Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-04-12 / 1471. szám
1947. április 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal Bezártak 518 bányát A BELÜGYMINISZTER ELRENDELTE 518 OLYAN BÁNYA BEZÁRÁSÁT, AMELYBEN NEM LÁTTÁK BIZTOSNAK A BÁNYÁSZOK ÉLETÉT. — A BÁNYÁSZOK KRUG ELCSAPÁSÁT KÖVETELIK. WASHINGTON — Az egész országot meglepetésszerűen érte Julius A. Krug belügyminiszternek azon rendelete, hogy egyenlőre, további intézkedésig 518 puhaszén bányát be kell zárni, mert azokban a bányászok élete nincs biztonságban. A lezárt bányák az összes puhaszén bányák 26 százalékát képezik, amelyekben, körülbelül«----------------------------------------616,000 tonna szenet bányásztak naponta. A bányák lezárása 102,699 bányászt állít le munkából. A centráliai robbanás okait kutató képviselői vizsgálóbizottság előtt John L. Lewis, a United Mine Workers (AFL) szervezet elnöke, azt követelte, hogy Truman elnök csapja el Krug belügyminisztert, mert az, mint az állami kezelésbe vett bányák adminisztrátora, elmulasztotta az inspektorok által javasolt biztonsági intézkedések foganatosítását. Lewis “kriminális nemtörődömséggel” vád ólja Krug belügyminisztert. Truman elnök természetesen nem veszi figyelembe Lewis ajánlatát. Ugyancsak javasolta Lewis a bizottság előtt, hogy azt a 700,- 000 dollárt, amire a bányászok szervezetét a Goldsborough biró által kiadott tiltóparancs megszegéséért elité,lték fordítsák a Centralia és a Pineville, Ky. bányaszerencsétlenségeknél maradt árvák nevelésére. (Pineville, Ky. városban 1945 december 26-án 24 bányászt ölt meg a robbanás) Gerald W. Landis képviselő igéretett tett, hogy erre vonatkozólag javaslatot fog benyújtani az alsóházban. POROS VOLT A BÁNYA Közben számos vizsgálóbizottság fáradozik a robbanás okának megállapításán. Annyit már megállapítottak, hogy a bánya “poros” volt. A szakértők azonban azt állítják, hogy nem volt poros a veszélyes pontig, vagyis nem volt annyi por a levegőben, hogy normális körülmények között robbanást okozott volna. Ezért H. C. Nierman, a bányavállalat Assistant Superintendence azzal állt elő, hogy valamelyik bányász bizonyára túl nagy löveget használt, amely “kifelé hatott”. Ha ezt az elméletet elfogadnák, akkor a szerencsétlenségért sem a bánya- vállalatot, sem a szövetségi kormányt, amely a bányát névleg birtokolta, felelőségrevonni nem lehetne. Az eddig kihallgatott tanuk azonban tagadják azt, hogy lőporszagot éreztek volna, ami velejár a túl nagy “lövésekkel”, — mint a szénrobbantását nevezik. Már Krug belügyminiszter is beterjesztette a szenátusi vizsgálóbizottság elé az előzetes jelentését, amelyben ugyan még nem tud rámutatni a robbanás okára, de megjegyzi, hogy a szénbányászat mindig veszélyes foglalkozás volt és az még ma is. Az utolsó 46 évben, amióta pontos adatokat vezetnek a bá- n y aszerencsétlenségekről, 71,- 036 bányász vesztette életét bányaszerencsétlenségek következtében, vagyis átlagosan 129 bányász veszett el minden hónapban. Amit a múltban ezirány- ban tettek, csak csökkentése ennek a számnak. Mióta a szénbányák állami adminisztráció alá kerültek, ezen szám 10-el apadt, vagyis minden hónapban tiz bányásszal kevesebb kerül halálos szerencsétlenségbe, mint azelőtt. Egyébiránt az állami felügyelők, akik a Centralia bányát átvizsgálták, nem jelentettek onnan azonnali veszélyt, azért nem zárták le a bányát azonnal. Viszont erről a jelentésről John L. Lewisnak is tudomása volt és a szerződés értelmében megtilthatta volna a bányászoknak, hogy abba a bányába dolgozzanak addig, amig a kívánt biztonsági intézkedéseket végre nem hajtják. KI A MUNKÁLTATÓ? Ezzel a bányaszerencsétlenELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin* csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés tálalható s dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. ..... . ... E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a VHag munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket '"trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre novekvo hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot apóinak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkaitato osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatóknál közös érdekeik vannak. . , , . ... ..... E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség serelmenek tCkl Elmarad! jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL?” , A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szerkezetét épitjük u régi társadalom keretein belől séggel kapcsolatban most a Supreme Courtnak valószínűleg megint nyilatkozni kell, hogy a bányászok állami (federal alkalmazottak-e, vagy sem. A tiltóparanccsal kapcsolatban úgy döntött, hogy állami alkalmazottak. Ha ez most is fenáll, akkor ebben az esetben az állam, mint munkáltató, kártérítéssel tartozik a munkáltató gondatlansága következtében beállt szerencsétlenség áldozataiért a hátramaradottaknak. Ugyancsak szóbakerült ez a kérdés a lezárt bányák esetében is. Mert ha a bányászok nem állami alkalmazottak, akkor joguk van a munkanélküli segélyre, amely a különböző államokban heti 15 dollártól 28 dollárig megy, a segély ideje pedig 14 és 26 hét között változik. Ha állami alkalmazottak, akkor nem jogosultak a munkanélküli segélyre, hanem a szövetségi alkalmazottakra szóló szabályok ! szerint fizetést húznának. Egyébiránt a Bureau of Labor Statistics most hozta nyilvánosságra, hogy azon bányákban, ahol a bányászok heti hat napon át dolgoznak, az átlagos heti keresetük 69 dollár és 58 cent. Ez az a túlságos nagy fizetés, amiért olyan munkát végeznek, ahol havonta 129 pusztul el belőlük szerencsétlenség következtében. John L. Lewis egyébiránt arra kérte a kormányt, hogy egyenlőre minden puhaszén bányát zárjanak le, azon kettő kivételével, amelyet teljesen biztosnak találtak s csak az újabb felülvizsgálat után kiadott engedélyek alapján nyissák meg azokat. Tekintettel azonban arra, hogy ez az eljárás nagy szénhiányt okozna, amely az egész ország ipari termelését megakaszthatná, a kormány aligha fogja teljesíteni ezt a ké- i reimet. Egyről-Másról (Folytatás a 2-ik oldalról) rögtem, hogy intézkedjen, mert a szénpor a bányában annyira fel van gyülemedve, hogy minden pillanatban felrobbanhat és az összes bányászok életét kiolthatja,” — mondotta Scanlan, a felelet azonban az volt, hogy: “ezt az eshetőséget meg kell kockáztatnunk.” És most, amikor megtörtént a végzetes szerencsétlenség, senki sem akarja vállalni a felelőséget. A vizsgálat több irányból indult meg, hogy megállapítsák, hogy kit, vagy kiket terhel a felelőség a 111 bányász haláláért. A kongresszus küldött ki egy bizottságot, a szövetségi kormány egy másikat, Illinois állam kormányzója egy harmadikat és még ki tudja hány bizottság fogja vizsgálni, ez azonban már csak “eső után köpönyeg”. Még ha csoda történne is, — amire a múltak tapasztalatai után alig lehet számítani — hogy tényleg felfedeznék a valódi bűnösöket, a 111 bányász életét már az sem adhatja vissza. Még arra is kevés remény van, hogy a szerzett tapasztalatok nyomán intézkedés fog történni, hogy ilyesmi a jövőben be ne következzen. A múltban sem történt semmi hasonló esetekben és semmi okunk azt remélni, hogy most másként lesz. A BÁNYÁSZ SZERVEZET MULASZTÁSA Van a bányászoknak egy szervezete — a United Mine Workers of America — amely több mint félmillió tagot számlál és ebből több mint 400 ezer a puhaszén bányákban dolgozik, amely bányákból kerül ki az ország széntermelésének 75 százaléka. Ezen szervezetnek első és fő hivatása kellene legyen a tagság életbiztonsága felett őrködni. Profit rendszerben élünk és azt már a bányász szervezet is felismerthette volna, hogy a bányabáróknak — és általában a munkáltatóknak a dollár, a profit sokkal fontosabb, mint a munkások életbiztonsága. így a bányászok szervezetének volna hivatása a tagság életbiztonsága felett őrködni, ha a szervezet vezetősége a tagságot embereknek tekintené, nem pedig havidijakat fizető alanynak, vagy árunak. Ha a “health and welfare” alap kivívásáért Lewis letudta állítani a széntermelést az egész országban; vagy hogy megmutassa a munkáltatóknak és a kormánynak, hogy ő milyen hatalommal rendelkezik, amikor egy szavára megállt a széntermelés az elmúlt ősz folyamán az egész országban, arra is képes lehetne, hogy a bányászok munkahelyeit a lehető legbiztonságosabbá tegye. Ilyen munkabeszüntetést azo n b a n még Lewis nem rendelt el. Pedig a bányafelügyelők jelentésének egy példánya a bányász szervezet központjába is ment és tudomásuk volt arról, hogy a Centralia Coal Co. 5-ös bányája mily veszélyes a bányászokra. Azonban a bányász szervezet sem tett semmi intézkedést a veszély elhárítására. Most, amikor ismét 111 bányász életével fizetett a mulasztásokért, már az sem segít, hogy Lewis egy heti “gyászt” rendelt el, amely idő alatt az összes szervezet bányászok munkaszünetet tartanak. Az elveszett életeket már ez sem hozza vissza. Az a hatalom, amelyet a bányász szervezet képvisel, amellyel Lewis egyetlen szavára meg lehet állítani az egész ország vérkeringését, kétségtelenül alkalmas volna arra is, hogy az ország minden egyes bányáját a legbiztosabb munkahelyé tegyék. Éhez megvannak az eszközök, meg van a mód, csak a gyakorlati megvalósítás hiányzik, ez pedig a bányász szervezet hivatása kellene legyen. És amig ezt nem gyakorolják, a bányász szervezet nem teljesiti hivatását. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
