Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-09-21 / 1442. szám
1946. szeptember 14. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI IGAZSÁGOS BÉKÉT! Egy bizonyos, hogy még ezi- deig, ilyen csodabogarat a háborúk története nem mutatott fel. Amióta csak háborúk voltak, a “béke” az egyik félre természetesen a vesztesre, igazságtalan volt. Ha ez fenállt a múltra, természetszerűleg fokozott mértékben áll fen ma, amikor az imperialista kapitalizmus korát éljük. Minden józaneszü ember tisztában volt azzal, hogy a trianoni béke igazságtalan volt. Szégyenletesen tolta át a népeket az egyik országból a másikba, figyelmen kivül hagyva gazdasági, faji és nyelvi szempontokat. De kétségtelen az is, hogy a magyar határokat, lehetetlenség úgy meghagyni, hogy tiszta nemzeti államok alakuljanak ki, lehetett volna a határmeghuzást igazságosabban is megállapítani, de Magyarország vesztes fél volt, igy természetesen ő húzta a rövidebbet. Soha reménytelenebbül még legyőzött ország nem várhatta a békeparancsot mint a most folyó párisi konferenciától Magyarország. Magyarország az elmúlt 25 évben Európa tűzfészke volt. Becstelen urai nem a megbékélést keresték, a szomszéd országokkal, hanem, hogy a bitang uralmukat megtarthassák és kiterjeszthessék, a háborúra spekuláltak és minden gondolkodás nélkül, önként csatlakoztak le a náci imperializmus cselédjévé, fennen hirdetve, hogy ők, már mint Horthyék voltak a nácifasizmus pionerjai. Ők voltak az elsők, kik lecsatlakoztak a német-olasz-japán háborús szövetséghez, az úgynevezett “antikomintern” szövetséghez. Ugyancsak ők voltak az elsők, kik belementek Hitlerék mellett a háborúba, a náci imperializmus szolgálatába állítva Magyarország gazdasági és katonai erejét, ők voltak, kik egészen a végső pontig ki is tartottak Hitler mellett, ezzel meghosszabbítva a háborút és az orosz hadsereg veszteség listáját Magyarország fegyveres megtisztításával alaposan felemelték. Az aljas Horthy-nyilas rendszer förtelmes gazságai a belpolitikai téren utáltá és gyülölté tették a magyar nevet minden kultur ember előtt. Magyarország sorsáért, a magyar nép szenvedéséért, a magyar uralkodó osztály a felelős és ha ezerszer akasztanák fel őket, még akkor se vezekelhetnék le azt a rengeteg bűnt, amelyet a szerencsétlen népünk ellen elkövettek. A magyar nép uj megbízottai kik teljesen szakítottak a régi rendszerrel, ismerik ezt a múltat és teljes reménytelenséggel álltak oda a párisi konferencia elé, jól tudva azt, hogy ez a múlt és főleg az előzetes megkötött paktumok, lehetetlenné tesznek minden nagyobb változást a trianoni határokon. Nem csak a magyar kormány, de minden gondolkodó ember látja, hogy | ma nem a párisi konferencia által, hanem a szomszédaival való megbékéléstől várhatja a magyar nép azt, hogy a helyzete tartalmasán változzon. Erre a szövetségre meg van a hajlandóság a szomszéd államokban éppen úgy, mint a magyar népben és csak idő kérdése, hogy mikor valósul az meg. Ezt ma mindenki tisztán látja, csak a letűnt rendszer urai és cselédjei azok, akik a megbékélés helyett a gyűlöletet hirdetik, kik egy uj háborúra spekulálnak, amelytől remélik visszaszerezni az uralmukat a népek felett, amely elkergette őket, | ilyen irányban dolgozik a volt magyar, lengyel, román, szerb és bolgár uralkodó osztály, támogatva a papság által, amely szintén elvesztette az uralmát s főleg a hatalmas földbirtokait. Ezek megbízottai ott vannak mindenütt, ahol a hazájuk mai rendszerének árthatnak. Amerikai magyar vonalon, az Amerikai Magyar Szövetség áll a reakció élén, amely eléggé szemtelen ahoz, hogy a számlát az amerikai magyarsággal akarja megfizettettni. Százezer dollárt akar összegyűjteni, hogy igazságos békét érjen el. Hol akarja ezt elérni? Párisban ettől már lekésett, addig amig ilyen irányban lehetett volna valamit tenni, ha nem is sok reménnyel, a fülük botját se mozdították meg. , Most, 50 ezer példányban egy füzetet adtak ki, hogy felvázolják azt, hogy milyen legyen az igazságos béke s újabb és újabb ilyen füzet kiadását ígérik, nem angolul, hanem magyar nyelven, nem a világ vagy legalább is Amerika közvéleményét akarják meggyőzni, hanem bennünket amerikai magyarokat, kik mindannyian tudatába vagyunk a volt és a leendő béke igazságtalanságának. De ígérnek akciót amerikai vonalon is. Ha majd a békeszerződések a törvényhozás elé kerülnek, akciót fognak kezdeni, hogy a szenátus ne hagyja jóvá a békeszerződést. Nagy naivitás, politikai analfabétizmus kell ahoz, hogy valaki elhigyje azt, hogy a Magyar Szövetség akciója miatt a szenátus felrúgja a párisi egyezményeket, de ha más okokból ez meg is történne, az sem változtatna a helyzeten, hisz a trianoni szerződést sem irta alá Amerika, azért az érvényes volt, mint ahogy érvényes lesz az uj Trianon is, akár aláírja azt Amerika, akár nem. Nem sokra becsülöm a Magyar Szövetség urainak politikai bölcsességét, de ezzel, hogy a megkötendő békeszerződésen nem változtatnak, azzal ők is tisztában vannak. A cél nem iß az, hanem amit fentebb vázoltam, az uj háborúra való spekulálás, a zavarosba való halászás, a mai magyar kormány ellen való uszítás, a megujhódott népek között való megbékélési szövetség megakadályozására, hogy ilyen utón visszaszerezze a lecsúszott úri bitang rend a hatalmát. Erre kell százezer dollár, ezt a számlát akarják velünk, ame| rikai magyarokkal megfizettettni, erre a célra adták oda az amerikai magyar lapok túlnyomó része a hasábjaikat, Ígéretet kapva, hogy ők is részesedni fognak a befolyó dollárokból. Aki nem akar uj háborút, aki nem akarja azt, hogy Magyar- ország újra csatatér legyen, aki szereti a népet, aki annak a boldogulását óhajtja, aki nem akarja, hogy a magyar nép nyakára újra Horthyék üljenek a szolgabiráikkal, csendőreikkel, papjaikkal, akik azt akarják, hogy a magyar föld azé legyen, akik azt megművelik és verejtékükkel áztatják, azok egyetlen centet sem fognak adni a Magyar Szövetségnek. Minden cent, amit erre a célra ad az amerikai magyarság, az egy-egy láncszemmé fog változni, amelyet az ezer éves elnyomatás alól felszabadulás felé haladó magyar nép kezére, lábára akarnak újra rábilincselni a volt urak és azok bérencei. Hirdessétek az amerikai magyarság között, hogy egy centet sem az Amerikai magyar Szövetség bűnös, szégyenletes, népellenes céljaira. TITO Az elmúlt hetekben nagyon gyakran találkoztunk a lapok élén Tito nevével. Mindig úgy volt beállítva, mintha Ö volna Jugoszlávia egyeduralkodó j a. Az amerikai magyar reakció lapjai előljártak az uszításba, a Titozásba. Chemitzky tata a bé ke királyának a felkent papja, odáig ment, hogy egy csomó esetet hozott fel, igazolva, hogy kissebb okokból is üzentek már háborút, mint Amerika pilótái- inak a halála. Ha mindenkinek szabadna háborús uszítást végeznie “Tito” ellen, éppen nekünk magyaroknak volna erre a legkevésbé okunk, mert Titonak csak hála, elismerés járna ki a magyarok részéről. Mindenki, aki egy kissé gondolkodni tud, joggal attól félt, hogy a győztes szövetségesek, egyik legharciasabb és a legtöbb áldozatot hozó tagja, a ju- goszlávok, rettenetes bosszút fognak állni a magyarokon, a háború végével. Valljuk be igy egymás között, hogy Tito népének nagyon sok oka lett volna a bosszuállásra, hiszen Magyarország volt az, amely pár nappal az “örök baráti szerződés” megkötése után hátbatámadta a Hitler banditái által megtámadott Jugoszláviát. Tudjuk jól azt is, hogy a magyar honvédség és csendőrség, minden ok nélkül egy borzalmas vérfürdőt rendezett a visszahódított területen, ahol egyetlen napon ezrével irtották a szerbeket, asszonyt, gyereket, öreget. Az egész világ utálattal gondol vissza a magyar tisztek eme barbár cselekedetére. Jól tudjuk azt is, hogy a magyar csapatok aktivan vettek részt a partizánok elleni harcban is. Ennek dacára, mikor a szer- bek visszamentek mint győztesek a Vajdaságba, nem azonosították a magyar népet a tömeggyilkosokkal, az első perctől fogva teljes jogú polgára lett a magyarság Jugoszláviának, ahol teljes szabadsággal éli a nemzeti életét. Szabadon művelheti a nyelvét, a kultúráját, a legnagyobb állami támogatásban részesülnek a magyar iskolák és kultur intézmények. Jugoszlávia az egyetlen utódállam, amelynek a kormányzata le a falusi bakterig, tiszteletben tartja a kisebbség jogait. A román Groza is őszintén óhajtja ezt az utat, de minden jóakarata dacára sem tudja azt keresztülvinni a magyar gyűlölettel megfertőzött Romániában. Tito ezt 100 százalékban keresztülvitte. Rátudta nevelni a népet arra, hogy a magyarságot nem azonosítják a gyilkos uraival, hanem azzal a pár száz magyarról, amely vele és a partizánjaival harcolt a náci banditák ellen. Ezért elismerés jár Tito kormányzatának, különösen azoktól, kik ha nem is vettek részt a vajdasági vérfürdőkben, mert itt voltak Amerikában, de lélekben egyek voltak a tömeggyilkosokkal. Bár mindenütt egy “Tito uralkodna”, akkor az utódállamokban, Romániában és főleg Szlovákiában, nem szenvedne nemzeti elnyomást és üldöztetést az ott élő magyarság. HELYREIGAZÍTÁS A papok általában jó adomá- zók, nagyon szeretnek úgy borozgatás közbe el adomázni és valljuk be, hogy tudnak is humorizálni. Ez természetes is, mert viccelni csak megelégedett ember tud és bizony a papi szakmában működőknek minden okuk meg van arra, hogy elégedettek legyenek. Az ő mesterségük az, amely az élet minden körülménye között, akár szomorúság, akár vigság van jövedelmez. Chernitzky atyán is. nagyon szeret humorizálni, szatírákat írni, de még sületlenebb vicceket nem hallottam, mint az ő adomái és a vezércikkei. Ez annak tudhatható be, hogy Chernitzky tata is elszavalhatná a költőnkkel hogy: Gyermek lettem újra, Lovagolok nádparipán, fűzfa sípot fújva. Bizony ő is gyermek lett másodszor is. Ezt igazolják a “szellemi” termékei, melyet mint a papszakácsnék lapjának a fő- szerkesztője követ el. A legutóbbi egyik ilyen “humoros” Írását kénytelen vagyok helyreigazítani, rámutatni az atyuska tévedéseire. Valaki, valahol, ő nem Írja meg, hogy ki és hol, megkritizálta egyik cikkét, amiért kihumorizálja az illetőt, mert a kérdéses cikket nem is ő irta. Úgy fejezi be a gúnyolódását, hogy az illetőt “a kutya ugatta meg és ő mégis a tehenet dobja érte meg”. Hát, hogy a munkatársa Chernitzky tatának kutya és hogy ugat, abba nem szólok bele, mert végül ő még is jobban ismeri a munkatársait és ha ő azt állítja, hogy az illető ugat, akkor valószínű, hogy kivételesen neki van igaza. De helytelen a hasonlat mikor saját magát tehénnek személyesíti meg. A tehén ugyanis nőnemű, már pedig Chemitzky plébános ur himnemü, tehát nem illeti meg a tehén elnevezés. Lehetséges, hogy arra gondolt, hogy ő mint pap ezen a téren semleges, abban az esetben neki nem szabad sem a tehén, sem a bika jelzőt használnia, mert ez mind a
