Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-05-03 / 1474. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947 május 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 Cine Year .......... $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ■^►42 Segits magadon... Az amerikai lapoknak már csaknem állandó rovatát képezik Truman elnöknek azon könyörgései, amelyekben az Egyesült Államok tőkéseit kéri, hogy elégedjenek meg kisebb profittal és ne emeljék, hanem ahol lehet, szállítsák le az árakat. Az elnök ugyan egyszer már kijelentette, hogy az árszabályozás beszüntetése óta a kormány ebben a dologban nem tehet mást, mint hogy ily engedményre rábeszélje a profitharácsolókat. A kormány ily tehetetlenségét ismerte el az Associated Press hírszolgáltató vállalatnak New Yorkban tartott évi gyűlésén is, ahol a szó szoros értelmében megint csak könyörgött, most már nem a saját, hanem mint mondotta milliók és milliók nevében. “Az Egyesült Államok teljes nemzeti jövedelme, individuális és korporált jövedelmek együttesen, elérik a 173 büüót,” — mondotta az elnök, — “holott a depressziót megelőző utolsó évben, 1929-ben csak 83 billió volt. Akkor tehát minden lakosra, az adó leszámítása után 654 dollár évi jövedelem esett, ami most 1,109 dollárra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy ma minden amerikai 32 százalékkal költhet többet az élethez szükséges javakra, mint 1929-ben. Ezt az örvendetes tényt azonban elhomályosítja az árak emelkedésének felhője. Mert ugyanezen idő alatt az árak is emelkedtek. így például a textil iparban 39 százalékos, az építőiparban 51 százalék és a földmivelés termelvényeinél 40 százalékos emelkedés találunk.” “Vannak akik azt tartják,” — mondotta továbbá az elnök, — “ hogy az árak nem magasak addig, amig a közönség vásárol. Nem fogadhatom el ezt az érvet, mert vannak müliók, akiknek fix fizetéseik vagy jövedelmeik vannak. Az ilyen családok kénytelenek felélni kis megtakarított összegeiket, kénytelenek beváltani háborús kötvényeiket, sőt sokan közülük már adósságokba is keveredtek, hogy napi szükségleteiket megszerezzék. És nincs senki más, aki az Uy milliók érdekében felszólaljon, mint a kormányunk.” Mr. Truman igazán komolyan veszi ezt a hivatást és FELSZÓLAL a profitrendszer áldozatainak érdekében. De csak FELSZÓLAL és semmi mást nem csinál. Truman elnök könyörgései már annyira közismertek, hogy Alf M. Landon, aki 1936-ban a republikánus párt elnökjelöltje Volt, szintén szóvátette a Kansas Cityben mondott beszédében. “Truman elnök az árakra vonatkozólag a sok beszéden kívül semmi mást nem tett”, mondotta Landon. A tőkés osztálynak ez a régi, hűséges lakája mindjárt meg is mondotta, hogy mit kellene tenni, vagy mit tenne ő, ha hatalomra jutna. Kinevezne egy olyan bizottságot, “amelyik megértetné az ‘iparokkal és üzletekkel’, hogy még hosszú ideig tart a jelenlegi üzleti fellendülés és igy tartós hasznuk lesz, tehát nem kell gyüj- teniök a bekövetkező depresszióra. De ugyanakkor ez a bizottság megértetné a munkásokkal is, hogy nekik is éppen úgy vállalni kell a kockázatot, mint az iparoknak és üzleteknek. És végre a kormánynak támogatni kellene azon törvényhozást, amely megszüntetné a munka monopólisztikus törekvését.” Ez utóbbi alatt természetesen a munkásszervezetek szétrombolását érti. Valójávan tehát azt ajánlja, hogy a Truman-féle könyörgéseket állandóvá kell tenni, mert a profitot, bármilyen nagy is, jogosnak tartja, ellenben szeretné megsemmisíteni a munfcásszer- vezeteket, amelyek nem elégszenek meg a könyörgéssel, hanem szervezett erejükre támsazkodva, ha kell sztrájkkal kényszerítik ki a magasabb béreket és jobb munkaviszonyokat. Az amerikai munkáltatóihoz intézett állandósított könyörgés már szinte utánzása lesz a vallásos emberek imádkozásának. Azok is csak könyörögve fordulnak segítségért az általuk elképzelt földöntúli nagy hatalomhoz, mert istenükkel szemben a könyörgésen kívül semmiféle eszköz nem áll rendelkezésükre. Ily esetekben legfeljebb azt hiszik, hogy nem könyörögtek eleget, vagy elég hatásosan és azért másokat, — papokat, — fogadnak fel a könyörgésre. Landon is úgy véli, hogy egy ilyen közbenjáró könyörgő szerve kinevezése már több lenne a “puszta beszédnél,” amivel Trumant vádolja. .... Mi azonban nem latunk lenyeges különbségét a kettő kozott. Nincs valami jó véleményünk arról az istenről, aki nem hallgatja meg a szenvedők közvetlen könyörgését, hanem közbenjárót akar. Úgy véljük, hogy ezt a módszert csak azok találták ki, akik az ily közbenjárásból élnek. Landon beszéde is úgy hangzott, mintha ilyen közbenjárásra pályázna a maga és a pártja részére. De ha már a vallással hasonlítjuk össze ezt a dolgot, akkor tovább is mehetünk a hasonlattal. Vallásos emberek hangoztatják ezt a jól ismert mondást: “Segits magadon s akkor az isten is megsegít.” Igazán ajánlatos volna, hogy ha a munkásság megszívlelné ezt az utasítást és alkalmazná a gazdasági téren is. Mert ha Amerika munkássága os/.tálytudatos unionokba szervezkedik, akkor segíthet magán a Truman és Landon féle könyörgések nélkül is. Sőt azt mondjuk, hogy ha az ily szervezkedés elég erős és osztálytudatos, akkor a poütikai nagyságok észnélkül rohannak a segítségükre, mert a politikai hatalom mindig odahuz, ahol a gazdasági erőt látja. Amerika munkásságának tehát azt mondjuk: Segits magadon-a szervezett erőddel s akkor a politikusaid is segíteni fognak! Török demokrácia Istambul (Konstantinápoly) városból jövő jelentések szerint a török kormány, amely a háború alatt sok hasznos szolgálatot nyújtott a náciknak, most felbátorodott a beígért amerikai pártfogáson és teljes szigorral látott hozzá a demokratikus ellenzék teljes elnyomásához. Az elmúlt hét folyamán a török kormány újra betiltott két nagyobb napilapot. Ezzel a betiltott eüenzéki lapok száma elérte a 11-et. A most betiltott két lap egyike a “Defocrasi” a másik pedig a “Tasvir” nevet viselték. Mindkét lapot azért tiltották be, mert leközölték Adnan Menderes képviselőnek a török képviselőházban mondott beszédét, amelyben a kormányt kritizálta. Ezen lapok egyike, — az Associated Press jelentése szerint, — még azt is meg merte Írni, hogy a kormány titkos rendőrei mindenüvé követik Celar Bevárt, a demokrata ellenzék vezérét. Ugyancsak ezen hírforrás szerint kormány ügynökök izgatására Smymaban kommunista ellenes tüntetést rendeztek és a rendőrök nem léptek közbe, amikor a tüntetők megtámadták a “Zincirli Hurrivet” (Leláncolt szabadság) cimü lap helyiségét. Ezen jelentés azt mutatja, hogy a fasiszta érzelmű török kormány még ma is náci módszereket alkalmaz az ellenzékkel szemben. Nem-e komikus, — vagy talán tragikus, — hogy az ily kormány védelmére ád nagy összeget Amerika azon ürügy alatt, hogy ott a demokráciát védelmezi?! Az amerikai áldemokrácia valóban büszke lehet erre a legújabb pártfogoltjára! VISSZAADTÁK A MAGYAR JAVAKAT Az Associated Press jelentése szerint Németországból (az amerikai zónából) külön vonat vitte Budapestre a németek és a nyilasok által elhurcolt 25 millió dollárt kitevő ezüstöt, festményeket és egyéb értéktárgyakat. A vonat elindulása előtt Clarence R. Huebner generális, az amerikai megszálló csapatok vezérkari főnöke ezt a kijelentést tette: “Ezen kincsek visz- szaadása mutatja a többi népeknek az Egyesült Államok becsületességét. A kezeinkbe került mindazon dolgokat, amelyek más népek tulajdonát képezik, visszaadjuk nekik.” A szállítmány jelentős részét képezi a körülbelül 4 milliót érő ezüst, amely egyenként 66 fontot nyomó 6,783 téglából és 38 láda ezüst törmelék meg ezüst pénz keverékéből áll. Mindezekre az amerikai hadsereg egy magdenburgi bank kasszájában talált rá. A kincses vonat megállt Re- gensburgban, ahol a Magyar Nemzeti Múzeumból elrabolt kincseket rakták fel. Ezek között van egy El Greco kép, mely állítólag 1 millió dollárt ér. Ugyancsak nagy értéket képviselnek a Gauguin, da Vinci, Picasso, Raphael, Rembrandt és van Gogh képek is. A kincses vonatot az orosz zónán keresztül orosz katonatisztek őrizték. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban —_ dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjak a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szerkezetét építjük m régi társadalom» keretein belül
