Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-04-12 / 1471. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. április 12. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. ===== zést gyakorol, hanem azért, sőt elsősorban csakis azért, mert i munkás üldözést folytat, mun- | kás jogokat és munkás szervez­kedést tapos el. Az Egy Nagy Szervezet magasztos eszméjét viszi győzelemre, ha ilyen érte­lemben egyesül az egész mun­kásosztály. A fenti sorok után valahogy nagyon is furcsának látszik az, hogy amikor a szabad munkás­jogokat és munkásszervezkedést követelek, ugyanakkor gratu­lálni szeretnék a magyar kor­mánynak, amiért az Amerikai Magyar Népszava és hasonló néhány más amerikai magyar szenylap magyarországi terjesz­tését betiltotta. Úgy néz ki, mintha az egyik országban az elnyomatás ellen lázitók, a má­sik országban az elnyomatást és sajtó tiprást helyeselném. Pe­dig nem igy van és ha alaposab­ban megvizsgáljuk ezt az ügyet, akkor nagyon; sokan a munkás- osztály felszabadulási harcának a reményében szintén gratulál­ni fognak, ehez az eseményhez. Mert nézzük csak az Amerikai Magyar Népszava mondjuk csak úgy 25 évre visszatekintő műkö­dését. Ezalatt a 25 év alatt állandó­an dicsőítette és támogatta azt a Horthy rendszert, mely a fe­hér terror véres uralmán ke­resztül, román és cseh támoga­tással foglalta el Magyarország diktatórikus uralmát. Az ame­rikai magyarságot minden ere­jével igyekezett a Horthy ura­lom szolgálatába állítani, az amúgy is reakciós nagy magyar egyletek vezetőit igyekezett megnyerni és azoknak tagságát megadóztatni a hamis propa­ganda terjesztésére. Ennek ér­dekében fő indító rugó volt a fasiszta szellemű Magyar Szö­vetség megszervezésében. Min­den időben azon egyházak és papok mellé állt, ahol a magyar átalakulás gyalázása képezte a mindennapi imájuk egy részét. Minden sora a munkásnépek el­nyomatását végző uralkodók tá­mogató kiszolgálása, a néptö­megek félrevezetését szolgálja. A demokrácia sajtószabadsá­got kell jelentsen, de nem jelen­ti a nép összessége elleni hazug­ságok terjesztését, hanem ellen­kezőleg a néptömegek egyete­mes érdekeinek az igazságos hirdetését. Az Amerikai Ma­gyar Népszava mételyező propa­gandájának köszönhető, hogy az amerikai magyarság minden időben a széthúzás gyékényén állt és legnagyobb részük a gró­fi, földesúri Horthy Magyaror­szág védelmében, szembe került saját testvéreivel, az amerikai magyar munkássággal. Ilyen ér­telemben elbírálva az Amerikai Magyar Népszava kitiltását, folytatásának látjuk annak a küzdelemnek, mely háborúban és békében egyaránt a fasiszta méreghintés megakadályozását emberi kötelességnek tartja. Hogy ez valóban fontos köte­lesség, azt az Amerikai Magyar Népszava jelenlegi irói és kiadói csak akkor tudták volna meg, ha saját maguk valamelyik ná­ci országban éltek volna a há­ború alatt. A magyar munkás­népnek tehát nincs mit sirán­kozni az ilyen tiltó parancs mi­att, mert az a nép összességé­nek az érdekeit szolgálja. 111 BÁNYÁSZ tömegsírja Borzalmas és végzetes bá­nyász szerencsétlenség színhe­lye volt március 25-én az Illino- isban levő Centralia Coal Co. 5- ös számú bányája, amely Cent- rália közelében Wamac falu tő- szomszédságában fekszik. A sze­rencsétlenséget a felgyülemlett gáz robbanása okozta, amely a délutáni órában történt, közvet­len a nappali csoport leváltása előtt, úgy, hogy a bányában le­vők közül csak néhány mene­kült meg. A bányászok közül többen a robbanás következtében azon­nal életüket veszítették, többen azonban a később felfedezett jelek szerint még 15 órával a robbanás után is életben voltak, de a mentő akció annyira szer­vezetlen volt, hogy napokig tar­tott, amig a legtávolabb levő­ket elérték és igy a mérges gá­zok előbb érték el őket és mire a mentők odaértek, csak holt te­temekre bukkantak. A robbanás a szellőztető ké­szüléket — ami egyébként is elégtelen volt — teljesen hasz­nálhatatlanná tette, ami a friss levegő szolgálatot megakasztot­ta és a bányász nyelven ismert “black damp’’ (carbon monoxi­de) mérges gáz az egész aknát elárasztotta, megölve minden élőlényt. A tárnában 137 bányász dol­gozott a robbanás idején és eb­ből 26-ot sikerült élve kimente­ni. Az utolsó élőt 7 órával a rob­banás után hozták felszínre, akik közül 12 súlyos állapotban a kórházba került, mig 14 rövid idővel a kiszabadítás után job­ban lett és némelyek a mentési munkálatokban is résztvettek. 111 azonban áldozatul esett a mérges gáznak ... és a bánya­bárók profitéhségének. A BIZTONSÁGI SZABÁLYOK MEGSÉRTÉSE NAPI­RENDEN VOLT A Centralia Coal Co. 5. számú bányája hosszú évek óta a bá­nyászok réme volt. A biztonsá­gi szabályok megsértése napi­renden volt és alig múlt el nap, hogy ezen szabályok megsérté­se ne követelt volna valamelyes áldozatot. A bánya veszélyessé­ge ismert volt úgy a szövetségi, mint Illinois állami bányafelü­gyelőségnél, azonban sem az egyik, sem a másik semmit sem tett annak biztonságossá tétele érdekében. A Szövetségi bányafelügyelő­ségnél, azonban sem az egyik, sem a másik semmit sem tett annak biztonságossá tétele ér­dekében. A Szövetségi bányafelügyelő­ség kerületi igazgatója kijelen­tette, hogy a bányatársaság még az elmúlt novemberben fi­gyelmükbe ajánlott biztonsági intézkedéseket még a mácius 17-én eszközölt felülvizsgálatig sem korrigálta, ami kétségtele­nül egyik oka volt a robbanás­nak. Frank Perz — a szövetségi felügyelő — szerint az 5-ös bá­nya 1945 óta nem volt kőporoz­va (rock dusting) ami pedig el­engedhetetlenül szükséges, hogy a kőpor a szénport ártalmatlan­ná tegye és a robbanás lehető­ségét ellensúlyozza. Az elmúlt év novemberi jelen­tésében a szövetségi inspektor 20 biztonsági sérelmet sorolt fel, amelyeket orvosolni kellett volna, azonban a márciusi vizs­gálatnál kitűnt, hogy csak négy jelentéktelen korrigálást eszkö­zöltek. A tárnából csak egy folytató­lagos szellőztető készülék volt, amely mellett nem szabad lett volna több mint száz embert al­kalmazni, ott azonban némely­kor 160 ember is dolgozott. Az elégtelen szellőztető hiányában a szénpor túlságosan felgyü­lemlett, ami a robbanást előse­gítette. A biztonsági törvények előír­ják, hogy a szén robbantást csakis olyankor szabad eszkö­zölni, amikor a munka szünetel, ebben a bányában azonban rendszeres szokás volt, hogy a robbantást a munkanap vége felé csinálták, amikor még az összes bányászok bent voltak és hozzáértők szerint, ez esetben is valószínűleg ez okozta a gáz- rabbanást. Nem voltak védő helyek egy­általán, a szabályok pedig meg­követelik, hogy a fő utakon le­galább is 80 láb távolságra kell lenni. A tetőzet laza volt és nem voltak biztonsági oszlopok a munkahelyeken. A szabályok azt Is megkövetelik, hogy na­ponta legalább egyszer vizsgál­tassák meg a munkahelyek gáz tartalma, azonban ilyesmi egy­általán nem volt gyakorlatban abban a bányában. Az is megállapítást nyert, hogy az összes bányászok és hi­vatalnokok, akik a bányába le­jártak, nyílt lángu karbit lám­pákat használtak a zárt bizton­sági világítás helyett és számos más biztonsági szabály sértést sorol fel a jelentés, amelyek bármelyike előidézhet ily borzal­mas szerencsétlenséget, mig mindezen sértések együtt, szin­te elkerülhetetlenné tették an­nak bekövetkezését. A BÁNYÁSZOK ÉLETBIZ­TONSÁGA A POLITIKU SOK KEZÉBEN Mint ismeretes, a bányák biz­tonságának felügyelete részben a U.S. Bureau of Mines, amely az Interior Department fenha- tósága alatt működik, részben pedig az állami Department of Mines and Minerals kötelékébe tartozik. Az előbbi legfőbb tiszt­viselője J. A. Krug belügyi ál­lamtitkár, mig az utóbbi vezető­jét Dwight H. Green, Illinois állam kormányzója nevezte ki, R. M. Medill személyében. Az állami inspektorok Medill irányítása alatt vannak; nekik terjesztik be jelentéseiket és Medill határoz azok sorsa felett, tehát a bányák biztonságának felügyelete politikusok kezében van és nem az a fontos, hogy a bányákat lelkiismeretesen ellen­őrizzék, hanem, hogy a párt gé­pezetet — ez esetben a Repub­likánus Pártét — eredménye­sen szolgálják. Erre vonatkozólag éppen ké­zenfekvő bizonyítékot szolgál­tattak a chicagói lapok, amikor pár nappal a bányaszerencsét­lenség előtt nagy felháborodás­sal közölték, hogy a bányains­pektorok a bányák felülvizsgá­lása helyett, pénzt gyűjtöttek a bányatulajdonosoktól a Repub­likánus Párt választási alapjá­ra, mely pénzt a chicagói repub­likánus polgármester jelölt ér­dekében kifejtett agitáció finan­szírozására használtak. Az el­lenjelöltet támogató lapok ezt természetesen felháborodással hozták nyilvánosságra és a sors iróniája, hogy a lárma még el sem ült, amikor a borzalmas bá­nyarobbanás bekövetkezett. Bár ez a vád nem illeti a cent- rália kerületi — Driscoll O. Scanlan — bánya inspectort, aki minden tőle telhetőt elkövetett, hogy az 5-ös bányában dolgo­zók életét biztonságosabbá te­gye, ebben azonban feljebbvaló­ja <— Medill — minden alkalom­mal megakadályozta. Scanlan egy évvel előbb lezárta a neve­zett bányát, mire Medill vizsgá­ló bizottságot küldött, amely azt jelentette, hogy bár vannak mulasztások, de a bánya nem oly veszélyes, hogy ok volna a lezárásra. “Ezt követőleg — mondotta Scanlan — Medill beidézett en­gem Springfieldre és alaposan megleckéztetett, a hosszú jelen­tésért és az abban foglalt biz­tonsági ajánlatokért a Centra­lia bányában.” Miután Medill a bánya ismé­telt megnyitását jóváhagyta, a Bányász Szervezet három tiszt­viselője levelet irt Green kor­mányzónak, hogy tegyen lépé­seket a bányászok életbiztonsá­gának érdekében. Az aláírók közül kettő áldozatul esett a robbanásnak. Nagy a valószínűség, hogy a bányászok levele nem is került a kormányzó kezébe, hanem azt a kormányzó titkára eljuttatta Medillhez, aki a levél vétele után idézte be Scanlant és lec­kéztette meg. Scanlan szerint, Medill töb­bek között ezeket mondotta: “azok az átkozott hunkik (dam- nek hunkies) nem is tudnák, hogy milyenek az állapotok a bányában, ha az ilyen jelentés fel nem hívná a figyelmüket. És most azt hiszem megértette, hogy milyen jelentéseket aka­rok látni ide beérkezni.” Scanlan az újságírók előtt je­lentette ki, hogy Medill a bá­nyatulajdonosokkal kooperál a biztonsági törvények kijátszá­sában, hogy ezáltal elkerüljék a biztonsági készülékek felszere­lésének kiadásait és ellenszolgá­latul a bányatulajdonosok a párt választási alapjához hoz­zájárulnak. Nyilvánvaló tehát, hogy a bá­nyafelügyelő politikusok n a k fontosabb a bányabárók kegyét megnyerni, mint a bányászok életbiztonsága felett őrködni. Scanlan ismételten megkísérel­te Medillt rábírni, hogy tegyen intézkedést, hogy a bányatulaj­donosok ne tehessék könnyel­műen kockára a bányászok éle­tét, azonban eredménytelenül. “Könnyes szemekkel könyö­(Folytatás az 5-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom