Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-07-27 / 1434. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1946. julius 27. Stalingrad ma Mg mindég a legjobban ösz- szerombolt város Oroszországban Stalingrad — Írja levelében Waife Benjamin. Ámbár az utcái kivannak pucolva a törmelékekből, de a gyalogjárókon hegymagasságnyi a rom. Legtöbb helyütt nincs is gyalogjáró, csak a porrá vált vasbeton összecsavart, vasgerendákkal keverve és a törött téglák hal- mazata. Sok helyütt utca sincs, csak a nagykiterjedésü törmelék, amelyben itt-ott egy-egy falrészlet árulja el, hogy utca volt. És mégis már 320.00 nép lakik benne, a romok között, vagy alatt. Vegyük csak a Kuznetzov családot a Lenina ulica 1 szám alatt. Különben nincs is másik szám a Lenine ulicában. Jobban mondva nincs is Lenine ulica, csak a sok rom, por, törmelék mindenfelé. A Lenine ulica 1 számnak háznak kellene hogy legyen. De nem az, mert se teteje, se fala, még csak pincéje sincsen, hanem egy jól elkészített barlang van a szétbombázott ház alá ásva. Az emberi leleményesség ügyesen vágott a romok között egy nyílást, amely a bejáratnak felel meg. Benne egy kályha helyezkedik el, egy másik nyílás pedig az ablakot szilgáltatja. Ha nem látnánk a romok közül kiemelkedő fekete vaskéményt és egy piciny táblára írva Lenine ulica 1 szám, talán nem is tudnánk, hogy emberek laknak ott. Pedig azok laknak, mint vakondok a föld alatt. Hogy környezetét barátságosabbá tegye, a kémény mellett, két hosszú póznára madárházat épített Kuznétzov, mert Sta- lingradban a madarakat is kibombázták a nácik és segítő társaik, magyar véreink. Nem maradt élő fa Stalin- gradban. Hogyan is maradhatott volna ott, ahol az ostrom alatt egy millió bombát dobott az elleség a félmillió lakosú városra. , Miért is laknak Kuznetzovék itt a romok között, amikor más városban találnának jobb lakást maguknak — kérdezte Waife tőlük. Kuznetzov asszony egyet sem tudót tszólni, csak hüledezett, az ilyen kérdésre. Mintha csak azt kérdezték volna tőle, hogy minek is lélegzik. Hiszen az életüket itt élték le. Itt harcoltak a barbár ellenség ellen. Látták a várost rombadőlni, persze hogy akarják látni fölépülését is. A Kuznetzov család csak közönséges munkásemberek. Kuznetzov portás a színházban, Mária lánya pedig a legközelebbi iskolát tisztogatja. Hiszen ilyen munkát kaphatnának máshol is — mondotta Waife. Igen — felelte megdöbbent arcai Kuznetzov asszony. Itt van Nikolaj Vasziljevics a lakóm. Igaz ő is idevaló, de Szvet- na a felesége közel Rostovhoz, falura való. A fronton találkoztak össze. Nem győzi a sógora hívni őket a falura. Volna részükre egy ház a falun, gyümölcsössel. De ők itt maradnak, mert minden egyes stalingradi- nak szüksége van házra. Azt pedig fel kell építeni. Mindketten a tracktor gyárban dolgoznak. Nikolaj büszkén mondja, hogy a háború befejezése óta elkészítették a tízezrediket. Vasziljevicsékkel lakik egy sárga-szőkehaju fiatal ember, aki Szibériából való egy faluból, ahoz közel, ahol Lenin a száműzetését töltötte, Sasának hívják. Sasa tankvezető volt a háború alatt. Most a Stalingrad Epitő Trösztnek hajtja a truck- jait. Miért van ő itt — teszi föl a kédést Waife. Itt harcolt és verekedett minden talpalattnyi földért a városban. Nem akarja addig elhagyni, mig föl nem épül, sokkal külömbre, mint azelőtt volt — mondja Kuznetzov asszony. Lenina ulica 1 szám, még nem a legrosszabb lakóhely Sta- lingradban. Földalatti rókalyukakban laknak a város némely helyén. Tetejük pedig deszkával van befedve. Ezekben és sátrakban lakott először a nép, amidőn visszatért a városba dolgozni. Ne feledjük el, hogy akkor tél volt és igen kemény. Ma legtöbbje újjáalakított faházakban lakik, vagy pedig bódékban. Aki elég szerencsés, az Finská- ban. (Finnországban készített összerakható bugalow. Onnan szállítják Lengyel és Oroszországba.) Deszkából és plaszter- ből van összeütve, amelyből az amerikai fakereskedők milliókat tudnának csinálni. Nagyon ritkán találkozni egy tégla vagy kőépülettel. És éppen a város közepét nem építik. A város közepén a tér mellett levő saroképületet, amelynek pincéjéből von Paulus tábornokot előhúzták, egyáltalán nem kezdték el építeni, hanem deszkával körülvonták. Miért? A moszkvai hires katonai színház megtervező- je, Vaszily Simbirtzev mondotta, hogy a város, közepének a tervrajza még nincs készen. Azzal vannak az összes építészeti akadémiák elfoglalva, hogy az elpusztított városok részére terveket rajzoljanak. Sta- lingradba már ki is küldték a megbízottakat. Ezen tervek után rajzolják meg a többi elpusztított városokat is. Kifogják a Volga mellől pucolni a teherhajó kikötőket és a gyárakat. Lakó negyed kerül a viz mellé. Széles sugárutak fogják a vizfelől a várost keresztül szedni és mint szelőztetők fogják a vízről a levegőt a városba vinni. Mint égbolt, fognak a város épületei elhelyezkedni. A parton épülnek az egyenletes házak. És igy sorba egészen hatemeletig. Azután a város másik széle felé leereszkednek megint egy emeletig. Stalingradnak nem lesznek felhőkarcolói. A lakosság száma is meghatározott lesz. Nem lesz több félmilliónál. Emlékoszlopok, szobrok sem fogják díszíteni a várost, hanem hasznosságot nyújtó épületek művészies rajzaival és felépítményeivel fogja Stalingrad szellemét hirdetni. Ezért az akadémia nem is készítette el még a terveket. , Azt hiszem mindnyájunkra meglepő, hogy Stalingradnak sohasem volt az élelmezéssel problémája. Sohasem szakadt meg összeköttetése az ország többi részével. Különösen a körülötte levő területekkel nem és öt napra utána, amidőn az utolsó lövés eldördült, amidőn a város utcái televoltak német katonák holttesteivel, két pékmü- hely nyílt meg a városban. Tiz nap után az első vonat is befutott. Három hétre, a lakosság száma 12.00-re emelkedett. Tízszer annyira, mint amennyi a győzelmet ünnepelte. Ugyanekkor a kollektív földművelők a szomszédságból, napon ként küldték az élelmet. Nyolc tonna kenyeret, húsz tonna burgonyát. Nem az volt Stalingrad gondja a háború alatt, hogy miképpen tudja magát föntartani, hanem, hogy mennyivel tud hozzájárulni a háború megnyeréséhez. Az első az volt, hogy megkezdjék a tankok gyártását a traktorgyárban. Fölszabadítása után húsz napra, az első kijavított tankot elindították a harctérre. Tank 34C jelzést tettek rá, ezzel a megjegyzéssel: “Stalingrad válasza’’. Ma sem törődik a nép saját kényelmével annyit, mint a város gazdaságilag talpra állításával. Mennyivel másképpen hangzik ez a levél, mint amelyeket magyarországi hozzátartozóinktól kapunk. Nálunk nem akart a paraszt vetni, mert azt hidte, hogy a régi tulajdonossá vissza veszi a földet. Bár a lakossák egyik része elővette a jobbik eszét és munkához látott, de a másik része feketézésből akar élni. Sokan közülök elfelejtve, hogy ők volta kazok, akik összezúzták Sta- lingradot, az oroszok ellen keserves panaszokkal írják tele a hozzánk küldött leveleiket, óvatosan kerülve, hogy csecsemő gyilkosaikat meg ne említsék. Az amerikai magyar papisajtó pedig, mint koldusok serege a vásár bejáratánál az isten áldását kérve adakozóikra, azon mód kérik az isten átkát a “bitang bolsevikiekre”. Folyik az oroszok elleni uszítás és jól meg él belőle a prostituált papi sajtó. Annyira félrevezetik a szánalomra méltó híveiket, hogy ha szóba áll velük az ember, egyenesen betörőknek nevezik az orosz hadsereget. Ezek részére nincs többé Stalingrad, de még Voronyezs sem létezik, ahol sok ezer magyar baka hagyta ott a fogát. Egy szóval sem említik, hogy a magyar katonák mit müveitek orosz területen. Minek is arról beszélni? Papjaik szerint az csak igazságszolgáltatás volt, amit a katholikusok istene eleve megbocsátott részükre. Amióta pedig úgy találják, hogy gyilkoló eszközök segítségével sem voltak képesek az oroszokat kipusztitani, noha 80 millió oroszt tettek hajléktalanná és védtelen nőket és gyermekeket gyilkoltak halomra, hogy “lebensraumot” teremtsenek a náci szövetségeseiknek, újból imához fogtak. De az imádkozásban sem bíznak teljesen, mert a papok nyíltan és vadul ordítják: “Használják az oroszokon az atombombát. Félretéve minden keresztényi elvet, nem törődve újabb vérontással sem, csak hogy elvesztett vagyonukat és hatalmnukat Európában újból visszaszerezhessék. Nem a megtorló intézkedés az, amellyel Magyarország sorsán segíteni lehet. A magyar népnek arra kell törekedni, hogy a gyűlöletet elfelejtese a szomszédaival szemben. A magyaroknak be kell látni- ok, hogy az oroszok szomszédságát nem kerülhetik el. Mióta Oroszország az, ahol az egészséges gazdasági élet fellendülőben van, egyenesen oda kell nekik hatniok, hogy a gyűlölet helyett barátságot keressenek az oroszokkal. Tegyen lakatot a magyar kormány az igzató papok szájára, hogy ne tartsák állandó izgalom és félelemben a magyar népet vésztjósoló ravasz propagandájukkal. Hogy a magyar parasztság nyugodtan dolgozhasson. Itt Amerikában meg jobban tennék a hívek, ha a szemtelen, hazug papjaikkal saját maguk értetnék meg, hogy nem hallgatják gyűlöletet szító, félreve^ zető propagandájukat. . . . tudja Pál . . . A SZÁMOK IS HAZUDNAK WASHINGTON — Egy amerikai közmondás szerint a számok nem hazudnak. Azonban a beavatottak mindjárt hozzáteszik: de a számokkal lehet hazudni. Az amerikai szakszervezetek vezetői is azt állították, hogy a munkagyi minisztérium statisztikai hivatala is olyan számokat hozott forgalomba, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, magyarán mondva ez a hivatal is hazudott a számokkal. Ennek az irodának a vezetője, Dr. A. Ford Hinrisch, most lemondott az állásáról, miután tudomására hozták, hogy ideiglenes kinevezését nem fogják véglegesíteni. Hinrischt 1940-ben nevezték ki a statisztikai hivatal ideiglenes vezetőjévé. Attól kezdve a munkáslapokban sokszor szóvá- tették, hogy a munkásokat érdeklő statisztikai kimutatások torzképet nyújtanak, nem felelnek meg a valóságnak. Különösen kitűnt ez a drágaságra vonatkozó statisztikai adatoknál. A Hinrisch adatai szerint a drágaság még akkor sem emelkedett pár százaléknál többel, mikor a háziasszonyok már a dupláját fizették az élethez szükséges árucikkek legtöbbjéért. A statisztikai adatoknak ily megfésülése ellen végre erélyesen tiltakoztak úgy a munkáslapok, mint azon szakszervezetek, amelyeknek bérköveteléseit a Hinrisch által benyújtott statisztikai adatok alapján akarták elodázni, vagy megnyirbálni. A mind erélyesebb tiltakozás eredményének kell tekinteni azt, hogy Dr. Hinrisch most beadta a lemondását, amelyet Schwellenbach munkaügyi miniszter azonnal elfogadott. GYÉMÁNT VALUTA PRETORIA, Dél-Afrika — Az egész világra kiterjedő infláció következtében a gyémánt ipar igen nagy fellendülést mutat, mert a pénzes emberek azt tartják, hogy a gyémánt megtartja az értékét, illetőleg az ára az infláció arányában emelkedik. Jelenleg az öt karátos gyémánt 13,000, a kilenc karátos pedig 30,000 dollárt ér. —
