Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-12-28 / 1456. szám
1946. december 28. BÉRMUNKÁS 7 oldal A magyar munkásság a demokrácia tükrében Irta: KŐVÁRI MIHÁLY A magyar nép tekintélyes része nem akar beleilleszkedni a demokratikus államforma közösségi szellemébe. Mig a magyar munkásság heroikus küzdelmet folytat létéért és az ország újjáépítéséért, addig a feketézők sihere hada önző érdekeit űzi és a demokratikus rendnek hallgatólagos ellensége. Az infláció szörnyű hónapjai alatt ezek az elemek vagyont szereztek a dolgozó munkásság verejtékéből. Hiába volt a demokráciának minden kérlelő vagy fenyegető szava, ez nem használt, a feketézők hadát nem érdekelte sem a munkásság embertelen sorsa, sem az ország érdeke, ők folytatták rendületlenül busás hasznot hajtó üzleteiket. A forint megjelenése és a stabilizáció bevezetésekor a feketézők megtorpantak. Könnyű keresetük egyik napról a másikra megszűnt és a magyar munkásság fellélegzett, remélve sorsának gyökeres megjavulását. Ez azonban korainak bizonyult, mert a zseniálisan kitervelt és végrehajtott stabilizációba egy végzetes, nagy hiba csúszott bele. A demokratikus kormány az aranynak és az idegen valutának magához való szippantása érdekében forintra váltotta be a feketézőknek és az üzérkedőknek az infláció alatt szerzett vagyonát. Ha a demokratikus magyar kormány erőskezünek bizonyult volna egy csapásra kettétörhette volna a magyar munkásság ellenségének minden további, a gazdasági életre káros ténykedését. Egyszerűen csak visszatartani kellett volna azt a sok millió értékű aranyat és valutát, amit a tulajdonosaik a munkásság bőrén kerestek. A zsidó kérdés Magyarországon lószinüleg egy-két évtized múlva már jelentkezni fognak. E harc módszereitől függ azonban, hogy az eredmények milyen gyorsak és mennyire tekinthetők véglegesnek, mennyire lesznek tűzállók az uj kisértésekkel szemben. A Molnár Erik által bemutatott módszereket mi hibásnak tartjuk. Mi ugyanis a feladatot nem a zsidóság, hanem a magyarság át- nevelésében látjuk mert legyen bár a magyar zsidóság Árpádnál is magyarabb, antiszemitizmus akkor is lesz, ha a történelmi erők kedvezni fognak az uj antiszemita hullámnak és a magyar tömegek fogékonyak lesznek iránta. A magyarság átne- velése természetesen sokkal nagyobb feladat, mérhetetlenül több kezdeményező szellemet, Mivel a demokrácia csak a munkásság felé tud erős lenni, csak a munkásságtól kívánja meg az örökös lemondást, ennélfogva a feketézők a megmaradt vagyonukkal, illetve jó fo- forintjukkal elkezdték folytatni kissé abbamaradt üzérkedésüket. S mig a munkásság tovább folytatja éhbérért munkáját, ők is tovább folytatják vagyonuk gyűjtését. Egy másik hasonló probléma, amelyet a demokratikus kormánynak a közérdekében meg kellett volna oldania: az épen maradt házak jövedelme. Ezeket a jövedelmeket legalább 1-2 évig teljesen le kellett volna foglalni, hogy ezzel is javítsa a dolgozók helyzetét. Ha a háború következtében a lakosság nagy részének háza, jószága vagy bútorzata, ' ruházata elpusztult, úgy jogos, hogy azok, akiknek bérházaik az egész országban épen maradt, azok jövedelmével járuljanak hozzá az újjáépítéshez. Ezeknek az anomáliáknak a következtében a munkásság válaszút elé érkezett. Vagy vállalja tovább éhezve, rongyoskod- va az újjáépítést vagy a demokrácia követelményének logikus következményeként követelheti az önfeláldozást, az egyéni érdek sutba tevését és az ország újjáépítését mindenkitől. A munkásság szervezeteinek és a két munkáspártnak kötelessége a dolgozóknak emberi életet biztosítani, ha ez nem megy demokratikus módon, akkor jöjjön a könyörtelen harc, amely letiporja a nép, a munkásság ellenségét. De a munkásságtól állandó lemondást kívánni — ez nem lehet a munkásszervezetek célja. elszántságot, szívósságot kíván — és főleg több erkölcsi bátorságot a célnak ilyen világosan való kimondása. De amig Molnár Erik a köny- nyebb megoldást választja és a régi klisét *veszi elő a lomtárból ne számítsunk komoly és tartós eredményre, hiszen az antiszemitizmus valósággal önigazolást nyer, amikor a magyar kormány egy tagja állapítja meg, hogy egy zsidó magyar lelki alkata és magatartása igenis különbözik egy keresztény magyarétól. A TÖBBSÉG HIBÁI A zsidó lelkialkat bizonyos jellegzetességeivel és hibáival mi is tisztában vagyunk, de e hibák szükségszerű kinövései annak a légkörnek, amelyet nem a zsidóság teremtett és azonkívül semmivel sem kár- hozatosabbak vagy kártékonyabbak egy egészséges nemzeti szellem kialakításában mint a többségi keresztény magyarság hibái. S aki azt hiszi, hogy az okosság és létfentartás ösztöne mégis csak azt kívánja, hogy a zsidóság a többséghez alkalmazkodjék, annak azt válaszoljuk, hogy a hibás, sőt veszedelmes utón haladó többséghez alkalmazkodni ostoba és erkölcstelen lépés, amely éppoly kevéssé menthető, mintha például becsületes német demokratákat arra szólítottunk volna fel, hogy csatlakozzanak a nácikhoz mert elvégre azok vannak többségben. A többséghez való csatlakozás, másszóval a téves köz- gondolkodásnak legyezgetése bizonyára kényelmesebb, mint vállalni a szembeszállás kockázatát csak éppen nem jelent megoldást. A magyar zsidóság zöme nem visel pajeszt és kaftánt sem Az amerikai munkásmozgalom történetében nem első az a munkásellenes bírósági ítélet, amely most tízezer dollárral sújtja John L. Lewist, a United Mine Workers elnökét és három és fél millió dollár bírságot szab ki magára a bányászok szervezeteire is. Az első ilyen munkásellenes bírói Ítélet a “Danbury Hatters” név alatt ismeretes. Ez az ügy 1901-ben kezdődött, amikor Danbury, Conn, városban a United Hatters of North America név üunion szervezni kezdte a Dietrich Loewe and Co. kalap- készitó cég munkásait. A cég- tulajdonosok minden elkövettek a szervezkedés megakadályozására, mire a union bojkott alá vette a cég gyártmányait, A bojkot felhívás országszerte visszhangra talált, mire a cég kártérítésért pörölte a 194 tagot számláló uniont. Az alsó bíróság a Sherman trustellenes törvény alapján helytadott a keresetnek és 74,- 000 dollár kárt állapított meg, amelynek háromszorosára büntették a szervezetet. A költségekkel együtt a teljes összeg 250,000 dollárt tett ki. Connecticut állam felsőbb bírósága kidobta az ügyet 1912-ben, A United States Supreme Court azonban 1917-ben a munkások ellen döntött. Miután a szervezetnek nem volt pénze s miután a union nem mint “inkorporált” intézmény szerepelt, a Supreme Court kimondotta azt is, hogy a tagok egyénenként is felelősek a kárért, akiken tehát a büntetést be lehet hajtani. Ezen ítélet következtében 140 munkásnak elárverezték a házait. Akiknek nem volt ingatlan birtoka, azokon természetesen nem tudtak behajtani semmit. Maga ez az ügy 17 évig tartott és állandóan fontos probléma gyanánt szerepelt a szervezett munkásság körében. Hogy az ily igazságtalan ügyek többé meg ne ismétlődhessenek, azért külsőleg, sem lelkileg. Magyarsága kiállja a vizsgálódás minden savpróbáját. Senki ezt hi- vatottabban egy emigráns magyarnál meg nem állapíthatja. Mert ez az emigráns zsidóvallá- su magyarság, sajgó és megszégyenítő emlékei mellett, egy idegen és jóindulatú kultúra tengerében is megtartotta magyar jellegét, ami van olyan kritériuma a magyarsággal való teljes lelki egybeolvadásnak, mint többségi rétegként hangoztatni elcsépelt szólamokat. Ezt elhiheti nekünk, szemtanúnak, a magyar népjóléti miniszter. Ha nem hiszi, tartunk tőle, nem a magyar zsidóság pajesze és kaftánja körül van a hiba, — amely csak Molnár Erik képzeletében létezik, — hanem a magyar demokrácia nevelési módszerei körül s ez elég nagy kár mert a magyar nép egyszer már megérdemelne egy igazi, hamisítatlan, fel nem vizezett demokráciát. egyéb törvényeket, melyekre hozták a Norris-LaGuardia és most a bányászok hivatkoznak. DEBS ÉS A PULLMAN SZTRÁJK Egy másik szintén nagyhírű munkásügy 1893-ban a vasutasok sztrájkjával kapcsolatban kezdődött. Ebben az évben az American Railway Union nagyon erélyesen szervezte a Pullman kocsik munkásait, akik Eugene V. Debs vezetése alatt Chicagóban sztrájkot kezdtek. A sztrájk gyorsan tovább terjedt s hamarosan országos méretűvé lett. A vasúttársaságok a bírósághoz fordultak s azon hamis ürügy alatt, hogy a sztrájkolok akadályozzák a postát, 1894 július 10-én Debset több társával egyeütt összeesküvés vádja alatt perbe fogták. Noha egy esküdt betegsége következtében ez a tárgyalás abbamaradt, Debset és hat társát egyenként hat havi börtönbüntetésre Ítélték, azt állitván, hogy nem engedelmeskedtek a bírói tiltó parancsnak. ^ Ugyancsak hasonló eset történt 1906-ban is, amely azonban nem lett olyan híressé, mint az előbb említett esetek. Ebben az esetben St. Louis városban a Buck’s Stove Company munkásai sztrájkba mentek, hogy a napi tiz órai munkát leszállítsák kilencre. Az American Federation of Labor, — amelyhez a sztrájkolok tartoztak, a lapjaiban és propaganda Írásaiban ezt a céget az úgynevezett “unfair” listára tette. Az ily cégek gyártmányaira a “we do not patronize” (nem_ támogatjuk) jelszót alkalmazták. De azonkívül azon üzleteket, amelyek ezen cég kályháit árulták, a szervezet pi- ketelte. ÍTÉLET gompers ellen A kályha cég 1907-ben Gould A zsidó kérdés Magyarországon (Folytatás a 3-ik oldalról) Munkás-ellenes bírósági ítéletek
