Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-05-10 / 1475. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. május 10. Az Egy Nagy Szervezet (a.l.) Talán a fenti elnevezés sokaknak nem nagyon hangzatos, de ha ténylegesen részletesen kifejezzünk annak fontosságát, akkor egészen másként látnak. Az Egy Nagy Szervezet fogalmát az IWW-ba sorakozott munkások hozták forgalomba. Maga a forradalmi ipari szervezet, amit ténylegesen csak az IWW képvisel, összetételénél fogva a Világ Ipari Munkásainak Szervezete. A fejlődött amerikai gazdasági helyzet addta meg az alapot arra, hogy a munkásosztály felszabadításáért komolyan küzdő forradalmárok, nagy körültekintéssel arra a komoly lépésre határozták el magukat, hogy a munkásosztálynak egy forradalmi ipari szervezetre van szükségük. Első sorban a fejlett ipari viszonyokkal szemben a szakszervezetek csak a munkások szétforgácsolására alkalmasak. Például itt az Egyesült Államokban, ahol nagy tömegtermelés van, a szakmunkások száma elenyésző. Valósággal nevetséges volna például az autó iparban, vagy bármely más iparban, csak egy néhány képzett szakembert beszervezni, sőt még az is nevetséges és nem volna célravezető, egy iparban dolgozókat az országban nem ugyanazon ipari szervezetbe tömöríteni. Hogy azután a munkások között ténylegesen létrejöhessen az ipari szolidaritás, a különböző ipari szervezetek az Egy Nagy Szervezetbe kell egyesíteni. Röviden összegezve, a munkásosztálynak az egész földtekén a legszükségszerübb teendője volna a nemzetközi szolidaritás szempontjából, ha úgy épitenék fel szervezeti kapcsolataikat, hogy egy tényleges gazdasági egységet képezzenek. Ténylegesen, amikor az IWW megalakult, ez volt azoknak elgondolása és azért adták is neki a jelenlegi nevét Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai). De mivel az IWW megalakulásakor már úgyszólván minden országban szakszervezetek léteztek, azoknak vezetői nem előszeretettel fogadták az IWW- nak tényleges megalakulását. Itt tudódott ki tényleg, hogy a szakszervezeti vezérek sokkal fontosabbnak tartották a szervezetekben elért pozíciójuk megtartását, mint a munkásosztály felszabadítását. Az IWW megalakulásakor szívesen fogadott mindenkit tagjai sorába, aki bérmunkás volt és ténylegesen a munkásosztály érdekeit akarta szolgálni. Fel is sorakoztak a különböző szociális- ta csoportok emberei. Ugyanakkor a szakszervezeti vezetők a legbecstelenebb harcot indították az IWW ellen. Úgy, hogy még a hivatásos sztrájktöréstől sem riadtak vissza, de csak azért, hogy az IWW fejlődését akadályozzák. Nem sokkal több hasznára voltak a különböző szociálista pártok emberei sem, mert a közbeeső választások alatt mindegyik saját pártjának jelöltjei érdekébe verték a nagydobot. Valóságos kortestanyává akarták sülyeszteni a szervezet gyűléseit. Közben ennek hatása alatt teljesen elfeledkeztek a munkások tényleges kitűzött céljától. Az IWW-t megalakító ipari forradalmárok tudták, hogy a munkásoknak csak egy tényleges ereje van, amit ipari szervezeteinek naggyá építésével tehet erőssé. Azért határozták el az 1908-ban tartott konvención, hogy megszakítanak minden közösséget az összes politikai pártokkal. Ez aztán felháborította mindazon politikusokat, akik a szervezet révén szerettek volna politikai állásokhoz jutni. Természetesen minden erejükkel éppen úgy mint a szakszervezeti vezérek, nyilvánosan az IWW ellen fordultak. Hallani sem akartak ipari szervezkedésről, sőt a munkásosztály közvetlen cselekvését, nem célravezető, sőt oktalannak tartották. Pedig ha visszatudunk emlékezni a megtörtént események- amelyek közül csak a két világháborút említem meg, akkor józan ésszel azt kell megállapítani mindenkinek, hogy az IWW harci eszköze és taktikája megóvhatott volna a világ két legnagyobb katasztrófájától. , Az 1907-ben tartott szakszervezeti nemzetközi kongresszus, amelyen William D. Haywood az IWW-t képviselte és már akkor ajánlotta, hogy esetleges háborús veszély közepette, a világ szervezett munkásai egy általános sztrájkkal feleljenek, ami egész határozottan keresztülhúzná a kapitalista osztály háborús törekvéseit. A nemzetközi tanácskozás természetesen lekicsinylőén elvetette Haywood indítványát. Később Ramsey McDonald, az angol szakszervezetek vezére, ki a munkáspárt révén miniszterelnöki székbe került igy emlékszik meg egyik iratában Haywoodról: “Az amerikai küldött néhányszor szót emelt és állandóan az általános sztrájk elfogadását követelte.” Valósággal lekicsinylőleg emlékszik meg Haywoodról. De közben saját magát leplezi le. “Ez a Haywood a nemzetközi kongresszus után Angolországban népgyüléseket tartott és nem tudom megérteni, hogy az angol munkások olyan lelkesedéssel hallgatták ezt a Haywoodot.” (Haywood nem politikus volt, hanem egyszerű bányamunkás, aki a valóságban ismerte a munkások viszonyait.) Hogy az IWW nem fejlődött ténylegesen a világ munkásainak Egy Nagy Szervezetévé, nem azért van, mert szervezeti össze- ; tétele nem megfelelő a munkások ténylegls felszabadítására. , Vagy hogy talán a munkások nem látnák helyesnek, hogy a világ', összes dolgozói egy forradalmi ipari szervezetbe tömörüljenek. ] Nem! Csak azok akadályozták folyton az Egy Nagy Szervezetnek | tényleges naggyá fejlődését, akik mindenféle görbe utakon akar- 1 ták vezetni a munkásokat, úgy, hogy maga a munkásosztály ne is j i gondoljon arra, hogy egyedül csak önmaga van hivatva a társa- i dalom megvívására. Mivel az Egy Nagy Szervezetet ténylegesen építő IWW minden bizalmat a munkásosztály tényleges felszabadítására vonatkozóan, csak az iparilag megszervezett munkásosztálytól teszi függővé, ezért a vezérkedni vágyóknak sohasem volt nagy injére az IWW létezése és annak fejlődése. Kioktatta a hazug szerkesztőt (Az Industrial Workers of the World szervezet központi titkára, W. A. Unger az alabbi levelet intézte az Oakland Tribune lap szerkesztőjéhez, aki az IWW-ról irt cikkében több hamis állítást adott olvasóinak félrevezetésére. — Szerk.) Oakland Tribune Szerkesztője Oakland, Calif. Lapjuk április 14-iki számában Victor Riesel aláírással cikk jelent meg az IWW-ról, amely cikkben több hazugságot találunk. Vegyük például ezt a szakaszt : A “wobblik”, az IWW, vagy az Industrial Workers of the World, — nevezd ahogy akarod, — az utóbbi időben újra életre kelt és szed fel tagokat. Ez a szervezet, amely valamikor nyíltan és büszkén hirdette a bérharcokban az erőszakosságot, de most már hivatalosan is a kapitalizmus hive, most Svédországban és Angliában is megalakította egységeit és azt mondja, hogy itt Amerikában 70 százalékkal gyarapodott. Fogadni mernék, hogy most már nem éneklik a “Hallelujah, I’am a Bum” kezdetű hires dalukat. Ennek a paragrafusnak tényleg igaz az a két állítása, hogy angol és svéd munkástársaink megalakították az IWW szervezetet és kiadják az ilyirányu irodalmaikat és hogy mi itt szintén gyarapodunk, azonban a többi része merő hazugság, ami az olvasók félrevezetésére szolgál. Az IWW nem változtatta meg sem a kapitalizmusra, sem az erőszakosságra vonatkozó nézetét, — mint mindig úgy ma is ellenzi mindkettőt. Elleneztük a múltban és ellenezzük ma is. A munkásmozgalom elfogulatlan tanulmányozói már sokszor megírták, hogy az TWW sztrájkokban nem a sztrájkolok részéről eredtek az erőszakoskodások, noha azt sokszor hagy mérvű provokációval igyekeztek kikényszeriten. Az IWW midig azt tanította, hogy a sztrájkok megnyerésére legfontosabb fegyver a munkások ösz- szetartása, a MUNKÁSSZOl A- DARITÄS, amit semmiféle erőszakkal helyettesíteni nem lehet. És éppen az ily szolidaritás megtörésére vették igénybe a munkáltatók az erőszakot és alkalmaztak professzionális fegyveres sztrájktörőket. A “Hallelujah I’am a Bum” cimü dalra vonatkozólag pedig ezt a felvilágosítást adhatom. Ez a dal soha sem volt IWW dal. Ha lehet valamely dalt igy nevezni, akkor az a Ralph Chaplin által irt “Solidarity Forever” cimü volt, amelyet az IWW-tól átvett az egész munkásmozgalom. Dacára annak, hogy szervezetünk növekszik, megtörténhetik, hogy a mai termelési rendszer megint olyan rossz állapotokat hoz létre, amelyeknél a “Hallelujah I’am a Bum” és hasonló dalok népszerűvé lesznek. Éppen azért erre a dalra vonatkozólag a következő információt adhatom. A dal szerzői jogát többen is követelik, közöttük olyan is, aki a dal írásának idejét még az IWW megalakulása, vagyis 1905 előttre helyezi. Azonban legvalószínűbbnek látszik az, hogy először 1907 november havában énekelték Spokane városban az IWW helyiségében. Tudomásunk szerint először nyomtatásban az Industrial Union Bulletin 1908 április 4-iki számában jelent meg. Egy szervező jelentésében megemlíti, hogy Spokane városban az IWW tagok között több jó énekes van, akik munkásdalokat énekelnek, vagy szatirikus dalokat, többek között ezt is. És itt közölte az említett dalt. Spokane és környékének öreg IWW-istái megerősítik azt a tényt, hogy ez a nagyhírű dal Spokaneban született. Elmondják, hogy abban az időben a vándor munkásokat miként zsarolták meg az “employment sharks” névvel elkeresztelt munkaközvetítők. Összejátszottak az építkezések és az erdőtelepek formánjaival, felvettek munkásokat, akiknek fizetni kellett a munkaalkalomért, de rövid pár napi munka után elküldték őket. A munkásoktól felvett dijakon a “cápák” és “boss” osztozkodtak. Az IWW tagjai elhatározták, hogy végetvetnek a munkások ily megzsarolásának és nagy népgyüléseket tartottak abban az utcában, ahol a munkásokat felvenni szokták. A munkaközvetítő “cápák” ekkor a Salvation Army segítséget vették igénybe, akik nagy dobbal és más zajtadó hangszerekkel igyekeztek elnyomni a munkás szónokokat. Közben pedig énekelték a “Reviev Us Again” cimü ájtatos éneküket. Az IWW tagjai erre azzal feleltek, hogy hasonló ájtatos dal- lamu, de egészen más, szatirikus szövegű dalokat kezdtek énekelni. így született meg a “Hellelujah I’am a Bum”, cimü dal. Körülállták a Salvation Army csoportot és annak zenéjére énekelték a cseppet sem istenes szöveget. Ilyen dalok voltak még a ’’Where is My Wan- dring Boy Tonight” és a “Pie in the Sky” cimüek is. A Salvation Army nem állta sokáig ezt a versenyt, elvonult más utcasarokra és az IWW tagjainak sikerült felvilágosítani a munkásokat a munkaközvetítő cápák üzelmeiről. Ezen dalok megírásában többen vettek részt, közöttük Joe Hill, a legismertebb IWW költő is. Ezen első sikerek után a spo- kanei rendőrség kezdte össze- fogdosni az IWW tagjait, hogy
