Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-04-19 / 1472. szám

1947. április 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal AVat lkán az olasz baloldal ellen Irta: J. ALVAREZ DEL VAYO MILANO, március hó — “Ál­landóan azon reményben ringat­tam magam a háború alatt, hogy egy reggelen arra ébredek, hogy a Vatikánt Montevideoba vagy Rio de Janieroba, vagy más távolabbi pontra helyezik át. Ha ez megtörtént volna, egy jócselekedetet életében még Hit­ler is végrehajtott volna, mert ez Olaszországnak igazán üd­vösségére vált volna. Lett volna saját bel- és külpolitikánk, ame­lyen nem feküdt volna óriási súllyal a Vatikan és szabadnak érezhettük volna magunk.” A fontieket nem egy olasz kommunista, hanem liberális olasz politikus mondta, akinek személyazonosságát ha szabad­ságomba állna fölfedni,, elálmél- kodnának Amerikában rajta. Közbeszéd tárgya Rómában ma, hogy Olaszországot De Gaspa- ri miniszterelnök, a keresztény demokrata párt vezérének sze­mélyében a Vatikán kormányoz­za. Ámbár az én liberális bará­tom azt hiszi, hogy ha a Vati­kán volt könyvtárosa és hűséges szolgája De Gasparira közpon­tosítjuk a támadást, akkor ba­kot lövünk, mert ténylegesen az olasz miniszterelnök, mint a ko­alíciós kormány feje, a tőle tel­hető legjobbakat csinálta, ami­kor a kölcsönösen ellenséges erőkből állította össze a kormá­nyát. A legutóbbi országyülésen elmondott beszédében, amit a minap hallottam, pedig úgy mu­tatkozott meg, mint a köztársa­ság őszinte hive. Barátom állítá­sa szerint De Gaspari nem más, mint egy politikai szerencsétlen­ség, mert az igazi állandó prob­léma a Vatikán. Hogy Mussolini húsz éves gyalázatos uralma a Szent-Szék támogatását élvezte, még egyet­len anti-fasiszta sem felejtette el. Az 1929 február 11-iki Late­ran egyezmény aláírása beheg- gesztette a politika-Róma és a, Vatikán-Róma között 1870 óta fönálló sebeket, amely egyúttal ez utóbbinak legtöbb pénzügyi problémáit is megoldotta. “Ezen naptól fogva” — irta Anton Zischka a diktátor egyik lelkes életrajz írója — “Duce az egész világon át, közvetve vagy köz­vetlenül 336 millió katholikus támogatására számíthatott. Az eszes Mussolini . . . ezen lépésé­vel roppantul megerősítette po­zícióját Olaszországban, úgy be, mint kifelé, mert most már Grönlandtól Malája szigetekig, Japántól Afrikáig' szétszórva 320.000 pap, 263.000 szerzetes, 400.000 apáca és 35.000 missziós támogatta politikáját. Ezekhez hozzá kell még számolnunk 1578 püspököt, 245 érseket és 55 bí­borost, a különböző fővárosok pápai követeit, akiknek megbí­zatásuk fölmérhetetlen jelentő­séggel bir.” — Pius Pápa e rop­pant hadserege, nem bizonyul az olasz köztársaság ennyire lelkes támogatójául! Azonban az is tény, hogy máris akadnak olyanok, akik köve­telik, hogy Wallacet “hazaárulás” vádja alá kell fogni. Nem lehe­tetlen, hogy az Un-American Activites” bizottság majd maga elé idézi s megpróbál rásütni valamilyen vádat. Máris hangoztatják, hogy a volt alelnököt Franciaországba is meghívták a “kommu­nisták”. És fentartják ezt a vádat dacára annak, hogy a meghí­vást Leon Blum, Leon Jouhaux, Edouard Herriot és Robert Schu- man Írták alá, akik a szociálista vagy a radikális szociálista pár­tokhoz tartoznak, de abban mind megegyeznek, hogy a kommu­nistákkal negyedszázad óta állandóan hadilábon állnak. Nem leszünk meglepődve, ha a jelenlegi reakciós hisztéria annyira fejlődik Amerikában, hogy halálos bűn lesz a béke érde­kében való bármilyen agitáció is* Az atombombával rendelkező, hatalmi őrületbe esett amerikai uralkodó osztály nem tűr el sem békegalambot, sem békeangyalokat! > Az igazi vasfüggöny Az amerikai újságírók még mindig fentartják azt a vádat, hogy a Szovjet Unionból, vagy az orosz megszállás alatt levő te­rületekről nem Írhatják meg a valót, mert azt az orosz cenzúra “vasfüggönye” megakadályozza. Mi már többször rámutattunk, hogy ezt a vasfüggönyt a hazugságokat terjesztő újságírók talál­ták ki, akik csak azért mennek a Szovjet zónákba, hogy az oly he­lyekről lapjaik reakciós politikai irányának megfelelő hazug hí­reket írjanak. Egyik igazán legjellemzőbb példáját nyújtja az ilyen hazug­ság vasfüggönynek a jelenleg Bécsben időző John MaeCormac, aki a New York Times április 12-iki számában egész hasábra terjedő “speciális” táviratban Írja a lapjának, hogy a magyarországi köz­társaság elleni összeesküvést “csak a kommunisták találták ki,” hogy ezáltal számos kisgazdapárti képviselőt fosszanak meg man­dátumától, amelyeket aztán a kommunisták kapnak meg. Dacára a már hetek óta folyó tárgyalásoknak, dacára annak, hogy már számos vádlott beismerő vallomást tett, ez az újságíró szemrebbenés nélkül táviratozta, hogy az összeesküvés csak “a discovery by the Communist police” (a kommunista rendőrség felfedezése), ahol azonban a “discovery” szót kihangsúlyozta, ami azt jelenti, hogy az összeesküvés csak kitalált dolog. Az igazi vasfüggönyt tehát az a határtalan rosszakarat ké­pezi, amivel a reakció szolgálatában álló sajtó kezeli azon ügye­ket, amiket a Szovjet Unionnal bármilyen kapcsolatba is lehet hozni. Ilyen múlt után, logikusan várhattuk volna, hogy a Vati­kánt, — legalább is a követke­ző néhány évtizedre — elszige­telik. Csakhogy a logika az el­múlt háborúban nem volt a győztesek között, tehát a Vati­kán hatalmasabban megerősöd­ve került ki, mint bármikor az­előtt, mutatva, hogy a világ re­akciós erőit csatarendbe állítot­ta. Minden kritikus pillanatban hallható a Pápa szava: az olasz királyság referendum szavazá­sának előestélyén; a francia vá­lasztásokat megelőzőleg és a moszkvai konferencia előtt. Tény az, hogy a Vatikán töké­letesen fölépült azon ideiglenes erkölcsi visszaesésből, amelyet azáltal szenvedett, hogy a fasiz­mussal azonosította magát. Mivel magyarázható meg az, hogy a Vatikán ilyen gyorsan visszanyerte politikai hatalmát? Ha az olasz vezető férfiakat kérdezzük meg, az egybehangzó válaszuk az, hogy az Egyesült Államokkal.” A rendkívüli cselekedetek so­rozata ami Mussolinit inspirálta, megfogta Pius Pápát is, ami abban nyilvánult meg, hogy megváltoztassa a római egyház azon tradicionális szokását, hogy az európai katholikus álla­mok érdekeihez szabja a Vati­kán évszázados politikáját. Most a hierarchia főcélja az, hogy Amerikába tegye át hatalmának súlyát, mivel a Szent Atya ész­revette, hogy a túlnyomóan pro­testáns ország, mint leendő szö­vetségese jó pénzforrásul szol­gál. Ez az irányzat megmutat­kozott már a múlt év február­jában, a bíborosok kinevezésé­nél, amikor a történelemben elő­ször, a Pápa félretolva az olasz jelölteket, Észak és Dél-Ameri- kából tizennégy prelátust emelt biborosi rangra. Azóta meg már amerikai katholikus főpapi mél­tóságokat nevezett ki saját rendkívüli követeinek Jugoszlá­viába, Romániába és Németor­szágba, noha ilyen kényes kül­detésekbe tradicionálisan a múltban, mindig a Szent-Szék olasz tagjait használták föl. Ezen kinevezések célja, nem csupán az amerikai katholiku- soknak hízelegni, hanem azon benyomást kelteni, hogy kap­csolatos a Vatikán politikája az ■Egyesült Államokéval. Ha szó­lásra emelkednek a pápai köve­tek, nem csak mint a katholikus egyház képviselői beszélnek, ha­nem egyúttal mint a világ lege­rősebb államának polgárai is. Nem alapnélküli tehát az an- tiklerikális vezetők vádja, hogy az amerikai prelátusok egyházi diplomata küldetéseiket “az an- gol-amerika hatalmi érdek szol­gálatába állítják”. Ezen szolgá­lataikat elég bőven meg is jutal­mazzák. Bizonyíték rá a Vati­kán támogatása az amerikai diplomácia által, továbbá, az a szoros viszony, amely Myron S. Taylor a vatikáni rendkívüli kö­vet és a szenátus republikánus vezérei között fenn áll. Végre: az a majdnem bűbájos befolyás, amellyel a Pápa kedves barátja Spellman bíboros, sok olasszal elhitette, hogy az egyház elleni állásfoglalás az amerikai gaz­dasági segítség megvonását je­lenti Olaszországra nézve. Egyik főtényező a katholikus egyház uj politikai irányzatá­ban, hogy a Pápa maga állítja, hogy csupán csak az Egyesült Államok elég erősek a Szovjet i Union politikai terjeszkedését megakadályozni, nem tévesztve ! szem elől azt sem, hogy 80 mil- ' lió katholikus él az oroszok ál­tal befolyásolt országokban. Te­hát a kétezeréves múltjához hí­ven, a Vatikán minden törekvé­sével egy háborúra uszító kom­munista ellenes politikát követ, és iparkodik megnyerni oldalá­ra Oroszország szomszédait. En­nek eredményeképpen előtűnik ' aztán egy különös zig-zagos stratégia. Ámbár ha közelebb­ről vizsgáljuk meg, akkor egy jól összpontosított terv bonta­kozik elő, egy nyugat keresz­tény koalíció az istentelen Szov­jet ellen. Ezen blokk politikát, azonban csak néhány olasz kí­vánja, mert éveken keresztül nem volt egyéb az országuk, mint a nagy nemzetek csatlós állama. Most tehát törekednek egy erős önálló Olaszországot megteremteni, amely hatalmi politika parasztjául soha föl­használható ne lehessen. A külföldi tőke és a hazai kle­rikális reakció kétélű harapófo­gós offenziváj ában Olaszország nem támaszkodhatik másra, mint saját munkásosztálya ere­jére, amely meghozza a már ré­gen esedékes és szükséges gaz­dasági és társadalmi változást. Á nagy, de még mindig csak a kezdetében levő baloldali mun­kásmozgalom előcsapatáb a n, két párt az, amely az ellenállás gerincét képezi — a szocialisták és a kommunisták. (Ezekről a közel jövőben.) ... tudja Pál ... TELEFÓN-ADÓ VESZTESÉG WASHINGTON — A jelenle­gi telef ónsztrájk körülbelül 678,000 dollárjába kerül az ál­lamnak, mert a hosszú távlatú (long distance) telefon forga­lom teljesen szünetel. A long­distance hívások után adót kell fizetni, amelytől természetesen az állam most elesett. A MAGYARORSZÁGBA KÜL­DENDŐ CSOMAGOKAT A POSTA BIZTOSÍTÁSSAL IS SZÁLLÍTJA Az amerikai postahatóság ér­tesítést küldött a lapokhoz, hogy Magyarországba külden­dő csomagokat biztosítva lehet küldeni. A rendes szállítási dí­jon kívül a biztosítás ára 10 dol­lár értékű csomagért 20 cent, 25 dollár értékért 25 cent, 50 dollár értékig 33 cent, 100 dol­lár értékig 55 cent. A csomagok súlya mint eddig, nem lehet 44 fontnál nehezebb. A biztosítás csak Magyarországra szól. A csehszlovák kormány a szeretetcsomagok vámmentessé­gének kérdését oly módon ol­dotta meg, hogy 13 fontig vám­mentesen engedik be a csoma­gokat, de megvámolják az egész csomagot, ha az 13 fontnál ne­hezebb. A maximális súly tud­valevőleg 44 font. A kis csomagok is csak akkor vámmentesek, ha oly tárgyakat tartalmaznak, amelyek a min­dennapi megélhetéshez és egy­szerű ruházkodáshoz szüksége­sek. Nem lehet bennünk több mint'2 font kávé, fél font tea, 3 uncia fűszer és 600 cigaretta. Fényüzési cikkeket, bármily ér­tékben, megvámolnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom