Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-12-28 / 1456. szám

1946. december 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal Karácsonyi Levél Édes Jézusom: Én azon kevesek közé tarto­zom, akik nem veszik %iiába a Te nevedet, hogy Te segítsd ki a bajokból, melyek legtöbbször az emberi tudatlanságból ered­nek. De igy a születésed napján, még többen hozzád kiabálnak segítségért, ajándékokért. Min­denki kér valamit Tőled, vagy a Te nevedben és a Te kontódra, így remélem, hogy ezen levelem jól fog esni, amint nekem is jól esik olyan levelet Írni, melyben nem kérek, könyörgök, mivel ar­ról már régen leszoktam, hanem minden érdek nélküli barátság, megértés formájában számolok be a múlt év eseményeiről. Mivel még az ügynökeid sem tudj ákx megadni a pontos címe­det, igy a mi lapunkon keresz­tül, ilyen nyílt levél formájában beszélhetek csak hozzád, öröm­mel jelenthetem, hogy a Te ál­talad is annyira óhajtott béke, megértés felé sokat haladtunk. Ezt már azért is fontosnak tar­tom megírni, mert éppen azok, akik legtöbbször veszik illeték­telenül a Te nevedet, mert azzal üzérkednek, nem fogják ezt megmondani, ők legjobban elle­ne vannak annak, hogy béke le­gyen az emberek között. Pláne olyan béke, melyben a haladás, tudás, egyetértés, köztulajdon, testvériség tanai jussanak ha­talomra. Azok, akik a Te szüle­tésed napját is, csak nagyobb üzleti forgalomra használják fel de nem magyaráznák meg, hogy csak az igazi testvériség alapján lehetne béke, szeretet az embe­rek között. Ezek a lélek csiszá­rok még mindig a régi jó Hor­thy rendszert akarják visszaál­lítani, amikor a csendőrben job­ban bíztak mint benned, vagy atyádban, mert amig Tehozzád fohászkodtak is, a csendőröket uszították a már nem hívők el­len. Nem Tőled várták a fizetést lelki pásztorkodásukért, hanem a csendőrrel, a végrehajtókkal hajtatták be a párbért. Jó jelenség az is, hogy azon közösséget, melyet Te nem csak hirdettél, hanem gyakoroltál is és háromszáz évig követőid is gyakorolták, most már nem fegyverrel, herélő késsel és irtás terror eszközökkel támadják és már nem is remélik, hogy egy szent háborúval azt ki tudják irtani az emberek leikéből, gon­dolatából, hanem már inkább azon fog eldőlni a harc, hogy melyik rendszerben lesznek ké­pesek az emberiség életszínvo­nalát emelni, biztosítani. így a harc visszatért azon mederbe, melyet Te is hirdettél, a gazda­sági harc oly harccá lett, melyet Te azon mondásoddal fejeztél ki, hogy “szegényeké a meny- nyeknek országa”. így nem az élet elvevése, ha­nem az élet adás, az életnek könnyebbé tétele által igyekez­nek az emberiséget megnyerni és az a rendszer lesz a győztes, amely ezt nagyobb mértékben megvalósítja. Van kilátás arra, hogy ezen versenyben a tudo­mányt, az emberi ész találmá­nyait nem öldöklésre, hanem jobb helyzet megteremtésére fogják ezután felhasználni, va­lamint a tudást nem egy kis ki­választott osztály, hanem vala­mennyi ember részére lehetővé teszik. Ezt nem igen szívesen látnák azok, akik csak a sötét­ségben, a tudatlanokkal, a vak- hivőkkel tudtak zsíros üzleteket csinálni, melyhez még a Te és Atyád nevét is felhasználták mivel már másképen nem volt hitelük. A múlt évi születésed napján már úgy látszott, hogy a gyűlö­let apostolai képesek lesznek a népeket megint egymás torká­nak ugrasztani. De most már ugylátszik, hogy kikerülhető lesz egy újabb vérözön, újabb tömeggyilkosság, melyet a Te nevedben kereskedők igyekez­tek megszervezni és előre bün- bocsánatot Ígértek mindazok­nak, akik abban hajlandók let­tek volna résztvenni, amint minden tömegyükosnak, öröm­mel megbocsájtanak, ha azokat gyilkolták le, akiket nekik erre a célra kijelöltek. Most a legú­jabb találmány, atom-energia is békés célokra lett szánva, nem­zetközivé igyekszenek azt tenni, mely már egymagában véve is békés összemüködés felé vezeti a testvéreidet, akiket még két­ezer évvel ezelőtt akartál arra az útra vezetni de a főpapok megfeszítettek érte. Édes Jézusom! Bizony még nagy bajok is vannak. Még min­dig folyik a vér a szülőföldeken, valamint a civüizáció szülőföld­jén Kínában, no meg a lélekcsi- szárok által felbőszített lesipus- kások még sok keresztény or­szágban szedik áldozataikat. De már azoknak is kifogyóban van a muníció és a gyűlölet. Mert amilyen mértékben javul a né­pek gazdasági helyzete, olyan mértékben csökken a szellemi méregkeverők befolyása: gyű­lölet, irigység, kapzsiság csak a butaság és nyomor virágai, ezek csak ott teremnek meg, ahol sö­tétség, nyomor, szenny, mely még szellemi téren sokkal rom­bolóbb, mint a tisztaság szem­pontjából. Csak ottan sikerül még gyűlöletet szítani, ahol, va­kon hisznek, mert NEM tudnak és nem is akarnak tudni. Men­tői nagyobb a tudás, az embe­riségnek a gazdasági jóléte, an­nál inkább békét fognak hagyni Neked is, nem fognak állandóan hozzád szaladni, hozzád kiabál­ni segítségért, vagy a Te neve­det felhasználni kölcsönök, ado­mányok megszerzésére, vagy koldulásra. A müveit és tudni akaró népek önön magukon fog­nak tudni segíteni, valamint egymáson, mert aki akar tudni, tanulni, az hamarosan megta­nulja, hogy a kölcsönös segítség az igazi természeti törvény, me­lyet Te is és minden más gon­dolkozni tanító igyekezett a néppen tanitani. Ha tudnák, ha ezt megértenék, akkor nem len­ne nélkülöző, kolduló. Mi veled együtt hirdettük, hogy mind­nyájan egy atyának vagyunk a gyermekei és nem szolga és cse­léd, hanem egyen jogosult test­vérek. Nem szabad azt a rend­szert megtűrni, mely urakra, szolgákra, munkásokra és para­zitákra választotta szét a test­véreket, atyádfiáit. Mi nem csak mondjuk, imádkózzuk ezt, ha­nem harcolunk annak megvaló­sításáért, hajlandók vagyunk azért szenvedni, ha kell meghal­ni, amint Te is tetted. Mert mi is nagyon jól tudjuk, hogy csak is akkor lehet igazi testvériség, béke, szeretet az emberiség kö­zött, ha azt a közös társadalmi rendszert, az egyforma jogokat és lehetőségeket megteremtsük embertársaink, testvéreink ré­szére az egész világon. Látod édes Jézusom, én és társaim már nem kérünk, nem Tégedet terhelünk minden kicsi ügyünkkel, bajunkkal, hanem tudjuk és tanítjuk, hogy “aki magán segit azt az isten is meg­segíti” de aki olyan buta és gyá­moltalan, hogy önön magán nem bir, vagy nem akar segíte­ni, akkor ne szaladjon hozzád, vagy atyádhoz, hanem értse azt meg, hogy minden baja csak is a saját butaságának, tudatlan­ságának a következménye, me­lyen sem Te, sem Atyád nem tud segíteni, csak az ember ön­ön magán. Már nekünk nincs szükségünk közbejárókra, akik a Te nevedben Ígérnek és gyűj­tenek fényes megélhetésükre. És Te hozzád küldik a hívőket, hogy a minden segélyt tőled kérjenek, de ők a Te nevedben pumpolják meg testvéreiket. Azt is láthatod, hogy éppen azok, akik legtöbbször veszik ajkukra a Te nevedet, leghama­rabb hozzád és atyádhoz küldik az üyen kéregetőket, mert hi­szen az logikus, hogy ha az is­ten segit rajtuk, akkor ők nem akarnak az istennel versenyez­ni a segélyadásban. Sokkal könnyebb ezeknek azt mondani, hogy “áldja meg az isten”, vagy hogy “segítsen az isten”, mint­hogy csomagokat pakolni és dollárokat költeni. De azért mi már sokan vagyunk, akik nem az istenre bízzuk testvéreink se­gítségét, hanem mi még ilyen pillanatnyi segítséggel is, de leginkább egy olyan rendszer megvalósításáért való harccal segítünk testvéreinken, ahol nem lesz szükség kérni, könyö­rögni. Mert nem lesznek dús­gazdagok és koldus szegények, ahol nem lesz alkalma egyik testvérünknek a másik kizsák­mányolása folytán, vagy elbuti- tása és butaságban való tartá­sa folytán meggazdagodni. Nem lesz majd a mi testvéri közössé­günkben ur és szolga, gazdag és szegény és a tudást nem eltilta­ni, vagy kátyúba vezetni, ha­nem terjeszteni fogjuk az em­beriség között. Mert csak is azok lesznek ké­pesek szeretni, akik tudnak, aki nem képes tudni, az nem talál békét, megértést. Azok még azt sem értik meg, hogy Te mit akartál. Mit csináltál, hogy élte­tek tanítványaiddal. Hogy mi­ért feszítettek meg a papok és hogy miért üldözik még ma is mindazokat, akki a Te általad hirdetett igazi testvériséget, egyenlőséget, társadalmi közös­séget hirdetik. Mi tudjuk, hogy nem elég naponta százszor el­mondani, hogy “Jöjjön el a Te országod”, hanem azért sokat kell tanulni, tanitani, küzdeni, hogy az emberek ne csak higy- jenek, hanem tudjanak. Mert csak is azok, akik tudnak, lesz­nek képesek a Te országodat megvalósítani itten a földön is. Ezen harcban, tanulásban és tanításban én és társaim ki­vesszük a részünket, mert csak is úgy valósíthatjuk meg a bé­két, szeretetet a munkástestvé­reink között, csak is úgy le­szünk méltók a békére, ha az­ért dolgozni is hajlandók va­gyunk. És reméljük, hogy a kö­vetkező születésed napjára még sokkal jobb viszonyok, eredmé­nyek, nagyobb béke és szeretet lesz itt az emberek között. Visi KIKÜLDTÉK A NAPTÁRT A hét folyamán postára ad­tuk a Bérmunkás 1947-es nap­tárát. Valószínűleg, hogy az olvasók nagy része már meg is kapta. Kérjük azokat, akik esetleg még nem kapták meg, türelemmel várjanak pár napot, tekintettel arra, hogy most a posta túl van terhelve. Lapunkban többször is hir­dettük ezt a naptárt; a szó szo­ros értelmében dicsekedtünk ve­le, hogy milyen jó. Most újból megismételjük ezt az állítást. Miután minden olvasónk meg­kapja a naptárt, megítélhetik, hogy vájjon ok nélkül kérked­tünk-e. Egyébiránt ime a nap­tár tartalma. 1. A XX. század fontosabb dátumai. 2. Geréb József: Két világháború tanulságai. 3. Vám- béijy Rusztem: Jog, forradalom és népbiróság. 4. O. Henry: Vö- rösbőrü főnök váltságdíja. 5. Kővári Mihály: A magyar mun­kásmozgalom mártírjai. 6. Ho­mer Croy-Gulyás János: Esőcsi­nálók. 7. Oriana Atkinson: Moszkvai gyerekek. 8. Zára Já­nos: A szervezkedés kudarca. 9. Társadalmi biztosítás az Egye­sült Államokban. 10. Visi Ist­ván: Az ötven éves autóipar. 11. Pika Pál: Jobb társadalom felé. 12. B. N. McMahon; Phobiás betegségek. 13. O. Henry: Egye­nes utón. 14. David M. Newell: Alligátorok alkonya. 15. Világ­ismeretek. Kihangsúlyozzuk, hogy ezek mind EREDETI cikkek vagy fordítások, amelyek magyar nyelven most látnak először napvilágot. Természetesen nem az eredetiség az, amivel kérke­dünk, — noha azt is számításba kell vennünk, hanem igen is kérkedünk ezen cikkek és tár­cák kitűnőségével. Kérkedünk azzal, hogy maradandó értékű olvasmányt nyújtunk. Egyébiránt a felsorolt cikke­ket számos kitűnő vers, képek és hasznos információt nyújtó apróságok egészítik ki. Most maguk az olvasók megítélhetik, hogy vájjon valóban alkalmas-e ez a naptár arra, hogy magyar- országi rokonaiknak, ismerőse­iknek küldjenek belőle? Miután számítottunk arra, hogy olvasó­ink közül még többen is küldet­nek haza a naptárból, a szokott­nál nagyobb mennyiséget nyo­mattunk és amig van a készlet­ből, eleget teszünk olvasóink ily rendeléseinek. Amig börtönök vannak, soha nem lehetünk biztosak, hogy melyikünk lesz az őrzője avagy a lakója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom