Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-12-14 / 1454. szám

1946. december 14. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN--------------------------(gb) ROVATA------------------------­CIVILIZÁLJÁK ARÁBIÁT Már a háború alatt is, de kü­lönösen a háború befejezte óta egyre többet hallunk Arábiáról, erről a roppant nagy terjedelmű misztikus homoksivata g r ó 1, melyről előzőleg csak a francia idegen légióval kapcsolatban hallottunk meséket lefátyolo­zott asszonyokról, nomád életet élő beduinokról és a hires arab lovakról. Hogy az eddig egészen jelen­téktelen arab törzseknek valami fontosabb szerep jutott a törté­nelmi események keverésében is, arra akkor lettünk először fi­gyelmessé, amikor a teherani konferenciáról hazatérő Roose­velt elnök útját úgy irányítot­ták, hogy az amerkiai hadiha­jón találkozót adhatott három arab királynak, vagy főnöknek, már aszerint, hogy milyen címe­ket adnak maguknak. Azóta mind többször szerepelnek az arabok, hol a palesztinia ügyek­kel kapcsolatban, hol pedig az Egyesült Nemzetek tanácskozá­sain. Az arab világ jelentőségének üy emelkedésére érdekes vi­lágot vet a mostanában Arábiát járó Carl. L. Sulzberg amerikai újságíró, akinek a New York Timesban megjelent cikksoroza­ta igen érdekes adatokat hoz a nyilvánosságra. Nagyon értékes Sulzberger írása már csak azért is, mert érdekes képet nyújt ar­ról, hogy miként dolgozik a mo­dern imperializmus, miként szer­zik ma a piacokat és miként ala­kulnak át igen nagy gyorsaság­gal az ily piacok a mai gyors termelés szükségleteinek megfe­lelőig. Az alábbi adatokat tehát a Carl L. Sulzberger cikkeiből veszem. OLAJ A HOMOK ALATT Azon amerikai utazó, aki ma­napság Saudi Arábia azon ré­szére érkezik, amely a tenger felé néz és Dammam, Qatif és Abu Hadrya falvak közé esik, azt hiszi, hogy Texasba került, mert amerre csak néz, minden irányból az olajkutak magas ál­ványait látja. Mióta az angol és amerikai geológusok rájöttek, hogy az arab sivatagok alatt van a világ leggazdagabb olaj­lerakódása, egyre-másra fúrják az olajkutakat és szállítják in­nen a modern civilizáció eme fontos kellékét a világ minden tájára. Az amerikai geológusok véle­ménye szerint legalább is 21 bil­lió hordó olaj vár itt kiaknázás­ra, amelyre eddig egy angol és két amerikai társaság nyert koncessziót. A Standard Oil of Texas és a Standard Oil of Ca­lifornia társaságok már eddig köribeiül 200 millió dollárt fek­tettek be az arábiai olajkutak- ba. Ezek közül az egyik, a cali- fomiai, mint canadai cég van bejegyezve s igy nem csak ame­rikai, hanem angol érdekeltsé­geket is szolgál. Az amerikai cég nagy olajfi­nomítót építtetett Ras Tanúra falunál. Itt napi 90,000 hordó olajat dolgoznak fel, a kész ter-1 melvényt mind az amerikai ten-1 gerészet részére szállítják. Egy másik olajfinomító Bahreinben a Perzsa öböl egyik szigetén van, ahová a szárazföldről 18 mérföldön át viz alá süllyesztett csövön pumpáljáka nyers ola­jat. Ez az olajfinomító naponta 120,000 hordó olajat dolgozik fel. A californiai cég most egy 1000 mértföldes csővonalat épit. A 26 incs bőségü cső az arab félszigeten, Trans-Jordan és Pa­lesztinán át az Atlanti óceán partjához fogja szállítani az ola­jat. Csak maga ez a cső vonal 100 millió dolláros befektetést igényel. Természetesen nem csi­nálnak ily nagy befektetéseket igen busás profit kilátás nélkül. MEGVÁLTQZTATJA A VIDÉKET A petróleum azonban nem csak a messziről is látható olaj­kutakat és a földalá dugott cső­vonalakat jelenti, hanem az egész vidék arculatának a gyors megváltoztatását is. Alig fúrták meg az első kutakat, máris megkezdték a repülőterek készí­tését. Ma már számos igen jó repülőteret használnak az ame­rikai és az angol repülőgépek. Az arab beduin, aki még lovas­kocsit is aligha látott, most azt mérlegeli, hogy melyik a jobb repülőgép. A Mackay Radio Company is betelepedett Arábiába, Jidda vá­rosban Ibn Saud király kormá­nyának 100 ezer dolláros rádió leadó állomást épített. Az Egye­sült Államok több repülő bázist épített Jidda, Dhahran és más városokban. Saud Arábia nap- ról-napra többet vészit középko­ri kinézéséből, szokásaiból és törvényeiből. Amig 1933-ban Saudi Arábia teljes állami bevé­tele 16 millió dollár volt, addig ma csupán az olaj után ennek igen sokszorosát kapja. Az eddig csak a bibliai civi­lizáció 1 korszakában élő Saud Arábia megindult a modem ci­vilizáció utján. Amikor Ibn Sa­ud király első ízben be akarta vezettetni a telefont a szent vá­rosba, Jiddaba, a tanácsadói ezt vallás ellenes merényletnek tar­tották. Csak akkor nyugodtak bele a dologba, amikor az első felszerelt készüléken át a Ko­ránból, vagyis az arabok szent könyvéből olvastak fel nekik részleteket. BARBÁR BÜNTETÉSEK A nyugati civilzáció szerint az arabok roppant szigorúan bün­tetik a bűntényeket, de különö­sen a lopást. Akárhová letehet­tél egy kalap aranyat és pár nap múltán hiánytalanul ott találtad, ahol hagytad. Mert a bűnöst ma is megcsonkítással büntetik: le­vágják a kezét, vagy a lábát. A modern civilizáció ezen még csak annyit tudott változtatni, hogy azelőtt a biró által kirendelt sze­mély egyszerűen egy kötéllel át- szoritotta a bűnöző karját és a kötél mellett egy bárddaí lecsap­ta a kijelölt végtagot. Ma ily ítéleteknél a Standard Oil orvo­sait használják fel, akik az or­vosi tudomány minden eszközét felhasználják, hogy az amputá­lásnál a bűnös kevesebbet szen­vedjen és a fertőzést megaka­dályozzák, ami igen gyakran követte a régi rendszert. Természetesen sok furcsaság adja elő magát, amikor a több száz évvel elmaradt népet a mo­dern civilizáció keretébe vonják, így például amikor az építkezés­nél arabokat kezdtek alkalmaz­ni, azok leszedték a tolótalics­kákról a kerekeket és a vállaik­ra emelték a terhet, mert az arabok nagy többsége nem igen látott még kerekeket. És mind­azon által nem lepődtek meg túlságosan az uj nagy találmá­nyokon. A repülőgépet, a rádiót, az automobilt csak Alah rende­letének mondják. Azonban ami­kor látták, hogy egy gép kiköl­tött csirketojásokat, azon mári nagyon csodálkoztak. A fontosabb olajközpontok körül már modem városok alap­jait rakják le. Ilyenek például Bahrain és Saharja az angol, Dhaham, Ras Tanúra és Apqa- iq az amerikai körzetben. Az an­gol politikai ügynökök az olaj- roj altinak csak egy harmadát fizetik a földtulajdonos Sheik - eknek, kétharmadát pedig köz­célokra fordítják. Ezek között első helyen szerepelnek az utak, amelyek egyre messzebb és messzebb nyúlnak be a sivatag­ba s kötik össze az olajközpon­tokat. AMERIKAI TELEPEK Az olaj mellett nagymennyi­ségű természetes gázokat is ta­láltak, amelyeket szintén fel­használnak. Az amerikai telepen mintegy 140 amerikai lakik mo­dem, hűsített levegőjű házak­ban, amelyek mögött terül az arabok faluja, ahol körülbelül 1200 benszülött lakik. Az olaj­kutak körüli napszámos munkát vad kinézésű, rongyos ruháju arab beduinok végzik, akiknek egészségére az amerikából ho­zott és a legmodernabb felszere­léssel ellátott orvosok ügyel­nek. Az amerikaiak ha halat vásá­rolnak, olyan halásztól veszik, aki még mindig a több száz év­vel ezelőtt szokásos fonott ko­sárral fogja a halat; ugyanak­kor a finom kárpittal bevont iro­dákban arról tárgyalnak, hogy miként lehetne az arab asszo­nyokat rávenni, hogy tegyék félre a fátyolt és jöjjenek dol­gozni az irodákba s a tervbevett különböző ipartelepekre. Dhah- ranban a legnagyobb amerikai kolóniában nem csak uszodákat és klubbházakat találunk, ha­nem az elmaradhatatlan base­ball játékteret is. Az air-cooled házak előtt nagy gonddal ápol­ják a zöld bokrokat, amelyek előbb csak makacskodva nyújt­ják le gyökereiket a homokba. És a kolónia körül mindenütt csak a rongyos, rendkívül pisz­kos benszülöttek végzik a nap­számos munkát. NINCS SZERVEZETÜK A munkásoknak nincs semmi­féle szervezetük. Ibn Saud ki­rály nem tűrne el sztrájkot, amely a jövedelmét csökkentené. Két évvel ezelőtt ugyan megállt a munka rövid időre, de a bér­mozgalmat kiegyezés révén ha­mar elintézték. A munkások ál-1 tálában hat napon át heti 48 órát dolgoznak. A fizetésük na­pi 2 “rials”-szal (60 cent) kez­dődik s megy feljebb szaktudá­suk szerint. Az angol és ameri­kai alkalmazottak természete­sen sokkal nagyobb fizetést kap­nak. Az élelmiszer árak emelkedé­se esetén a munkások drágasá­gi pótlékot kapnak. Azonkívül a hét végén a kompánia szállítja őket haza s vissza a munkába. És végre évenként két heti fize­tett vakációt is kapnak. Ezen engedményeknek tudható be, hogy az arabok az olaj kiakná­zását nem tekintik olyan gyar­mati kizsákmányolásnak, mint az angol, belga, portugál és más gyarmatokon teszik. Egyébiránt megfelelő propa­gandával is gondoskodnak az i arab nép megnyeréséről. Az ara­bok írástudatlanok, talán 5 szá­zalékra tehető az irni-olvasni tu­dók száma. Rádiót azonban min­denki képes hallgatni. Az ara­bok tehát az újságok korszakát átugorva most csak a rádió ut­ján értesülnek a világesemények­ről, — természetesen úgy szí­nezve, ahogy az az amerikai ér­dekeltségeknek megfelel. Az araboknál nagy ünnepség szám­ba megy a rádió hallgatás. A barátok, ismerősök egymást ká­véra invitálva csoportosan hall­gatják a rádiót, élvezik a zenét, vagy beszélik meg a világesemé­nyeket a rádión leadott informá­ciók alapján. A magasba emelkedve az ég­hajlat körülbelül minden száz lábbal annyit változik, mintha északra mennénk egy szélességi fokkal. FLORIDAI TUDÓSÍTÁS Tisztelt Munkástársak: Fischbein László munkástár­sunk november 25-én egy heti tartózkodásra Miami városba jött. Igyekeztünk arra, hogy a rövid vakációját kellemesen töltse el az itteni munkástársak között, de egyben alkalmat ta­láltunk arra is, hogy az osz­tályharc ügyét szolgáljuk. Az itteni Magyar Kultur Club­ban előadást rendeztünk, ame­lyen Fischbein munkástárs “Vi­lágesemények és a munkásmoz­galom” címmel tartott igen ér­tékes tudományos előadást, amit a nagyszámban megjelent közönség megelégedéssel hallga­tott. Fischbein munkástárs hűen elemezte a mai termelési rend­szert bűneit. Különös érdeklő­dést váltott ki a hús és a szén­hiány összehasonlításával. El­mondotta, hogy a husbárókat semmi bántódás, nem érte, ami­kor a husárok felemeléséért, hushiányt okozták, akkor azt hazafiságnak mondották, ellen­ben most, amikor a bányászok néhány cent órabér javításért sztrájkba mentek, hazaárulók­nak minősitik és nagy bünte­tést szabnak ki rájuk. Fischbein munkástárs aztán kifejtette, hogy az ily bűnös rendszer megszüntetésének az egyetlen módja az, hogy a mun­kások átveszik a termelőeszkö­zöket és megszüntetik a bér­rendszert. R. Deutsch Miami, Fia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom