Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-07-27 / 1434. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. julius 20. napja, hogy vajúdnak egy uj OPA megszületésénél, de eddig még mindig nem jött létre. So­kan azt mondják, hogy már nem is lesz OPA, viszont e sorok írója egész biztosra veszi, ha még egyelőre nem is lesz, de no­vember előtt lesz uj OPA. Mert a politikai választásoknak kell egy érdekfeszitő alap, mellyel a választó polgárokat a szavazó urna elé tömegesen sorba tud­ják állítani. Mert itt még mu­száj valami régifajta csalétket kitalálni szavazat fogásra. Mert mi, habár iparilag legfejlettebb ország vagyunk, a politika terén más országok után kullogunk. Ott van pl. Olaszország. Ná­luk már sokkal előrehaladot­tabb a szavazat fogdosás. A kü­lönféle politikai pártok állitólag úgy szerzik meg a tagjaikat, hogy a párt fizet tagsági dijat a tagnak. Van olyan politikai párt, amely ötezer lírát fizet évente a tagjainak. Egy-két pártba való tartozás már nem éppen megvetendő foglalkozást jelent ilyen díjazások mellett. Ha ez igaz, akkor egész nyugod­tan rámondhatjuk, hogy ezek a szavazó polgárok biztosan tud­ják, hogy mire szavaznak. Mennyivel könnyebb dolguk volna a washingtoni képviselő­inknek is, ha ahelyett, hogy szé­pen kicicomázva olyan nehezen kell dolgozniok az Ígéretek bea­dására, egyszerűen kiállnának a platformra és azt mondanák, száz dollár tagsági dijat fize­tünk aki beáll sorainkba. Itt az­tán nem kellene a fejüket törni még árszabályozó törvényről sem, mert a szavazó polgárok egyáltalán nem zúgolódnának a felszökő árak miatt. Nem is em­lítve, hogy micsoda politikai prosperitás ütne belénk, mert mindenki szavazna. Mivel azonban még nem ju­tottunk el a politikai fejlődés ezen fokára ,igy meg kell ma­radjunk most az OPA ügyénél és aztán majd, más hasonló cselfogásnál. Mert közben az árak mennek fölfelé és habár a borítékra nem Írják rá, hogy fizetésünket pár hét alatt vagy 30 százalékkal levágták, de a valóságban igy történt, mert mindig kevesebbet és keveseb­bet tudunk visszavásárolni a fi­zetési borítékba tett dollárok­ért. A munkásnép tehetetlen a helyzettel szemben, legfeljebb csak zúgolódik, amire Washing­tonból üzenik, csak türelem, jön a választás. így megy a játszma évszáza­dok óta és a munkásosztály még mindig nem eszmélt rá ar-1 ra, hogy ipari téren kell erőt gyűjtenie, érdekeinek védelmé­re és jövőjének boldog megala­pozására. A termelés terén kell egy szabályozó törvény a ter­melt javak egyenlő kiosztására és ezzel megoldva lenne, évszá­zadok fejtörése. Hogy ezzel az­tán kiküszöbölnénk a profit- rendszer tovább létezését, hát ez természetes, de viszont ez volna a legnagyobb áldás az egész emberiségre. ÜZEN A SZERKESZTŐ Linkecs Tamás munkástárs- társnak, Toledo, O. — Értesítse­nek bennünket, Gergely András munkástárs elhalálozásának kö­rülményeiről. Egyről-Másról PT.MnWP.TA • J. Z.............., ____ TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1917 julius 21 — Az IWW 12 magyar tagját elfogták háború ellenes meggyőződésükért és Fort Oglethorpe, valamint Fort Do- uglas-ba internálták, ahol közel két évig tartották elzárva. 1916 julius 22 — A san franciscoi “Preparedness Parade” napja. A lakosság tízezrei vett részt a felvonulásban, amikor bé­rencek bombát dobtak a tömeg közé, amely tizet megölt és szá­mosat megsebesített. Tom Mooney és Warren Billings-t elfog­ták azzal vádolva, hogy ők voltak a merénylet szerzői. HARMINC ÉV TÁVLATÁBÓL Az első világháború által fel­korbácsolt őrület lángja maga­san lobogott nem csak Európá­ban; hanem itt az Egyesült Ál­lamokban is és a profit éhes ká- pitalizmus alkalmasnak látta az időt egy csapásra két legyet üt­ni: a háborúba való belépéssel határtalan profithoz jutni és a háborús őrület hatása alatt vé­gezni a munkásmozgalommal, amely nagyon érzékenyen dön­gette a kapitalista rendszer dü- ledező falait. A demokrácia akkor is “nagy veszélyben” volt, de a veszély nem csak a tengeren túlról fe­nyegette, hanem sokkal na­gyobb volt a veszély itt az or­szágban és az osztálytudatos munkások tömegei ezt a ve­szélyt igyekeztek elhárítani el­sősorban. Mivel a munkásság tisztában volt azzal, hogy a há­borúba való belépés rendkívüli állapotokat teremt, amelyek or­vé alatt rendkívüli törvények hozására nyílik alkalom, termé­szetesen minden eszközzel har­colt a háborúba belépés ellen. A kapitalizmus azonban már akkor túlságosan volt érdekel­ve a háborúban és a profitot a veszély két oldalról fenyegette: kívülről az ellenséges buvárha- jók naponta sülyesztették el a szövetségesek részére árut szál­lító hajókat, belülről pedig a munkásság harcias magatartá­sa a háborúval szemben gyors akcióra késztette a kapitaliz­must. A háborút ellenzőket né­met kémeknek minősítették és ily alapon kezdték meg a razzi­ákat szerte az országban. Mivel a háborút ellenzők élén az IWW állt és lévén az egyetlen testü­let amelynek szervezett tömeg állt a hátamögött, az irtóhadjá­rat az IWW ellen irányult leg­súlyosabban. E harcban az erőmegoszlás egyenlőtlen volt. Bár a szerve­zett munkásság számban már akkor is jelentékeny volt, de mint minden más országban, úgy itt is a konzervatív szak- szervezetek a háborús uszitók- hoz szegődtek és az alig egy év­tizedes múlttal rendelkező for­radalmi szervezet — az IWW — egyedül állt. A másik oldalon azonban az ország minden intéz­ményét felsorakoztatták a há­ború mellett. A túlerővel szembe természe­tesen az IWW érzékeny veszte­ségeket szenvedett. Helyiségeit szerte az országban megtámad­ták a kapitalisták által felbérelt csőcselékek és legtöbjét lerom­bolták. Lapjai szállítását a kor­mány által kontrolált posta pe­dig megtagadta. Tagjainak ez­reit elfogták, bebörtönözték, in­ternálták és számosat meglin­cseltek. Ezreket tartottak hóna­pokig vizsgálati fogságban, me­lyet hosszú hetek, sőt hónapok­ig tartó tárgyalások követtek és bár egyetlen esetben se tud­ta a vád bizonyítani, hogy bár­mi módon összeköttetésbe lett volna a szervezet az “ellenség- jgel”, mégis évtizedekre terjedő büntetést mértek a vádlottak­ra. És mindez a “demokrácia védelme” égisze alatt ment vég­be három évtizeddel ezelőtt. A KÁLVÁRIA KEZDETE A történelmi feljegyzések szerint e hét folyamán két em­lékezetes eseménynek van év­fordulója, melyek nagyon is kö­zelről érintik az osztálytudatos munkásságot. Az IWW 12 ma­gyar tagjának a letartóztatása és internálása csak egy mozza­nata volt annak az általános ül­dözésnek, amelyről fentebb em­lékeztünk meg. Bár az üldözés legélesebben az IWW felé irányult és ahoz, hogy valaki a “törvénnyel ösz- szeütközésbe kerüljön” elég volt ha az ülető IWW tagsági könyvvel rendelkezett, azonban a kapitalizmus nem volt váloga­tós. Az alkalom meg volt és a kapitalizmus igyekezett azt ki­használni, amig a lehetőség tar­tott. így lett Tom Mooney és Warren K. Billings is célpontja az üldözésnek. Az “Arany Kapu” városában San Franciscóban az 1910-es években a munkáltatók vérsze­met kaptak a Los Angeles-i tár­saik által elért győzelmektől az unionok felett és ők is elhatá­rozták, hogy “losangelesitik” San Franciscot — vagyis kiirt­ják onnan az unionizmust. Bár a szakszervezetek általában na­gyon meghunyászkodók voltak és könnyen lekeny érezhetők, San Franciscóban azonban volt egy radikális csoport, amelynek legismertebb és legaktívabb tag­ja Tom'Mooney volt. Mooney foglalkozásra vasön­tő volt, de tevékenysége nem csak az öntödékre terjedt ki, hanem ahol alkalom nyílott, mindenhol igyekezett a kizsák- mányoltakat szervezni. • Ily ak­tivitásával kérlelhetetlen ellen­ségévé tette a San Francisco-i villanytársaságot és az emléke­zetes “preparedness parade” al­kalmával pedig a villamos vasú­ti alkalmazottakat szervezte, igy a város két leghatalmasabb kapitalista érdekeltsége eskü­dött bosszút ellene. A preparadness felvonulás­nak kimondottan két fő célja volt: az egyik a lakosságot el­hódítani a hazafiság mámorá­val, a másik pedig “megmutat­ni a ‘fattyú kölyöknek’ (son- of- a bitches) — a radikálisok­nak, hogy hová menjenek”. Most Vasárnap! NEW YORK FIGYELEM! Mint már előbb jeleztük ezen a nyáron többször aka­runk találkozni a Bérmunkás olvasóival és támogatóival, igy elhatároztuk, hogy a má­sodik TÁRSAS KIRÁNDULÁST julius 28-án, vasárnap fogjuk megtartani az Edenwald er­dőben a szokott helyen. Most számításba van véve, hogy ennivaló is lesz, de innivalóról jótállás mellett gondosko­dunk. A tiszta jövedelem a Bérmunkás javát szolgálja. Útirány: Az East 180th St. vagy White Plains Rd. Lex­ington Ave. subway a 180 ut­cáig és ott átszállni a Dyre Ave. magasvasutra a végállo­másig. Onnét néhány perc be az erdőbe. Tisztelettel, A Rendező Bizottság. Mert ezen felvonulás rendezői a San Francisco Chamber of Commerce volt és a munkászer- vezetek kivétleével — minden hazafias, üzleti, militari és test­vér testületek hivatalosak vol­tak. A felvonulók tömege jellemző volt annak céljához. Annak élén természetesen a kormányzó és a város polgármestere meneteltek és a különböző militarista egye­sületek tagjai tarka uniformi­sai követték. A menet 2 óra 6 perckor ért a Market és Stew­art utcák keresztezéséhez ami­kor egy ház tövében egy kézi­táskában elhelyezett dinamit bomba felrobbant és hat sze­mélyt megölt és több mint negy­venet megsebesített, akik közül négy pár napon belül szintén meghalt. Alig fér kétség ahoz, hogy az incidens megrendelésre történt, mert ennél jobb alkalmat keres­ve sem találhattak volna a san franciscoi kizsákmányolok. Öt nappal a robbanás után Tom Mooneyt és feleségét, valamint Billingset, Israel Weinberg és Edward D. Nollant, akik szoros összeköttetésben álltak Mooney- val letartóztatták, őket vádolva a bomba elhelyezésével. A tárgyalásra nagy előkészü­leteket tettek a kizsákmányo­lok. Hatalmas összegeket áldoz­tak hamis tanuk megvásárlásá­ra, amiből nem is volt hiány. A védelem előtt minden utat eltor­laszoltak, ami rendkívül megne­hezítette a vádlottak ártatlan­ságának bizonyítását. Elsőnek Biliings került tár­gyalásra és természetesen a ter­vezet szerint az “esküdtszék bű­nösnek” találta, de fiatal korá­ra való tekintettel — 22 éves volt akkor — nem halálra, ha­nem életfogytiglani börtönre Ítélték. Mooney tárgyalása már na­gyobb gondot okozott a vádlók­nak, mert az hat hónappal az események után kezdődött és ekkorra már alkalma volt a vé­delemnek némi bizonyítékot sze­rezni, melyek között a legfonto­sabb volt egy fénykép, melyen Mooney és felesége egy épület tetején volt lefényképezve, egy mile távolságban a robbanás színhelyétől. Ugyan ezen a ké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom