Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-05-03 / 1474. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947 május 3. Egyről-Másról : ELMOND JA: J. Z. MÁJUS ELSEI GONDOLATOK így Május 1. közeledtével felélénkülnek emlékeinkben azon események, melyek hozzájárultak május elsejének a munkásság nemzetközi ünnepévé avatásához. Bár mi, akik a század elején kerültünk az osztályharc hadseregébe, nem voltunk közvetlen részesei azon eseményeknek, de a 20-ik század elején, még nagyon a “közelmúlt” eseménye volt a chicagói “Hay- marketi Tragédia”, melynek áldozatai mártiromsága az egész világ osztálytudatos munkásságát fokozottabb harcra ösztökélte. Az osztályharc útja mindig rögös, gödrös volt helyenként és időnként szikláialszerü akadályokba ütközött, melyeket minden áldozat árán le kellett küzdeni, hogy tovább haladhasson a harcos munkásság. Minden előre tett lépés jogát áldozatos harcai kellett kivívni és minden határkő az osztályharc mártírjaira emlékeztet. Az elnyomottak harca az elnyomók ellen nem egy évszázadra nyúlik vissza, hanem folyamatban van, amióta a társadalomban osztályozódás létezik. Az elnyomatás, szolgaság, nélkülözés és éhség ellen már a legprimitívebb népek is harcoltak, de ez a harc céltudatossá, tervszerűvé csak akkor vált, amikor az elnyomottak felismerték, hogy egyesülten sikeresebben lehet harcolni, mint széttagoltam Manapság sokat hallunk a “demokráciáról” s terszerü agitáció van folyamatban, hogy ne csak mi tudjuk itt az Egyesült Államokban, hogy “mily áldott demokratikus országban” élünk, hanem, hogy azt az egész világ megtudja és ezen félrevezető agitáció eredménye, hogy ma a föld jelentékeny részén úgy tekintenek felénk, mint akik “Kánaánban” élünk. Valószínű az, hogy az Egyesült Államok munkásságának életszínvonala magasabb, mint bármely más ország munkásságáé, ez azonban nem a kapitalizmus jószívűségének az eredménye, hanem azt áldozatos és elszánt harcai vívta ki az amerikai munkásság. HARC A 8 ÓRÁS MUNKANAPÉRT A kizsákmányolás a föld kerekségén mindenhol egyenlő, azonban az ellene folyó harc változik a kizsákmányoltak szellemi érettsége szerint. Itt az Egyesült Államokban a 8 órás munkanapért folytatott harc már az elmúlt század utolsó negyedében nagy mértéket öltött, amikor más országokban még a 10, vagy 12 órás munkanap elérése volt a kitűzött cél. Valószínű, hogy ehhez hozzájárult a termelő eszközök fejlettsége is, amely itt gyorsabb tempóban ment, mint más országokban és következetesen a kizsákmányolás is hatványozottabb volt. A tömegtermelés bevezetése nem csak sokkal jobban kihasználta a munkásság életenergiáját, hanem a munkásság életlehetőségét is nagyban veszélyeztette, amennyiben a gyors termelés következtében az áruk gyorsan halmozódtak — az alacsony bérek következtében a munkásság mindig kevesebbet tudott azokból megvásárolni — és az ipari pangások mind- sürübben váltakoztak, ami nagy munkanélküliségeket vont maga után. A termelés és a munkásság vásárlóképepsége közötti mély szakadék fokozottabb szervezkedésre ösztökélte a munkásságot és a legegyszerűbb, de leghatásosabb módon igyekeztek a bajokat orvosolni a munkaerő megszervezésével a termelés szinterén. A* leghatásosabb orvoslást a munkabérek emelése és á napi 12-14 órás munkaidő 8 órára leszállítása ígérte és ennek érdekében indították