Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-07-27 / 1434. szám
1946. julius 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal “Barosvilág” Magyarországon Amerikai munkásnak rendesen nehéz politikai, gazdasági s más komoly tárgyú magyar könyvet olvasnia. A magyar iró magyarországi közönségnek ir. Sokát elhallgat amiről fölteszi, hogy olvasói úgy is tudják. Jelszavakat dob bele a szövegébe, amelyek a levegőben vannak. Ott igen, de itt nem. így vagyunk Vincze Oszkár “Barossvilág Magyarországon” cimü könyvével is, amely nemrégen jelent meg Budapesten és pár napja került az asztalunkra. Már a cime is magyarázatra szorul, mert mire másra gondolhat az amerikai olvasó mint Baross Gáborra, a “vasminiszternek” elkeresztelt politikusra, akinek a szobra ott düllesztette mellét a Keleti pályaudvar előtt. Vincze Oszkár könyvének semmi köze ehhez a Baross Gáborhoz. Megértéséhez tudnia kell az olvasónak egyet-mást a magyar kereskedelem és ipar szervezetéről, szakegyesületi életről. A főleg fölmüvelő Magyarországnak nyugati szomszédaihoz képest csekélyebb ipara-kereske- delme volt. De ez a kereskedelem és ipar keresztül kasul volt szervezve. Voltak kényszerszervezetek és voltak szabadszervezetek. Minden kereskedő és minden iparos törvény szerint tagja kellett, hogy legyen a kereskedelmi és iparkamarának, minden kézmüiparos ezenkivül az ipartestületnek. A tagdijakat úgy hajtották be, mint az adót. Kereskedelmi és ipari szabad egyesületet tetszés szerint lehetett alapítani és ezzel a lehetőséggel bőven éltek is. Sok száz helyi és országos egyletnek semmi jelentősége sem volt csak egyes stréberek és ügyeskedő csoportok egyéni helyi-politikai hiúsági és érvényesülési céljait szolgálták. A KERESZTÉNY JELSZÓ Ez volt a helyzet 25 év előtt, a Horthy-kormányzat elején. Ez a korszak egy uj jelszóval, a “keresztény Magyarország”^ ki- hangsulyozásával indult. Téved aki azt hiszi és megtéveszt, aki azt hiteti el, hogy Magyarországon azelőtt a vallás szerinti megkülönböztetés a mindenna-1 pos életben ismeretlen lett volna. Mindenki mindig tudta azt, hogy pl. a kereskedelem és ipar egyes ágaiban több, másokban kevesebb a zsidó. Pl. kevés zsidó kovács volt, de több zsidó bádogos, kevés zsidó csizmadia volt, de több szabó s általában több zsidó boltos mint mesterember. De normálisaknak nevezett időkben keresztény nem-keresztény megkülönböztetéssel a mindennapi magyar üzleti életben nem sok vizet lehetett zavarni. (Tudtommal nem tudott sohasem nagyobb jelentőségre szert tenni a “Poel Cedek zsidó hordárok temetkezési egylete”, azt viszont ellenőrizni tudják a magyarországi szakszervezetekhez tartozott munkások, hogy a katholikus legényegyleteknek sem volt lényegesen nagyobb szerepük amannál.) Úttörő volt tehát Ilovszky János ur, amikor az 1920-as években megalapította azt az ipari és kereskedelmi egyletet, amelynek lényege “keresztény” jelszóval kezdettől fogva az volt, hogy a zsidókat minden áron ki kell szorítani a magyar gazdasági életből. A “Baross- szövétség” — igy nevezték el az uj szervezetet — mindjárt itt szögezzük le — évek hosszú során, vagy tizenöt éven át a magyar gazdasági életben semmiféle komoly szerepet nem játszott. Az alapitó, Hovszky egy apró külvárosi üvegesbolt műveletlen és korlátolt gazdája maga mellé vett egy kétesmultu szervező titkárt, összegyűjtött néhány üzletileg jelentéktelen vagy rosszul álló törtető vagy nagyravágyó politizáló szató- csot-kisiparost és egy-kettőre “országos szervezetet” teremtett. Volt vezér és generálisok voltak, de nem voltak katonáik, nem voltak tagok. Nem azért;, mintha az uj egyletet a régiek, vagy az antiszemitákat a zsidók bojkottálták volna. Ellenkezőleg. Miként Hitlert az “előrelátó” és “jószimatu” nagy kapitalisták előbb pénzelték, semmint valóságos politikai hatalma megokolta volna, Hovsz- ky csupa-generális serege előtt is hamarosan megnyíltak tör- i vényhozási hatóságok valamint az említett kényszerszervezetek kapui is. Már az 1920-as évek kamarai és ipartestületi választásain is hivatalosan jelölték a “Baross-vezéreket” az elöljáróságokba. Minthogy csak nem akartak a tömegek a Barosshoz csatlakozni, az ügyeskedő szervezők mindenféle látszat-terem- tő, közfigyelmet keltő kortesfogásokhoz folyamodtak. A BAROSS-LÁNC Nem volt nap, hogy a Baross a sajtót ne foglalkoztatta volna. Vagy Ilovszky, kiben volt valami konok átütőerő és politikai racketeer-ügyesség, programot hirdetett, vagy uj Baross-szak- osztály létesült pl. diplomásod részére, kik hajlamosak voltak “a nemzeti-keresztény” korszellem követésére mint a keresztyén boltosok. Vagy Baross-ke- reskedelmi tanfolyam nyílt meg ugyanakkor, amikor három városit látogató hijján becsuktak. Óriási szenzáció volt, amikor a Baross rozoga kis helyiségéből “Országos Székházába” költözött be, Budapest egyik legnagyobb palotájába, a gróf Károlyi Sándor-félébe. Innen már aztán csak egy lépés kellett a beteljesüléshez, amikor Ilovszky országos Baross-elnök érdemrendet alapított. A Baross- lánczot az uj székházban óriási cécók keretében akasztotta Ilovszky János elvi jelentőségű beszédek kíséretében olyan közéleti és politikai nagyságok nyakába, mint József főherceg, egy miniszter, egy képviselő stb. (Iparos, kereskedő-láncos: nem volt.) Mindez éveken keresztül igen sok pénzbe került. Kőnek a pénze volt, sose derült ki. Az igazi nagy Baross-sikerek azonban egész más síkokon mozogtak és pedig a sajtónyilvánosság színfalai mögött. A közszállitások terén egyes Baross-vezérek vagyonokat kerestek. Tegyük hozzá mindjárt, hogy egy gyökeréig erkölcstelen és mindig mindenre kapható köztisztviselőcsoport lelkes és haszonrészesedő támogatásával. MAGYAR NÁCIZMUS Minthogy Magyarországon, különösen az utóbbi időkben mindent államosítottak, a közüzletek ezreinek szükségletellátása mindig óriási üzlet volt. A boldog előidőkben, ferenczjózse- fi napokban, amikor a magyar hatósági panamák egyszermár nemzetközi botránnyal fenyegettek, az erélyes kormány — persze a császár szigorú utasítására — a “Közszállitási Szabályzat” megalkotásával teremtett egy kis rendet. Az összes érdekeltek állandó és kölcsönös ellenőrzésével adódott egyensúlyi helyzetet a háborús és háború utáni anyaghiány és ennek nyomában járó lánckereskedés annyira lerontotta, hogy a fürge Barossok a mindjobban erőltetett zsidó és keresztény jelszóval, kommunista-szaglászással, nemzeti-nemzetietlen megkülönböztetéssel, de főleg jó haszon- részeltetéssel egyeduralmat biztosítottak maguknak a közszállitások kijárása terén. Hasonló vadászterületek voltak kisebb vadra: iparjogositványok megszerzése, majd későbben iparjogositványok el nem vétele. Vagy kierőszakolása annak, hogy valami üzlet állami ellenőrzés alá vétessék, tudva, hogy ott aztán a Barossnak szürete lesz. Mindez akkorról való, amikor német befolyásról még szó sem volt. A náci előtörés csak arra szolgált, hogy a vak is, a látni nem akaró is lássa, hogy a Ba- ross-szellem a gazdasági nácizmusnak magyar fordítása. Vincze Oszkár e könyvében egy csomó politikai vezércikket foglal össze. Az egyes cikkek nem csak a gazdasági nácivilág bűneivel foglalkoznak, hanem az egész magyar nácizmust sokszorosan megvilágítják. Arról is szó esik bennük, mit lehetne és kellene a demokratikus ország ujraépitóknek egyben másban tenniök. A gyűjtemény főértéke az amerikai olvasó és az utókor szemüvegén át nézve az, hogy látnivaló belőle, hogy hogyan is írhatott egy baloldali magyar publicista 1945-ben. K.S.I. TRIESZT (Folytatás a 3-ik oldalról) egy újabb háború melegágya lett volna. így nehéz megérteni, hogy a népek szabadságának és a demokráciának hivatalos szószólói, Byrnes és Bevin miért akarta ezt a nagy baklövést megtenni. És a népek szabadságának elnyomatásával és a demokrácia meggyilkolással vádolt Molotov, miért akarta ezt a kérdéses dolgot az ottani népszavazással megoldani, melyet a két fő-demokrácia prókátora annyira ellenzett. Csak ezek a számok adják meg a magyarázatot. Ők látták, hogy legalább is kettő egy ellenében, Mr. Byr- nesek ellen szavazott volna a nép, ha alkalmat kapott volna, a trie^ti ügyben. Nemcsak Molotov, a jugosz- lávok is meglátták, hogy milyen arculcsapása a demokráciának, a népek önrendelkezési jogainak, amikor ez a két foga- datlan prókátor, Triestet Olaszországhoz akarta csatolni csak azért, mert az szocialista útra tért es éppen ezért, ezzel akarták a háború alatti szövetségesüket, a jugoszlávokat megbüntetni. Ez volt az egész triesti ügy mögött. De ugyan akkor a pápa és a nagytőkések, meg az angol-amerikai hajótársulatoknak is nagy befolyása volt ezen logika ellenes álláspontban, melyet Byrnesék olyan körömszakadtáig védtek. Hogy milyen ez az olasz kormány, melyet Byrnesék annyira akartak megjutalmazni, mutatják a legújabb zavarok, éhséglázadások és az a tény, hogy ez a jó keresztény katholikus kormány, kiadta a parancsot a katonaságnak és rendőrségnek, hogy ha kell verjék agyon a sztrájkoló munkások vezéreit, meg az éhséglázadókat. Ugyan akkor Mussolini testvérét, aki az egész fasiszta sajtót kontrolálta, most szabadlábra helyezték, sok ezer fasiszta társával. Ezeknek a fasisztáknak a he-, lyére most munkásvezéreket raknak be a börtönökbe. Ez tetszik Mr. Byrneséknek. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin- scn Nem lehet béke mindaddig, amíg ehseg es nélkülözés található a olgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ik akikből a munkáltató osztály áll. . . ... E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ lunkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter- lelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatasanak mind kevesebb es keye- ebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képkénné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával elvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot apóinak, amely -hetévé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban olgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc setén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz- álynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatokkal koos érdekeik vannak. . . , , . ... . , . .. E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeit legóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az gv iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozo tagjai be öntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- lelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sereimének ^ e' maradi jelszó helvett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR tENDSZERRELP . , . , , . . A munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a berrend- zert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra ell szervezni hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor : bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezke_deSSei ,, uj társadalom izerkezetét építjük u régi társadalom keretem belül.
