Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-07-27 / 1434. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. julius 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. ' Előfizetési árak: Subscription Rates: Jtgy evre ....................$z.uu L>ne i ear _________ »z.uu Félévre .......................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ____ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Pogromok Jézus nevében Az amerikai zsidóság vezetői arra kérték Truman elnököt, hogy járjon közbe a római pápánál a zsidóság érdekében. Erre a valóban szokatlan lépésre az adott okot, hogy európaszerte újra életrekeltett zsidóüldözések és pogromok mögött mindenütt ka- tholikus papokra bukannak. Kitűnt, hogy a tudatlan népet úgy Lengyelországban, mint Romániában és Magyarországon is a katholikus papság uszítja a rettenetes mészárlásoktól megmenekült kevés zsidóság ellen. • Kitűnt továbbá az is, hogy a vérlázitó pogromokat az alsóbbrendű papság és a zárdák erkölcsös apácái a főpapok tudtával és elnézésével készítik elő. Magyarországon már régen közismert dolog, hogy az ily irányú gazságok Mindszenthy hercegprímás áldása mellett folynak. A napokban a lengyel hercegprímás, August Hlond kardinális, egyenesen a zsidókat hibáztatta a pogromokért. Bizonyára elkövették azt a nagy hibát, hogy életben mertek maradni. Amerikában Spellman kardinális vezeti az uszítást, ha nem is olyan nyíltan, mint Mindszenthy vagy Hlond kollégái, de elég határozottsággal, mert egyetlen szava sincs a Coughlin és a Kuk- la meg a hasonló szemérmetlen izgatok ellen, noha egyetlen szavával elnémíthatná őket. És végre a lapok most tették közzé a kínai katholikus egyház fejének, Tien kardinálisnak azt a nyilatkozatát, hogy a harmadik világháborúval nem kellene tovább várni, hanem meg kellene kezdeni már most, mert igy kevesebb áldozattal járna. A valóság azonban az, hogy a kínai kardinális éppen úgy mint a többiek nagyon jól tudják, hogy a harmadik világháború csak az Egyesült Államok meg a Szovjet Union között folyhat. A kardinálisoknak ily egyöntetű eljárása kétségtelenül bizonyítja, hogy a római pápa által követett politikai irány kifejezői. A római pápától ered tehát az a reakciós politika, amelynek csak egyik pontja a zsidóüldözés. Ezért fordultak Truman elnökhöz a new yorki zsidóság vezetői, hogy kérje a pápát, hátha az ilyen kérésre meglágyul a szentatya jóságos szive és megelégszik már a tengernyi kiontott ártatlan vérrel; hátha belátja, hogy a pogromokra való uszítás nem egyeztethető össze a krisztusi jósággal. Nem hisszük, hogy Truman elnök eleget fog tenni ennek a kérésnek, mert ez azt jelentené, hogy ő is elismeri, miszerint a pogromokra való izgatásra a rendelet a Vaticanból indult ki. De ha megtenné is, annak sem lenne semmi eredménye, mert a Krisztusi eszmét, — mint minden más isteni eszmét, — a papság mindenkor a saját érdekének a védelmére használta fel. És ha ez az érdek ma összeesik a zsidóüldözéssel, akkor attól a katholikus egyházat semmiféle beavatkozás el nem téríti. A vallástörténelem tanítása szerint a keresztény vallás azért keletkezett, mert a kétezer évvel ezelőtti egytlen egyistent imádó vallás istene, Jehova, nagyon zord, szigorú isten volt. Életre- keltették tehát Krisztust, a mindent megbocsájtó, nyájas, szelid- lelkü istent. És noha Jézust még ma is a. minden bűnt megbocsájtó, mindenkin segítő istennek mutatják be, a papjai azonban már a legnagyobbmérvü kegyetlenkedéseket, vérengzéseket és atrocitásokat csinálják a nevében. Hogyan történhetett ez a változás? Úgy, hogy az utóbbi negyedszázad politikai változatai nem kedveztek a katholikus egyháznak. A Szovjet Unióban, most pedig az oroszok befolyása alá eső területeken a földosztás nagy vagyonoktól fosztotta meg az egyházakat. A további veszteségek megakadályozására és a már elvesztett vagyon esetleges visszaszerzésére lett ily militáns a katholikus egyház és alakította át az eddig olyan szelíd és jámbor, saját szenvedéseivel dicsekvő Jézus Krisztust a harcos, alattomos támadásokat intéző, minden bűnre felbujtó, szadista lelkű istenné. Ez természetesen arra a következtetésre vezet, hogy akkor a pápa, a kardinálisok meg az atrocitásokra uszító papok tulajdonképpen nem hisznek a saját maguk által hirdetett istenben. Nem egyebek tehát közönséges népámitóknál, csalóknál. Valószínű, hogy a legtöbbjük valóban ilyen, mert a tudomány mai fejlettsége nem tűri meg a természetfeletti erőkben való hitet. Azonban elnézőek vagyunk s segítségükre állítjuk a marxi elméletet, amely szerint az emberek gondolkodását a gazdasági érdekeik irányítják. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy a főpapság gondolkodását befolyásolta az európaszerte megindított földreform, amely már eddig is nagy birtokoktól fosztotta meg a katholikus egyházat, noha a földosztás még nem nyert befejezést. A földosztáts mindenütt az úgynevezett balpárti blokkok intézték. Ezekben a szocialista és a kommunista munkások vitték a vezető szerepet. Kétségtelen, hogy zsidók is voltak közöttük. És miután a katholikus egyház negyedszázadon át némán tűrte a fasizmus antiszemita tanítását, jól tudja, milyen mérvű elterjedést nyert, hogy miij en hatásos eszköz volt Horthy-Hitler és követőinek a kezeiben. Most aztán maga az egyház vette át ezt a módszert, hogy igy az oroszok, — valójában pedig a földosztás ellen izgasson. És miután a gondolkodásukat csak ez a gazdasági érdek uralja, nem látnak semmi bűntényt, semmi istentelenséget a pogromokban, mert azok a céljukat szolgálják. így lett a jámbor, békéthirdető Jézusból a szadista pogromokat rendező, yérengző isten. Amerikai törvényhozók Az amerikai újságok és a rádiószónokok nagy zajt csapnak abból, hogy a Mead szenátor által vezetett bizottság vizsgálatai háborús profitharácsoláson csíptek néhány képviselőt. Előbb csak a Kentucky államba való May képviselőnek a viselt dolgait szellőztették, de most már több képviselő és szenátornak a neveit is emlegetik. May képviselőt azzal vádolják, hogy nemlétező cégek számára háborús rendeléseket járt ki. Ezen iparvállalatokat csak a rendelés megkapása után, a rendelésre felvett összegekből alakították és May képviselő legkevesebb 48,000 dollárt kapott a szolgálataiért a társaitól, akik között több börtönviselt egyén is van. Már eddig 19 ilyen társulatot derítettek ki, akik nem kevesebb, mint 78 millió dollár értékű rendelést kaptak. Szó sincs róla, hogy a csalásnak ez a neme nem valami erkölcsös. Azonban a jelenlegi nagy hü-hót csak müfelháborodásnak tartjuk. May és a társai csak a profitharácsoláson kapott bűnbakok, akiket most elitéinek, de nem a bűncselekmény elkövetéséért, hanem csupán azért, mert olyan ügyetlenek voltak, hogy le hagyták magukat fülelni. Mert ha valóban a bűncselekményt, — jelen esetben a közvagyon eltulajdonítását akarnák büntetni, akkor csaknem az összes honatyákat a vádlottak padjára kellene ültetni. Hiszen közismert dolog, hogy a legtöbb amerikai képviselő és szentátor nem a fizetésből él, noha az is elég jelentékeny, — hanem a különböző iparvállalatoknál, bankoknál vagy biztositó intézeteknél betöltött tisztségek után járó jövedelmekből. Mindenki tudja például, hogy szentátor Bankhead családjának a kezében van a Harris and Vose gyapotbőrze; Butler, neb- raskai szenátor a vágómarhákkal, Taft szenátor telekspekulációkkal szerez nagy jövedelmeket. Radcliffe szenátor biztosítási intézetekkel, Crawford képviselő az automobil kereskedők szövetségével tart összeköttetést. És igy tovább, csaknem minden honatyának van valamilyen mellékjövedelme a szenátori, illetőleg a képviselői fizetésén kívül. Sokszor ez a mellékjövedelem többszörösen felülmúlja a hivatalos fizetést. A külsőségekre sokatadó honatyáink esetében a törvényhozók nevei nem szerepelnek a szóbanforgó pénzügyi vagy iparvállalatoknál, hanem csak valamelyik családtag, avagy azon ügyvédi iroda, amelynek a honatya is tagja. Az ily összeköttetések révén úgy a háborús, mint a békebeli termelésből busás profitot húznak a törvényhozók. Az ily profitok, meg a May által elkövetett profitharácsolás között lényegében semmi különbség sincs. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a profitszerzésnek egyik módja törvényes, a másik meg ellenkezik a törvényekkel. Hiszen May is azt hangoztatja, hogy nem követett el semmi törvénybeütköző cselekedetet, amiben valószínűleg igaza is van. Maga a gazgasági rendszerünk olyan, hogy a közhivatalnokok a fizetéseiken felüli jövedelmekre tehetnek szert hivataluk preztizse alapján. A legtöbb honatya finoman, simán, nemcsak a törvények keretein belül, de egyenest a nagyközönség tapsolása mellett csinálja. Egyes esetekben azonban a fenálló, álszenteskedő erkölcsi érzületet sértő módon történik, amikor a többiek, akik lényegében ugyanazt a dolgot csinálják, — orrukat fintorgatva mutogatnak az ügyetlen bűnbakra. SZERVEZKEDHETNEK A MUNKAVEZETŐK WASHINGTON — Ben Morééi admirális, aki a kormány által lefoglalt Jones and Laugh- lin Steel Corporation négy bányájának az adminisztrátora, aláírta azt a szerződést, amelyben elismerte az ezen bányákban dolgozó foremanok szervezkedési jogát. Tekintettel arra, hogy a munkavezetők is a United Mine Workers szervezetbe léptek, igy nem uj szervezet elismeréséről volt szó, hanem arról, hogy a foremanok is beléphetnek a szervezetbe, ha akarnak. Moreell admirális, mint Federal Coal and Mine Administrator, hasonló szerződést irt alá a Bethlehem Steel Corporation tulajdonát képező Indiana Collieries bányák irodai alkalmazottai részére is. A szabadságolt katonák lakásokat követelnek. A^War Asset Administration felajánlott 12 millió szöget, amivel 30,000 lakást lehet építeni, — föltéve, hogy a többi anyagot is meg tudják szerezni.
