lelősségre. Statáriális bűncselek­mény miatt 49 személy került a biróság elé. A jelentés a továbbiakban a gazdasági bűncselekmény e k csökkenéséről számol be, majd megállapítja, hogy 169 fővel ke­vesebb a rendőri őrség száma, mint az elmúlt hónapban volt. Összesen 34 női rendőr van szol­gálatban. Sztrájkok és tünteté­sek nem voltak. A központi in- temálótáborból kilenc fogoly szökött meg, az őrizetesek lét­száma 2773. A rendőrség 800 autó üzembentartási engedélyt adott ki egy hónap alatt.. ÖT ROYALISTA FRANCIA TISZT SZÖKTETTE MEG ALBRECHTÉT Egy bécsi lap érdekes tudósí­tásban számol be Habsburg Al­brecht szökéséről s a vizsgálat­ról, amelyet Ausztria francia megszállási övezetének parancs­noksága indított a szökés körül­ményeinek felderítésére. Al­brecht barátnőjének Georget Dömernek testvére él Madridi­ban. A hölgy ennek irt, fordul­a munkaközvetítő cápákat se­gítse. Ezzel kezdetét vette az egész 1909-ig kihúzódó spoka- nei “Free Speech Fight” (harc a szólás szabadságért). Az elfo- gottak tovább énekelték és fej­lesztették ezen szatirikus vagy harcias szellemű dalokat, ame­lyek hamarosan az egész or­szágban elterjedtek. Abban a reményben irom ezen adatokat, hogy ön közölni fogja, mert valószínűleg érdekli olvasóit. Azonban ha ezt nem teszi, legalább közölje levelem azon szakaszát, amelyben korri­gálom a rólunk tett valótlan ál­lítását. W. A. Unger Az IWW Egyetemes titkára jón Francohoz, valami uton-mó- don mentse meg őket a szörnyű helyzetükből, másképpen végül is kiszolgáltatják őket a ma­gyar kormánynak. Franco repü­lőgépet bocsátott Albrecht ren­delkezésére. Hatalmas repülő­gép szállt le a tiroli repülőtéren, felvette Albrechtét és Georgett- jét s felszállt, hogy utasait biz­tonsága juttassa. Kétségtelen, hogy egy repü­lőgép nem szállhat le és fel a francia megszállás alatt levő osztrák területen anélkül, hogy erről a francia katonai szervek ne tudnának s igy a megszállási övezet parancsnoksága elrendel­te az azonnali vizsgálatot: kik segítették a főherceget és sze­retőjét szökésében? A vizsgálat megállapította, hogy Albrecht feldkircheni tar­tózkodása alatt megismerkedett öt royalista érzelmű francia tiszttel. Amikor megkapta a je­lentést, hogy Franco repülőgé­pe elindult Madridból, ez az öt tiszt vette át a repülőtér pa­rancsnokságát és vigyázott ar­ra, hogy a gép sértetlenül le­szállhasson, felvehesse utasait és azután akadálytalanul indul­hasson hosszú útjára. A tisztek annyire segítségére voltak a nyilas Habsburgnak, hogy még benzinnel is ellátták a gépet, nehogy Spanyolország­ig mégegyszer földre kelljen szállnia. MARXIZMUS MINT ÉRETT­SÉGI TÉTEL Budapesten a tél folyamán a szénhiány miatt az iskolákban hosszabb szünetet kellett tarta­ni. Ezen idő alatt a tanárok gyakran a lakásaikon keresték fel a diákokat, hogy a tanulásra vonatkozólag hasznos útmuta­tásokat adjanak nekik. Közben azonban hetenként egyszer-kétszer a diákok is ösz- szejöttek, különösen az érettsé­gi előtt állók, hogy az érettségi­vel kapcsolatos problémákat megbeszéljék. Örvendetes dolog, hogy újabban az érettségi té­mák között ilyesmiket is lá­tunk: Marx és a marxizmus, a szakszervezetek múltja és poli­tikai jelentősége, szövetkezeti politika, stb. Az iskolákat meglátogató új­ságíró megjegyzi, hogy a keres­kedelmi iskolában sok jó üzleti érzékű diákra akadt. így példá­ul K. József az ostrom után két lóval és kocsival fuvarozott és sokat keresett. F. Béla pedig “nagybevásárló”. Amerikai rá­gógumit vásárol csomagonként 1.30-ért és 1.50-ért adja diák­társainak. Arra a kérdésre, hogy a demokratikus diákság­nak mi a legfontosabb kívánsá­ga, Forgács János, az iskolabi­zottság tagja ezt válaszolja: “Az a kérésünk, hogy ne tekint­senek bennünket, diákokat, re­akciósoknak ! Akárhová me­gyünk, mindenütt csak azt a bélyeget sütik reánk.” A gimnuziumban egy nyolca­dikos növendék az uj tanköny­vekre vonatkozólag ezt mondja: “Az uj tankönyvek jobbak, mint a régiek voltak. Vannak hibák is, természetesen. Csak a történelmet említem meg, mely végre nem soviniszta módon, hanem tárgyilagosan Írja le az eseményeket.” MEGSZÖKÖTT FRANK GYÖRGY A SÓKIRÁLY A felszabadulás után tűnt fel és egy kompenzációs üzlettel alapozta meg üzleti tenkintélyét Frank György, az ujáászületett Kelet-Európa fezőrjeinek egyik legnagyobbika. Első üzletének lényege az volt, hogy 1 kiló ten­geriért 5 kg. sót hozott be Ro­mániából, mig itthon 5 kg. ten­geriért adott 1 kg. sót a parasz­toknak. Frank neve a sószak­mában fogalom lett. Két hét alatt iparigazolványt szerzett, cége, a hangzatos nevű “Köz­ponti Árucsereforgalmi Intézet” európai hírnévre tett szert. Kompenzációs ajánlatai oly I előnyösek voltak, hogy a tárca­közi bizottsák is mindig az ő ! ajánlatait fogadta el. Mint a nyomozás később megállapította, Frank soha sza­bályos könyvelést nem vezetett. Összeköttetésben állt Románia valamennyi jelentősebb sóex­portőrjével. Az elmúlt esztendő folyamán 6000 tonna sót hozott be az országba. Egymásután kapta a különféle kompenzációs engedélyeket és naponta százá­val jöttek nevére a vasúti ko­csik és uszályok. Nyolchengeres Buickján járt ki a szabadkikö- töbe, villát és bérházat vásárolt. Legalább 10 millió forintot si- bolt ki az országból. A nyomozás mindezt bebizo­nyította. Dr. Frank György azonban, akiről az is kiderült, hogy sosem volt doktor, megne- szelte, hpgy ügyében vizsgálat indult meg és megszökött Bu­dapestről. Itthagyta feleségét, két gyermekét és barátnőjével együtt külföldre távozott. HAZAI LEVELEK A Bérmunkásban számos oly hazai levelet közöltünk már, amelyekben olyan adatokat ta­lálunk, amik hozzásegítik olva­sóinkat, hogy a magyarországi viszonyokról hü képet alkossa­nak maguknak. Ezen levelek kö­zött aligha volt értékesebb, mint az alábbi, amit a California ál­lamban lakó Reffy munkástár­sunk kapott bátyjától, amely­ben őszinte szavakkal és részle­tes adatokkal alátámasztva ér­tesíti öccsét a kis falujukban történt eseményekről. — Szerk. Kedves Öcsén Antal — Mondhatom, hogy nagy örö­mömre szolgált az a figyelmes­séged, hogy küldtél nekem egy amerikai naptárt, amelynek cí­me: Bérmunkás Naptára 1947- ik évre. Az egész naptárt átol­vastam s mondhatom, hogy úgyszólván minden értelmes ember a faluban elolvassa, mert olyan cikkek vannak benne, amelyek oly gyönyörűen vilá- gitják meg a múltat és a jövőt. Emlékszel, Anti, hogy sokat diskuráltunk mi a világ irányí­tásán és menetén? Be kell val­lanom, hogy az idő neked adott igazat, ezt letagadni nem lehet. Hiszen ti is tudjátok, hogy az a részeges Horthy korszak hová vezette Magyarországot? És azt is, hogy a Szálasi banda mit mi- ,velt, noha valójában csak mi érezzük, az itthoniak. Sajnos, bizony a “német ba­rát” csúnyán elbánt velünk és a kis falunkkal is. Elvitt innen (Bakonyságból) 40 darab ser­tést, 64 darab szarvasmarhát, nagy mennyiségű gabonát, csir­két s amit csak megfoghatott úgy, hogy mikorra az oroszok jöttek, úgyszólván koldus sze­gények lettünk. Az oroszok 1945 március 26- án reggel 9 órakor jöttek. Sen­kit nem bántottak és fenyegető magatartást sem mutattak, ami bennünket az átélt szörnyű na­pok után némileg megvigasz­talt. Hála Isten, ez már a múl­té, jelenleg a Demokráciában élünk. Igaz ugyan, hogy egy olyan vérzivatar után, ami fe­jünk felett elvonult, nem tudjuk mindjárt biztosítani a jólétet, de van rá remény, hogy az is megjön. Nekünk, kisparasztoknak sú­lyos a helyzetünk, mert szegény magyarok magukra maradtunk, másrészt pedig igen nagy aszály sújtott bennünket az elmúlt két évben, az ipari munkásokat pe­dig el kell látni élelemmel s igy árszabályozás van a mezőgaz­dasági termékekre. De ezt majd kilábaljuk. Fontos az, hogy az az átkozott rendszer megszűnt, ami itt volt. Felosztották az ösz- szes nagybirtokokat. Kisdény puszta is most a volt cselédeké, a ságiak is kaptak belőle, akik­nek nem volt, illetőleg kevesebb mint tiz hold földjük volt. Én ugyan nem kaptam, de azért örülök, hogy most már szegény munkástestvéreim nem pöffesz- kedő uraknak, hanem maguk­nak dolgoznak. A levél többi része családi dolgokkal foglalkozik. Viszont érdekelni fogja lapunk olvasóit az, hogy mit ir Pika munkás­társnak a Debrecenben lakó Dr. Chorin nevű unokaöccse la­punkról és naptárunkról. A le­vél idevágó része igy hangzik: Kedves Dorottya néni és Pali bácsi: Végre valahára megkaptam a Bérmunkás Naptárát és azt a csomagot is, amelyben a Bér­munkás néhány száma volt. Én mindjárt nagy érdeklődéssel ol­vastam s most már sok minden­re, amiket meg akartam kérdez­ni, feleletet is kaptam. Ami a Naptárt illeti nagyon ügyesen, jól szerkesztett, Ízléses kiállítású. Egyik cikke jobb mint a másik. Meglepő, hogy az irói mind -munkások, akik az irásmüvészetben is éppen úgy otthon vannak, mintha főfog­lalkozásuk az volna. Pali bácsi naptár cikke: “Jobb társadalom felé,” nagyon világos s minden­ben helytálló. Ha az amerikai jelen nem is érti meg, a jövő előbb vagy utóbb azt fogja meg­valósítani . . . Meg kell említenem azt is, hogy a Bérmunkás állásfoglalá­sa a magyar kérdésben, hírei és tudósításai helytállók, helyesek és igazak. Minden a valóságnak megfelelő . . . Ezen levelek épugy, mint az előbb közöltek is mutatják, hogy lapunkat milyen nagy ér­deklődéssel fogadják hazai ro­konaink és ismerőseink.

Next

/
Oldalképek
Tartalom