Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-30 / 1452. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. november 30. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year _________ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ----------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Az “Egy Nagy Szervezet” ereje Az amerikai sajtóban mindszélesebb körii propagandát vernek a Minnesota államba való Joseph Ball republikánus szenátor azon ajánlatának, hogy a munkásoknak meg kell tiltani a teljes iparokra kiterjedő sztrájkokat. Ez a munkásellenes szenátor a kongresszus legközelebbi ülésén olyan törvényjavaslatot számit benyújtani, amely eltiltaná a munkásokat attól, hogy a nagy, országos méretű iparokban, mint például az acél, az automobil, a bányászat, a vasutak, tengeri szállítás, stb. egységesen szervezkedjenek, noha a munkáltatóknak ugyanezen iparokban nem csak egységes szervezetük van, de sok esetben az egész ipart csak pár ember bírja és kontrolálja. A Ball tervezet tehát azt célozza, hogy a munkások minden ipartelepen külön-külön egyezkedjenek a munkáltatókkal. Valószínű, hogy ha ezt keresztül engedi vinni a munkásság, — nem csak a kongresszusban, hanem a gyakorlatban is, — akkor a következő lépés az lenne, hogy a munkások egyenként, vagyis individuálisan adják el munkaerejüket a munkáltatóknak, ami természetes a szervezkedés teljes megszüntetését jelentené. De a munkás gazdasági szervezetek elvesztenék értéküket már akkor is, ha az ugyanazon ipar különböző telepei között az összetartást megszüntetnék. Miután az ily ipartelepeken ugyanazt az árut készítik, mihelyt valamely gyár munkásai sztrájkba mennének, a munkát azonnal a másik, hasonló gyárban végeztetnék és igy egyik ipartelep sztrájkját a másik segítségével verhetnék le. Ball szenátor és a mögötte álló munkáltatók jól tudják, hogy a munkások ereje valójában a munkás szolidaritásban rejlik. Ez a szolidaritás annál hatásosabb, minél nagyobb munkásscoportok- ra terjed ki. Ezért állítjuk mi oly határozottsággal, hogy a munkáltatók rettegnek az Industrial Workers of the World által hirdetett “Egy Nagy Szervezet” (One Big Union) eszméjétől, mert ez nem csak az egyes iparoknak teljes megszervezését, hanem az összes iparoknak egy egységes, nagy anya-szervezetben való egyesítését jelenti. Az Egy Nagy Szervezet eszméje az, amitől a munkáltatókat halálos félelem fogja el és éppen azért ezen eszme terjedését akarják megakadályozni a Ball-féle javaslatokkal. Reméljük azonban hogy az a propaganda, amit a Ball javaslat érdekében kifejtenek, visszafelé sül el és az amerikai munkásság nem hogy szétforgácsolni engedné gazdasági szervezeteit, hanem éppen ellenkezőleg, még szorosabb egységbe fogja azokat. Union Demokrácia A munkások gazdasági szervezeteinek, — a unionoknak, — céljuk egyrészről a mindennapi előnyökért folyó harc hatásos vitele, másrészről viszont a a demokráciának a termelésben való behozatala. Ily demokrácia nélkül a mimkások teljesen ki vannak szolgáltatva a munkáltatók kénye-kedvének. A demokrácia szolgálatában azonban valójában csak az a union állhat, amely a saját keretein belül is gyakorolja a demokráciát. Ilyen belső demokrácia nélkül a munkásszervezeteket könnyen a munkásság érdekei ellen lehet felhasználni. Nézzük tehát, hogy mik a feltételei a union demokráciának: 1) Az összes fontosabb tisztviselő állásokat nem kinevezés, hanem választás utján kell betölteni. Ügyelni kell arra, hogy a választás titkos s minden külső befolyástól mentes legyen. 2) A tisztség ideje ne legyen túl hosszú, ne terjedjen tovább egy-két évnél. 3) Egyetlen tisztviselőt se lehessen megválasztani egymás- utáni szolgálatra többször, mint legfeljebb háromszor. 4) Referendum szavazás utján minden tisztviselőt el lehessen mozdítani állásából. 5) A tisztviselők fizetése ne Igeyen nagyobb, mint a munkások keresete azon iparban, amelynek munkásait a union szervezi. 6) A tisztviselők meghatározott időközönként kötelesek a tagság által ellenőrzött pénzügyi jelentést tenni. 7) A tisztviselőknek törekedni kell arra, hogy a tagságot mindnagyobb mértékben vonják be a union ügyeinek intézésébe. 8) A union alacsony felvételi dijak mellett álljon nyitva uj tagok felvételére, máskülönben zártkörű társasággá válik egyes szakmák monopolizálásával. 9) A tagsági dijat a tisztviselők (delegátusok) révén szedjék be és ne a munkáltatók segélyével a “check-off” rendszer utján, mert az ily esetekben a munkáltató nagy befolyást gyakorolhat a szervezetre. 10) Egyetlen tisztviselőnek se legyen nagyobb hatalma, mint hivatalának hatásos vitele megkíván. Sztrájk és hasonló ügyekben a tagságé legyen a végső döntés. Egyetlen tisztviselőnek se legyen hatalma arra, hogy a uniont politikai, vagy más, a munkások gazdasági érdekeit nem szolgáló célokra felhasználhassa. Nagyjából ezen 10 pontban foglalhatjuk össze azon irányelveket, amelyek a uniont demokratikussá teszik. Az Industrial Workers of the World nem csak szigorúan betartja ezen pontokat, hanem a többi munkásszervezeteket is azok betartására ösztökéli. Sőt tény az, hogy az amerikai két nagy munkásszervezet, az AFL és a CIO ellen éppen az az egyik legnagyobb panaszunk, hogy ezen pontok elkerülésével sokat vétenek a union demokrácia ellen. A másik kifogásunk természetesen az, hogy végeredményben nem akarják a mai termelési rendszert megváltoztatni, hanem csupán csak ennek keretein belül igyekeznek valamit javítani a munkásság helyzetén. így még az esetleges belső demokráciájuk esetén is támogatói és fentactói lettek a mai antidemokratikus, monopolisztikus termelési rendszernek. Melyik demokratikusabb? (Vi.) Az angol-amerikai kormány több átiratot küldött a román kormányhoz, hogy demokratikusan rendezzék le a választásokat. Mielőtt ismertetnénk a napokban lefolyt román választásokat, megjegyezzük, hogy sok amerikai államban a lakosságból, akik szavazatra már elég idősek, csak 10-15 százaléka szavaz. De még az egész ország összességét véve alapul, akkor is csak 45 százaléktól 56- ig szavaznak még az országos elnökválasztások alkalmával is. Ezzel szemben a román választásoknál a lakosság 92 százaléka szavazott, már a.kinek volt szavazati joga és ezek között a nők is szerepelnek, nem csak a jogosultak listáján, hanem a szavazók között is. ' A nem egész teljes jelentés szerint. Az egyesült kormánypárt, mely az egységes program alapján egyesült több pártból alakult, 155.442; a Magyar Egyesült Népfront 63,974; a parasztpárt 41,235; a liberális párt 8.229; a független szocialista párt 1.514; a nemzeti parasztpárt 9.483 szavazatot kaptak. Most vegyük tekintetbe, hogy a magyarok kisebbséget képviselik, de olyan összetartással vannak, hogy a kormánypárt után legnagyobb csoportot képviselik a parlamentben. Több szavazatot kaptak egymaguk, mint az összes ellenzéki párt együttvéve. Amellett, hogy a kormány programja körül egyesült pártok, együtt szavaztak, ezenfelül még hat más és független párt volt a választásokban képviselve. Hát, nem volt-e olyan demokratikus ez a választás? mint a déli államainkban, ahol a szavazásra elég időseknek csak 10 százaléka szavaz és csak EGY PÁRTRA SZABAD SZAVAZNI, a demokrata párt- tás, mint a déli államainkban, kális pártok nem is mernének ottan jelölteket állítani. De azért nem fogják demokratikusnak elismerni ezt a szavazást, mert azok akik egy építő, radikális program alapján egyesültek, (igy bebizonyították, hgoy egyesülésben van az erő), kerültek hatalomra és nem azok, akik az angol-amerikai urakat hűen szolgálnák továbbra is, mint a múltban tették. így kevesebb lehetőség lesz az angol-amerikai olaj báróknak visszakapni az ottani gazdag olajmezőket. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet beke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. jak akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkása! mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! osszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetove teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik. ho<*y bérharc eseten egymást verik le A szakszervezetek segítenek a munkáltató esz- taiynak a munkasokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kő- zos erdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykep felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai be-' suntessek a munkát barmikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- tekinti osztalya"an’ ,gy az e»íyen esett sérelmet az összesség sérelmének E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi RENCDSZEReRELHf0rrada mi je,szot ,rjak a zászlónkra: “LE A BÉRA munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadalom szerkezetet építjük * régi társadalom keretein belül