Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-12-28 / 1456. szám
1946. december 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal Karácsonyi Levél Édes Jézusom: Én azon kevesek közé tartozom, akik nem veszik %iiába a Te nevedet, hogy Te segítsd ki a bajokból, melyek legtöbbször az emberi tudatlanságból erednek. De igy a születésed napján, még többen hozzád kiabálnak segítségért, ajándékokért. Mindenki kér valamit Tőled, vagy a Te nevedben és a Te kontódra, így remélem, hogy ezen levelem jól fog esni, amint nekem is jól esik olyan levelet Írni, melyben nem kérek, könyörgök, mivel arról már régen leszoktam, hanem minden érdek nélküli barátság, megértés formájában számolok be a múlt év eseményeiről. Mivel még az ügynökeid sem tudj ákx megadni a pontos címedet, igy a mi lapunkon keresztül, ilyen nyílt levél formájában beszélhetek csak hozzád, örömmel jelenthetem, hogy a Te általad is annyira óhajtott béke, megértés felé sokat haladtunk. Ezt már azért is fontosnak tartom megírni, mert éppen azok, akik legtöbbször veszik illetéktelenül a Te nevedet, mert azzal üzérkednek, nem fogják ezt megmondani, ők legjobban ellene vannak annak, hogy béke legyen az emberek között. Pláne olyan béke, melyben a haladás, tudás, egyetértés, köztulajdon, testvériség tanai jussanak hatalomra. Azok, akik a Te születésed napját is, csak nagyobb üzleti forgalomra használják fel de nem magyaráznák meg, hogy csak az igazi testvériség alapján lehetne béke, szeretet az emberek között. Ezek a lélek csiszárok még mindig a régi jó Horthy rendszert akarják visszaállítani, amikor a csendőrben jobban bíztak mint benned, vagy atyádban, mert amig Tehozzád fohászkodtak is, a csendőröket uszították a már nem hívők ellen. Nem Tőled várták a fizetést lelki pásztorkodásukért, hanem a csendőrrel, a végrehajtókkal hajtatták be a párbért. Jó jelenség az is, hogy azon közösséget, melyet Te nem csak hirdettél, hanem gyakoroltál is és háromszáz évig követőid is gyakorolták, most már nem fegyverrel, herélő késsel és irtás terror eszközökkel támadják és már nem is remélik, hogy egy szent háborúval azt ki tudják irtani az emberek leikéből, gondolatából, hanem már inkább azon fog eldőlni a harc, hogy melyik rendszerben lesznek képesek az emberiség életszínvonalát emelni, biztosítani. így a harc visszatért azon mederbe, melyet Te is hirdettél, a gazdasági harc oly harccá lett, melyet Te azon mondásoddal fejeztél ki, hogy “szegényeké a meny- nyeknek országa”. így nem az élet elvevése, hanem az élet adás, az életnek könnyebbé tétele által igyekeznek az emberiséget megnyerni és az a rendszer lesz a győztes, amely ezt nagyobb mértékben megvalósítja. Van kilátás arra, hogy ezen versenyben a tudományt, az emberi ész találmányait nem öldöklésre, hanem jobb helyzet megteremtésére fogják ezután felhasználni, valamint a tudást nem egy kis kiválasztott osztály, hanem valamennyi ember részére lehetővé teszik. Ezt nem igen szívesen látnák azok, akik csak a sötétségben, a tudatlanokkal, a vak- hivőkkel tudtak zsíros üzleteket csinálni, melyhez még a Te és Atyád nevét is felhasználták mivel már másképen nem volt hitelük. A múlt évi születésed napján már úgy látszott, hogy a gyűlölet apostolai képesek lesznek a népeket megint egymás torkának ugrasztani. De most már ugylátszik, hogy kikerülhető lesz egy újabb vérözön, újabb tömeggyilkosság, melyet a Te nevedben kereskedők igyekeztek megszervezni és előre bün- bocsánatot Ígértek mindazoknak, akik abban hajlandók lettek volna résztvenni, amint minden tömegyükosnak, örömmel megbocsájtanak, ha azokat