Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-12-07 / 1453. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946 december 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year .......................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months __,______ -1.00 Egyes szánj ára ......... 5c Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .—........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as -second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _____________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Készülnek a nagy támadásra Pár héttel ezelőtt az amerikai sajtó az amerikai demokrácia dinHala. gyanánt könyvelte el Truman elnöknek azt a rendeletét, hogy az Edgar J. Hoover vezetése alatt álló szövetségi titkos rendőrség, az FBI, — vizsgálja felül a szövetségi kormány hivatalnokait, kutassa ki a kommunistákat, akiket azután elmozdítanak állásaikból. Ez az elnöki rendelet az FBI-nak uj teret nyit. Noha voltunk nagyon sokan, akikből ellenszenvet váltott ki a Hoover organizációnak csapott óriási reklám, még sem állíthatjuk azt, hogy ezt a rendőri szervezetet eddig a gondolatszabadság elnyomására használták fel. Truman elnöki rendelete azonban egyszerre igazi ges- tapot csinált a szövetségi titkos rendőrségből, amelynek működése eddig valóban csak az országos méretű bűntények kikutatására és az elnök személyének a védelmére szorítkozott. Vannak, akik azt állítják, hogy ennek az elnöki rendeletnek a célja valójában nem más, mint kihúzni a “méregfogát” annak a kongresszusi bizottságnak, amelyet évekkel ezelőtt a hírhedt reakciós Dies nevű, volt congressman hivott életre s még ma is az ő nevéről említik, noha a hivatalos neve: “Amerika-ellenes cselekedeteket (Un-American Activities) kutató bizottság”. Most, hogy a kongresszusban a reakciós republikánusok kerültek többségre, biztosra veszik, hogy ez a “boszorkányokat üldöző” bizottság ismét sokat hallat majd magáról. Azonban az is közismert dolog, hogy Edgar J. Hoover is nagyon reakciós érzelmű, aki csak azért nem terjeszthette ki a vezetése alatt álló titkosrendőrség munkáját politikai ellenfelek üldözésére, mert az igazságügyi minisztérium, — amelynek hatáskörébe az FBI tartozik, — olyan liberális vagy fél-liberális egyének vezetése alatt állott, akik nem engedték meg, hogy az FBI-ból amerikai gestapot formáljon. Truman rövid elnöksége alatt azonban igen gyors változáson megy át az ország kül és belpolitikája egyaránt. Amig Roosevelt alatt az FBI azt kutatta, hogy a szövetségi alkalmazottak közül kik állnak a totalitär államok szolgáltában, avagy rokonszenveznek az általuk képviselt fasiszta eszmékkel, — ami háborúra való tekintettel jogos is volt, — most már csak azt fogják keresni, hogy kik foglalnak el kritikus álláspontot az amerikai imperiális- ta törekvésekkel szemben. A titkosrendőrség ily irányú vizsgálatainak vezetésére Truman kinevezte Tom Clark igazságügy miniszternek A. Devitt Va- nech nevű speciáüs asszisztensét, akinek hatáskörébe tartozik annak megállapítása, hogy ki is “un-american”, akiket a kényelem kedvéért rövidesen csak a “kommunista” szóval jeleznek. Ha Va- nech és Edgar J. Hoover követni fogják a nagytőkések birtokát képező amerikai sajtó uszításait, ami valószínűnek látszik, akkor hamarosan kommunista lesz mindenki, aki kritizálni meri Byrnes külügyminiszternek oroszellenes politikáját; aki a kongresszus reakciós tagjairól meg meri mondani a véleményét; aki az angol imperializmust nem dicséri; aki nem tapsol annak, hogy az amerikai katonák nagy győzelmeket aratnak Kínában; ki nem tekinti nagy áldásnak, hogy a Standard Oil Company valamelyik ága a világ minden részén olaj koncessziókat vásárol. Folytathatnánk tovább is ezt a listát, mert nagyon jól látjuk, hogy az amerikai nagytőke kiket kíván guzsbakötni és, igy ártalmatlanná tenni. Azonban az üldözöttek sorában még csak egyet akarunk felemüteni, amit szándékosan hagytunk utoljára, mert úgy a mi, mint az ország szempontjából a legfontosabb. Egész biztosra vesszük, hogyha ezen üldözések megindulnak, annak éle és teljes súlya A SZERVEZETT MUNKÁSSÁG ELLEN IRÁNYUL MAJD. Ez a legfontosabb, amire Amerika szervezett munkásságát már most figyelmeztetjük, amikor még nem késő. Hiszen láthatjuk, hogy máris milyen nagy erőfeszítést fejtenek ki a szervezkedés szabadságának megnyirbálására, majd teljes eltörlésére. Ez magyarázza meg azt is, hogy a bérmozgalmak és sztrájkók alkalmával előtérbe került szakszervezeti tisztviselőkre azonnal rákenik a “kommunista” bélyeget. Ne hagyjuk magunkat félrevezetni, a nagy hűhóval irányított kommunista üldözésekkel, amelyekkel csak a szervezett munkásság ellen irányuló alattomos támadásaikat akarják álcázni. Hiszen köztudomású dolog, hogy az amerikai kommunista párt igen gyenge, a kommunista szavazatok száma oly elenyésző, hogy mit sem számit, a kommunistáktól való félelemre tehát semmi ok sincs. Ezzel szemben azonban a szervezett munkásság száma és hatalma igen megnőtt az utóbbi időben. Ez fáj az iparbáróknak, a pénzfejedelmeknek. A nyüt, egyenes támadástól azonban félnek s ők is a Hitler módszerét használják, hogy a kommunista mumussal keltett hisztéria alatt magát a lényeget, a szervezett munkásság hatalmát törjék meg. Az amerikai állami hatalomnak ez a reakció felé fordulása nem véletlen. így volt ez az első világháború után is. A háború alatt a militaristák nagy hatalomra tesznek szert, amely hatalmat a vesztes országokban megsemmisítik, a győztesekben pedig a reakció veszi igénybe. Az első világháború után az amerikai reakció éppen a mi szervezetünkön, az Industrial Workers of the World tagjain éreztette leginkább hatalmát és ha megsemmisíteni nem is tudta, de^a fejlődésében olyan rést vágott, hogy eddig ki nem heverhettük. Az Industrial Workers of the World példája álljon most az amerikai munkásság előtt. Ne hagyja elbolonditani magát álhazafias frázisokkal, kommunista mumussal, vallásos maszlaggal, amelyek együttes célja a munkásság szervezett erejének a megtörése. Minden jel arra mutat, hogy a közeljövőben a munkásellenes támadások mind élesebbek lesznek. Az amerikai szervezett munkásságra vár, hogy ezen támadásokat visszaverje, mert tekintettel az Egyesült Államok vezető szerepére, a reakciói) ak itt elért sikerei vagy bukása irányt fog szabni az egész világra. Truman elnöki rendelete bevezetés ehhez a készülő nagy támadáshoz, mert szükségesnek tartják, hogy első sorban is a szövetségi hivatalokban a velük rokonszenvező, rendeleteiket vakon végrehajtó hivatalnokok üljenek. Az igy “megtisztított” hivatalnokokkal aztán megindítják a munkásszervezetek letörését célzó akcióikat. Jó lesz tehát, ha az amerikai munkásság felkészülve várja ezt a nagy támadást, aminek eljövetelét máris annyi sok tény jelzi, hogy csak az nem látja, aki nem is akarja meglátni: BOCSÁNATOT KÉRTEK LONDON — A Labor Party azon képviselő tagjai, akik a közel múltban “lázadást” kezdtek Bevin külügyminiszter politikája ellen, most meghunyászkodtak és bocsánatot kértek. A Labor Party képviselő tagjai, több mint 300-an, a napokban titkos gyűlést tartottak, ahol tisztán csak a “lázadás” kérdésével foglalkoztak, amelyben állítólag körülbelül 100 képviselő vett részt. A gyűlésen Attlee miniszterelnök és Herbert Morrison elnök vonta felelősségre a lázadókat, akik megsértették azt a parlamentáris egyezséget, hogy bent a képviselőházban a párt összes tagjai kötelesek a kormány politikájának támogatására. Nagyszámú labor-party képviselő elégedetlenkedik Bevin oroszellenes külügyi politikája miatt. Az egyezség értelmében azonban a miniszterek politikája ellen nem a képviselőház nyílt ülésein, hanem csak a párt gyűléseken kell harcolni. A “lázadók” vezére, R. H. Crossman képviselő is belátta ezt, bocsánatot kért, de kijelentette, hogy Bevin politikája ellen tovább is küzd a párt keretein belül. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépitett szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjak a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szerkezetét építjük i* régi társadalom kereten] belő)
