Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-07-27 / 1434. szám
1946. julius 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN--------------------------(gb) ROVATA-------------------------A NAGY HAZAFI Körülbelül két évvel ezelőtt a kongresszus alsóházának katonai bizottsága (House Military Affairs Committee) azzal a váddal ,állt elő, hogy az amerikai hadsereg egyes ágaiba sok “kommunista tiszt furakodott be”. A reakciós sajtó természetesen azonnal felfújta ezt a dolgot és követelték, hogy a katonai bizottság által indexre tett 10 katonatisztet azonnal távolítsák el a hadseregből. A vádat emelő katonai bizottságnak a Kentucky államba való Andrew J. May képviselő az elnöke és irányitója. Ugyanez a May képviselő 1944-ben társszerzője volt Leslie C. Arends republican párti képviselővel annak a hírhedt munkásellenes törvényjavaslatnak, amely egyrészről megfosztotta volna a munkásságot a sztrájkhoz való jogtól, másrészről pedig az uni- onokat felelőssé tette volna mindazon károkért, amelyeket a munkáltató szenved a bérmozgalmakkal kapcsolatb a n. Szakértők véleménye szerint a May-Arends törvényterv e z e t módot nyújtott arra, hogy a munkáltató financiális kártérítést kapjon a munkásoktól nemcsak a sztrájk, hanem még a kizárás esetében is. Ez a szörnyű munkásellenes javaslat ugyan nem ment keresztül, de mutatja, hogy a képviselők milyen hűségesen igyekeznek szolgálni a munkáltatókat. A kereskedelmi sajtó és a rádió természetesen nem igy mutatták be May képviselő urat, hanem mint azt a kiváló nagy hazafit, aki éber szemekkel őrködik az ország sorsa felett és vigyáz arra, hogy a hadsereg hűségében csorba ne essen. Noha mindez csak két évvel ezelőtt történt, a hazafias sajtó már elfelejtette, hogy milyen nagy hőst csinált akkor ebből a ! May képviselőből, akiről a napokban kiderült, hogy egyike Amerika legkapzsibb háborús csalóinak. Kiderült az is, hogy a nagy hazafias müfelháboro- dásának indító oka szintén nem az ország érdeke, nem a haderő lojalitásának a védelme volt, hanem éppen ellenkezőleg, rá akart ijeszteni azon katonatisztekre, akiknek nem tetszettek a képviselő ur piszkos üzelmei. Andrew J. May tipikus példája a nagyhangon beszélő, közismert frázisokat hangoztató, állandóan hazafiságát fitogtató, de máskülönben tudatlan, hájfej ü amerikai politikusoknak. Az amúgy is elmaradt Kentucky állam egyik félreeső részében, — ahol még csak egy napilap se jelenik meg, — választották meg évekkel ezelőtt és a tudatlan választók minden két évben visszaküldték a képviselőházba, ahol igy a szeniori- tás jogán a katonai bizottság elnöke lett. A háború befejezte után a kongresszus felsőházának, a szenátusnak egyik bizottsága, Mead szenátor vezetése alatt, vizsgálni kezdte a háborús rendeléseket. Ez a bizottság többek között rájött, hogy 78 millió dollárt kitevő rendeléseket nemlétező cégeknek adtak ki. Olyan cégeknek, amelyeket csak abból a pénzből alakítottak, amelyeket már a rendelésekre vettek fel az államtól. Amikor a rendelésekért folyamodtak még csak a levélpapírra nyomatott nagyhangú címek képezték ezen cégek egész vagyonát. . “PAPIROS” CÉGEK A vizsgálatoknál hamar kiderült, hogy ezen “papiros” cégeknek valami összeköttetése van pen a szembe levő épületen levő í óra is látható volt, amely szerint a kép egy óra 58 perckor volt felvéve és fizikai lehetetlenség lett volna Mooneynak az egy mile távolságot elérni nyolc perc alatt, amely a képfelvétel és a robbanás ideje között eltelt. Ez a megdönthetetlen bizonyíték azonban nem akadályozta a vád által felbérelt hamis tanukat, hogy vallomásaikban azt állítsák, hogy Mooneyt a robbanás idején annak helyszínén látták. És a “pártatlan” esküdtszék a hamis tanuk vallomásának adott hitelt és Mooneyt bűnösnek mondták ki, a bíróság pedig halálos Ítéletet szabott ki rá. Az ítélet természetesen általános felháborodást keltett szerte az országban és még mielőtt a kivégzés megtörtént volna a hamis tanuk egyikéről kiderült, hogy a robbanás idején 200 mi- lera volt a várostól. A felháborodás hangja egészen a washingtoni fehér házig elért és annak nyomása alatt Woodrow Wilson az Egyesült Államok elnöke levélben kérte a californiai hatóságokat, hogy Mooneynak | í adjanak uj tárgyalást. Ezt a hatóságok nem tették meg, de a kivégzést elhalasztották és később életfogytiglani börtönre változtatták a büntetést. Mooney-nét és Weinberget később fogták vád alá és tárgyalták és felmentették. Nolant két évig tartották vizsgálati fogságban, de mivel semmi bizonyítékot ellene felmutatni nem tudtak, szabadlábra helyezték. A kálvária amely 1916 julius 22-én kezdődött, közel 22 évig tartott, de egyben Mooney életébe is került, mert a börtönben szerzett betegsége, szabadon bocsájása után rövid idővel megölte. Billings tekintettel, hogy fiatalabb volt, jobban megtudott birkózni a börtön viszonyokkal, 22 évi rabság után — amelyet most már a vádlók is kénytelenek voltak elismerni, hogy ártatlanul szenvedett el — fizikailag nem teljesen egészségesen, de szellemileg megerősödve ma is sziklaszilárd az a meggyőződése, hogy a munkás- osztály részére a demokrácia csakis a kapitalista rendszer I megdöntésével érhető el. Andrew J. May képviselővel. Mead szenátor felkérte a képviselőt, hogy menjen el a szenátusi bizottság ülésére és adjon felvilágpsitást. May képviselőt ugyanis védi a képviselői mentelmi joga és hivatalosan nem lehet megidézni és tanúvallomásra bírni .May megtagadta a tanúvallomást és az ily esetekben már megszokott módo-n adta a megsértettet. “Gesztapo! gesztapo! — kiabálta. — Üldözőbe fogtak a kommunisták a hazaf iságomért! ’ ’ Ez a kiabálás azonban nem sokat használt. Mead szenátor nyilvánosságra hozta a bizottság elé került bizonyítékokat. Kiderült ezekből, hogy May képviselő igen sok esetben erős nyomást gyakorolt a rendeléseket kiadó katonai bizottságokra. Végre is egy pár generális szimatolni kezdte, hogy itt valami bűzlik s hogy a jövőben fedezzék saját magukat, May képviselővel folytatott telefonbeszélgetéseikről gramofon rekordot vettek. Most aztán a Mead bizottság May képviselő saját szavaival, sőt még a saját gangjával Is képes bizonyítani a kiváló nagy hazafi bűnös manipulációit. Az egyik rekordról például ezt hallhatjuk: “Azok az emberek (a rendelést kérők) az én jó barátaim, nekem már sok szívességet tettek, azért akarok én is segíteni rajtuk s szeretném azt, ha megkapnák a rendelést”. ÜZLETTÁRS VOLT De hamarosan kisült az is, hogy a rendelést kérők nem annyira “jóbarátok”, mint inkább üzlettársak voltak. Amint a rendelések befutottak, May mindjárt megalakította a Cumberland Lumber Company céget, (természetesen ezt is csak papíron), ami azonban elég jó volt arra, hogy 48,000 dollárt felvegyen, mintha azért valamilyen faanyagot szállított volna. Ez a 48,000 dollár volt a May részesedése a nagy rendelésekből. May és “jóbarátai” 19 ilyen “papiros” kompániát alakítottak. Amikor a rendelések, vagy még inkább a nagy összegek befutottak, nagy murikat rendeztek. Hogy mi minden lehetett az ilyen mulatságokon, olyan egyszerű emberek, mint mi, el sem tudjuk képzelni, mert a bizonyítékok szerint az alig egy tucatot kitevő társaság egy üyen mulatságon 18,000 dollárt költött. Persze, persze: könnyen jött pénz könnyen is megy! És hogy ezt az országos méretű zsarolást és botrányt még betetőzzék, May képviselő azt is kijárta, hogy a csak papíron létező kompániák még a tengerészet és a hadsereg által kiadott “E” kitüntetést is megkapták. Ez az “E” az “excellent” szónak a rövidítése. így May és társai valóban megérdemelték ezt a kitüntetést, mert excellent eredményt mutattak a háborús csalásban. Végre is háborús időkben mindenki úgy szolgálja a hazát, amint éppen tudja. Az egyik az életét áldozza fel, a másik dolgozik, May és társai — a nagy hazafiak, — csalták és lopták az országot. Mosd meg a túlzó hazafit és egy May képviselőt találsz alatta! TRIESZT (Vi.) Nehéz volna megállapítani, hogy hol dühöng az osztályharc, vagy az osztályérdekek összeütközése legnagyobb mértékben, mint Lengyelország, Magyarország, Palesztina, Kina, Olaszországok a napi hírek között szerepelnek. Ezek között Triest is, ahol egyik nap jugoszlávokat, másik nap amerikaiakat ölnek meg a hadakozó felek, valamint 200,000 munkás általános sztrájkot viv hetekig, nehogy a fasiszta szellemben maradt, abban ápolt Olaszországhoz csatolják azt a területet, mely az amerikai sajtó beismerése szerint is nagy többségben jugoszláv lakosú. De a munkásságnak nagy része nem tud a sorok között olvasni. így kevesen látják meg azt a tényt, hogy amig Mr. Byrnes és Bevin elvtárs minden erejükkel az olaszoknak akarták adni Triestet, az csak újabb harcokra, világégésre vezetett volna, egyszersmint enek a szép és fontos kikötő városnak a meggyilkolása lett volna. Mert csak egy tekintet kell a térképre, nem is kell, hogy személyesen ismerjük az ottani viszonyokat megláthatjuk, hogy ha azt Olaszországhoz csatolták volna, akkor az a kikötő nem sokat ért volna. Elsősorban is körül van véve szláv lakossággal, másodsorban el van szigetelve Olaszországtól és egy újabb “lengyel” koridort kellett hozzá kierőszakolni. Ezt az ottani olasz munkásság is meglátta és sokan inkább Jugoszláviához akarnak csatlakozni, mint a félfasiszta és nagyon bizonytalan sorsú Olaszországhoz, ahol mostan is nagy sztrájkok, éhséglázadások és közel három millió munkanélküli van, amig a jugoszlávok mindenkit dolgoztatnak, még azokat az urakat is, akik soha azelőtt nem dolgoztak. Ezt nagyon fényesen bizonyítja az a tény, hogy az ottani hajógyárnak tulajdonosai ámbár szlávok és mégis kizárták a a sztrájkoló munkásokat, mert tudják, hogy ha Jugoszláviához csatolják, akkor elveszítik a tulajdon jogot azokon a fontos hajóépítő telepeken. De viszont az értelmesebb olasz és szervezett munkásság is inkább akarja a szocialista útra tért Jugoszláviát, mint a régi rendszert védő semmi jövőt nem látó olasz munkásság sorsában osztozkodni. A véglegesnek nevezett döntés szerint, nemzetközivé teszik Triestet. De ugyan akkor az amerikai lapok bejelentik, hogy ezen nemzetközösitett területen valami négyszázezer lakosból 273.000 szláv és csak 138.000 olasz. Mindentőll eltekintve, minden polgári, gazdasági tudós is megegyezik abban, hogy gazdasági szempontból is elítélendő volt, hogy Olaszországhoz akarták csatolni és ezáltal elszigetelni Triestet. Ugyan akkor (Folytatás az 5-ik oldalon)
