Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-04-05 / 1470. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1947 APRIL 5

NO. 1470 SZÁM

GYÁSZOLJÁK A BANYASZOKAT

A CENTRALIA COAL COMPANY BÁNYÁJÁBAN 111 EMBERT ÖLT MEG A ROBBANÁS. — NEM HAJTOTTÁK VÉGRE A FELÜGYELŐK JAVASLATAIT. — LEWIS A BELÜGYMINISZTERT VÁDOLJA A ROBBANÁSÉRT.

John L. Lewis, a United Mine Workers szervezet elnöke elrendelte, hogy a puhaszén bányászok hat napon át tartó munka- beszüntetéssel gyászolják azon nagy bányaszerencsétlenség áldozatait, akiket a Centralia, 111. város melletti bányában a robbanás megölt március 25-én. Miután ez kedden történt, Lewis a gyászolás kezdetét a következő keddre, “—

vagyis április elsejére szabta meg.

Ez a robbanás, amely 111 bányász életébe került, egyike volt a legnagyobbaknak az amerikai bányaszerencsétlenségek történetében. Annál kirívóbb ez áz eset, mert a robbanást megelőzőleg állami inspektorok vizsgálták meg a bányát és nagyon sok hibát találtak, amelyekre figyelmeztették a Centralia Coal Company igazgatóságát, amely azonban nem tett semmi intézkedést a biztonság javítására.

Ez a bánya éppen úgy, mint az ország többi puhaszén bányái jelenleg NÉVLEG állami kezelésben vannak, miután az állam a legutóbbi sztrájk alkalmával lefoglalta az összes bányákat. Éppen azért John L. Lewis Krug belügyminisztert okozza a végzetes szerencsétlenségért, mert a belügyminiszter a bányák adminisztrátora és neki kellett volna gondoskodni arról, hogy a bányák vezetésére általa kinevezett régi tulajdonosok hajtsák végre a biztonsági szabályokat és foganatosítsák az inspektorok ajánlatait.

GÁZOS VOLT A BÁNYA

Ebben a bányában sok gáz volt és a biztonsági viszonyok olyan rosszak voltak, hogy maguk a bányászok a helyi szervezetükön keresztül már egy évvel ezelőtt feliratot intéztek Illinois állam kormányzójához és kérték, hogy kényszerítse a bányatársaságot a biztonsági felszerelések beszerzésére. A kormányzótól azonban csak a szokott udvarias választ kapták, hogy kérésüket fontolóra veszik.

A Lewis által elrendelt egy heti munkabeszüntetéssel való gyászt természetesen a bánya- tulajdonosok és az állami közegek is elitélik, mert azzal érvelnek, hogy a szénre szükség van. Lewis viszont azt mondja, hogy csak ily nyomatékos tüntetéssel lehet az állami közegeket és a bányatulajdonosokat rávenni, hogy valójában komolyan hozzálássanak a bányák biztossá tételéhez.

Krug belügyminiszter azzal védekezik, hogy a bányákban sehol sem hajtották végre száz százalékosan az inspektorok ajánlatait. így például a Federal Bureau of Mines jelentése szerint a mult évben a szövetségi felügyelők 3,345 bányát vizsgáltak meg és csak két olyan bányára akadtak, ahol az ösz- szes biztonsági rendeleteket betartották. Krug állítása szerint az amerikai bánya balesetek száma havi 93-ról 72-re esett azóta, hogy a kormány lefoglalta a bányákat.

A bányászok egy heti munkaszünete miatt nem igen lesznek zavarok más iparokban, mert ezen a héten úgy sem dolgoztak volna a bányászok teljes erővel. Április elsejét sok bányában megünneplik John Mitchell tiszteletére, aki mint a United Mine Workers elnöke kivívta a bányászok részére a 8 órás munkanapot. A hét végére esik nagypéntek, amikor szintén sok bányász nem dolgozik. Csupán a puhaszenet szállító vasutak redukálják majd üzemeiket erre a hétre.

HETI KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.)

A bányászok ügyével annyi sokat foglalkoztak a nagy napilapok és olyan értelemben, hogy a Supreme Court döntése után, sokan gondolhatták, na végre lekerültek az első oldalról. A múlt heti, Centralia, Ulinois-i bányarobbanás visszavetette a bányászok ügyét az első oldalra még pedig szomorú gyászkeretben, száztizenegy kiontott bányász élet által megirt vádiratban. Azok közül a bányászok közül 111-en feküsznek kiterítve akiknek részére megtagadták az élethez való azon jogukat, hogy nagyobb darab kenyér követelésüket sztrájk által vívhassák ki a saját részükre. A kenyér jogot megvonták tőlük, a halál jogot meghagyták, sőt a bányabárók szolgai hivatalnokainak hanyagsága révén előkészítették részükre. Nincsennek szavak, amivel leírni tudnánk szivünk fájó érzelmeit e katasztrófa nagy csapásában. A koporsónál elérzékenyülve szoktuk elmondani érzelmeinket, rámutatva azokra az igazságtalanságokra, amelyeken a proletár élet keresztül megy.

A 111 koporsó előtt elszorul a szivünk és nem jön hang a szánkba, csak kezeink formálódik ökölbe. Ütni szeretnénk azokra, akiknél a profit, a munkásélet fölött áll. Tudták, mert jelentve volt, hogy a centraliai 5-ös számú bányát robbanás veszélye fenyegeti, de a bányabárók még fülük hegyét sem mozMit terveznek a munkások ellenségei?

EGYSÉGES TÖRVÉNYJAVASLATOT TERVEZNEK A MUNKÁSSÁG LEIGZÁSÁRA. — SZÉT AKARJJÄK DARABOLNI A NAGY SZERVEZETEKET. — ÚJRA BE AKARJÁK HOZNI A TILTÓ PARANCSOKAT.

WASHINGTON — Fred A. Hartley, republikánus párti képviselő elnöklete alatt működő “House Labor Committee” tervet dolgozott ki, hogy a jelenleg a kongresszus mindkét háza elé vitt munkásellenes törvényeket egységesítsék. Ezen tervezett törvény- javaslatnak a nagyhangú “Labor-Management Peace Act of 1947” nevet adták.

A bizottság tagjai már tár-®' gyalás alá is vették a javaslatot, habár még nem hivatalosan, hanem csak azért, hogy az elnök által szerkesztett javaslathoz a tagok is megtehessék a megjegyzéseiket, mielőtt nyilvános tárgyalás alá viszik. Ezen munkásellenes törvényjavaslat főbb pontjai a következők:

1. Meg akarják törni az egész

iparokra szóló kollektív egyezkedést. Ezt úgy akarják elérni, hogy egyetlen unionnak sem adnának engedélyt arra, hogy az ugyanazon iparban egymással versenyző cégekkel szerződést kössenek. Lényegében ez azt jelenti, hogy az olyan iparokban, mint például az automobil ipar, (Folytatás az 5-ik oldalon)

gatták, ők elvoltak foglalva Washingtonban lobbyolni, ne hogy a profitból még egy csipetnyit a bányászok részére engedélyezzenek. A kormány mely hűségesen átvette a bányákat és azokat állami kezelés alatt irányította tovább, a bányabárók profitja érdekében, semmit sem tett a bányászok életének védelmére. Nyilvánvaló minden kétség nélkül, hogy a washingtoni kormány nem a nép érdekét képviseli, ahogyan azt az alkotmány előírja, hanem kizárólag a bányabárók érdekét. Ha a Supreme Court pedig valóban az igazság szolgálatában állana, úgy azonnal intézkednie kellene a nép érdekét sértő egész kormány kirúgására. Ilyesmit azonban nem várhatunk attól a bíróságtól, amelynél az igazság istennője szintén a szent magántulajdon szent profitja felé billen.

A 111 kiterített holttest fölött mintha csak hallanám az elmondott papi gyászbeszédet, mely után, “most pedig kedves híveim imádkozzunk, az eltávozottak lelki üdvösségéért”, mert isten akaratába bele kell nyugodnunk. Én azonban nem tudok az ilyen isteni akaratba belenyugodni, kedves bányász testvéreim és azt mondon nektek, hogy az ilyen isteni akarat ellen, imádkozás helyett lázadjatok. A gyilkoló bányaviszonyok ellen pedig harcoljatok és még erősebben szervezkedjetek.

Látjátok! A bányabárók, a kormány és supreme courti támogatással csak hálálj ogot adnak nektek, az élet jogát saját magatoknak kell kiharcolni saját részetekre. És ti, akik any- nyiszor és olyan bátran néztek szembe a halállal lent a bánya mélyén, öntsétek ezt a bátorságot a bányák fölött az élet harc irányába és ne engedjétek eltéríteni magatokat ettől, sem ve- zéri paranccsal, sem pedig a bányabárókat védő kormányrendeletekkel sem. Legyen tehát méltó a mi gyászunk mártírjaink emlékéhez, vigyük tovább az osztályharc zászlaját a fölszabadulás felé, hogy a munka ne halált, de életet, boldog életet jelentsen az egész dolgozó emberiség részére.

Ha az ember elgondolja, hogy mi minden másképp történt volna, ha mondjuk egy olyan Horthy ivadék került volna Magyarország élére, akkor nem is lehet csodálkozni, hogy az amerikai Horthy legények ennyire fickándoznak és egyáltalán nem