Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-09-21 / 1442. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. szeptember 14. Dolgozik az orosz nép Nem volt könnyű az orosz nép élete az elmúlt harminc év alatt. Úgy mutatkozik, hogy még a következő tizenöt év is kemény munkát és nagy áldozatokat követel tőlük. Ez sok a nép részére, ha még olyan ellenálló és kitartó képességű is, mint az orosz. Nehéz elhinni, hogy az a néhány vezér, akik az országot irányítják, örömmel látják azt, hogy népük türelme, munkabíró képessége ennyire meg legyen feszitve, de ugylátszik nem segíthetnek rajta. Nem segíthetnek azon okokból, amit a múlt heti számunkban is fejtegettem, hogy majdnem biztosra veszi az orosz nép is, a harmadik világháborút, ami még vadabbnak és fárasztóbbnak Ígérkezik, mint az utolsó volt. Tökéletesen tisztában van az orosz nép vele, hogy össze kell szedni minden erejét és termelő- képességét, hogy váratlanul ne találja. Úgy látják tehát a következő tizenöt évet az oroszok, hogy megfeszített munkát és sok áldozatot követel, ha azt akarják, hogy a Szovjet Unió fönmaradjon. Pedig azt árulták el ezen elmúlt gigászi küzdelemben, hogy erősen, tiszta szívből akarják. Nem vonakodott Stalin se kijelenteni ezt a feb. 9-iki beszédében, amit itt Amerikában nagyon sokan figyelmen kivül hagytak. Egyrészt azért mert Stalin mondta, másrészt mert ellenszenves a Szovjet kormányforma. Brutális őszinteséggel, minden kertelés nélkül tárta Stalin az orosz nép elé, hogy fogjanak rögtön a munkához, még pedig a legmegfeszitettebb munkához, még pedig a legmegfeszitettebb módon, hogy három öt éves tervet keresztül tudjanak hajtani, amelynek célja a nehéz ipar fölépítése olyan hatalmassá, amilyenhez hasonló még a világon nem volt. Mert amig ezt el nem érik, nem lehet a Szovjet Unió biztonságban a kapitalista támadástól. Hogy brutális őszinteségének nyomatékot adjon, fölhívta az orosz nép figyelmét arra, amit 1928-ban szintén megtett, hogy figyelmeztette az orosz népet egy közelgő kapitalista háborúra, amelynek éle a Szovjet Unió ellen irányul, tehát lássanak hozzá serényen az első öt éves terv keresztülviteléhez. Mondotta továbbá Stalin: “A kommunista párt tudta, hogy egy közelgő háborúra volt kilátás és nem lelhet megvédeni az országot nehéz ipar nélkül. Olyan gyorsan kell fölépíteni a nehéz ipart, amilyen gyorsan csak lehetsékét esetben félreértésre ad okot, de ha a hasonlatnál minden körülmények között a szarvas- marha családnál akar maradni, akkor szabadjon, figyelmébe ajánlanom azt, amit tán ő már elfelejtett. Figyelembe véve a fent idézett verset, hogy odahaza a szarvasmarha családban van egy semleges fajta is, amelyet ugyan mesterségesen teremtenek meg, az az ökör. Semmi kifogásom sincs az ellen, ha jövőben a főszerkesztő plébános ur a seját magát illető hasonlatoknál figyelembe veszi ezt a helyreigazítást. ges, mert ha ezt nem teszik, elfogják az országot veszteni.” Bár megfeszített erővel, sok áldozatok árán, de megteremtette az orosz nép a nehéz iparát és nem veszítette el a háborút. Ámbár elég aléltan került ki a küzdelemből, amelyben nagyon sok keservesen fölépített gyárait látta rombadőlni. Újból megvannak győződve a Szovjet vezetők, hogy ugyan azt a munkát kell nekik végrehajtani, mint amit a múltban tettek, hozzálátni az öv éves tervek keresztülviteléhez. Egészen március 15-ig nem világosodott meg az orosz nép előtt, hogy milyen rossznak néz elébe, amidőn a kormány részleteiben bejelentette az első öt éves tervét. Ez a tervezet, igazán hátat görbítő, mondhatnám meggörnyesztő feladat. A háború alatt összetört összes iparok fölépítése, benne van,- nak; egy olyan .mennyiséggel való kibővítés, amely a háború előtti termelés másfélszeresének felel meg. Egy évente 60 milliós tonna acél termelésnek az alapja van lerakva. Sokkal több mint amit az Egyesült Államok háború előtt évente termelt. Tekintsünk csak rajta végig: 104 acél mángolót és 315 kohót fognak fölépíteni az első öt éves terv alatt. És ezen közben 9000 mérföld vasutat fognak újjáépíteni 1800 híddal együtt, amit a háború alatt a németek pusztítottak el, hozzáadva 4338 mérföld uj vonalat is. Továbbá, több mint 7500 vasúti mozdonyt és 412,000 teherkocsit tesznek szolgálatba. Még fontosabb helyet töltenek be a szerszám gépek, mondhatnám, a háborús iparnak a szive, amit egy millió háromszáz ezerre fognak fölemelni, amely harminc százalékkal több, mint amit Amerika 1940-ben használt. Jelentékeny erők még a nehéz iparhoz a szénbányák, finomítók, turbinák, kémiai telepek. Ezek mind hasonló módon fognak megnagyobbodni. Az atom erőt nem foglalja magába az orosz tervezet, ámbár többször jelentették ki vezető egyéniségek, hogy a legnagyobb gyorsasággal fogják azt is kifejleszteni. Vegyük csak fontolóra. Az ilyen vállalkozás könnyű itt az Egyesült Államokban, ahol a technikai képességek az elektrikai és kémiai iparokban messze az oroszok fölött állnak. Roppant föladatot ró egy kevésbé képességű országra, mint Oroszország. Ámbár majdnem bizonyos, hogy a Szovjet tudósok kidolgozták az atombontás alap titkát, de oly telepek megépítése, mint az Egyesült Államokban Oak Ridge és Hanfordon történt, az orosz szakmunkások legjavát szívná föl 5-8 éven keresztül. Elnyelné még legnagyobb részét az olyan termékeknek mint: szivattyúk, csapok és a jó minőségű ötvözetek, valamint elektrikai fölszerelések, amelyek sok más iparok főalkotó részét is képezik. Hogy biztosítsák az országot minden meglepetéstől, a legújabb modern fegyverekkel szerelik föl a következő öt évben a vörös hadsereget. Éhez' csak egyet említsek meg: Egy teljesen uj repülő ipar fölépítése, miután sohasem volt a vörös haderőnek modern messze járatú nehéz bombázó gépei. Ami vadászgépeik szolgálatban is vannak, már elavultak. Ha amiket fölsoroltam megfontoljuk, akkor be kell látnunk, hogy nem marad egyáltalán ideje az orosz népnek, saját magával törődni. Fizikai lehetetlenséggé válik, hogy a fogyasztási cikkek termelését emelni tudja az ország. Nyíltan tudtára adja az orosz népnek a terv, hogy készítse el a nadrágszijját a szorításra. Az orosz nép tisztába is van ezekkel. Nem igen szereti, de elfogadja tiszteletteljes morgással, mert legtöbbje szinte vallásos bizalommal viseltetik vezérei bölcsessége iránt. Be is fogja a száját. Ha akad közöttük aki nem fogja be — John Fisher szerint nem sok — azokat politikailag kiképző munkatáborokba helyezik el egy időre, ahol meg kell tanulniok, hogy mit követel tőlük a Szovjet állami érdek. Persze, hogy fáradt az orosz nép. 1914 óta él háborús állapotok, vagy készülődések alatt. Különösen az utolsó hat év alatt mutattak csodákat a munkateljesítmény és a önfeláldozás terén. Nyugat-Oroszország területén, ahol John Fisher mint az UNRRA képviselő működött, még mindig talál elég példát ezekre. Csak egyet említek meg az értekezésből, amely sok másra is világosságot dérit. Tretakova Maria csak most végezte be házának fölépítését. Már 63 éves és saját maga építette a házát ásóval, fejszével és kőműves kanállal. Az anyag amiből dolgozott sár-agyag volt, amit hátul az udvaron ásott magának ; megkeverte szalmával és kivetette vályognak. Az utca törmelékéből összeszedett egy kordéra való deszkát és födelet csinált rá, takarónak a helybeli kommunista párt tikára segítségével néhány tekercs kátrány papirt szerzett rá. Az ukrajnai viszonyokat tekintve, manapsák ez nagyon jó ház. A Dnyeper folyó keleti partján áll, azon romok között, amelyik valamikor a Dnyepro- petrovszk főipari körzethez tartozott. Amidőn a németek és magyar szövetségeseik visszavonultak, a 41 gyárát felrobbantották és a tízezer lakóházát négyszáz kivételével mind fölpörkölték. Mint legtöbb szomszédja Maria is földalatti bunkerokba lakott, majdnem egy évig, amig uj falakat húzott föl a leégett régi háza helyén. Két szobából áll az uj lakás, mindegyik tizenkét láb hosszú és szélességben és annyi, a bejáraton kivül pedig egy kis verandával, ami most szerszámos és a fáskamrát helyettesíti, amelynek egyik sarkában még a család malaca is van, két darab padlódeszkával elkerítve. Bútorzata egy téglából épített kályha a szobákat elválasztó fal között, ami a legtöbb magyar parasztháznak is bútorzata. Egy házilag készített ruhás láda, egy gyalogszék, egy vaságy, amit Maria a kerületi kórház romjai közül ásott ki. Az Agy elé egy csalánzsák vol terítve, a falon pedig egy szentkép, a szentszüzet a gyermek Jézussal ábrázolva és egy óra, amit fia hozott Németországból. A falba vert öt faszeg pedig a család ruhaszekrényét helyettesítette. Fia Vaszily, aki akkor tájban került ki a vörös hadseregből, amidőn a ház elkészült, mondotta John Fishernek, hogy egy asztalt és székeket fog csinálni, ha talál hozzá megfelelő fát. Másik ágyra nincs szükség, mert a kályha tetején hál és a mostani ágy elég Marianak és lányának, aki csak mostanában jött haza Uralon túliról, ahol egy háborús gyárban dolgozott. A másik két fia többé sohasem jön haza. Kivül, belül szépen kimeszelte Maria a falakat és maradt még annyi, amellyel a kert végi árnyékszéket bemeszelje. A ház tömött földjét egy vessző seprővel szépen tisztán tartotta, konyha edényei, egy réz teafőző és két nagy bádog kanna (a “lend lease” maradványa) nagy fényességgel ragyogott. Mint legtöbb ukrán asszony természetből takarékos háziasszony. Amellett az utolsó húsz évben nagyon sokat tanult a Szovjet kultárából, amelynek legfőbb részét a higénia képezte. Miután nincs szappan a ház rendbetartására, valóságos robot munka. Joga volt Marianak havonta egy száz gramos mosószappanhoz, de a helybeli üzlet már három hónapja nem tudta kielégíteni a kvótát. Valamelyes szódával szokta kifőzni ruháit, ha hozzájuthatott, vagy pedig egy különös fajta barna agyaggal dörzsölte ki belőle a szennyet, amit a Dnyeper partjáról szerzett, aminek gondolom valamelyes tisztitó tartalma lehetett. Az kellett, hogy legyen, mert a ruhái, egy gyapjú fejkendő, kékcsikos karton ing és egy viselt fekete szövet szoknya, elég friss és üde volt. Harisnyára nem volt gondja. Nyáron mezítláb járt, télen pedig térden alul rongyba tekergetett szőrcsizmába dugta lábát. Lapunk terjedelme nem engedi meg, hogy tovább soroljam azon nyomort és szenvedéseket, amit a németek és szövetségesei okoztak az oroszoknak, de ezekből is megláthatjuk, hogy az oroszok sem voltak vadabbak az általuk megszállt területeken mint a németek és magyarok voltak. Világosan láthatjuk, hogy az oroszok nem akarnak háborút. Legalább is tiz-tizenöt évig nem. A háború propagandája a hatalmát vesztett katolikus egyházé csupán, kik mögé sorakoznak az amerikai nagytőkések és reakciós elemek is, mint Pegler és mások. . . . tudja Pál , . . UTÓLAGOS NYUGTÁZÁS A Bérmunkás new yorki olvasótábora, valamint a Bérmunkást föntartó és támogató new yorki IWW-isták, aug. 25-én tartott kirándulása sikeréhez a bevételeken kivül hozzá j árultak: J. Pataky 15 dollár, Gajdos István, Rothberger M., Feczkó J., Fishbein L., tiz-tiz dollárral, Szigeti E., Németh J. 5 s Gonda A. két dollárt adományozott. Ezen adományokért azuton is hálás köszönetünket nyilvánítjuk. *
