Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-30 / 1452. szám
1946. november 30. BÉRMUNKÁS Bármely kopenhágai újságban, amely kezünkbe kerül rögtön egy hagy hirdetés tűnik föl, ami körülbelül igy hangzik: “Miért Angliából importál kerékpárt, amikor mi itthon olcsóbban birjuk előállitani. Minden darab kerékpár, amit Angliából hozat 25 koronával, (kroner, körülbelül öt dollár) és 30 kilo vajjal többe kerül, mint ha itt csinálnánk meg.” Ezeket a hirdetéseket egy csoport falánk üzletember fizeti, amelyken átlátszik a mély bosszú szimptómája, mely mind jobban és jobban terjed, amit nem csupán a dán kormány, hanem nagyrészben Dánia legjobb barátja Anglia idéz elő. A múlt télen, amikor Kopen- hága és Bornholm-ban jártam — Írja levelében Sidney Sulkin — a dánok sietve ismerték be szerencséjüket, hogy a háborút minden rombolás nélkül uszták meg. Még csak jele sem maradt a háborús pusztításoknak ipartelepeiken. Dánia legnagyobb kiviteli terményeit, mint szalonnát és tojást érintetlenül hagyta a háború, amely ma Európában a legkeresettebb árucikk. Ma, azonban rémületbe ejti őket országuk szegénysége, különösen akkor, amidőn tisztába vannak vele, hogy országuknak legalább is részben prosperálni kellene. A legkompetensebb megfigyelők, némely hivatalos kormány egyéniséget is beleértve, két tényezőre vezetik vissza. Egyik: hogy a ki és behozatalról túl korán vették le a kontrolt. A másik: az angolok gazdasági életük fölötti dominálá- sa. KIHASZNÁLJÁK ŐKET Az időrendi első tévedés az volt, amikor eltörölték a kereskedelem ellenőrzését, amely rögtön a fölszabadulás után módot nyújtott a konzervatív farmer pártnak a laissez-faire alapján kötni üzleteket. (A szabad kereskedelem alapján.) Szabadon osztogatták a be és kiviteli engedélyeket. Különösen Anglia behozatala érdekelte őket, miután ezen ország volt a dániai mezőgazdasági termékek legnagyobb vásárlója, amely aztán majdnem szerencsétlensé g b e döntötte őket. Néhány héttel ezelőtt például, egy dán hajó, amely Angliába ment, majdnem a süllyedésig volt megterhelve dániai vajjal, szalonnával és más mezőgazdasági termékekkel, amely azután visszahozott magával 40 tonna “roller ska- tes”-t (kerekes korcsolyát). Az újságok ki is használták ezen alkalmat, mert mindenféle lehetetlen rajzokat hoztak, amint a kormány tagjai korcsolyázva száguldottak a kormány gyűlésekre. Afrikából pedig egy repülőgép szállítmány kanári madár érkezett az angoloktól. Maamelyben lehet és van is még hiba, hanem ellenkezőleg saját magát és főleg a múltját vizsgálja meg és utána ne beszéljen — hanem cselekedjen! De méltóan önmagához és méltóan az Emberiséghez! Kőváry Mihály (Budapest) Dániai levél gából Angliából egy hajórakomány borotválkozó pamacs érkezett, amelyet darabonként 10 dollárjával adtak el a dánoknak. Egy hónap alatt az angolok több mandulát szállítottak a dánoknak, mint a háború előtti öt évben. Csak mostanába küldtek az angolok Dániába néhány millió korona értékű igen szükséges gyapot árut, amit “háború előtti minőségű áru” címen adtak el. A dánok azt állítják, valóban háború előtti volt, de az első világháború előtti. Miután megsokalták a dánok a lóvá tevésüket, zsörtölődni kezdtek, erre aztán az árakból 10 százalékot leengedtek. Kopenhágában még most is azt állítják, hogy a gyapot áru háromnegyed részét el kellett dobni, mint használhatatlant. Amidőn angliai szenet és kokszot rendelnek a dánok, mint hogy mindig is ott szokták beszerezni szükségletüket a jelentékeny kézmü iparukhoz, használhatatlansága