Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-04-05 / 1470. szám
2 oldal Egyről-Másról ...................ELMONDJA : J. Z. ===== LENDÜLTBEN A BOSZORKÁNY ÜLDÖZÉS Az utóbbi hónapokban a “kommunista veszély” félelme annyira megszállta az országot, hogy a sajtóban és rádión az képezi a napi szenzációt. Ha bármily jelentéktelen személy a szenzáció központjába akar tündökölni, elegendő, ha a “kommunista” veszélyről nyilatkozik és rögtön nemzeti “hős” lesz belőle; a sajtó feltűnő betűkkel adja hírül és a rádió jelentések kihangsúlyozzák nevét, mert a kommunizmusban veszélyt lát. Ezen mesterséges előítéletet gyártó hadjárat nem csak kifelé a külpolitikára vonatkozik, hanem itt az országban, ha bármily esemény történik, amely a kapitalista osztály érdekeit sérti, rögtön rásütik, hogy kommunisták vannak a háta mögött. Egy-egy bérharc — ami nem a ritkaságok közé tartozik — már kongresszusi vizsgálat alá esik és kivétel nélkül felfedezik, hogy a sztrájk vezetői “kommunisták” és azért “rendelték” sztrájkba a munkásokat, hogy azzal a “kommunizmust” és végeredményben Szovjet Oroszországot segítsék. Már az elmúlt évi novemberi választásoknál kitűnt, hogy az a boszorkány vadászat jó eszköz a reakció kezében, mert a republikánus párt ezzel a jelszóval aratott győzelmet és olyan vérszemet kaptak, hogy a három hónap óta ülésező kongakamak belenyugodni abba, hogy az ő idejüknek Magyarországon örökre fuccs. Inkább azon kell csodálkozzunk mi régi amerikás magyarok, hogy ezek közül a régi Horthy legények közül, néhányat még nem ütött meg a guta. Mert ime, már második éve, hogy Magyar Köztársaság van, igy már alaposan túlélte a harminc és kilencven napos előbbi kormányváltozásokat. Sőt mi több a mostani kormány még eddig egyáltalán nem küldött egyedüli információkat az Amerikai Magyar Népszavának, sőt már külön pénzesutalványokat sem (és ez nekik legnagyobb baj). Ami hivatalos kormány információ van, azokat megküldik minden magyar újságnak, a Magyar Jövőnek és mi több még a Bérmunkásnak is. Egyleti téren szintén hasonló a helyzet. A Verhovay basáknak nincs többé egyed joguk Horthyval parolázni, mivel nincsen Horthy, igy tehát misem természetesebb, mint hogy egy “terrorista kisebbség” uralma van Magyarországon a Verhovay vezetők beképzelési szerint. Mivel a nagy újságoknak és nagy egyleteknek igy minden ténykedésük lecsúszott, ami a Magyar Köztársasági kormányt ületi, igy most az itteni kormánynál igyekeznek ágyasi minőségben befurakodni. Legutóbb a Verhovay Egylet jelentkezett ilyen minőségben, Truman elnökhöz intéztek átiratot, aminek a lényege az volt, vagyis inkább a diplomatikus célja, resszus eddig egyebet sem tett, mint a “kommunizmus kiirtását” szolgáló törvényeken tárgyalt. Mint ismeretes, az őszi választások óta a kongresszus mindkét házában a többséget a republikánusok képviselik, akiket mindenben támogatnak a déli államok reakciós demokratái is, mig a kormány a két év előtti demokrata párt győzelmének a maradványa és a két frakció között nagyarányú verseny folyik az 1948-ban esedékes elnök választásnál a szavazók megnyerésére. Ugylátszik a demokrata párt nem a legbiztosabb a dolgában, — látva a republikánusok győzelmét a boszorkány üldözés jelszavával — az elnök is csatlakozott a boszorkány üldözőkhöz és egy héten belül kétszer öltötte fel a vörösfaló álarcot és rontott neki a “kommunistáknak” úgy kifelé, mint itt bent az országban. Első beszédében, melyet a kongresszus mindkét házának közös ülésén mondott el Török és Görögországok sorsa felett hullatott krokodil könnyeket és 400 millió dolláros költség megszavazását kérte, hogy ezzel megmentsék ezt a két “demokratikus” országot attól az átkozott “kommunizmustól”. Második kirohanásában, szigorú rendeletet adott ki a kormány különböző departmentje- inek, hogy a kormány hivatalohogy jó volna abba a görög és török doktiránba, ha Magyar- országot is belevennék. Nyíltan kiabálni, mint nagy egylet még sem akarnak a nekik nem tetsző magyar kormány ellen, Truman elnök háta mögött az üyes- mi demokratikus nagyképűsködésnek néz ki. Elképzelhetjük Magyarország helyzetét, ahol az ilyen régi reakciés alakoknak még mindig hatalmi beleszólási joguk van az ügyek intézésébe, hogy milyen nehéz őket levakarni, amikor mi amerikai magyarok, ahol az ilyen egyleti vezetők nullák és mégis megtűrve vannak, hogy az amerikai magyarság nevében beszéljenek. “Ami késik, nem múlik” tartja a közmondás és habár a Verhovay vezetők reakciós szereplésének megakadályozása már nagyon is későnek látszik, még nem múlt el az idő, ellenben gyorsan közeledik amikor ezek az urak letűnnek a láthatárról. De le ám, még pedig a Verhovay név is, mert nem maradhat meg az amerikai magyarságnak, mint örök szégyene, hogy a nagy magyar szabadságharcosok számos nagy hősei között, nem találtak nevet, a legnagyobb magyar egylet nevének viselésére. Mert a Verhovay névnek semmi köze a magyar néphez, még kevésbé a magyar nép szabadságharcához. Verhovay vezető urak, ne beszéljenek hát annyit, de tudják meg, hogy a Verhovay névhez legilőbb a némaság. kát meg kell tisztítani a “kommunistáktól”. Talán mondanunk sem Kell, hogy a kongresszus mindkét háza — egy elenyésző kisebbség kivételével — vad éljenzéssel fogadta Truman vörösfaló kirohanását és talán az első eset, hogy a kormány és a kongresz- szus egy véleményen vannak, dacára a párt külömbözetnek. Ugyancsak üdvrivalgásba tört ki a sajtó túlnyomó többsége és a rádió kommentátorok is és végre a hangadó körök megegyeztek a National Association of Manufacturers (a munkáltatók szövetsége) és a Chamber of Commerce-el (a kereskedelmi kamara) és most már csak a végrehajtás van hátra. A TÉNYEK GÖRÖRORSZÁ GOT ILLETŐLEG Truman a kongresszushoz intézett beszédében ismertette a görög nép kétségbeejtő helyzetét, amely ugyan nem egyedül álló, mert kutatás nélkül sorolhatnánk fel még legalább féltucat országot, amelyekben a nép gazdasági viszonyai semmivel se jobbak mint Görögországban. Csodálatos, hogy azokért nem sajog az elnök szive, sőt azoktól az eddig az UNRRA utján nyújtott segélyzést is megvonták, mig Görögországnak rendkívüli segély megszavazását kéri. Truman szerint — amit mi nem vonunk kétségbe — Görög- orszában “a gyermekek 85 százaléka tüdőbajos. A háziállatok, baromfi és igavonó állatok ;el- jesen eltűntek. Az infláció a megtakarított pénzeket teljesen felemésztette és ezen tragikus viszonyoknak következményeként a harcos kisebbség képes volt az emberiség nyomorának kihasználásával politikai káoszt teremteni, amely eddig megakadályozta a gazdasági újjáépítést.” Az elnök szerint a benső bizonytalanságot még a külső veszély is súlyosbítja, amennyiben a szomszédos országok — Albánia, Bulgária és Jugoszlávia — állandóan veszélyeztetik a “demokratikus Görögországot”. És mivel “nincs más ország amelyhez a demokratikus Görögország fordulhatna és nincsen más ország, amely hajlandó és képes volna a demokratikus görög kormánynak megadni a szükséges támogatást és az Egyesült Államok nem fordulhat el süket fülekkel a görög kormány kérésétől”. Jó vastag börü arc kell ahoz, mely kiállja pirulás nélkül azon állítást, hogy a görög kormány “demokratikus”. Mert ha a görög kormányt demokratikusnak lehet nevezni, akkor Franco és az összes náci és fasiszta diktátorokról is lehet azt állítani. A görög nép többsége nem akarta a királyt és hogy az mégis visszakerült a trónra, az csak a Görögországot megszállva tartó angol fegyvereknek tudható be. Amikor egy évvel ezelőtt Görögországban a szavazást lerendezték, a szavazó lapokra nem azt tették, hogy királyságot, vagy köztársaságot akarnak-e, hanem, hogy királyságot, vagy kommunizmust? Ezen szemtelenség láttára a liberálisok és az összes balolda1947. április 5. li pártok bojkottálták a szavazást, úgy, hogy a szavazóknak csak egy kis töredéke szavazott és igy a leadott szavazatok 85 százaléka a királyság visszaállítását óhajtotta. A királyság visszaállításával természetesen a legkegyetlenebb terror uralom kapott lábra és nemcsak a kommunisták és szocialistákat üldözték, de mindenkit, aki a királyság ellen szót mert emelni. Egész faluk lakosságát koncentrációs táborokba zárták és aki menekülni tudott az a szomszédos országokba — Albánia, Bulgária és Jugoszláviába — menekült. Tehát nem felel meg a valóságnak az, hogy a szomszédos országok támadják Görögországot, hanem a valóság az, hogy ezen országokba menekült görögök folytatják a harcot a királyság terrorja ellen. A harc azonban nem csak kívülről, hanem bent az országban is állandóan folyik a királyság megdöntésére. De, hogy a királyság ennek dacára még mindig fennáll, az az angol katonaság jelenlétének köszönhető. Az angol kormány azonban kijelentette, hogy március 31-én az összes katonaságot kivonja Görögországból, ami a hivatalos közegek beismerése szerint is, a királyság összeomlását vonja maga után. És Truman ezt akarja megakadályozni a 400 millió dollár segéllyel. Mert ne higyjük, hogy Truman tényleg a görög nép nyomorán sirdo'gál. Ő nem. Ennek a 400 millió dollárnak jelentős része nem a görög népnek fog kenyeret szolgáltatni, hanem fegyvereket, muníciót a görög katonaság felszerelését, hogy a terror uralmat fentarthassák. A segélyt tehát nem kenyérben, hanem golyóban kapja a görög nép. A TÖRÖK DEMOKRÁCIÁT (?) IS SEGÍTENI KELL A Truman tervezet szerint a 400 miliő dollárból legalább 150 millió Törökországnak van szánva. Mint ismeretes, Törökországot nem sújtotta a háború réme az utóbbi években, sőt ellenkezőleg, Törökország háborús szükségleteket szállított úgy az Egyesült Nemzeteknek, mint az Axis hatalmaknak. Nem csinált belőle lelkiismeret kérdést, hogy melyik félnek szállítsa a szükségleteket, a demokráciának, vagy a náci-fasisztáknak. A versenyben az győzött, amelyik többet fizetett és leggyakrabban a nácik fizettek többet, tehát azokkal csináltak üzletet. De nem csak üzleti téren favorizálta Törökország a nácikat, hanem elvileg is azokkal kacérkodott mindaddig, amig a háború elvesztése nyilvánvaló lett. Azóta a demokráciákat pumpolta. Truman bevallása szerint: “az Egyesült Államok és Anglia jelentős anyagi támogatásban részesítették Törökországot a háború alatt. Azonban ennek dacára, Törökországnak most is nagy szüksége van a támogatásra. “A háború befejezése óta Törökország ismét folyamodott financiális támogatásért Angliához és az Egyesült Államokhoz azon célból, hogy nemzeti BÉRMUNKÁS
