Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-05-03 / 1474. szám
1947. május 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN--------------------------(gb) ROVATA—---------------------AMERIKAI SAJTOSZABADSAG i. Az utóbbi időkben megint nagyon sokat beszélnek és Írnak Amerikában a sajtószabadságról. Abban mindannyian megegyeznek, hogy a szabad sajtó, — amibe most már a rádió közlések szabadságát is beleértik, — egyik legfontosabb alapvető tényezője a demokráciának. Szabad sajtó nélkül nem élhet a demokrácia, viszont a szabad sajtót is csak a demokráciában találhatjuk meg. így tehát az egyik a másiknak a éltetője, egymástól elválasztva mindkettő elsorvad. Azonban dacára a szabad sajtó ily nagyfontosságának, arra nézve, hogy valójában mit is értünk, vagy mit kell értenünk a sajtószabadság fogalma alatt, a vélemények igen eltérőek. így például az a bizottság, amely egy évvel ezelőtt alakult az amerikai sajtó szabadságának megvizsgálására, azt jelentette, hogy a leggondosabb kutatás után is ezt az annyira behirdetett szabadságot itt nem találta meg. Ez a bizottság, amely “The Commission on Freedom of the Press” nevet viseli és a Chicago Egyetem igazgatójának, Chancellor Robert Hutchinsnak a vezetése alatt működött, többek között ilyesmit jelentett az amerikai sajtóról: “Szenzációt hajhászó, lázitó és felelőtlen. Az amerikai sajtó oly méretekben és oly gyorsan képes terjeszteni a hazugságokat, aminőre az amerikai alkotmány első függelékének (a sajtószabadságot biztositó paragrafus) szerzői nem gondolhattak. A híreket eltorzítják, máskor tudatosan tálalnak fel hazugságokat, felületesek, ami tévedésekre vezet. De ami a legfontosabb, hibáikat, ferdítéseiket, rágalmakat és hazugságaikat nem korrigálják.” A SZABADSÁG FELTÉTELE “De hiszen éppen az jellemzi legjobban a szabad.sajtót, hogy azt ir, amit akar,” — mondotta Arthur Hays Sulzberger, a New York Times tulajdonosa a lap- szerkesztők és kiadók legutóbbi évi gyűlésén, ahol “kommunista rágalomnak” minősítette azt az állítást, hogy Amerikában nincsen sajtószabadság. Sulzberger szerint a sajtószabadság egyetlen feltétele az, hogy az állam ne avatkozzon bele az újságok ügyeibe, ne szabja meg azt, hogy mit írjanak, vagy ne írjanak az újságok. Ez a Sulzberger nem csak Amerikának, de az egész világ egyik legtekintélyesebb lapjának a kiadója és igy az állásfoglalása iránytmu- tató. Amerikában tehát sajtószabadság van, mert a lapkiadók, annyi hazugságot Írhatnak ösz- sze, amennyit éppen akarnak. A tények azt bizonyítják, hogy alaposan kihasználják ezt a szabadságot. Éppen most került napirendre egy ilyen eset. Stalin az őt meglátogató Harold E. Stassen, amerikai politikussal, akinek elnöki aspiráció vannak, szintén a sajtószabadságról beszélgetett. Stalin beismerte azt, hogy Oroszországban nincs sajtószabadság, sőt még az idegen újságírókat is korlátozzák. De erre szükség van, mondotta, mert az amerikai újságírók azért mennek Oroszországba, hogy onnan hazug híreket küldjenek lapjaiknak. Példának felemlítette azt az esetet, amikor a teherani konferenciáról egy amerikai újságíró (a United Press riportéra) azt a hirt hozta forgalomba, hogy Marsall Timoshenko annyira lerészegedett és garázdálkodott, hogy végre Stalin ököllel arcba vágta. Ez az ostoba hazugság befutotta a világsajtót, noha Timoshenko nem is volt Teheránban. Erre az ügyre vonatkozólag Stassen olyan választ adott, amely volt akkora hazugság, mint a névtelen UN riporter eredeti hire. Stassen ezt mondotta Stalinnak: “Tényleg vannak esetek, amikor felelőtlen levelezők csinálnak ilyen tévedéseket,-« azonban ha az újságja észreveszi, hogy tudatosan hibás állítást kapott, akkor az ily újságírót visszahívja”. Ez a “visszahívja” természetesen a büntetést jelenti. JUTALMAZZÁK A HAZUGSÁGOT Nos, én nem hiszem el, hogy egy olyan minden hájjal megkent politikus, mint Stassen, nem tudná azt, amit itt mindenki tud, hogy sok újság éppen ily hazug híreket akar kapni Oroszországból. Ezért tudatosan oly egyéneket választ ki, akiről tudják, hogy már gyakorlata van az ily hazug hírek kitalálásában. A szóbanforgó UP riporter csak nagyon ügyetlenül csinálta, hamar rajtacsipték, mert maga Roosevelt elnök mondotta, amikor a hirt mutatták neki, hogy merő hazugság, hiszen Timoshenko nem is volt Teheránban. Azonban soha sem hallottunk arról, hogy a hazug hir kitalálója valami ' büntetést kapott volna. Ellenben nagyon jól tudjuk, hogy több száz amerikai újságíró úgyszólván tisztán csak abból él már évtizedek óta, hogy az oroszokról, a kommunistákról és általában a munkásmozgalomról aljas hazugságokat terjesztenek. És az is közismert, — amit a Hutchins bizottság is felemlít, hogy az ily hazugságok korrigálása csaknem ismeretlen dolog az amerikai sajtóban. Sőt ha már muszáj nekik néha-néha valami égbekiáltó hazugságot megcáfolni, akkor azt úgy eldugva csinálják, hogy alig lehet észrevenni. MONOPÓLIUM LETT így tehát ha a Sulzberger és a többi laptulajdonos szemüvegén át nézzük a dolgot, akkor Amerikában tökéletes sajtószabadság uralkodik, a lapok teljesen a tulajdonosok érdekeit szolgálják. Az már csak merő véletlen, hogy a tulajdonosok száma nagyon leapadt. A sajtó is versenyt tartott a technika fejlődésével és nagyiparrá lett. A nagyobb lapok mind milliós vállalatok, a kisebbeket pedig egyesitik az úgynevezett hírszerző vállalatok. Ezek száma is leapadt háromra, de ez a három aztán kezében tartja az ország összes számottevő sajtóját. Az Associated Press, a United Press és az International News Service látják el hírekkel a kisebb lapokat. Igen ám, de ezen vállalatok egy-egy városban csak egy lap részére nyújtanak szolgálatot. Az ily szolgálat a nagyobb városokban százezreket érő koncesszió. Ez azt jelenti, hogy lapot uj kiadó nem kezdhet másképpen, mint megvásárol egy ilyen koncessziót, vagy pedig megcsinálja saját hírszolgáltató vállalatát, ami sok-sok millióba kerülne. Semmi kétség, az amerikai sajtó teljesen pár ember monopóliumává lett. A csak valamennyire nagyobb lap is tehát ma már nagy üzlet, nagy vállalat, amelynek alaptörvénye éppen az, mint minden más nagy üzleté, — hogy hasznot hajtson a tulajdonosának. Ez a profit irányítja a lap politikáját. Ez a profit készteti a lapokat arra, hogy mindig és mindent a munkáltató osztály érdekvilágából nézzenek. Ez magyarázza meg, hogy miért annyira munkásellenesek az amerikai lapok. Ezekután már tárgyilagosab- ban felelhetünk arra a kérdésre, hogy van-e Amerikában sajtó(Vi.) Mindenfelé a munkások üldöztetésében, igy a Truman által bejelentett vörösök elleni hajszában is a besúgók, a spiclik, agent provokátorok munkájára támaszkodnak. Most az egész világon nagyon intenziven folyik ez a harc. Cubában bombázzák a vörösök otthonait. Ugyancsak minden vörös ellen hajtóvadászat van Görög, Spanyol országokban és Kínában. Ismerjük az ily hajszákat a Palmer raidekből. Tudjuk, hogy a legpiszkosabb elemeket uszítják a munkások ellen. Most Truman egy rendelettel ezt az újabb osztályharcot a besúgók dáridójává tette. Ezen rendelet rpásodik részének negyedik szakasza azt mondja: “Az idézett követelmények szerint a vizsgáló bizottság megtagadhatja a feljelentők neveinek nyilvánosságra hozását, ha a feljelentő bizonyítékot szolgáltat a vizsgálat anyagául, mely bizonyítékokat a vizsgáló bizottságok értékesnek találnak, feltéve, hogy tanácsosnak vélik a feljelentő védelmére a neve titkolását, vagy ha azt a feljelentő, vagy a bizottság írásban kéri és más ilyen feljelentésekkel kapcsolatosan azt nem akarják nyilvánosságra hozni.” Ezen paragrafus szerint, bárki árulkodhat, rágalmazhat névtelenül, felelőség nélkül. Hogy milyen sok ártatlan embert, csoportot, szervezetet fognak az ilyen névtelen feljelentészabadság? Ha a tőkésosztály szempontjából nézzük, akkor van, ha azonban a munkásosztály érdekszempontjából nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy nincs. Erre ugyan azzal állnak elő a tőkésosztály bérencei, hogy hol van a sajtó tilalom? Ki tiltja el a munkásokat attól, hogy a saját céljaiknak megfelelő újságot adjanak ki? A BIZOTTSÁG KUTFORRÁSA Erre a legegyszerűbb felelet az lenne, hogy az anyagiak hiánya képezi ezt a tilalmat. Hiszen mondottuk, hogy az újság ma már milliós vállalat. Azonban ez a felelet nem volna kielégítő, mert az amerikai munkások mai szervezeteikkel képesek milliós vállalatokat létrehozni. A választ ott találjuk meg, hogy az a sajtó, amely 99 százalékban a tőkésosztály kezében van, úgy nevelte az amerikai népet, hogy másféle lapot egyenlőre nem támogatnak. Legalább is nem támogatnak oly mértékben, hogy sikerrel vehetné fel a versenyt a mai félrevezető, rágalmazó, hazug sajtóval. Talán legkönnyebben megérthető ez, ha arra gondolunk, hogy a bigott vallásos környezetben mily nehéz a felvilágo- sultság eszméjét bevinni. Az amerikai sajtó ilyen politikai és gazdasági bigottságban, elfogultságban neveli már generációkon át az amerikai olvasó közönséget. A bigottság Uy fátyolén keresztül aztán nem látja meg sajtójának gonosz munkáját. sek szerint üldözni, vizsgáltatni, sőt még el is Ítélni, azt legjobban bizonyítja, hogy a michiga- ni kormányzó, Mr. Zigler ilyen névtelen és hamis feljelentés alapján országgá kürtölte és a szenátusi vizsgáló bizottság előtt jelentette, hogy a “Detroit Council for Youth Service” csoport kommunista, holott nagyon is reakciósok kezeiben és vezetése alatt van. Ugyancsak más ily névtelen és felelőtlen spiclik jelentései szerint az Auto Workers Union néhány vezérét vádolják, hogy kommunisták és nem is kell bizonyíték, elég ha valaki névtelenül azt bejelenti a kormányzónak s már vadásznak a vörösökre. Tudjuk, hogy a buta, félrevezetett munkásoknak nagy része hajlandó ilyen spicli munkára, pláne ha nem kell felelősnek lenni miatta. És azt is tudjuk, hogy minden munkást, aki elitéli a mai rendszert, vagy meg meri azt kritizálni, azonnal kommunistának, vörösnek bélyegezik. Ma már nem csak az olaj, hanem a házimunkát végezni hajlandó cselédek után is átkutatják az egész földet, hogy az amerikai “ladyk” fehér kacsóit megóvják a munkától. A napokban Puerto Ricoból repülőgépen hoztak Philadelphiaba 8 spanyol leányt, hogy a ladyk piszkos munkáját elvégezzék. A besúgók paradicsoma