meg az agitációt. Az ut ezen cél eléréséhez, azonban nem volt virágokkal kiszórva, hanem bombákkal és szuronyokkal. A kapitalizmus látva a munkásság szervezeteinek rohamos fejlődését, mind drasztikusabb eszköz ö k h ö z nyúlt és amikor a munkásság 1886 Május Elsején általános sztrájkot proklamált a 8 órás munkanap megvalósításáért, a legkegyetlenebb terrorral rontott a harcoló munkásságra. A harc Chicagóban érte el a legkritikusabb méreteket és a kapitalista osztály is ide összpontosította fegyveres erejének tömegét. Az első nap a gyárak előtt tartott tömeggyüléseket a bérencek terrorizálták és mindent elkövettek, hogy a sztrájkoló munkásságot megfélemlítsék és visszakényszeritsék a gyárakba. A szervezett munkásság azonban nem adta fel a harcot és a rendőrség és bérencek brutalitása elleni tiltakozásra, május 1 4-re tiltakozó tömeggyülést hívtak össze a “Haymarket Squar- re”. A gyűlés békésen folyt le, amig az utolsó szónok beszédének befejezéséhez ért, ekkor azonban a közeli rendőrállomásról kivonult a rendőrség s megtámadta a gyűlésen résztvevő tömeget és ütlegeléssel törtek utat a szónoki emelvényhez, hogy a szónokot letartóztassák. Mieiőtt azonban azt elérték, máig is ismeretlen egyén bombát dobott a rendőrség és a tömeg közé, amely úgy a rendőrség, mint a gyűlés hallgatósága közül számosat megölt és sokat megsebesített. A hivatalos közegek nem kutatták a tettest, hanem a munkásszervezetek vezetői közül nyolcat zár alá helyeztek és hosszú tárgyalás után a vádlottak közül ötöt halálra Ítéltek, akiket 1887 november 11-én felakasztottak. Ezen mártírok emlékére proklamálta a Munkás Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (Internacionálé) a 8 órás munkanap érdekében megindított Általános Sztrájk napját — Május Elsejét — a világ munkásságának nemzetközi ünnepévé. A MÉRFÖLDJELZŐK | SOROZATA I A Haymarketi Tragédia óta több mint hat évtized pergett le és számos üy mérföldjező jelzi az utat, amelyen az amerikai munkásmozgalom elhaladt. Minden egyes mérföld jelző egyben fejfája a mártíroknak, akik a harcban elestek. E lap terjedelme nem volna elegendő, hogy felsoroljuk csak a nagyobb méretű ily harcokat és az azokban elesett harcosok neveit, de aki érdeklődik, meggyőződhet róla, hogy ez az “áldott demokrácia” nem a kapitalizmus jószívűségéből van, hanem az osztálytudatos munkásság súlyos véráldozattal vívta azt ki. Május Elsejének jelentőségéről gondolkozva, önkénytelenül is felvetődik a kérdés, hogy vájjon az amerikai munkásság nagy tömegei képesek-e értékelni azt a felmérhetetlen áldozatot, melyet a munkásmozgalom úttörői fizettek azért az előnyökért, amelyet ma a munkásság élvez. Megértik-e, hogy mindez nem az égből pottyant le, hanem elszánt harcok árán vívta ki a munkásság és azokat megtartani és újabb előnyöket, vívmányokat kiharcolni csakis úgy lesz képes a jelen generáció, ha szervezeteiket és cselekvéseiket az osztályharc szelleme irányítja. A jelek szerint Május Elsejének jelentősége teljesen elhomályosult a munkásszervezetekben, amit kétségtelenül a forradalmi szellem hiánya okoz. A kizsákmányoló osztály ezt felismerte és ismét bátorságot vett, hogy elvegye azokat az előnyöket, melyeket a munkásság oly nagy áldozatok árán viMÄJUSI ÜNNEPÉLY LOS ANGELESBEN A Los Angeles, Cal. és vidékén lakó forradalmi ipari unio- nisták május elsei ünnepélyüket VASÁRNAP, MÁJUS 4-én tartják Ground No. 6 Sycamore Grove, 4702 North Figueroa St. cim alatt, reggel tiz órai kezdettel. Az ipari unionizmus híveinek és barátainak megjelenését kéri'a Rendezőség MÁJUSI ÜNNEPÉLY DET- ROITBAN Az Industrial Workers of the World Detroit és környékén lakó hívei, szombaton, május 3- án, esti fél nyolc órai kezdettel a Spanish Hallban (West Ver- nor és 25th st.) tartják májusi ünnepélyüket. Ételek és frissítőkön kívül tánc is lesz a megjelentek szórakoztatására. Mindenkit szívesen lát a Rendezőség. vott ki. A kapitalista osztály jól tudja, hogy amig a munkásság kér és alkuszik, addig nincsen készen a cselekvésre, hogy megvédje jogait. Forradalmi cél elérésére, forradalmi szervezetre van szükség, amely nem könyörög alamizsnáért, hanem követeli a munkásság jogát és kész a cselekvésre annak kivivására. Ezen erő és tettrekészség demonstrálására alkalmas Május Elseje, amikor a munkásság saját elhatározásából leteszi a munkaszerszámot és kivnul a gyárból, hogy seregszemlét tartson sorai felett . . . MUNKÁSVÉDELMI TÜNTETÉS (Vi.) A detroiti munkások nagy tüntetést rendeztek, a kongresszusban most tárgyalás alatt levő munkásellenes törvények ellen. Sok gyár teljesen lezárt d.u. kettőtől este hétig és az union jelentése szerint 275.- 000, a lapok szerint 75.000 munkás vett részt, de minden bizonnyal meghaladta a kétszáz ezret. Ezt az is bizonyítja, hogy közismert tény, hogy a Cadillac Square 80.000 embert képes befogadni, de ezen tüntetésen résztvevők nem csak a Squar- en, hanem a mellék utcák és a Michigan, valamint a Wood ward utcákat is teljesen ellepték. Csak a Ford localtól több mint 35.000 ált sorba az indulásnál. Mindez a siker annak dacára történt, hogy voltak csoportok, ahol az úgynevezett vörös ellenes tisztviselők mindent megtettek, hogy a gyárból ne menjenek, vagy legalább is ne zárják le a gyárakat, ahol ezek voltak a tisztviselőségben. Ilyen gyártelep volt a Ternstedt is, ahol a local egyáltalán nem biztatta a munkásokat, sőt, igyekezett elgáncsolni az egész dolgot azon ürügy alatt, hogy azt a vörösek rendezik. Ezt nagyban elősegítette a gyárvezetőség azáltal, hogy az utolsó napon mindenkinek személyesen megmondták a munkavezetők, hogy ha késve vagy egyáltalán nem jön munkába a tüntetés napján, azt a szerződés megsértésének veszik, melynek alapján a munkából letehetik. Tudva, hogy a local tisztviselői nem fogják megvédeni az ilyen bűnözőket, igy ezen gyártól csak a nappaliak kerültek a tüntetésre. A GENERAL MOTORS ÉS AZ UNION MEGEGYEZETT Ezt jelentették a lapok, rádiók még azon este, hogy a tüntetés lezajlott. Ugylátszik a gyárosok minden igyekezetük dacára is nem bírva megakadályozni a munkások felvonulását, pedig minden gyárban szigorú rendeletek alapján akarták azt végrehajtani. Jobbnak látták a békés megegyezést. És az előbb a villamos munkásoknak adott 15 centes órabér emeléssel mint alapul, az autó munkások unionja is megegyezett. Ez viszont megnyitotta az utat és megegyezésre van kilátás a Chrysler, Ford és más telepeken is. Ámbár a tiltakozó demonstráció nem akadályozza meg a politikusokat, hogy munkás elnyomó törvényeiket meghozzák, de mégis szép lett volna, ha minden szervezett üzemet lezártak volna ezen öt órára. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
