Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-09-21 / 1442. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. szeptember 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ...................$2.00 Félévre ........................... 100 Egyes szám ára ........... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: öné Year ________ $2.00 Six Months ......... 1.00 Single Copy _________ 5c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. ______________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE-«<&►> 42 A Labor Party kormány A hosszabb ideig tartó nagy háborúk mindig lakáshiányt eredményeznek, mert a háborús erőfeszítések megakadályozzák a lakóházak építését. Sem anyag, sem munkaerő nem jut ilyenkor másféle építkezésekre, mint amik közvetlenül szolgálják a háború sikeres folytatását. A lakóházak építésének beszüntetése Amerikában is olyan lakásínséget okozott, hogy a családok százezrei szorulnak össze — két vagy három család az egy család részére szánt lakásokban. De még igy is ezer és ezer család lakik sátorokban, kunyhókban, “trailer”-ekben, vagy garázsokban. Elképzelhetjük, hogy Angliában, ahol szintén szünetelt az építkezés és azonkívül a német bombázók igen sok házat romboltak szét, milyen nagymérvű lehet a lakásínség. De a nagy lakásínség dacára is a gazdagok nagy palotákban laknak, amelyekben számos üres szoba van. Sőt igen sok esetben a tulajdonosok csak rövid időt töltenek az ily kastélyokban, amennyiben hol nyaralnak, hol pedig telelnek szórakozó helyeken — szóval a lakásínség helyett a lakásbőség a problémájuk. Ugylátszik, hogy Londonban a lakástalanok már megunták az üres kastélyokra való bámulást és elhatározták, hogy amig uj lakásokat építenek, beköltöznek az üresen álló, avagy amúgy is csak részben lakott úri kastélyokba. Miután Angliában most Labor Party kormány van uralmon, úgy képzeljük, hogy a kormány helyeselni fogja ezt a mozgalmat. Úgy gondoltuk, hogy Attlee miniszterelnök, vagy a kormány valamelyik másik vezető tagja még bocsánatot is fog kérni a szegény lakásnélküli polgároktól, akik közül igen sokan éveken át harcoltak állítólag azért, hogy megvédjék otthonaikat. Bocsánatot fog kérni, hogy nem nekik, — vagyis a kormányközegeknek jutott eszükbe, hogy a dolgozó nép élete mennyivel fontosabb a telektulajdonosok érdekeinél és lefoglalják az összes üres szobákat, lakásokat és épületeket, hogy igy valamivel enyhítsék a nagy lakásínséget. Amint az Angliából érkező híreket nézzük, be kell vallanunk, nagyon csalódtunk. A Labor Party kormány nem hogy helyeselné az üres lakások lefoglalását, hanem a legszigorúbb büntetéseket helyezi kilátásba a lakást foglalók számára. Mr. Attlee, a miniszterelnök, ezt a kijelentést tette: “A kormány nagyon súlyos dolognak tartja a magán lakóházak jogtalan lefoglalását. Ezt a mozgalmat a kommunisták találták ki s ösztönzik rá a népet. A kormány óva int mindenkit az anarchiáótl, amihez az ilyen törvényszegések vezetnek s amit minden erőnkkel el kell fojtanunk.” Attlee kijelentésének megfelelőleg élrendelték, hogy a “squatter” lakókat — igy nevezték el az hon, illetőleg otthon foglalókat, — erőszakká! kell eltávolitani az általuk lefoglalt lakásokból. Sok esetben ennek úgy tettek eleget, hogy az ily házakba nem engedtek bevinni semmit. így a akásfoglalóknak, ha nem akartak éhen- halni, ki kellett jönni a házból, ahová nem térhettek vissza. Az angol Labor Party kormányról hamarosan kiderült, hogy külpolitikájában nem különbözik semmiben az előző angol kormányoktól. Ez a kis incidens viszont azt mutatja, hogy a magántulajdon iránti tisztelete is éppen olyan erős, mint volt a Churchill kormányé. Ez magyarázza meg azt, hogy az államosításra szánt iparokért is busás kárpótlást fognak fizetni a tulajdonosoknak. Ezek után igazán megállapíthatjuk, hogy az angol uralkodó osztály nem csinált rossz cserét, amikor Tory kormány helyett Labor Party kormányt kapott. Királyság vagy köztársaság? A múlt héten két európai ország népe szavazott arra, hogy akar-e királyt, vagy sem. Az egyik az orosz megszállás alatt álló Bulgária, ahol a népszavazás 92 százaléka szólt a király, illetőleg a királyság ellen. Ennek következtében ez az ország köztársaság lett. A amerikai “hivatalos” közvélemény, amit természetesen a kiváltságos osztály irányit, nagyon szomorúan fogadta ezt a hirt. Már pár nappal előzőleg bejelentették, hogy nem is várhatunk pártatlan szavazást ott, ahol idegen megszálló hadsereg van. Az olyan helyeken, — mondották, — úgy szavaznak, ahogy rájuk parancsolnak. Ezzel szemben rendkívül örömmel vették a görög szavazás hirét, ahol az első jelentés szerint a nép 75 százaléka szavazott a király visszahívására, vagyis a királyságra. Hogy Görögországot angol hadsereg tartja megszállva, azt elhallgatták. Sőt arról se szóltak volna semmit, hogy a választások idejére odarendelték az egyik amerikai flottát is, ha az oroszok szóvá nem teszik. Most aztán hire jön, hogy a szavazás eredményét titokban tartják, mert az sokkal kevesebb, mint előbb jelentették. A New York Times tudósítója szerint aligha éri el a hatvan százalékot. A szavazásnál tehát az angol megszálló csapatok oltalma alatt is lehet csalni. A legizléstelenebb dolog azonban az volt, hogy az Uy csaló eredményt az ott időző amerikai flotta repülő rajjal üdvözölte. A repülgépek az F.D.R. (Franklin Delano Roosevelt) betűket Írták a levegőbe. ' íme, a köztársaságok mintaképének a flottája örömmel üdvözli azt, hogy egy ország köztársaság helyett királyság akar lenni, — ha mindjárt csaló utón is. És ehez az Ízléstelenséghez még a háború korszak legnagyobb demokratájának, Rooseveltnek a nevét is felhasználták. Demokrácia, demokrácia! De sok csalást is követnek el a nevedben! A hajósok sztrájkja Az amerikai kereskedelmi hajók alkalmazottainak két héten át tartó sztrájkja újabb bizonyitékát adta annak, hogy ha a munkásság összetart, akkor gazdasági erejével képes a politikai állam nagymérvű befolyásolására. A sztrájk első napjaiban, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy úgy az Amercan Federation of Labor (AFL), mint a Congress of Industrial Organizations (CIO) szervezetekbe tartozó munkások csatlakoznak a bérmozgalomhoz, a kormányközegek részéről elhangzott a már ismert fenyegetés: a tengerészeti katonaság lecsap a sztrájkotokra és végetvet a bérmozgalomnak! Ez a “lecsapás” azonban nem következett be, mert jól tudják, hogy a fél milliónyi hajómunkást nem lehet katonákkal helyettesíteni. Pedig a Wage Stabilization Board (WSB) nagyon kötötte a gyeplőt, hogy igy meg úgy nem fog magasabb béreket engedélyezni a hajózási ipar munkásainak. Erre a határozatra aztán a válasz az volt, úgy a Seaferers International Union (AFL), mint a National Maritime Union (CIO) részéről, hogy akkor a hajókat lássa el szolgálattal a bér stabilizáló bizottság. A hajóforgalom tehát megállt és hamarosan leállításra kény- szeritette az iparok egész sorozatát, amelyek nem kapták meg a nyersanyagokat. A Fehérházban nyomban kisütötték, hogy a War Stabilization Board felett áll az Economic Stabilization Board. így ennek az elnökét, bizonyos John R. Steelman nevű urat rendelték ki munkára, aki aztán engedélyezte az AFL-hez tartozó hajósok bérköveteléseit. Hogy miért csak az AFL munkások kapták meg a béremelést Steelmantól, talán örök titok marad. Valószínű azonban, hogy ezzel meg akarta bontani a hajósok közötti szolidaritást. A CIO hajósok természetesen tovább is sztrájkolnak. Az AFL munkások elfogadták a béremelést, végetvetettek a sztrájknak, de egyben kimondották, hogy nem lépik át a CIO által fentartott piket- vonalat. Szóval nem sztrájkolnak, csak éppen nem dolgoznak addig, amig a CIO munkások is meg nem kapják ugyanazon kedvezményeket, mint már nekik adtak. így ha a Mr. Steelman célja a munkásság sorainak a megbontása volt, az eddig nem sikerült. Jelen sorok Írása idején még tart a hajósok sztrájkja, de jelzik, hogy Steelman, vagy talán valaki, aki felette áll, majd helyrehozza a hibát és a CIO munkások is megkapják a béremelést. Szóval a munkások szolidaritása a fontos minden ilyen harcnál, mert azzal ki lehet vivni a gazdasági előnyöket a politikai hivatalok ellenállása dacára is. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály es a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A RFR, RENDSZERREL^ A munkásosztály történelmi hivatása, fcogv megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor amikor a bérrendszer már elpnsztult. Az ipari szervezkedéssel aj társadalom szerkezetét énitiük eégi társadalom keretein belül.
