Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-12-14 / 1454. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. december 14. Egyről-Másról :ELMONDJA: J. Z. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1881 dec. 10 — Megalakult a “Federation of Organized Tra­des and Labor Unions of the United States and Canada’’, mely­nek két évvel később Samuel Gompers lett az elnöke és amely szervezetet Gompers 1886-ban újjászervezett “American Federa­tion of Labor”, amely néven ma is ismeretes. 1906 dec. 10 — Az amerikai munkásmozgalom történetében az első “sitdown” (ülősztrájk) a General Electric Corp, Scenec- tady-i telepén az IWW irányítása mellett. 1931 dec. 10 — A “harlani” emlékezetes bányász sztrájkból kifolyólag az osztálybiróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítél­te W. B. Jones bányamunkást. 1934 dec. 10 — A clevelandi “Terminal Tower” takarító mun­kásnői beszüntették a munkát az embertelen munkaviszonyok el­len és a sztrájk irányítására az IWW-t szóllitották fel. 1933. dec. 13 — Megalakult az “American Newspaper Guild” (az újságírók szervezete) az Egyesült Államokban. 1911 dec. 14 — Ronald Amundsen norvég kutató felfedezte a “Délisarkot”. POLITIKAI EGYSÉG ÉS GAZDASÁGI EGYSÉG Az utóbbi két hétben a rádión és újságokban a legfontosabb helyet a bányász sztrájk, illetve a bányászszervezet elnöke, John L. Lewis foglalta le. Bár a fon­tosabb esemény a bányász sztrájk, de a hírszolgálat kopói ezt csak mellékesen pmlitik meg és csaknem kivétel-nélkül “jo­gosnak” vélik a bányászok kö­veteléseit és mégis a legvadabb uszítást végzik Lewis ellen és közvetve a munkások szervezke­dése ellen is. Tagadhatatlan az, hogy Lewis felől nekünk és általában az osz­tálytudatos munkásoknak sem a legjobb véleményünk van, mert erőszakosabb, hatalomőrültebb, rakoncátlanabb diktátort nem ismerünk az amerikai munkás- mozgalomban, aki saját akara­tát minden eszközzel ráerősza­kolja a bányász szervezet tagja­ira és azokat nem mint szerve­zett munkásokat tekinti, hanem mint az ő saját rabszolgáit, akikkel tetszése szerint rendel­kezik. Annak dacára, hogy Lewisről, mint egyénről, nem a legjobb véleményünk van, ez semmi esetre sem befolyásolja állás- foglalásunkat, amikor a bánya­munkások bérharcáról van szó; sőt még Lewissal is a legmesz- szebbmenő szolidartást nyil­vánítjuk, amikor Lewis mint a bányászok képviselője áll szem­ben a kizsákmányolókkal, vagy mint a jelenben is kizsákmányo­lok érdekeit' oly hűen képviselő kormánnyal. KORMÁNY KEZELÉSBEN Mint ismeretes, az elmúlt ta­vasszal szinték, beszüntették a munkát és miután a bányatulaj­donosok képviselői megtagadták a tárgyalások folytatását, mig a bányászok fel nem veszik a munkát, a kormány lépett köz­be és a bányákat a belügymi­nisztérium kezelése alá helyezte és a további tárgyalásokat a belügyminiszter folytatta és melynek eredményeként a bá­nyász sztrájk pár napon belül a bányászok győzelmével befeje­ződött. Ez hat hónappal ezelőtt tör­tént és a bányák azóta is a “kor­mány kezelésében” voltak, még adminisztrációs költséget sem számítottak a bányák kezelésé­ért, ami pedig eddig közel 100 ezer dollárt emésztett fel, amely összeget nem a bányák jövedel­méből fizették, hanem az adóból melyet tőlünk kollektáltak be. És mert ez igy van, a bányabá­rók egész nyugodtan beleegyez­tek, hogy csak kezelje a kor­mány a bányákat, ők csak kol- lektálták a profitot. Az utóbbi hat hónapban azon­ban a megélhetési viszonyok je­lentősen megváltoztak és szük­ségessé vált, hogy újabb bérkö­veteléssel álljanak elő a bányá­szok. Ezen határozatukról no­vember 1-én értesítették a bel­ügyminisztert és a jelen szerző­dés értelmében a bejelentés nap­jától számítandó 20 nap eltelté­vel a szerződés érvényessége megszűnik. A belügyminiszter azonban ahelyett, hogy tárgyalást kez­dett volna a követelések megbe­szélésére, kibúvókat keresett, arra hivatkozva, hogy a tavasz- szal kötött szerződés mindaddig érvényben van, amig a bányák állami kezelésben vannak és a kormány ellen pedig sztrájkolni nem szabad. Eltelt a szerződés­ben foglalt 20 napi “felmondási idő” és mivel a bányászoknál íratlan törvény, hogy szerződés nélkül nem dolgoznak, a munkát automatikusan beszüntették az egész országban. LEWIS BARÁTAI Ezután aztán természetesen minden fogadott és fogadatlan prókátor a legaljasabb izgatás­ba kezdett a bányászok ellen, Lewis ellen, a munkásszerveze­tek ellen és mindenki és minden ellen, aki a kapitalista osztály­nak a begyét szorította. És a leghangosabban ordítják a “fe- szitsdmeget” Lewis politikai ke­belbarát jai — a reakciós repub­likánusok — akikkel éveken ke­resztül a legnagyobb egyetértés­ben támadták a “New Dealt” a “government interference”-t (kormány közbelépést a háború alatt a sztrájkok megakadályo­zására, amikor számos esetben a kormány kényszeritette a mun­káltatókat a bérkövetelések tel­jesítésére a sztrájk elkerülésé­re) az OPA-t (az árak szabályo­zását) és sok más hasonló szük­ségszerű intézkedéseket, mert az “demokrácia ellenes” volt, mert bizonyos mértékig korlá­tozta a “free enterprise” (kor­látlan kapitalista) rendszert. I Most azonban, amikor Lewis maga került az úgynevezett “government interference” köz­pontjába, reakciós politikai ke- i belbarátjai nem csak cserben hagyták, hanem ők követelik legmérgesebben, hogy bizony a kormány a legszigorúbb elbá­násban részesítse Lewist és a bányászokat. A “National Association of Manufacturers” (munkáltatók szövetsége) elnöke — Robert R. Wason — csak nem régen nyilatkozott Lewisről, hogy a legtehetségesebb “munkásve­zér” és a “leghűségesebb polgá­ra az országnak”. Ez persze még akkor volt, amikor Lewis együtt dolgozott Wasonnal és reakciós társaival, hogy megszüntessék a “government interference”-t. Ma már nincs “inteference” és a kapitalisták minden korláto­zás nélkül emelik az áruk árait, de nagyon hangosan követelik a kormány beavatkozását, amikor a munkabérek emeléséről van szó. Most ugyan az a Wason, aki hat hónappal ezelőtt Lewist még az ország leghűségesebb polgá­rának nyilvánította, a NAM konvencióján, — amely most van folyamatban a new yorki arisztokrata központban a Wal­dorf-Astoria szállodában — na­gyon elitélőleg nyilatkozott Le­wisről, akit már nem tart a leg­hűségesebb polgárnak, hanem hazaárulónak és akit börtönbe kell dobni. így amig Lewis poli­tikailag a legjobb egyetértésben volt és van a reakciós munkál­tatókkal, a gazdasági téren el­lenségekké váltak. NEM TALÁLNAK MEGOLDÁST ,f Törvény ide, törvény oda, á két hét óta tartó bányász sztrájk fenekestől felborította az ország gazdasági életét. Bár Lewist a bíróság elé citálták és el is ítélték, de a szén még sem akar feljönni a bányák mélyé­ből. A hivatalos közegek fühöz- fához kapkodnak, de nem talál­ják a nyitját annak, hogy ho­gyan lehetne a szenet felhozni bányászok nélkül. Lewis tugyan elitélték, de ez még nem hozza fel az annyira szükséges szenet. A katonaság kirendeléséről tárgyalnak, de itt megint csak oda lyukadnak ki, hogy ez sem fog szenet bá­nyászni. Tárgyalnak arról, hogy “besorozzák” a bányászokat és mint katonákat kényszerítik a szenet kibányászni, de ez sem nagy reményekkel biztat, mért a kormány maga sem bízik ab­ban, hogy ha a bányászok ön­ként nem mennek le, hogy a kényszer segíteni fog. A bíróság több millió dolláros büntetést szabott ki a bányász szervezetre és Lewisre és kilátás van rá, hogy ez a pör felmegy egészen az Egyesült Államok legfelső bíróságához, ami talán heteket, vagy hónapokat vesz igénybe, közbe pedig a raktáron levő szén rohamosan tűnik el. Az üzletek kirakatai és cimtáb- lái ismét elsötétültek a szénta- karitás következtében. A szállí­tást 50 százalékkal redukálták már eddig és ha a bányász sztrájk hamarosan be nem feje­ződik, az összes szénre utalt jár­müveknek le kell állni. A hatal­mas ipartelepek fokozatosan, redukálják az üzemet, mert a szén gyorsan fogy. A városi vil­lanyfejlesztő telepek szigorú rendeletekkel korlátozzák a vil­lanyerő használatot és a na­gyobb városokban a villanyerő­re utalt gyárak zárnak le. A szállítás redukálása következté­ben az élelmiszerek és egyéb szükségleti cikkek szállítása fennakadást szenved és az élel­miszer szükséglet rohamosan apad. Belátható időn belül az egész ország a dögrováson lesz. És mindez miért? NEM EGYSZERŰ BÉRHARC A bányászok a háború kezde­te óta heti 54 órát dolgoztak, ami tekintve a foglalkozás sú­lyos és veszélyes voltát, állatnak is sok és könnyíteni akarnak a munkaviszonyokon úgy, hogy a heti munkaidőt 40 órára szállít­sák le, de 54 órai fizetéssel. És mivel a megélhetési szükségle­tek árai az utóbbi hónapokban jelentékenyen emelkedtek, ennek ellensúlyozására természetesen bér javítást is követelnek. Amint ismeretes a bányászok hetibére 40 és 70 dollár között váltakozik, tehát a követelés nem csak, hogy nem túlzott, ha­nem nagyon is alacsony a mun­káért, amit el kell végezniük. A bányabárók azonban ezt túlzott­nak tartják és az ő érdekeiket szolgáló kormány a 400,000 bá­nyász érdekei helyett a 400 bá­nyabáró érdekeit védelmezi. De a bérek megállapításánál még mélyebben szántó oka is van a bányász sztrájknak. És ez, hogy megvédelmezzék a mun­kásságnak a sztrájkhoz való jo­gát. Ha a bányászok elbuknak ezen törekvésben, jelenleg a kor­mánnyal szemben, elveszítik ere­jüket tehát a szervezet hatá­sosságát a munkáltatókkal szemben. És amit ma elérnének a bányászoknál, holnap ugyan­ezt megkísérelnék a többi ipa­rokban. Ez tehát nem egyszerű bér­harc, hanem a munkásság szer­vezkedési és sztrájk jogának a védelmezése. És ebben a harc­ban minden osztálytudatos mun­kásnak, minden áldozatra ké­szen kell lenni. ÉPITŐGÁRDA 1946-47-ik évre Birtalan L., Cleveland .... 3.00 Buzay J. Cleveland ............ 3.00 Farkas J., Akron ........„... 1.00 Feczkó J., New York ........ 2.00 Fodor J., Cuy. Falls......... 2.00 L. Gáncs, Carolina ...........12.00 Gáncs Lajosné, Carolina 12.00 Geréb J., Cleveland ............. 5.00 Hering P., Buffalo ______ 4.00 Kollár J., Cleveland........... 2.00 Kucher A., Pittsburgh .... 3.00 Kovách E., Cleveland....... 2.00 Lelkó A,, Pittsburgh ......... 3.00 Lefkovits Lajos, Cleveland 2.00 Mary Mayer, Pittsburgh 3.00 Mácsai J., Detroit .............. 1.00 Molnár A., Cleveland ........ 1.00 Mogor J., Cleveland .......... 1.00 Munczi J., Cleveland ....... 2.00 Pika P., Chicago ................ 1.00 Páll L., Ambridge ............ 6.00 Székely A., Cleveland .. ..... 1.00 Szigeti E., New York....... 2.00 Vizi J., Akron ................ 2.00 Zára J., Chicago ............... 1.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom