Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-12-21 / 1455. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. december 21. Egyről-Másról :ELMONDJA: J. Z. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1917 dec. 15 — Az IWW magyarnyelvű lapja — miután háború ellenes állásfoglalásáért a betiltások következtében többször volt kénytelen nevet változtatni —’ ezen a napon “VÉDELEM” névvel jelent meg. 1905 dec. 20 — Oroszországban Általános Sztrájk tört ki, mely 11 napig tartott. \ 1919 dec. 21 — Az Egyesült Államok “nemkivánatos elemeknek” nyilvánított és Oroszországba deportált forradalmárokat szállító “Bufford” hajó elhagyta a kikötőt. SZOLIDARITÁSBAN REJLIK AZ ERŐ A munkásmozgalom történetében feljegyzésre méltó esemény szinhelye volt a közelmúlt napokban California államban levő Oakland, ahol a szervezett munkásság figyelemre és elismerésre méltóan demonstrálta a szolidaritásban rejlő erő fontosságát és üdvösségét az osztályharcban. Különösen figyelemre méltó ez ma, amikor a ki-1 zsákmányolóknál nagyon felkapott gyakorlati ténnyé vált a picketelésnek tiltóparanccsal való megakadályozása. A szolidaritás ugyan minden körülmények között a leghatásosabb fegyver az osztályharcban és ahol ez meg van, ott bérharcoknál szükségtelen is a sztrájk által sújtott telepek pi- ketelése, de sajnos ma még nagyon gyakori, hogy csakis erős sztráj körvonallal lehet sok munkást távoltartani a munkatelepektől sztrájk, vagy kizárás esetén. Ily esetekben a munkáltatók tiltóparancsokhoz folyamodnak, amely megtiltja a tömeges piketelést és rendszerint, hat vagy nyolc főből álló piketvona- lat engedélyez, amit a sztrájktörők a rendőrség védelme alatt könnyen áttörnek és eszközül szegődnek a sztrájk letörésére. Oaklandban két Department üzletben (department üzletnek nevezik, ahol varrótűtől repülőgépig mindent lehet vásárolni) az alkalmazottak pár héttel ezelőtt beszüntették a munkát és amint az ily alkalomkor szokás, sztráj körvonalat állítottak föl a bejáratoknál. Bár ily üzleteknél nehéz megállapítani, hogy ki a sztrájktörő és ki a vásárló és a piketvonal a vevőknek inkább csak figyelmeztetés, hogy az üzlet ellenszenves a szervezett munkássággal szemben és azok támogatásával a munkásság ellenségeit támogatják. Sokan a vsárlók figyelembe veszik a figyelmeztetést és nem lépik át a piketvonalat. Ez esetben azonban a piketvonal hivatása inkább az volt, hogy az áruk ki és beszállítását akadályozzák meg, ami legtöbb várva a kiszolgálást, ehelyett j te és fehérek között. Egyes, azonban azt láttam, hogy úgy a | gyapot és dohánytermő vidéke- kiszolgáló, mint a többi vendé-1 ken szánalom nézni azokat a vis- gek végtelen dühösen néztek' ram. Azt már hallottam többektől, hogy bizony a southon nem valami mosolygós arcokat mutatnak az idegenek felé, de hogy ennyire barátságtalanok legyenek, hát ezt még nem tapasztaltam sehol sem. Mérgemben én is dühösen fölálltam és ott hagytam őket. A másik oldalon a többi utasok már nyugodtan bekávézva várták a beszállást, mondom az egyiknek, hogy mi történt velem odaát a másik oldalon. Az illető mosolyogva mondja nekem, hát nem látod, rossz ajtón mentél be. Odanézek, hát akkor látom, hogy csakugyan azon az ajtón mentem be, melyen keresztül csak a feketéknek szabad belépni az üzletbe. Ilyen szörnyű bűnt nem követ el sohasem egy southi ember és ez volt az ok, amiért oly dühösen néztek rám, sőt még szerencsém is, hogy 15 perc múlva már pucoltam tovább a faluból. Ez is a demokráciának egy olyan válfaja, mely pontosan beilleszkedik azoknak a koponyájába, akik a sztrájk ellenes hangulatnak olyan könnyűszerrel bedülnek. A négerek még azon ajtón sem mehetnek be az üzletbe, ahol a fehér ember lép be, azonban bent a konyhában, néhány cent rabszolga bér mellett, főzhet minden jót a fehér ember részére. De nem csak az ajtó bejárat különbözik a fekekokat, melyekben a vérig kizsákmányolt fekete munkások tengetik életüket. Még csak gondolni sem szabad a rabszolga korszak fejével gondolkodó emberek előtt arra, hogy a fehér és fekete bőr, nem jelenthet olyan megkülönböztetést, hogy az egyiknek szinbeli joga legyen a másik fölött uralkodni. A fasiz- ta elmélet kiinduló pontja tökéletes megnyilvánulásban van meg ebben a nagy amerikai demokráciában, sőt még az égető kamrákra is történnek már előkészületek, mint a legutóbbi north carolinai összeesküvő banditák tervbevették. A legsajnosabb a dologban az, hogy a tömeghangulat irányításával azok rendelkeznek, akiknek érdekük, hogy széthúzás és vallási és faji megkülönböztetés legyen a dolgozó milliók soraiban. Addig mig egyik ember a másikban ellenséget lát csak azért, mert más vallása van, vagy bőrének a színe más mint az övé, addig a mai uralkodó társadalmi rendszer még mindig erősen áll. Akik közelebbről megismerik a tömeghangulatot és látják a kapitalista méreghintés veszedelmes virágzását, nem mondhatnak • le arról az agitációról, melyet munkásmozgalmi értelmiségük kapcsán eddig folytattak, sőt ellenkezőleg most van itt az igazi veszély melynek elhárítására, az eddiginél sokkal intenzivebb propaganda szükséges.' esetben sikerrel jár, mert a szállítómunkások ma már legtöbb 'városban elég osztálytudatosak í ahoz, hogy nem lépik át a piketvonalat. Ez történt Oaklandban is és pár hétig a sztrájk által érintett áruházakat a sofőrök elkerülték. Az áruk azonban fogytak és utánpótlásra volt szükség, amit az üzletek úgy igyekeztek elérni, hogy felbéreltek néhány sztrájktörésre hajlandó sofőrt és erős rendőri fedezettel kisérték az árukkal megrakott teherautókat az áruházakba. A vállalkozás azonban nem ment simán, mert amerre a sztrájktörő karaván elvonult, a közúti forgalom teljesen megakadt. A villamosvasúti alkalmazottak leállították a villamosokat; a taxik és teherautók mind megálltak, mert “ők nem dolgoznak sztrájktörőkkel”. Ez azonban csak a kezdet volt. Aznap este az AFL összes szak- szervezetei — amelyhez a sztrájkoló áruházi munkások is tartoznak — gyűlést tartottak és rokonszenvi sztrájkba szólították a szervezetek kebelébe tartozó összes munkásokat. Mivel ezek mindenhol sztrájkőrvona- lat állítottak fel és a más szervezetekhez tartozó munkások azokat nem voltak hajlandók átlépni, igy másnap a milliós lakosú Oaklandban teljesen szünetelt minden üzem. Az Általános Sztrájk 48 órán át tartott, mire a munkáltatók és a városi közigazgatás elfogadta a sztrájkolok követelését, melyszerint a rendőrséget visz- szavonják a professzionális sztrájktörők védelmezésétől. És mivel rendőri védelem nélkül a sztrájktörők nem vállalkoznak megközeliténi a sztrájk^ által érintett üzleteket, az akció nagy horderővel volt a sztrájkoló üzleti alkalmazottak sérelmeinek orvoslására. De ami mindennél fontosabb, hogy az oaklandi munkásság félreérthetetlenül tudtára adta a városi közigazgatásnak, hogy a jövőben nem tűri meg, hogy a közadóból fen- tartott rendőrség a munkásság legádázabb ellenségeit — a hivatásos sztrájktörőket — védelmezze. És ezt nem fenyegetéssel hogy “majd a két vagy három év múlva esedékes választásoknál másokat választanak a helyükre” — amely fenyegetésekre a politikusok fittyet hánynak — hanem direkt akcióval adták tudtukra, amely érthetőbb minden szónál. SZABAD (?) SZAKSZERVEZETEK Az American Federation of Labor (AFL) központi vezetősége egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy belerúgjon- az orosz szakszervezetekbe, mert azok “nem független” szervezetek, hanem az orosz kormány “fen- hatósága alatt” állnak. Valószínű,"hogy az állításban van valami igazság és nem is az ellen kívánunk szót emelni, hogy ezt állítják, hanem inkább az ellen, hogy ez a vád az AFL központi vezetőségétől jön. Mert ha demokráciáról, autonómiáról, vagy függetlenségről van szó, akkor az AFL-nek el kell bújni és egy szót sem szólni, mert talán nincs a világon még egy szakszervezet, amely bürokratikusabb irányítás alatt volna, mint az AFL. Hogy a sok közül csak a seatlei kazánkovácsok esetét említjük most, az csak azért van, mert az most van folyamatban és ez nem kivételes éset, hanem ráillik bármely más az AFL kötelékébe tartozó szak- szervezetre és ez is elég bizonyítékot szolgáltat az AFL-ben uralkodó “demokráciáról”. Az esetet az vetette felszínre, hogy miután a seatlei hajógyárakban a munka nagyon megcsökkent és a kazánkovácsok (boilermakers) 104-es csoportjának tagjai is nagyrészben munkanélkül lettek, a tagság takarékossági szempontból elhatározta, hogy a tisztviselők 460- tól 520 dollárig terjedő havi fizetését kerek 400 dollárra levágják. A tisztviselők azonban nem egyeztek bele a tagság határozatába, hanem a bírósághoz fordultak és a bíróság a tisztviselők mellett döntött és az osztály tagságának határozata ellen. A tagság azonban nem ismerte el a bíróság döntését, mely megvonja a tagság jogát ahoz, hogy megszabják a csoport tisztviselőinek milyen díjazást adjanak és a döntést követőleg gyűlést tartottak, melyen elhatározták, hogy megfellebbezik a bíróság döntését. Ekkor azonban a központi vezetőség lépett közbe és természetesen a tagság határozata ellen, azzal vádolva a csoportot, hogy csak azért vágták le a tisztviselők fizetését, hogy azokat lemondásra kényszerítsék és alapszabály ellenesen választást erőszakoljanak ki. A központ, a bíróság és az osztály tisztviselői összefogva a több ezer tagot számláló osztály ellen, bírósági tiltóparanccsal lefoglalták az osztály bankbetétjét, hogy azt fellebezésre ne használhassák. Az osztály vezetését a központ által kinevezett “tisztviselők” kezébe helyezték. És az osztály több tagja ellen alapszabálysértésért vádat emeltek. És mindezek után az AFL központi vezetősége azzal kérkedik, hogy az AFL “demokratikus” intézmény és az elmúlt évben összeült világ szakszervezeteinek gyűléséről — melynek célja volt, hogy a háború által szétesett központi szövetséget ismét megalakítsák •—• azzal vonta ki magát, hogy nem vehetnek részt oly gyűlésen, ahol az orosz szakszervezetek részt- vesznek, mert azok nem “demokratikus” szervezetek. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖLTSÉGEI A Bank of International Settlements számításai szerint a háborús felek a második világháborúra 680 billió dollárt költöttek. Ez az összeg csak a kormányok által a háborúra költött összegeket jelzi s a háború által okozott károkat, valamint az emberveszteséget gazdaságilag átszámítva nem tartalmazza. Ha a jelenlegi drágaságot figye* lembe vesszük s a dollár értékét arányitjuk az 1914-19 évek viszonyaihoz, akkor az első világháború költségeit 180 billió dollárban állapíthatjuk meg. így a két világháborúra az azokban résztvevő nemzetek 860 billió dollárt költöttek.
