Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-30 / 1452. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. november 30. Egyről-Másról :ELMONDJA: J. Z. ÉHSÉGKORBÁCS A REAKCIÓ KEZÉBEN Nyilt titok volt csaknem mindenki előtt az utolsó 27 évben, hogy az Egyesült Államok mily eszközökkel velte le az európai országok munkásságának zsarnokságtól szabadulni akaró törekvéseit. Bár sohasem fért kétség ahhoz, hogy az 1918-19-es forradalmakat nem a belső, hanem a külső reakció verte le, ma már dokumentumok bizonyítják hogy ez nem volt feltevés, hanem rideg valóság, melyet az 1919-es “békekonferencián” terveztek és foganatosították azon országokkal szemben, amelyekben a háborút követő nyomor megingatta a kapitalizmus alappilléreit. Az Egyesült Államok külügyi hivatala a közelmúltban bocsátotta nyilvánosságra a béketárgyalások 1918 julius 1 és aug. 28-iki ülésszakának jegyzőkönyvét, mely Magyarország, Ausztria, Bulgária és Törökországra vonatkozik. Mint ismeretes abban az időben Herbert Hoover volt az amerikai segélyakció adminisztrátora, aki akkor is mint most, a reakció legagilisabb vezére volt s mint ilyen nem arra törekedett, hogy az éhezők részére élelmiszert és egyéb szükségleti cikkeket juttasson, hanem arra, hogy azt korbácsnak használja a lázadók ellen. A szövetséges államférfiak — mondja a jegyzőkönyv — rettegve látták a kommunizmus terjedését és azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy Magyarországgal megújítják a háborút, hogy a Kun Béla által vezetett kommunista kormányt meg- döntsék. De minden ország a gyors leszerelés következtében hijján volt a támadó haderőnek és igy más eszközök után kellett nézni. Ekkor -— a dokumentumok szerint — Hoover azt ajánlotta, hogy ígérjenek a magyaroknak élelmiszert cserébe, ha kirúgják a kommunista kormányt. Magyarország akkor szigorú kereskedelmi blokád alatt állt, úgy, hogy teljesen el volt zárva minden beviteltől. HATÁSOS FEGYVER Hoover ajánlata általános tetszést váltott ki az államfőkből és Clemenceau a francia miniszterelnök szerint: “Az élelmiszer ajánlott cserébe a jóviseletért, nagyon hatásos fegyver.” Számos oka volt annak, hogy a Magyar Tanácsköztársaság ez idő alatt összeomlott és az ország kormányzását a Szakszervezeti Tanács vette át, azonban a kháosz oly mély volt, hogy abból kilábalni képtelenek voltak. Bár Hoover megkísérelte a Szakszervezeti Tanácsot megkörnyékezni ajánlatával, mert szerinte: “a szakszervezetek alkalmas eszközök a kommunizmus felbontására” de a blokád következtében a belső zavarok állandóan szélesültek, amit betetőzött a román hadsereg és annak nyomában a fehér terroris- 'ták bevonulása. A dokumentum szerint az 1919-iki békekonfe r e n c i á n Oroszország — bár a háborúban szövetséges ország volt, de az 1917 évi forradalom után ellenségnek tekintették — nem vett részt. A békekonferencia legfőbb tárgyát az képezte, hogy miképpen akadályozzák meg a bolshevizmus terjedését közép és kelet Európában. Ennek elérése érdekében elhatározták azt, hogy: a Németországban levő orosz hadifoglyokat visszatartják annak dacára, hogy a háború már véget ért, “nehogy azok visszatérve Oroszországba segítsék a bolseviki kormány megerősödését.” Ugyancsak elhatá r o z t á k, hogy a baltié országok lakosságát —- Estonia, Latvia ns Litvánia, amelyek akkor már a Szovjet Unionhoz tartoztak — “megszervezik és f elf egy vérzik, hogy azokat felhasználhassák a bol- sevimzus ellen.” Mind az öt szövetséges ország —- Amerikai, Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán ,— megegyeztek abban, hogy a nemzetközi törvények megsértéséért bűnösnek talált német tisztek kiadása iránti követelésüket beszüntetik, amennyiben Németország szerint “ezen tiszteken múlik, hogy Németországot megmentsék a kommunizmustól.” Ilyen és hasonló cselszövések mentek végbe a kuliszák mögött a “demokrácia” nagyobb dicsőségére. A TÖRTÉNELEM MEGISMÉTLŐDIK Ma, 27 évvel később ismét “békekonferenciáznak” a győztes hatalmak, de sokkal kínosabb helyzetben vannak, mint voltak 1919-ben. Akkor a konferencia résztvevői mind egy véleményen voltak és határozataik egyhangú volt, bár azok végrehajtása nem mindig követte a határozatot, ez azonban nem rajtuk mullott. A jelenben — a demokráciák legnagyobb bosz- szuságára — azokkal kell tár- gyalniok, akik ellen a múltban terveiket szőtték és mit nem adnának cserébe, ha ezen változtatni tudnának. Oroszország azon vádja ellen, hogy “az Egyesült Államok megakarja vesztegetni az európai országok kormányait, hogy aztán azok népességét rabszolgaságba kényszerítsék”. James Byrnes, az Egyesült Államok külügyminisztere erélyesen tiltakozott, de a gyakorlatban minden tagadás ellenére ezt teszik. Ahol módjukba volt eddig is állandóan ott suhogtatták az éhség korbácsát a “rossz fiuk” fejei felett, a jövőben ezt azonban még hatásosabban fogják tenni. Mint ismeretes december 31- én megszűnik a “United Nations Relief and Rehabilitation Administration” (UNRRA), amely eddig úgy, ahogy segítette minden ország éhező és nélkülöző lakosságát, tekintet nélkül azon országok kormányformáira. Az UNRRA megszűnésével azonban a segélyzés teljesen a külügyi hivatal kezébe kerül és isi merve annak reakciós főnökét, | — Byrnest, — nem nehéz megállapítani, hogy milyen elbánásba fognak részesülni a neki nem tetsző országok. Byrnes ebből nem is csinál titkot és már intézkedett is, hogy Olaszország, Ausztria és Görögországba több millió dollár ára segélyt fognak folyósítani, de ugyanakkor elfojtják a segély útját a kelet európai országokba, mint Jugoszlávia, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária, Románia, nem is szólva Oroszország és a bekebelezett országokról. NEM KAPNAK KÖLCSÖNT De ennél tovább is megy a “demokratikus” amerika reakciós külügyminisztere. Nem csak az élelmiszer és egyéb szükségleti cikkek szállításától fosztják meg ezen “lázadó” országokat, hanem a jnár előirányzott kölcsönt sem adják meg. így pl. Csehszlovákiától megtagadták a már előirányzott 50 millió dollár kölcsönt, mert a párisi béke- konferencián a cseh delegátus az orosz delegáció kritiáját hehelyeselte. Egy alkalommal, amikor Molotov erélyesen kritizálta Byrnes reakciós törekvéseit és a cseh delegátus ■— Clementis, aki közvetlen Byrnes előtt ült — megtapsolta Molotov beszédét, Byrnes a mellette ülő társához fordult és gúnyosan megjegyezte: “Ha a csehek nem szeretik az amerikai tőkét, majd gondunk lesz rá, hogy ne kapjanak abból.” És ezt, követőleg nyilvánosságra hozták, hogy Csehszlovákia nem kapja meg a kölcsönt, mert “nem fizettek kárpótlást az amerikai polgároknak Csehszlovákiában levő birtokukért, amelyeket az utóbbi időben államosítottak.” Az elmúlt vasárnap óta már Franciaország is a “rossz fiuk” csoportjába került. Ugyanis az elmúlt vasárnap volt Franciaországban a választás és amint értesültünk, a legtöbb mandátumot a kommunisták nyerték el. Alig pár nappal a választás után, a külügyi hivatalunk már kijelentette, hogy Franciaország nem fogja a kölcsönt megkapni, amelyért folyamodott. A háború alatt az Egyesült Nemzetek “fegyvertára”, ma pedig a tönkretett országok éléskamrája. Akkor fegyvert és más háborús szükségletet szolgáltatott a kapitalizmus védelmére, ma pedig ug-yanezen célból élelmiszert és egyéb szükségleti cikkeket, de csak azok részére, akik segítenek a roskadozó kapitalista rendszert megerősíteni. Lehetséges, hogy ideig-óráig sikerül ezen éhségkorbáccsal a lázadókat térdre kényszeríteni, de örök biztonságot ez sem fog nyújtani a pusztulásra érett kapitalista rendszernek. Folytatják — de mi is! Magyarország hercegprímása folytatja a magyar demokrácia ostorozását. Ő eminenciája minden alkalmat megragad arra, hogy a szószékről híveinek hirdesse kifogásait és vélt sérelmeit, amely a demokrácia részéről az Egyházat éri. A kenetteljes beszédek megtéveszthetik az Egyház híveit, de minket nem téveszthetnek meg, mert mi nagyon is jól ismerjük az Egyház összes bűneit és eltévelyedéseit, amelyek mindenkor kizárólag az Egyház érdekeit és sohasem a népek és az emberiség érdekét szolgálták. Lebbentsük fel egy kissé azt a misztikus fátylat, amely az Egyházat körülveszi és idézzük fel a múltat — az Egyház sötét, népellenes múltját. Idézzünk egy töredék sorozatot a népek társadalmi életéből, kössük azt egy csokorba és nyújtsuk át azt minden gondolkodónak, hogy nyíltan láthassák: milyen és mekkora felelősség terheli az Egyházat. Ha a hercegprímás kifogásolja a magyar demokrácia egyes ténykedéseit, melyek természetesen nem egyházi, hanem népi érdekeket szolgálnak, akkor vessük mérlegre a múltat és a jelent. Mert a múlt mázsányi teherrel nehezedik az Egyházra, amely felelős: Évszázadok alatt a császárok és királyok népellenes cselekedeteinek végrehajtásáért. Az összes orvosi és egyéb tudományok, irodalom és művészet terjedésének meggátlásáért, a középkori inkvizíció fenállásáért, az összes háborúk meg nem akadályozásáért. A különböző nemzetek zászlóinak, fegyvereinek és ágyúinak megszenteléséért és ezekkel a népeknek egymáselleni harcba küldésért. Felelős az arisztokrácia különleges és népellenes jogainak támogatásáért, annak a mérhetetlen vagyonnak és kincseknek felhalmozásáért, melyet az Egyház a néptől sajtolt ki, az egyházi birtokok megteremtéséért a földnélküli parasztság rovására. Ezen évszázados régi bűnök mellett itt van a jelené is, melyek cseppet sem enyhítik, sőt még jobban terhelik az Egyház felelősségét. A spanyol nép köztársaságának és szabadságának egyházi pénzzel és segítséggel történt leverése. Magyarországon a Hor- thy-rendszer alatt az egyházi birtokokon a legkisebb napszámbér fizetése, a nincstelen munkásoktól és parasztoktól az egyházi adók kíméletlen behajtása, a fasizmus hallgatólagos eltűrése és annak az emberiség ellen elkövetett bűneinek nyilvánosságra nem hozatala. Itt megállunk addig, amig az Egyház hercegprímása is megáll. Ha ő folytatja, akkor mi is, mert nem engedhetjük elterjedni továbbra is azt a sötétséget, az emberi lelkeknek azt a gálád ámítását, amit az Egyház folytat csupán azért, mert a szellemi és anyagi hatalmát a magyar demokrácia megnyirbálta. Pedig az Egyház számára csak egy ut van: maradjon a vallásnál! Legyen az, aminek kétezer évvel ezelőtt indult: a szegények krisztusi Egyházának vallási terjesztője, annak minden parancsolatának betar- tója és híveitől azok betartásának megkövetelője. Végül: az Egyház ne a demokráciában keresse a hibát,
