Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-12-28 / 1456. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. december 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year ___________$2.00 Félévre .........................- 1-00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ____ 5c Single Copy _________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders_______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Politikai mocsár Az a szenátusi vizsgáló bizottság, amely a Mississippi államba való Theodore G. Bilbo szenátor ügyét vizsgálja oly bűnös politikai mocsárra akadt, aminőhöz hasonlót Amerika csak a Harding “Gunman-government” adminisztrációja alatt látott. Mint ismeretes, Bilbo ellen feljelentést tettek, hogy nem illetékes a szenátusi tisztségre, amennyiben megválasztásánál terrorizálták a szavazókat. Néhány déli államban, — igy Mississippiben is, — az előválasztásoknál dől el a jelöltek sorsa. Az előválasztásokból azonban kizárják a négereket, akiket igy megfosztanak az akotmány biztosította jogaiktól. Akik mégis megkísérelték a szavazást, azokat megfenyegették, vagy aktuálisan megverték. Bilbó szenátor, — törvényhozó, — beismerte, hogy kortes beszédeiben a “forró szurkolást és tollazást” emlegette, vagyis a lincselést ajánlotta. Mentségül csak azt hozta fel, hogy a forró szurkot nem a négerek részére, hanem a CIO munkás szervezőkre ajánlotta. Ugylátszott, hogy ezt a védekezést szenátor társai elfogadták és Bilbo baj nélkül ússza meg a vizsgálatot, hallgatagon elismerik, hogy a lincseléseket hirdető egyén is alkalmas szenátornak, ha történetesen a vizsgálatok felszínre nem vetik, hogy ez a tipikus amerikai “álhazafi” szenátort tisztszégét nagymérvű zsarolásra használta fel. A vizsgálatok során kitűnt, hogy a fehér fajnak ez a védbás- tyája szenátort tisztségét háborús rendelések kijárására használta fel, amely szolgálataiért ugyan nem kapott fizetést, hanem csak “ajándékokat”. Arról már igazán nem tehet szegény, hogy az üyen ajándékok sok-sok ezer dollárt értek. Bilbo szenátor jellemére azonban még jellemzőbb az a kis manipuláció ,amit egy lelkész lak építéssel kapcsolatban követett el s ami most szintén nyilvánosságra került. Bilbonak, aki vallásos embernek adta ki magát, az az ötlete támadt, hogy egyháza részére lelkész lakot épit és erre hamarosan össze is gyűjtött 28,000 dollárt, amellyel azonban senkinek el nem számolt s amely- lyel tejes önhatalmúlag rendelkezett. A látszat kedvéért^ vett is egy házhelyet pár száz dollárért, de annak is csak egy részét fi-< zette ki és a pénz többi részét felhasználta saját céljaira. Ezen sorok Írásának idején a vizsgálatok még nem értek véget. Bilborol napról-napra újabb gazságok kerülnek napfényre. Magyar kormányválságok Magyarországi lapokból látjuk, hogy ott ma újabb kormány- válságról beszélnek. Rákosi Mátyás helyettes miniszterelnök, már nyíltan is szóvátette a rádión. Szerinte a válság oka az, hogy a Kisgazda Pártba, — amely a legnagyobb párt, befészkelődtek a “reakciós” elemek, akik igy vezető pozíciókba jutottak és elterelik a pártot attól a demokratikus vonaltól, amelyet aláírtak akkor, amikor magukévá tették a Nemzeti Függetlenségi Front programját. Minket nem lep meg az, hogy Magyarországon a koalíciós kormány egyik válságból a másikba esik. Sőt egeszen természetesnek tartjuk olyan koalíciónál, amelyet csak a kényszerűség hozott össze, holott az egyes csoportok érdekkörét és ideológiai felfogását is egész világ válassza el egymástól. így természetes az, hogy elvi irányt szabó magas pozíciókra jutnak a régi világ hívei is, kiket ma általában csak a “reakciós” jelzővel illethetünk, nyen reakciós “elvi irányra” mutat rá lapunk más hasábjain Nógrádi Béla, a clevelandi “Szabadság” munkatársának komoly, megszivlelésre méltó cikke is. De a válságoknak talán mégis az lehet a legnagyobb oka, — amennyiben innen meg tudjuk Ítélni, — hogy a magyarság igen nagy többsége ártatlannak tartja magát a múltak borzalmas bűneiért. A nyilas főbünösök megbüntetésével elintézettnek tartják az oroszok, a jugoszlávok, a zsidók, a szocialista munkásság s általában az emberiség ellen elkövetett szörnyű bűneiket. Nem gondolnak arra, hogy minden nemzet éppen úgy felelős a kormányáért, mint minden kormány felelős a nemzetéért. A magyar nép tehát felelős mindazon bestiális bűnökért, amit a Horthy rezsim negyedszázadon át elkövetett. A magyar nemzet, a magyar nép negyed századon át fentar- totta, támogatta a Horthy uralmat, amely bünlajstromának felsorolására egész lapunk kevés volna. Igaz, volt egy kisebbség, amely ellenezte és amint lehetett még ellenulyozni is próbálta a Horthy uralom bestiális bűntényeit, de ez a kisebbség éppen az a csoport, amely elismeri a felelőséget. Ellenben most éppen azok tagadják meg a felelőséget és kiabálnak “igazságért”, akik megérdemlik azt a büntetést, amiben sajnos, most mindannyian, még az ártatlanok is részesülnek. Az ide érkező levelek százaiból látjuk, hogy a magyarok többsége a demokrácia dacára is megtartotta fasiszta mentaütá- sát. Ma is “uralkodni” szeretnének a szomszéd népeken, sőt titokban talán még arra gondolnak, hogy az oroszok felett is. Vágyaik szárnyat adnak gondolataiknak; majd jönnek az amerikaiak, leverik az oroszokat s akkor aztán .... Hát mi a szösznek van az amerikaiaknak az atombomba, ha nem pontosan arra, hogy őket juttassa újból hatalomra?! A magyar kormányválságok sűrűn követik egymást mindaddig, amig a magyarság többségének mentalitása meg nem változik. Amig el nem ismerik a múlt bűneiért a felelőséget és amig végérvényesen el nem határozzák, hogy a szomszéd népekkel kooperálva kell keresni boldogulásukat; nyugalomra nem számíthatnak. Tyúkszemükre léptek Ugylátszik, hogy az amerikai szervezett munkások nem sokat törődnek azzal a hisztériával, amit a bányász sztrájkkal kapcsolatban a tőkés osztályt oly híven kiszolgáló kereskedelmi sajtó keltett, hanem haladnak tovább a maguknak kijelölt utón s a drágaságnak megfelelőleg újabb bérköveteléseket fognak felállítani. Okulva azonban a múlt tapasztalatain, most nagyobb erély- lyel fogják követelni, hogy a béremeléseket ne vegyék vissza az árak felemelésével, hanem fedezzék azt a profitból, amelyet a technikai fejlődés úgyis aránytalanul megnagyobbított. Hogy az amerikai munkáltatók a békebeli termelésen is csak olyan, vagy még nagyobb profitot zsebelnek be, mint a háborús rendeléseken, azt az adóbevallások és egyéb adatok alapján készült statisztikával mutatta ki Robert Nathan, országos nevű nemzetgazdász. Robert Nathan még nem is olyan régen magasrangu kormányhivatalt viselt a Roosevelt Adminisztrációban és mint ilyen nagy tekintélynek örvendett, akinek szavára igen sokat adtak az iparbárók is. A Congress of Industrial Organization (CIO) megbízást adott ennek a nemzetgazdásznak, hogy készítsen alapos jelentést a jelenlegi árak és a profit viszonyáról. Most aztán, hogy ezt a jelentést közzétették, egyszerre csak minden oldalról erős pergőtűzbe fogták Nathant, mert a jelentésben kimutatta, hogy Amerika kapitalistái ebben az évben rekord profitot harácsoltak. » Megtudjuk a Nathan jelentésből, hogy dacára annak, hogy a gyárak hetekig, sőt hónapokig le voltak zárva, a tulajdonosok haszna mégis emelkedett, ha a teljes bevételhez arányitják. A jelentés azonban felsorol száz és száz céget, amelyek az év első 9 hónapjára már közzétették a pénzügyi kimutatásaikat. Ezekben ilyen tételek szerepelnek; A Celanese Corporation a múlt év hasonló periódusában 5,630,000 dollár hasznot csinált, ez évben azonban 11,573,000 dollárt, igy tehát megduplázta az előző évi hasznot. Az International Paper Company nagy propagandát fejtett ki a papír árának felemelésére, mert a múlt év első 9 hónapjában elért 7,283,592 dollár haszonnal nem volt megelégedve s igy az uj árak mellett 21,- 252, 904 dollárt zsebelt be. A Paramount Pictures 13 milüó helyett most 33 millió és 877 ezer dollárt könyvelt el. A DuPont del Nemours cég sem volt megelégedve 29 milüóval s igy felemelték az árakat, hogy most 82 milliót zsebelhessenek be. így megy ez tovább száz és száz cégnél. Miután a nagy ipar- vállalatok a bankokon keresztül szoros összefüggésben vannak, Nathan a konklúziót “általánosította”, vagyis kimondotta, hogy a béremeléseket az amerikai tőkések a profitjaik emelésére használták ki s igy a következő béremeléseket a profit rovására kell megadni. így nem csoda, hogy az ily számadatokkal támogatott jelentés nagyon érzékeny részén üti az amerikai tőkés osztályt. Feljaj- dulnak tehát, mint akinek a tyúkszemére lépnek és kopóikat egy- re-másra uszítják a Nathan jelentés ellen. Sőt az egyik “nagy mogul” William K. Jackson, a U.S. Kereskedelmi Kamara elnöke is nyüatkozott. Nem tudja megérteni, miként követelhetnek a munkások magasabb béreket mondjuk az automobü iparban az árak felemelése nélkül csak azért, mert például a DuPont cég profitja emelkedett? A Nathan féle jelentés azonban rámutat arra, hogy ezen cégek tulajdonosai azonos emberek, vagy ' családok, akik a nagy profit felhalmozásával előkészítik a depressziót. Itt nem fontos aztán az, hogy vájjon a profitot melyik iparból, vagy milyen arányban kapják. A Nathan jelentés feletti marakodás csak bevezetés a bérek és az árak harcának második nagy mérkőzéséhez, amelynek a közel jövőben nem csak tanúi, hanem résztvevői leszünk mindannyian.
