Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-04-12 / 1471. szám

1947. április 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal Bezártak 518 bányát A BELÜGYMINISZTER ELRENDELTE 518 OLYAN BÁNYA BEZÁRÁSÁT, AMELYBEN NEM LÁTTÁK BIZTOSNAK A BÁ­NYÁSZOK ÉLETÉT. — A BÁNYÁSZOK KRUG ELCSA­PÁSÁT KÖVETELIK. WASHINGTON — Az egész országot meglepetésszerűen érte Julius A. Krug belügyminiszternek azon rendelete, hogy egyenlő­re, további intézkedésig 518 puhaszén bányát be kell zárni, mert azokban a bányászok élete nincs biztonságban. A lezárt bányák az összes puhaszén bányák 26 százalékát ké­pezik, amelyekben, körülbelül«----------------------------------------­616,000 tonna szenet bányász­tak naponta. A bányák lezárása 102,699 bányászt állít le munká­ból. A centráliai robbanás okait kutató képviselői vizsgálóbizott­ság előtt John L. Lewis, a Uni­ted Mine Workers (AFL) szer­vezet elnöke, azt követelte, hogy Truman elnök csapja el Krug belügyminisztert, mert az, mint az állami kezelésbe vett bányák adminisztrátora, elmulasztotta az inspektorok által javasolt biztonsági intézkedések fogana­tosítását. Lewis “kriminális nemtörődömséggel” vád ólja Krug belügyminisztert. Truman elnök természetesen nem veszi figyelembe Lewis ajánlatát. Ugyancsak javasolta Lewis a bizottság előtt, hogy azt a 700,- 000 dollárt, amire a bányászok szervezetét a Goldsborough biró által kiadott tiltóparancs meg­szegéséért elité,lték fordítsák a Centralia és a Pineville, Ky. bá­nyaszerencsétlenségeknél ma­radt árvák nevelésére. (Pinevil­le, Ky. városban 1945 december 26-án 24 bányászt ölt meg a robbanás) Gerald W. Landis képviselő igéretett tett, hogy er­re vonatkozólag javaslatot fog benyújtani az alsóházban. POROS VOLT A BÁNYA Közben számos vizsgálóbizott­ság fáradozik a robbanás oká­nak megállapításán. Annyit már megállapítottak, hogy a bánya “poros” volt. A szakértők azon­ban azt állítják, hogy nem volt poros a veszélyes pontig, vagy­is nem volt annyi por a levegő­ben, hogy normális körülmé­nyek között robbanást okozott volna. Ezért H. C. Nierman, a bányavállalat Assistant Super­intendence azzal állt elő, hogy valamelyik bányász bizonyára túl nagy löveget használt, amely “kifelé hatott”. Ha ezt az elmé­letet elfogadnák, akkor a sze­rencsétlenségért sem a bánya- vállalatot, sem a szövetségi kor­mányt, amely a bányát névleg birtokolta, felelőségrevonni nem lehetne. Az eddig kihallgatott tanuk azonban tagadják azt, hogy lőporszagot éreztek volna, ami velejár a túl nagy “lövések­kel”, — mint a szénrobbantását nevezik. Már Krug belügyminiszter is beterjesztette a szenátusi vizs­gálóbizottság elé az előzetes je­lentését, amelyben ugyan még nem tud rámutatni a robbanás okára, de megjegyzi, hogy a szénbányászat mindig veszélyes foglalkozás volt és az még ma is. Az utolsó 46 évben, amióta pontos adatokat vezetnek a bá- n y aszerencsétlenségekről, 71,- 036 bányász vesztette életét bá­nyaszerencsétlenségek következ­tében, vagyis átlagosan 129 bá­nyász veszett el minden hónap­ban. Amit a múltban ezirány- ban tettek, csak csökkentése en­nek a számnak. Mióta a szénbá­nyák állami adminisztráció alá kerültek, ezen szám 10-el apadt, vagyis minden hónapban tiz bá­nyásszal kevesebb kerül halálos szerencsétlenségbe, mint aze­lőtt. Egyébiránt az állami felügye­lők, akik a Centralia bányát át­vizsgálták, nem jelentettek on­nan azonnali veszélyt, azért nem zárták le a bányát azonnal. Vi­szont erről a jelentésről John L. Lewisnak is tudomása volt és a szerződés értelmében megtilt­hatta volna a bányászoknak, hogy abba a bányába dolgozza­nak addig, amig a kívánt bizton­sági intézkedéseket végre nem hajtják. KI A MUNKÁLTATÓ? Ezzel a bányaszerencsétlen­ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin* csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés tálalható s dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. ..... . ... E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a VHag munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket '"trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre novekvo hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot apóinak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkaitato osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatóknál kö­zös érdekeik vannak. . , , . ... ..... E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség serelmenek tCkl Elmarad! jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL?” , A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szerkezetét épitjük u régi társadalom keretein belől séggel kapcsolatban most a Supreme Courtnak valószínűleg megint nyilatkozni kell, hogy a bányászok állami (federal alkal­mazottak-e, vagy sem. A tiltó­paranccsal kapcsolatban úgy döntött, hogy állami alkalma­zottak. Ha ez most is fenáll, ak­kor ebben az esetben az állam, mint munkáltató, kártérítéssel tartozik a munkáltató gondat­lansága következtében beállt szerencsétlenség áldozataiért a hátramaradottaknak. Ugyancsak szóbakerült ez a kérdés a lezárt bányák eseté­ben is. Mert ha a bányászok nem állami alkalmazottak, ak­kor joguk van a munkanélküli segélyre, amely a különböző ál­lamokban heti 15 dollártól 28 dollárig megy, a segély ideje pe­dig 14 és 26 hét között változik. Ha állami alkalmazottak, akkor nem jogosultak a munkanélküli segélyre, hanem a szövetségi al­kalmazottakra szóló szabályok ! szerint fizetést húznának. Egyébiránt a Bureau of La­bor Statistics most hozta nyil­vánosságra, hogy azon bányák­ban, ahol a bányászok heti hat napon át dolgoznak, az átlagos heti keresetük 69 dollár és 58 cent. Ez az a túlságos nagy fize­tés, amiért olyan munkát végez­nek, ahol havonta 129 pusztul el belőlük szerencsétlenség követ­keztében. John L. Lewis egyébiránt ar­ra kérte a kormányt, hogy egyenlőre minden puhaszén bá­nyát zárjanak le, azon kettő ki­vételével, amelyet teljesen biz­tosnak találtak s csak az újabb felülvizsgálat után kiadott en­gedélyek alapján nyissák meg azokat. Tekintettel azonban ar­ra, hogy ez az eljárás nagy szénhiányt okozna, amely az egész ország ipari termelését megakaszthatná, a kormány aligha fogja teljesíteni ezt a ké- i reimet. Egyről-Másról (Folytatás a 2-ik oldalról) rögtem, hogy intézkedjen, mert a szénpor a bányában annyira fel van gyülemedve, hogy min­den pillanatban felrobbanhat és az összes bányászok életét kiolt­hatja,” — mondotta Scanlan, a felelet azonban az volt, hogy: “ezt az eshetőséget meg kell kockáztatnunk.” És most, ami­kor megtörtént a végzetes sze­rencsétlenség, senki sem akarja vállalni a felelőséget. A vizsgálat több irányból in­dult meg, hogy megállapítsák, hogy kit, vagy kiket terhel a felelőség a 111 bányász halálá­ért. A kongresszus küldött ki egy bizottságot, a szövetségi kormány egy másikat, Illinois állam kormányzója egy harma­dikat és még ki tudja hány bi­zottság fogja vizsgálni, ez azon­ban már csak “eső után köpö­nyeg”. Még ha csoda történne is, — amire a múltak tapasztalatai után alig lehet számítani — hogy tényleg felfedeznék a való­di bűnösöket, a 111 bányász éle­tét már az sem adhatja vissza. Még arra is kevés remény van, hogy a szerzett tapasztalatok nyomán intézkedés fog történni, hogy ilyesmi a jövőben be ne következzen. A múltban sem történt semmi hasonló esetek­ben és semmi okunk azt remél­ni, hogy most másként lesz. A BÁNYÁSZ SZERVEZET MULASZTÁSA Van a bányászoknak egy szer­vezete — a United Mine Work­ers of America — amely több mint félmillió tagot számlál és ebből több mint 400 ezer a pu­haszén bányákban dolgozik, amely bányákból kerül ki az or­szág széntermelésének 75 szá­zaléka. Ezen szervezetnek első és fő hivatása kellene legyen a tagság életbiztonsága felett őr­ködni. Profit rendszerben élünk és azt már a bányász szervezet is felismerthette volna, hogy a bányabáróknak — és általában a munkáltatóknak a dollár, a profit sokkal fontosabb, mint a munkások életbiztonsága. így a bányászok szervezetének volna hivatása a tagság életbiztonsá­ga felett őrködni, ha a szerve­zet vezetősége a tagságot em­bereknek tekintené, nem pedig havidijakat fizető alanynak, vagy árunak. Ha a “health and welfare” alap kivívásáért Lewis letudta állítani a széntermelést az egész országban; vagy hogy megmutassa a munkáltatóknak és a kormánynak, hogy ő mi­lyen hatalommal rendelkezik, amikor egy szavára megállt a széntermelés az elmúlt ősz fo­lyamán az egész országban, ar­ra is képes lehetne, hogy a bá­nyászok munkahelyeit a lehető legbiztonságosabbá tegye. Ilyen munkabeszüntetést azo n b a n még Lewis nem rendelt el. Pedig a bányafelügyelők je­lentésének egy példánya a bá­nyász szervezet központjába is ment és tudomásuk volt arról, hogy a Centralia Coal Co. 5-ös bányája mily veszélyes a bá­nyászokra. Azonban a bányász szervezet sem tett semmi intéz­kedést a veszély elhárítására. Most, amikor ismét 111 bá­nyász életével fizetett a mulasz­tásokért, már az sem segít, hogy Lewis egy heti “gyászt” rendelt el, amely idő alatt az összes szervezet bányászok mun­kaszünetet tartanak. Az elve­szett életeket már ez sem hozza vissza. Az a hatalom, amelyet a bányász szervezet képvisel, amellyel Lewis egyetlen szavára meg lehet állítani az egész or­szág vérkeringését, kétségtele­nül alkalmas volna arra is, hogy az ország minden egyes bányá­ját a legbiztosabb munkahelyé tegyék. Éhez megvannak az esz­közök, meg van a mód, csak a gyakorlati megvalósítás hiány­zik, ez pedig a bányász szerve­zet hivatása kellene legyen. És amig ezt nem gyakorolják, a bányász szervezet nem teljesiti hivatását. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe?

Next

/
Oldalképek
Tartalom