miatt legnagyobb részét el kell dobniok. Azonban az angolok ellen a legnagyobb neheztelésük a mégis a különös áregyezmény körül van. Némelyek azon öreg üzleti közmondással gúnyolják, hogy “az utolsó 10 százalék az, amely a tulajdonképpeni árat alkotja.” ANGLIA SZABJA MEG AZ ÁRAKAT Mindenesetre, képes volt Anglia a múlt nyáron ezen elgondolást saját részére munkába állítani azzal, hogy olyan egyezményt íratott alá a dánokkal, amelyben kötelezik magukat a mezőgazdasági termékeik 85 százalékát Angliába szállítani. Természetesen az eladók részére ez piacot jelentett különösen a mezőgazdasági termékek részére. De nem Dánia, hanem Anglia az, amely diktálja az árat. “Senkisem képes megérteni, hogyan fogadtuk el ezen feltételeket, de. bizonyos az, hogy elfogadtuk” — mondja egy újságíró Sulkinnak. “És most azon árak, amelyeken Dánia Angliának ad el, olyan alacsonyak, amilyent akkor formuláz- tak meg, amikor az egyezményt megkötötték, ellenben Anglia árai amelyen nálunk ad el, nap- ról-napra emelkedik, miután az nem lett lekötve.” Kétségtelen, az angolok helyzete olyan erős volt Dániával szemben, hogy a dán kormány nem csak beleegyezett az angolok föltételeibe, de elhatározta, hogy fizet 40 millió dollár árki- egyenlitést a dán földművelőknek, amelyet úgy gondoltak, hogy a parasztoknak kapniok kellene az angoloktól, ha teljes árat fizetnének. A dán földművelésügyi tanács elnöke arról panaszkodott, hogy olyan különös helyzetbe jutott a dán paraszt ma, hogy amikor élelmiszert termel, amit az egész világ nélkülöz, annyira nevetséges árat kap érte, amely kiadásait sem fedezi. A jövő még rosszabbat tartogat részére. POLITIKA VAGY EKONOMIA A brit befolyás több oldalról tartja sakkban Dániát. Egyik, az adósság. Mindjárt a fölszabadulás után Anglia tartozott Dániának 80 millió dollárral. Ez fordítottjára változott. Most Dánia tartozik Angliának körülbelül ugyanezzel, amely havonta húsz millióval növekedik. Amire legjobban szüksége van Dániának, azok gabona és takarmány magvak, amelyekkel a fejősteheneket táplálják és amely egyáltalán nem az angol birodalom területéről jön. Ámbár ezen esetben is föltalálták az angolok magukat. A múlt évben amidőn a dánok arra számítottak, hogy teljes erejükkel megkezdhetik a mezőgazdasági javak termelését, hamar kellett tapasztalniok, hogy len, terménymagvak és más szükségletek hiányában vannak. Ugyanekkor a washingtoni Vegyes Élelmezési Tanács is későn vette észre, hogy ez nem csak Dániára, de az egész világra igaz. Argentína fölajánlotta a takarmány megvakat, de magas áron és dollárért. Itt aztán Anglia jött közbe, megvette Argentínától a takarmánymagvakat, hogy azután az ő kezükön keresztül jussanak a dánok hozzá, hogy Dániának a legnagyobb üzletfele maradhasson. Ez a politikán alapuló gazdaságtan, amit paraszt ésszel csak úgy értek meg, hogy politikával való gazdálkodás, amit még magunk nyelvén igy is fejezünk ki: “a férgek önmegelégedett politikai gazdaságtana.” Természetesen — Írja Sulkin — szerte hosszat lehet hallani Dániában a beszédeket, hogy keressen a kormány más üzletfelet, amely magasabb árakat fizetne. Nagyon sokan egyenesen Oroszországra mutatva, amely egy dollár húsz centet fizetne a vaj kilogramjáért, amig Anglia csak 96 centet fizet. Oroszország nyíltan megmutatja ezzel, hogy a külföldi vásárlását nagyban emelni akarja, amelyért képes nem csak árukkal, de ha kell arannyal is fizetni, nem úgy mint Anglia, hogy aranyszínű kanári madarakkal. Ennek dacára is a kormány közegek ijesztgetődnek a keleti kereskedelemmel, úgymond, senkisem tudhatja mennyire lenne tartós, mennyire lenne, állandó az orosz piac. Egy másik és hatalmasabb ok ' az oroszokkal szembeni hidegségre, a politika. Elvégre — Sidney Sulkin-nak mondotta egy egyén — “több mint gazdaságilag vagyunk az agolokhoz kötve. Ne felejtsük el, hogy utoljára Anglia szabadított föl bennünket.” Hogy megszabaduljanak ezen dilemától elhatározták a dánok, hogy letörik a szarvát. Delegációt menesztenek Londonba, hogy nem-e volna lehetséges rábírni az angolokat e szerencsétlen árszabály revíziójára. Otthon megszorítás alá vennék a kivitelt, kissebbre vennék az adagolást, hogy csökkentsék az adósságot. Az is lehetségessé válik, hogy egy időre eltűnik a vaj a dánok asztaláról. A fontiek világosságot vetnek azon diplomáciai csatákra amelyeket Párisban vívtak, majd később amit New Yorkban folytattak. Érthető az angol tőkések bosszúja, amidőn a gonosz bolsevikiek 24 centtel többet hajlandók fizetni a dánok vajáért, még hozzá arannyal és nem korcsolyákkal. Nem tisztes3 oldal séges üzlet versenytársak ezek az istentelen bolsik, mert a laissez-faire szabályt, amit éppen úgy be kell tartani, mint a boxing ringben a derékon aluli ütést, nem tartják be. Pedig ezt még Hitler banditái is betartották, “hogy százszázalékos ha- szonon alul ne engedj.” Innen van az, hogy a reakciós papi és úgynevezett polgári “demokrata sajtó” az istentagadás és rabláson keresztül az emberevésig, minden bűnt az oroszokra fogtak. Szabadjon még megemlíteni. Igaz az, hogy a dánokat Anglia szabadította föl utoljára és erről az oroszlán és a ló meséje jut eszembe, amelyben a ló elfogadta az embertől fölajánlott szövetséget az oroszlán ellen, hogy egyesülve az emberrel a hátán legyőzve az oroszlánt, mind a ketten megszabaduljanak a közös ellenségtől. A ló ugyan megszabadult a páskomon állandóan ráleselkedő oroszlántól, miután az emberrel szövetkezve közösen legyőzték, de az embertől ezután sohasem szabadult meg. Állandóan a hátán kell cipelnie. így jártak a dánok az angolokkal. . . . tudja Pál . . . AZ ANGOL HADSEREG LONDON — Attlee miniszterelnök bejelentette a parlamentben, hogy az angol hadseregben ezidőszerint 1,865,000 ember szolgál, ami csak 185,000 emberrel több, mint ahogyan február hóban a leszerelést tervezték. Attleet számos képviselő interpellációja késztette erre a nyilatkozatra, amennyiben a képviselők nagyszámú panaszt kapnak a katonáktól és azok szüleitől, akiket már régen szabadságolni kellett volna. KOMMUNSTA MINSZTEREL- NÖK BULGÁRIÁBAN SOFIA — A legutóbbi bolgár képviselőválasztások következtében a kormány lemondott és miután a választásoknál a kommunista párt nyert többséget, az uj kormány élére Georgi Dimitrov, a kommunista párt vezére került. Dimitrov akkor került először világhírre, amikor Hitlerék leégették a Reichstag épületet és azért Dimitrovot fogták vád alá. A vádat azonban a szenzációs tárgyalás alatt nem tudták rábizonyítani. Dimitrov akkor Oroszországba került, ahol a kommunista Internacionalé elnöke lett. Politikai tevékenykedéséért az oroszok a Lenin érdemjellel tüntették ki. A jelenlegi bolgár országgyűlésnek 465 tagja van. Ebből 364 helyet a kormányzó koalíciós pártok nyertek el. Ezen koalícióban a kommunistáknak 247 székük van. HELYREIGAZÍTÁS A Bérmunkás califomiai barátainak egyike, a Frank Peká- rovich család a Bérmunkásnak a közelmúltban Los Angeles városban tartott vacsorájához 15 TUCAT tojással járult hozzá, amelyért ezúton mondunk köszönetét.
