Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-12-14 / 1454. szám
1946. december 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal JEGYEZD MEG-----------------------Ajánlja: St. Visi.----------------------------A termelő munkások (a.l.) Nagyon sokan igen ferdén fogják fel a társadalmi eseményeket, sőt a tényeknek ellenkezőjét tartják jogosnak és igazságosnak. Azért van az, hogy sokan még mindig azt az elavult megállapítást vallják, hogy “gazdagnak és szegénynek mindig kell lenni” és minden utógondolat nélkül ezt el is hiszik. Az egész emberi társadalom egy gazdasági alapon nyugszik azért minden kertelés nélkül megállapíthatjuk, hogy az ember a társadalom legfontosabb tényezője, a társadalom gazdasági alapjának tényleges fentartója. Legyen például bármely országnak parlagon heverő nagy földterülete, vagy a föld győmrában tömérdek természeti kincse, azok mind teljesen értéktelenek, ha ahoz emberi munkaerőt nem adunk. Tehát a termelő munkaerő teszi csak értékessé a föld természeti kincseit. Az emberi munkaerő a legfontosabb az emberi társadalom fenntartásában. Talán semmi sem bizonyítja állításomat meggyőzőbben, mint a jelenlegi szénbányászok sztrájkja. A 400 ezer bányász sztrájkja teljesen megbénította ennek az országnak vérkeringését. Most nem az a fontos, hogy kik a tulajdonosai a szénbányáknak, vagy kik vagdossák az év végén a részvényekről a jól kamatozó szelvényeket. Mert ha a szenet kibányászó bányamunkások nem hajlandók lemenni a föld gyomrába és a fekete gyémántot kibányászni, bizony sem szén és ami a fő a profit is elmarad. De mivel a mai társadalom a magántulajdon rendszerén alapszik, azért azt tartják, hogy azok a legfontosabbak ma a társadalomban,- akik tulajdonosai a természeti kincseknek és a termelő eszközöknek. Most azonban sem a tulajdonosok, sem a részvényesek nem tudják a bányákat üzemben tartani. Sőt még a törvények sem alkalmasak a szén kibányászására. A társadalom legfontosabb tényezője a ténylegesen termelő munkás. Ha most már a munkások ténylegesen felismerik azt a tényt, hogy ők mint termelő munkások a legfontosabb tényezői a társadalomnak, akkor bizonyára jogosan fogják követelni az őket megillető részesedést a társadalom összes javaiból. Akik csak úgy fogják fel és bírálják meg az eseményeket, mint amilyen megjegyzést hallottam a bányászokra vonatkozóan olyanoktól, akik soha életükben hasznos társadalmi munkát nem végeztek, azt kérdezik: “Tulajdonképpen mit is akarnak a bányászok, akiknek semilyen iskolázottságuk nincsen és még is alkalmuk van napi 9 dollárt keresni?” Hát kérem azok, a talán nem diplomás bányászok sokkal értékesebb tagjai a társadalomnak, mint az 500 ezer dollár évi fizetést huzó bánya főrészvényesek. Erre vonatkozóan példának álljon egy szénladoló bányamunkás nyilatkozata, aki a második világháborút végig harcolta, Harry Kaminski. “Az itteni újságok rosszabbnak tartanak bennünket mint a nácikat. Egy évvel ezelőtt hősök voltunk, most meg csavargók, mert jobb megélhetésért harcolunk. Akik irigylik a helyzetünket azok menjenek a bányába szenet lapátolni 29 centért tonnánként.” A politikusok, meg a társadalom többi élősdijei még mindig azt hiszik, hogy a munkások még mindig beérik az Ígéretekkel. A munkástömegek, akik tényleg kezdik felismerni, hogy milyen hasznos tagjai a társadalomnak, már ezentúl nem fogják beérni az igéretekkei. A kapitalista társadalmi rendszerben mindig úgy volt és ma is úgy van, hogy azok, akik hozzá sem járulnak a társadalom fen- tartásához, azok élvezték és élvezik ma is az élet javait minden gondnélkül. A munkásoknak a legnagyobb baja, hogy még mindig hiszékenyen felülnek a politikai Ígérgetőknek. Például a háborút ténylegesen átélt országok munkásait serényebb munkára ösztönzik azpk> akik maguk nem hajlandók a munka elvégzésére. Azért mégis ők azok, akik a leromlott gazdasági viszonyok között is elsősorban leszedik a tejfölt és a ténylegesen termelő munkásokat; csak igéretekkei kecsegtetik. A munkások első sorban csak saját magukat okolhatják, mert minden tapasztalatok dacára, hisznek abban, hogy a munkásosztályon kívül állók ténylegesen a munkásosztály felszabadítását tartják első sorban szemelőtt. A munkásosztálynak nincsen szüksége semmi másra, mint egy forradalmi ipari szervezetre, amelyen keresztül az osztályharcot gyakorolva feltétlen elérhetik saját osztályuknak célkitűzését. A munkásosztálynak semmi szüksége nincsen a parazitákra. A paraziták nagyon jól tudják, hogy a munkásosztály nélkül nem létezhetnek. Annyi bizonyos, hogy a termelő munkás a társadalom igazi fenntartója és ezáltal jogos a társadalom irányítására és a termelt javak szétosztására . Azt szokták mondani, hogy “fából nem lehet vaskarikát csinálni.” Ezt most az amerikai kormány próbálja megcáfolni, amikor Lewisból, a náci barátból, többszörös milliomosból akarnak munkás mártírt csinálni azáltal, hogy a sztrájk miatt büntetik meg. A demokrácia fővédnöke, General McArthur, nagyon ellenezte, hogy amerikai újságírók menjenek Japánba és Koreába, az ottani helyzetet megvizsgálni. Miután azt teljesen nem tudta megakadályozni, igy kitiltotta a Christian Science Monitor, Herald Tribune, Chicago Sun, San Francisco Chronicle, new yorki P.M. és a Daily Worker tudósítóit. De amint szembetü- nőleg meglátható, hogy a McCormick és a Hearst lapok, valamint a többi reakciós lapok tudósitójait nem tiltotta ki. A fent említett lapok sok kellemetlen igazságot megírtak McArthur kiskirályról. Ez a mintademokrata Me Arthur volt az, aki az amerikai háborús veteránokat is kizavarta Washingtonból és sátraikat felgyujtatta, többeket megsebesített és egyet meg is öletett, amikor a nagy munkanélküliség idején Washingtonba mentek segélyt kérni. Alig hangzott el Molotovnak az a beszéde, melyben már az Egyesült Nemzetek által való ellenőrzést is megengednék a le- fegyverézési tárgyalások mentői hamarábbi megkezdése miatt. Amire Sir Hartley Shacross, angol delegátus kiabálni kezdett, hogy ez csalás, félrevezetés, csapda. Ez az ur a saját mértékét használja mindenki le- mérésére. Hogy milyen nagyon is szorosan össze volt kötve a katholi- kus egyház a fasizmussal minden országban, legjobban bizonyítja, hogy a tót fasiszta ügynököt Tiso főtisztelendő urat, annyira védik még itten is a katholikus papok által felbőszített hívők, hogy itten Detroit- ban egy csomó rendőr kellett, hogy a szlovák kormány egyik tagját meghallgathassák akik akarták. A Tiso amerikai hívei picketelték és szét akarták verni ezt a gyűlést, amiért Tisot a bíróság elé merik álltani. Azerbijánban megint bajok vannak, dacára, hogy azt a tartományt még a központi kormány is elismerte, mint egy független tartományt, mégis az amerikai Schwartzkopf rendőr főparancsnoksága alatt akarnának odaküldeni egy nagy hadsereget, hogy a szavazatokat ellenőrizzék (befolyásolják). De ugylátszik az csak ürügy arra, hogy a tartományi csapatokat lefegyverezzék. Londonból jelentették, hogy Potocky lengyel őrgróf, aki magát a lengyel trón örökösének tartja és már a koronát állandóan készenlétben tartja, a napokban a házbér nem fizetése miatt, bevolt rendelve a törvényszékre. Potocky gróf ur, bíbor palástban és a koronával a fején jelent meg, számítva arra, hogy az angolok annyira imádják a királyi koronát, hogy az övé előtt is hasra fognak vágódni. De a trük nem sikerült,, a biró utasította, hogy csak vegye le a koronát, amire megsértődve kivonult a törvényszékről. Shanghaiban egész hajórako- hány UNRRA szállítmányt eladtak és kocsirakományokat ad- nak-vesznek a “Free Enterprise” amerikai és kínai hívei. Most hat ilyen “szabad” kereskedőt letartóztattak. Esetleg egy pár ezer dollárra meg is büntetik az nem baj, hiszen egy hét alatt megkereshetik. “Nesze semmi fogd meg jól” tervezete szerint most már visz- sza adják a dunai hajókat a jugoszláv, magyar és román hatóságoknak. Most mire a folyó befagy és úgysem használhatják a jövő tavaszig. Guiseppe Di Vittoria, olasz kommunista vezér azt állítja, hogy több mint két millió tagja van az ottani kommunista pártnak. Azt hiszem, hogy itten egyik nagy polgári pártnak sincsen annyi tagja. Persze párt tagsági dijat fizető tagokat értve és nem szavazókat. Az öt nagy ország minisztereinek a tárgyalása olyan sikeres volt Tanksgiving napján, hogy Bárnes örömében meghívta őket pulyka vacsorára. Erre Molotov viccesen megjegyezte, hogy Turkey nincs a napirenden. Már éppen a legkényesebb, a Törökországi kérdést értve alatta. A PESTI UTCÁN A pesti mozik előcsarnokában, szórakozóhelyek előtt uj jelenséggel találkozunk: a jelképes cipőtsiztitókkal. Fiatal, szurtos gyerekek kezükben kétes rongydarabbal, hirtelen lehajolnak az ember lábához, egyszer-kétszer végigsimitják cipőjén a rongyot — aztán várják a megfelelő díjazást. Lehet, hogy ezekben a gyerkőcökben a szemérem tiltja a nyílt koldulást és ezzel a jelképes munkával vélik “megszolgálni” az adományokat. A cipő mindenesetre piszkosabb lesz a művelet után — és a 10 fillér borravalót észrevehetően keveslik “munkájukért”. Újabban általános panasz a mozik ellen, hogy a pénztárban letagadják az olcsóbb jegyeket és csak drágább jegyet hajlandók kiadni. Azt a panaszt is hallottuk, hogy egyes pénztároskisasszonyok érthetetlen módon előbb a rossz jegyeket akarják eladni s igy előfordul, hogy a sorok szélén ül a közönség és a középen lévő jobb helyek üresek. Többen modják, hogy néhány moziban a vevő külsejéhez szabják a meglévő jegyekét: jólöltözött embernek már minden olcsóbb jegy “elfogyott” és csak a drágábbak kaphatók. Az egyik vásárcsarnoki árus előtt rövid sor képződik — virsliért, husért. Egy idős nénike a sorból azt mondja: — Lelkem, ezerszer szívesebben állok itt most virsliért, mint azelőtt kenyérért, meg cukorért! Igaza van . . . (Világosság) LÓTOLVAJOK BÉKÉSCSABÁN Lehel Pál, Vasas János és Nádas György békéscsabai lakosok az utóbbi időben számos lótolvaj lást követtek el. A tanyákról 12 lovat loptak el, amelyeket sikerült Romániába átcsempész- niök. Legutóbb a román határőrség elfogta és Nagyszalontára kisérte őket. Innen a fogházfalát kiásva, megszöktek. Most a békéscsabai rendőrség elfogta a három lótolvajt. Vasas János az őrzésére kirendelt rendőrt leütve, megszökött.