gyilkolták le, akiket nekik erre a célra kijelöltek. Most a legújabb találmány, atom-energia is békés célokra lett szánva, nemzetközivé igyekszenek azt tenni, mely már egymagában véve is békés összemüködés felé vezeti a testvéreidet, akiket még kétezer évvel ezelőtt akartál arra az útra vezetni de a főpapok megfeszítettek érte. Édes Jézusom! Bizony még nagy bajok is vannak. Még mindig folyik a vér a szülőföldeken, valamint a civüizáció szülőföldjén Kínában, no meg a lélekcsi- szárok által felbőszített lesipus- kások még sok keresztény országban szedik áldozataikat. De már azoknak is kifogyóban van a muníció és a gyűlölet. Mert amilyen mértékben javul a népek gazdasági helyzete, olyan mértékben csökken a szellemi méregkeverők befolyása: gyűlölet, irigység, kapzsiság csak a butaság és nyomor virágai, ezek csak ott teremnek meg, ahol sötétség, nyomor, szenny, mely még szellemi téren sokkal rombolóbb, mint a tisztaság szempontjából. Csak ottan sikerül még gyűlöletet szítani, ahol, vakon hisznek, mert NEM tudnak és nem is akarnak tudni. Mentői nagyobb a tudás, az emberiségnek a gazdasági jóléte, annál inkább békét fognak hagyni Neked is, nem fognak állandóan hozzád szaladni, hozzád kiabálni segítségért, vagy a Te nevedet felhasználni kölcsönök, adományok megszerzésére, vagy koldulásra. A müveit és tudni akaró népek önön magukon fognak tudni segíteni, valamint egymáson, mert aki akar tudni, tanulni, az hamarosan megtanulja, hogy a kölcsönös segítség az igazi természeti törvény, melyet Te is és minden más gondolkozni tanító igyekezett a néppen tanitani. Ha tudnák, ha ezt megértenék, akkor nem lenne nélkülöző, kolduló. Mi veled együtt hirdettük, hogy mindnyájan egy atyának vagyunk a gyermekei és nem szolga és cseléd, hanem egyen jogosult testvérek. Nem szabad azt a rendszert megtűrni, mely urakra, szolgákra, munkásokra és parazitákra választotta szét a testvéreket, atyádfiáit. Mi nem csak mondjuk, imádkózzuk ezt, hanem harcolunk annak megvalósításáért, hajlandók vagyunk azért szenvedni, ha kell meghalni, amint Te is tetted. Mert mi is nagyon jól tudjuk, hogy csak is akkor lehet igazi testvériség, béke, szeretet az emberiség között, ha azt a közös társadalmi rendszert, az egyforma jogokat és lehetőségeket megteremtsük embertársaink, testvéreink részére az egész világon. Látod édes Jézusom, én és társaim már nem kérünk, nem Tégedet terhelünk minden kicsi ügyünkkel, bajunkkal, hanem tudjuk és tanítjuk, hogy “aki magán segit azt az isten is megsegíti” de aki olyan buta és gyámoltalan, hogy önön magán nem bir, vagy nem akar segíteni, akkor ne szaladjon hozzád, vagy atyádhoz, hanem értse azt meg, hogy minden baja csak is a saját butaságának, tudatlanságának a következménye, melyen sem Te, sem Atyád nem tud segíteni, csak az ember önön magán. Már nekünk nincs szükségünk közbejárókra, akik a Te nevedben Ígérnek és gyűjtenek fényes megélhetésükre. És Te hozzád küldik a hívőket, hogy a minden segélyt tőled kérjenek, de ők a Te nevedben pumpolják meg testvéreiket. Azt is láthatod, hogy éppen azok, akik legtöbbször veszik ajkukra a Te nevedet, leghamarabb hozzád és atyádhoz küldik az üyen kéregetőket, mert hiszen az logikus, hogy ha az isten segit rajtuk, akkor ők nem akarnak az istennel versenyezni a segélyadásban. Sokkal könnyebb ezeknek azt mondani, hogy “áldja meg az isten”, vagy hogy “segítsen az isten”, minthogy csomagokat pakolni és dollárokat költeni. De azért mi már sokan vagyunk, akik nem az istenre bízzuk testvéreink segítségét, hanem mi még ilyen pillanatnyi segítséggel is, de leginkább egy olyan rendszer megvalósításáért való harccal segítünk testvéreinken, ahol nem lesz szükség kérni, könyörögni. Mert nem lesznek dúsgazdagok és koldus szegények, ahol nem lesz alkalma egyik testvérünknek a másik kizsákmányolása folytán, vagy elbuti- tása és butaságban való tartása folytán meggazdagodni. Nem lesz majd a mi testvéri közösségünkben ur és szolga, gazdag és szegény és a tudást nem eltiltani, vagy kátyúba vezetni, hanem terjeszteni fogjuk az emberiség között. Mert csak is azok lesznek képesek szeretni, akik tudnak, aki nem képes tudni, az nem talál békét, megértést. Azok még azt sem értik meg, hogy Te mit akartál. Mit csináltál, hogy éltetek tanítványaiddal. Hogy miért feszítettek meg a papok és hogy miért üldözik még ma is mindazokat, akki a Te általad hirdetett igazi testvériséget, egyenlőséget, társadalmi közösséget hirdetik. Mi tudjuk, hogy nem elég naponta százszor elmondani, hogy “Jöjjön el a Te országod”, hanem azért sokat kell tanulni, tanitani, küzdeni, hogy az emberek ne csak higy- jenek, hanem tudjanak. Mert csak is azok, akik tudnak, lesznek képesek a Te országodat megvalósítani itten a földön is. Ezen harcban, tanulásban és tanításban én és társaim kivesszük a részünket, mert csak is úgy valósíthatjuk meg a békét, szeretetet a munkástestvéreink között, csak is úgy leszünk méltók a békére, ha azért dolgozni is hajlandók vagyunk. És reméljük, hogy a következő születésed napjára még sokkal jobb viszonyok, eredmények, nagyobb béke és szeretet lesz itt az emberek között. Visi KIKÜLDTÉK A NAPTÁRT A hét folyamán postára adtuk a Bérmunkás 1947-es naptárát. Valószínűleg, hogy az olvasók nagy része már meg is kapta. Kérjük azokat, akik esetleg még nem kapták meg, türelemmel várjanak pár napot, tekintettel arra, hogy most a posta túl van terhelve. Lapunkban többször is hirdettük ezt a naptárt; a szó szoros értelmében dicsekedtünk vele, hogy milyen jó. Most újból megismételjük ezt az állítást. Miután minden olvasónk megkapja a naptárt, megítélhetik, hogy vájjon ok nélkül kérkedtünk-e. Egyébiránt ime a naptár tartalma. 1. A XX. század fontosabb dátumai. 2. Geréb József: Két világháború tanulságai. 3. Vám- béijy Rusztem: Jog, forradalom és népbiróság. 4. O. Henry: Vö- rösbőrü főnök váltságdíja. 5. Kővári Mihály: A magyar munkásmozgalom mártírjai. 6. Homer Croy-Gulyás János: Esőcsinálók. 7. Oriana Atkinson: Moszkvai gyerekek. 8. Zára János: A szervezkedés kudarca. 9. Társadalmi biztosítás az Egyesült Államokban. 10. Visi István: Az ötven éves autóipar. 11. Pika Pál: Jobb társadalom felé. 12. B. N. McMahon; Phobiás betegségek. 13. O. Henry: Egyenes utón. 14. David M. Newell: Alligátorok alkonya. 15. Világismeretek. Kihangsúlyozzuk, hogy ezek mind EREDETI cikkek vagy fordítások, amelyek magyar nyelven most látnak először napvilágot. Természetesen nem az eredetiség az, amivel kérkedünk, — noha azt is számításba kell vennünk, hanem igen is kérkedünk ezen cikkek és tárcák kitűnőségével. Kérkedünk azzal, hogy maradandó értékű olvasmányt nyújtunk. Egyébiránt a felsorolt cikkeket számos kitűnő vers, képek és hasznos információt nyújtó apróságok egészítik ki. Most maguk az olvasók megítélhetik, hogy vájjon valóban alkalmas-e ez a naptár arra, hogy magyar- országi rokonaiknak, ismerőseiknek küldjenek belőle? Miután számítottunk arra, hogy olvasóink közül még többen is küldetnek haza a naptárból, a szokottnál nagyobb mennyiséget nyomattunk és amig van a készletből, eleget teszünk olvasóink ily rendeléseinek. Amig börtönök vannak, soha nem lehetünk biztosak, hogy melyikünk lesz az őrzője avagy a lakója.
