Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-12-14 / 1454. szám

BUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND 1946, DEC. 14

NO. 1454 SZÄM

J. L. Lewis meghátrált

JOHN L. LEWIS MUNKÁBA RENDELTE A BÁNYÁSZOKAT. — NEM MERTE KOCKÁRA TENNI A MUNKÁSSÁG EREJÉT. — AMERIKA ÖSSZES SZERVEZETT MUNKÁSAI KÉSZÜLTEK A NAGY HARCRA.

WASHINGTON — John L. Lewis, a United Mine Workers elnöke a már tőle megszokott önkényes, de egyben drámai fordulattal, hirtelen visszarendelte a bányákba a sztrájkoló bányászokat. Lewisnak ez a hihetetlen megfutamodása igen nagy meglepetést szült a munkásság körében, mert Amerika összes szervezett munkássága készen állt arra, hogy a bányászokat támogassa

ebben a harcban. _______

meghátrálásra azt

Lewis

adta okul, hogy miután a kerületi biró által reá kiszabott tiz- ezer dolláros és a szervezetre kiszabott három és fél milliós büntetés most az Egyesült Államok legfőbb bírósága, a Supreme Court elé került végleges döntésre, szükségesnek látta megszüntetni az egész országban keltett nagy hisztériát, mert az ilyen közhangulat nyomást gyakorolhat a bíróságra. A hisztéria megszüntetésének egyetlen módját abban látta, hogy ha a bányászok egyenlőre újból megkezdik a munkát.

Lewis meghátrált anélkül, hogy a bányászok részére bármilyen engedményeket kapott volna is, hacsak titokban nem csináltak valami egyezményt. A sztrájkot a helyi csoportok elnökeihez intézett levelében fújta le, amiben semmiféle vívmányról sem tesz említést. Egyszerűen elrendeli, hogy a munkások kezdjenek újból munkához a régi szerződés feltételei alapján, — tehát a régi bérekért és a régi munkaviszonyok között és dolgozzanak igy egész március 31-éig, amikorra, —: mint irta, — reméli, hogy uj szerződést fognak kötni.

Munkáskörökben nagy találgatásra ad okot, hogy Lewis miért fújta le a sztrájkot egyszerre, minden eredmény nélkül. Az egyik s igen valószínűnek látszó magyarázat az, hogy a lapok és a rádió beharangozása szerint Trumamelnök rádió szózat utján a bányászokhoz akart fordulni, hogy menjenek vissza a munkába, amit azzal a kérdéssel akart feltenni, hogy minden bányász válasszon a kormány, vagy Lewis között. Egyesek szerint ez képes lett volna megbontani a bányászok egységét és Lewis ezzel a sztrájk lefújással egyszerűen kirántotta a talajt az elnök tervei alól.

Egy másik magyarázat szerint Lewis azért fújta le a harcot, mert már az összmunkás- ság ügyévé lett. Lewis nem vette szívesen a többi szervezetek szolidaritását, nem tanácskozott más szervezetek vezetőivel, akikkel meg kellett volna osztania az esetleges győzelemmel

járó elismerést. Azonkívül demonstrálni akarta, hogy milyen korlátlanul rendelkezik a bányászokkal. Akkor hívja ki őket sztrájkra, amikor akarja és akkor rendeli őket vissza munkába, amikor éppen kedve tartja.

ANGLIA MUNKÁS SZERVEZETEI

LONDON — A “Ministry of Labor” kimutatása szerint Angliában 1945-ben 765 szakszervezet volt, amelynek össztagsága 7,802-t tett ki. Ez a létszám az előző évivel szemben 223,000 esést mutat. A tagsági létszám esése annak tudható be, hogy a nők nagy tömegei már nem dolgoznak a háborús iparokban. Az angol szakszervezetek taglétszáma 1920-ban érte el a rekordot, amihez még a második világháború alatt sem jutott el, amikor a legmagasabb taglétszám 8,348,000 volt.

KÉSZÜLNEK A HÁBORÚRA

NEW YORK — New York állam dacára az itt tartott béketárgyalásoknak, készül a következő háborúra. Hugh A. Drum generális bejelentette, hogy Dewey kormányzó elrendelte a 62,- 000 emberből álló new yorki National Guard újbóli megszervezését, amelynek keretében 4000 embert arra képeznek ki, hogy mit kell tenni a racketbomba, atombomba s más ilyenféle támadások esetén. Másszóval Dewey kormányzó és tanácsadói számítanak arra, hogy New York városra atombombát dobhatnak.

ELÉG A GYŰLÖLETBŐL

FRANKFURT ON MAIN — Joseph T. McNarney generális, az ame'rikai megszálló csapatok főparancsnoka elrendelte, hogy az Európába vitt amerikai katonákat ezentúl nem fogják arra tanítani, hogy a németeket “gyűlölni kell”. McNarney úgy véli, hogy a “hate the Germans” politika már csak káros eredményt hoz, mert a fiatal katonák rosszul értelmezik.

(Vi.) Az amerikai lapok, politikusok, rádió rikkancsok, mind elitélték a balkáni államok (román, bulgár, magyar, jugoszláv) választásokat. Dacára, hogy ezen Balkán országokban a szavazásra jogosult lakosságnak 90-92 százaléka szavazott és éppen olyan titkosan, mint itt Amerikában szokás, de minden esetben sokkal demokratiku- sabban, mint a most vizsgálat alatt levő Mississippi állami választásoknál szavaztak. Ezt nem csak mi mondjuk, hanem a vizsgálatot vezető kongresszusi tagok és tanuk is bizonyítják.

A most folyamatban levő vizsgálatnál eskü alatt tett tanúvallomásokból kivont részletekkel, nem pedig hallomás, vagy másik, rendesen reakciós propagandisták elbeszélései alapján írjuk ezeket s nem úgy, mint a balkáni országok választásaival kapcsolatosan az amerikai és más reakciós lapok. Ámbár ezeket a dolgokat az összes amerikai lapok már régen ismerik, de soha nem tették közhírré, nem szellőztetik és eddig maguk az áldozatok sem mertek jajgatni hangosan, mert akkor egyszerűen agyonverték őket. Most is kivannak téve azon veszélynek a tanuk, hogy miután a kongresszusi tagok visszamennek Washingtonba, megint megkorbácsolják őket a “minta” demokrata Bilbo hívei.

Eloy Fletcher, a mostani világháború veteránja vallomása szerint, 30 percei, miután megtagadták tőle a szavazásra való regisztrálási lehetőséget, három autóban ülő fehér egyének, az egyik autóba bekényszeritették és kivitték vegy erdőbe, ahol levetkőztették és felváltva negyven korbácsütést mértek ki rá.

S. J. Lovelady, Nathan Hod ges, James W. Hunter, mind háborús veteránok, azt vallották, hogy a szavazásnál, amikor a cédulát be akarták dobni a szekrénybe, egy nő rátette a kezét és nem engedte nekik, hogy a szavazatukat rendesen bedobják.

Stanley Blau, zsidó pap vallotta, hogy ő személyesen hallotta, amikor Bilbo egy nagy tömeg előtt ezt a kijelentést tette: “Persze, hogy mi nem hiszünk abban, hogy a négerek is résztvegyenek a előválasztásokon és mi azt is tudjuk, hogyan akadályozzuk meg őket abban.”

Egy egész sereg tanú jelentkezett és sokakat kihallgattak dacára annak, hogy az életükkel játszanak, amikor azt teszik,

vagy legalább is Eloy Fletcher sorsára fognak jutni, amiért az igazat meg merik mondani. Mert a képviselő urak még amikor ott vannak sem mernek, vagy akarnak kimenni az erdőkbe, ahol éjszakákon át a Fletch- er-ekre ráverik a demokráciát. Nem igen látják azokat a feketéket, vagy munkás szervezeti tagokat, akiket annyira agyon ijesztettek, hogy nem is igen mernének tanúskodni. Nem is akarják látni, még kevésbé közhírré tenni mindazt a végtelen terrort, amely alatt a déli népek élnek, nem csak a feketék, de még a szegény fehér nép is. Ott a rabszolgaság még csak a papíron szűnt meg, de valóságban ott van a népesség legna- ! gyobb részének a lelkében. Nem csak az agyonijesztett munkásokéban, hanem az azokat terrorizáló urak és csatlósaik, vérebeik leikéiben is.

Nem régen Georgia államban meggyilkoltak háborús veteránokat, mert azt hitték, hogy most már nekik is lesznek jogaik. hiszen az életüket kockáztatták az országért, melynek ők éppen olyan benszülött fiai mint azok a korbácsoló fehér pribékek, akikkel agyon ijesztik őket. Tehát nem csak Mississippi államban de a legtöbb déli államban éppen olyan helyzet áll fent, melyet nem is igen fognak merni megvizsgálni, még kevésbé' teljes mezítelenségében megírni, nyilvánosságra hozni.

Hiszen még az északi államokban is szeretnék azt a terrort bevezetni és nagyon könnyű a “Ku Klux Klánt,” a “Fekete Légiót,” “a Colubiánokat,” és más keresztény harcosokat megszervezni, csinos mundérba bujtatni és nem csak a feketék, hanem a vörösek, zsidók és minden gondolkozó egyén, vagy csoport ellen akcióba küldeni.

Ezt az északi nagy kapitalista lapok, nem csak, hogy nem akarják elismerni, de mindent, megtesznek, hogy még a déli államok ilyen alakulatait is védjék, letakarják, eltitkolják a nép elől. így azt sem fogják tudni, hogy kik és mikor csapnak rájuk, hogy a kizsákmányolást itten is, mint délen megvédjék, a rabszolgákat, ha korbáccsal is alázatosságra, kutya hűségre megtanítsák. Ez az amerikai demokrácia a gyakorlatban.

Egy incs vastag termőtalaj kialakítására a természetnek körülbelül négyszáz évre van szüksége.

Az amerikai demokrácia a gyakorlatban