Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-04-19 / 1472. szám
1947. április 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal AVat lkán az olasz baloldal ellen Irta: J. ALVAREZ DEL VAYO MILANO, március hó — “Állandóan azon reményben ringattam magam a háború alatt, hogy egy reggelen arra ébredek, hogy a Vatikánt Montevideoba vagy Rio de Janieroba, vagy más távolabbi pontra helyezik át. Ha ez megtörtént volna, egy jócselekedetet életében még Hitler is végrehajtott volna, mert ez Olaszországnak igazán üdvösségére vált volna. Lett volna saját bel- és külpolitikánk, amelyen nem feküdt volna óriási súllyal a Vatikan és szabadnak érezhettük volna magunk.” A fontieket nem egy olasz kommunista, hanem liberális olasz politikus mondta, akinek személyazonosságát ha szabadságomba állna fölfedni,, elálmél- kodnának Amerikában rajta. Közbeszéd tárgya Rómában ma, hogy Olaszországot De Gaspa- ri miniszterelnök, a keresztény demokrata párt vezérének személyében a Vatikán kormányozza. Ámbár az én liberális barátom azt hiszi, hogy ha a Vatikán volt könyvtárosa és hűséges szolgája De Gasparira központosítjuk a támadást, akkor bakot lövünk, mert ténylegesen az olasz miniszterelnök, mint a koalíciós kormány feje, a tőle telhető legjobbakat csinálta, amikor a kölcsönösen ellenséges erőkből állította össze a kormányát. A legutóbbi országyülésen elmondott beszédében, amit a minap hallottam, pedig úgy mutatkozott meg, mint a köztársaság őszinte hive. Barátom állítása szerint De Gaspari nem más, mint egy politikai szerencsétlenség, mert az igazi állandó probléma a Vatikán. Hogy Mussolini húsz éves gyalázatos uralma a Szent-Szék támogatását élvezte, még egyetlen anti-fasiszta sem felejtette el. Az 1929 február 11-iki Lateran egyezmény aláírása beheg- gesztette a politika-Róma és a, Vatikán-Róma között 1870 óta fönálló sebeket, amely egyúttal ez utóbbinak legtöbb pénzügyi problémáit is megoldotta. “Ezen naptól fogva” — irta Anton Zischka a diktátor egyik lelkes életrajz írója — “Duce az egész világon át, közvetve vagy közvetlenül 336 millió katholikus támogatására számíthatott. Az eszes Mussolini . . . ezen lépésével roppantul megerősítette pozícióját Olaszországban, úgy be, mint kifelé, mert most már Grönlandtól Malája szigetekig, Japántól Afrikáig' szétszórva 320.000 pap, 263.000 szerzetes, 400.000 apáca és 35.000 missziós támogatta politikáját. Ezekhez hozzá kell még számolnunk 1578 püspököt, 245 érseket és 55 bíborost, a különböző fővárosok pápai követeit, akiknek megbízatásuk fölmérhetetlen jelentőséggel bir.” — Pius Pápa e roppant hadserege, nem bizonyul az olasz köztársaság ennyire lelkes támogatójául! Azonban az is tény, hogy máris akadnak olyanok, akik követelik, hogy Wallacet “hazaárulás” vádja alá kell fogni. Nem lehetetlen, hogy az Un-American Activites” bizottság majd maga elé idézi s megpróbál rásütni valamilyen vádat. Máris hangoztatják, hogy a volt alelnököt Franciaországba is meghívták a “kommunisták”. És fentartják ezt a vádat dacára annak, hogy a meghívást Leon Blum, Leon Jouhaux, Edouard Herriot és Robert Schu- man Írták alá, akik a szociálista vagy a radikális szociálista pártokhoz tartoznak, de abban mind megegyeznek, hogy a kommunistákkal negyedszázad óta állandóan hadilábon állnak. Nem leszünk meglepődve, ha a jelenlegi reakciós hisztéria annyira fejlődik Amerikában, hogy halálos bűn lesz a béke érdekében való bármilyen agitáció is* Az atombombával rendelkező, hatalmi őrületbe esett amerikai uralkodó osztály nem tűr el sem békegalambot, sem békeangyalokat! > Az igazi vasfüggöny Az amerikai újságírók még mindig fentartják azt a vádat, hogy a Szovjet Unionból, vagy az orosz megszállás alatt levő területekről nem Írhatják meg a valót, mert azt az orosz cenzúra “vasfüggönye” megakadályozza. Mi már többször rámutattunk, hogy ezt a vasfüggönyt a hazugságokat terjesztő újságírók találták ki, akik csak azért mennek a Szovjet zónákba, hogy az oly helyekről lapjaik reakciós politikai irányának megfelelő hazug híreket írjanak. Egyik igazán legjellemzőbb példáját nyújtja az ilyen hazugság vasfüggönynek a jelenleg Bécsben időző John MaeCormac, aki a New York Times április 12-iki számában egész hasábra terjedő “speciális” táviratban Írja a lapjának, hogy a magyarországi köztársaság elleni összeesküvést “csak a kommunisták találták ki,” hogy ezáltal számos kisgazdapárti képviselőt fosszanak meg mandátumától, amelyeket aztán a kommunisták kapnak meg. Dacára a már hetek óta folyó tárgyalásoknak, dacára annak, hogy már számos vádlott beismerő vallomást tett, ez az újságíró szemrebbenés nélkül táviratozta, hogy az összeesküvés csak “a discovery by the Communist police” (a kommunista rendőrség felfedezése), ahol azonban a “discovery” szót kihangsúlyozta, ami azt jelenti, hogy az összeesküvés csak kitalált dolog. Az igazi vasfüggönyt tehát az a határtalan rosszakarat képezi, amivel a reakció szolgálatában álló sajtó kezeli azon ügyeket, amiket a Szovjet Unionnal bármilyen kapcsolatba is lehet hozni. Ilyen múlt után, logikusan várhattuk volna, hogy a Vatikánt, — legalább is a következő néhány évtizedre — elszigetelik. Csakhogy a logika az elmúlt háborúban nem volt a győztesek között, tehát a Vatikán hatalmasabban megerősödve került ki, mint bármikor azelőtt, mutatva, hogy a világ reakciós erőit csatarendbe állította. Minden kritikus pillanatban hallható a Pápa szava: az olasz királyság referendum szavazásának előestélyén; a francia választásokat megelőzőleg és a moszkvai konferencia előtt. Tény az, hogy a Vatikán tökéletesen fölépült azon ideiglenes erkölcsi visszaesésből, amelyet azáltal szenvedett, hogy a fasizmussal azonosította magát. Mivel magyarázható meg az, hogy a Vatikán ilyen gyorsan visszanyerte politikai hatalmát? Ha az olasz vezető férfiakat kérdezzük meg, az egybehangzó válaszuk az, hogy az Egyesült Államokkal.” A rendkívüli cselekedetek sorozata ami Mussolinit inspirálta, megfogta Pius Pápát is, ami abban nyilvánult meg, hogy megváltoztassa a római egyház azon tradicionális szokását, hogy az európai katholikus államok érdekeihez szabja a Vatikán évszázados politikáját. Most a hierarchia főcélja az, hogy Amerikába tegye át hatalmának súlyát, mivel a Szent Atya észrevette, hogy a túlnyomóan protestáns ország, mint leendő szövetségese jó pénzforrásul szolgál. Ez az irányzat megmutatkozott már a múlt év februárjában, a bíborosok kinevezésénél, amikor a történelemben először, a Pápa félretolva az olasz jelölteket, Észak és Dél-Ameri- kából tizennégy prelátust emelt biborosi rangra. Azóta meg már amerikai katholikus főpapi méltóságokat nevezett ki saját rendkívüli követeinek Jugoszláviába, Romániába és Németországba, noha ilyen kényes küldetésekbe tradicionálisan a múltban, mindig a Szent-Szék olasz tagjait használták föl. Ezen kinevezések célja, nem csupán az amerikai katholiku- soknak hízelegni, hanem azon benyomást kelteni, hogy kapcsolatos a Vatikán politikája az ■Egyesült Államokéval. Ha szólásra emelkednek a pápai követek, nem csak mint a katholikus egyház képviselői beszélnek, hanem egyúttal mint a világ legerősebb államának polgárai is. Nem alapnélküli tehát az an- tiklerikális vezetők vádja, hogy az amerikai prelátusok egyházi diplomata küldetéseiket “az an- gol-amerika hatalmi érdek szolgálatába állítják”. Ezen szolgálataikat elég bőven meg is jutalmazzák. Bizonyíték rá a Vatikán támogatása az amerikai diplomácia által, továbbá, az a szoros viszony, amely Myron S. Taylor a vatikáni rendkívüli követ és a szenátus republikánus vezérei között fenn áll. Végre: az a majdnem bűbájos befolyás, amellyel a Pápa kedves barátja Spellman bíboros, sok olasszal elhitette, hogy az egyház elleni állásfoglalás az amerikai gazdasági segítség megvonását jelenti Olaszországra nézve. Egyik főtényező a katholikus egyház uj politikai irányzatában, hogy a Pápa maga állítja, hogy csupán csak az Egyesült Államok elég erősek a Szovjet i Union politikai terjeszkedését megakadályozni, nem tévesztve ! szem elől azt sem, hogy 80 mil- ' lió katholikus él az oroszok által befolyásolt országokban. Tehát a kétezeréves múltjához híven, a Vatikán minden törekvésével egy háborúra uszító kommunista ellenes politikát követ, és iparkodik megnyerni oldalára Oroszország szomszédait. Ennek eredményeképpen előtűnik ' aztán egy különös zig-zagos stratégia. Ámbár ha közelebbről vizsgáljuk meg, akkor egy jól összpontosított terv bontakozik elő, egy nyugat keresztény koalíció az istentelen Szovjet ellen. Ezen blokk politikát, azonban csak néhány olasz kívánja, mert éveken keresztül nem volt egyéb az országuk, mint a nagy nemzetek csatlós állama. Most tehát törekednek egy erős önálló Olaszországot megteremteni, amely hatalmi politika parasztjául soha fölhasználható ne lehessen. A külföldi tőke és a hazai klerikális reakció kétélű harapófogós offenziváj ában Olaszország nem támaszkodhatik másra, mint saját munkásosztálya erejére, amely meghozza a már régen esedékes és szükséges gazdasági és társadalmi változást. Á nagy, de még mindig csak a kezdetében levő baloldali munkásmozgalom előcsapatáb a n, két párt az, amely az ellenállás gerincét képezi — a szocialisták és a kommunisták. (Ezekről a közel jövőben.) ... tudja Pál ... TELEFÓN-ADÓ VESZTESÉG WASHINGTON — A jelenlegi telef ónsztrájk körülbelül 678,000 dollárjába kerül az államnak, mert a hosszú távlatú (long distance) telefon forgalom teljesen szünetel. A longdistance hívások után adót kell fizetni, amelytől természetesen az állam most elesett. A MAGYARORSZÁGBA KÜLDENDŐ CSOMAGOKAT A POSTA BIZTOSÍTÁSSAL IS SZÁLLÍTJA Az amerikai postahatóság értesítést küldött a lapokhoz, hogy Magyarországba küldendő csomagokat biztosítva lehet küldeni. A rendes szállítási díjon kívül a biztosítás ára 10 dollár értékű csomagért 20 cent, 25 dollár értékért 25 cent, 50 dollár értékig 33 cent, 100 dollár értékig 55 cent. A csomagok súlya mint eddig, nem lehet 44 fontnál nehezebb. A biztosítás csak Magyarországra szól. A csehszlovák kormány a szeretetcsomagok vámmentességének kérdését oly módon oldotta meg, hogy 13 fontig vámmentesen engedik be a csomagokat, de megvámolják az egész csomagot, ha az 13 fontnál nehezebb. A maximális súly tudvalevőleg 44 font. A kis csomagok is csak akkor vámmentesek, ha oly tárgyakat tartalmaznak, amelyek a mindennapi megélhetéshez és egyszerű ruházkodáshoz szükségesek. Nem lehet bennünk több mint'2 font kávé, fél font tea, 3 uncia fűszer és 600 cigaretta. Fényüzési cikkeket, bármily értékben, megvámolnak.
